Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-12 / 19. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1912. Május 12. A Muzeum 1911. évi fejlődése. A 1911. év alatt a nagybányai városi Muzeum életében csekély változás történt, haladt azon utón, melyen egy évtizednél több ideje megindult. Úgy az orsz. Főfelügyelőség, mint Nagybánya város elöljárósága s annak közönsége az elmúlt évek alatt már megszokottá vált pártfogásában részesítette ennek az ősi város emlékeinek gyűjteményét, mely azonban magában foglalja az újabb kor bányászati, néprajzi s természetrajzi tárgyait is. Az orsz. Főfelügyelőség utján a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1100 K államse- | gély utalványozott, mely a múlt évi államse- | gély maradvánnyal a rendes 1200 K államsegélyt í tette ki. Nagybánya város 900 K subventiot adott, amely összeg fedezte a helyiség bérösszegét. Az 1911. évi jelentésemet a helyiség kérdésével kezdhetném, amely bizony ma is úgy van, mint pár évvel ezelőtt, pedig e kérdésnek megoldása óriásit lendítene a Muzeum fejlődésén. Évről-évre a könyvtár anyagát gyarapítjuk leginkább s bizony nagy részben azért, mert a könyvek azok a tárgyak, amelyek legkevesebb helyet igényelnek. Az illetékes körök erre azt mondhatnák, ha a helyiség szűk, maradjon a Muzeum úgy ahogy van, ne gyarapitsuk anyagát, de ily véleményhez a nemtörődömségen kivül még egyéb is járul, amit nem tételezünk fel sem Nagybánya városáról, sem annak közönségéről. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium ez évi segélyt azzal a kötelezettséggel folyósítja Múzeumunknak, hogy azok csakis a Muzeum anyagának gyarapítására forditassanak, ellenkező esetben azt megvonja a Múzeumtól. Pedig Nagybánya és környéke annyira gazdag ethnographiai, de különösen természetrajzi gyűjtemény gyarapítására alkalmas anyaggal, hogy minden esztendő, melyet ily irányú beszerzés nélkül zárunk le, egy pótolhatatlan mulasztás. A könyvtár rendezéséhez beszereztünk egy cédula katalógus szekrényt a szükséges lapokkal s ugyancsak államsegélyből 17 dib művet, melyek között egy rendkívül értékes bányászati munka Baselben 1557. évben kiadott német fordítás eredeti fametszetekkel, melyet Múzeumunknak, mint bányaváros Múzeumának feltétlenül kár lett volna meg nem szereznie. Ajándékozás utján 62 drbbal gyarapodott a könyvtár, itt is több értékes művel. Állami (2) 19. szám. letétként az orsz. Főfelügyelőség utján kaptunk 7 drb müvet. A régiségtár gyarapodásához fűzött reményeink nem váltak be. Magam részéről megtettem minden lehetőt, hogy a város csatornázása alkalmával előkerülő régiségek bekerüljenek a Múzeumba, a Muzeum elnöksége úgy a város előjárósága, mint a csatornázást vezető céghez hivatalosan átiratot intézett ez ügyben, Az egyik helybeli lapban leközöltem a múzeumi és könyvtári értesítőben a felügyelőség által megküldött közérdekű ingó emlékek és a fentartásuk végett szükséges tulajdoni korlátozások s a büntető rendelkezések ide vonatkozó paragrafusait, az eredmény egyáltalában nem kielégítő s ezek után nem marad más hátra, mint közvetlen a csendőrség figyelmét felhívni az ilyen ásatás alkalmával napfényre kerülő tárgyak elkallódásának megakadályozása végett. Ami régiség bekerült, részint a város, részint az ásatást vezető cégtől, továbbá a gimnáziumi tanulóktól legnagyobb részt közép- és ujabbkori harci eszközök, csata maradványa, sarkantyúk, kard, csákány töredékek s lópatkók, egy pár I. Lipót és Mária Theresia korabeli ezüst és rézpénz. Államsegélyből beszereztünk 26 drb régi pénzt, különösen NB veretüeket, melyek 2894 drbból álló régipénz gyűjteményünket teljesebbé tették. Néprajzi gyűjteményünk úgyszólván nem változott. Ennek gyarapítására szükséges volna gyűjtési kiszállásokat rendezni, melyeket a f évi iskolai szünidőben keresztül lehetne vinniA tarmészetrajzi gyűjtemény gyarapításánál a folyó 1912 évben az elmúlt év hiányait is sikerülni fog pótolni, amennyiben dr. Varga Sándor a főgimnázium természetrajzi szaktanára legnagyobb örömmel lép a Muzeum munkásai közé s Nagybánya és környéke flóráját és faunáját rendszeresen szándékozik feldolgozni Erre a célra 2 szakmunkát be is szereztünk az államsegélyből. Az orsz. Főfelegyelőség részéről hivatalos látogatásban volt részünk 1911 augusztus második felében, amikor dr. Krenner József udv. tanácsos, egyet tanár, múzeumi és könyvtári orsz. felügyelő átvizsgálta gyűjteményünket, hangsúlyozta, hogy e fejlődésképes Muzeum jövője érdekében nagyon fontos volna a jelenlegi szűk helyiséget, melyben a már meglevő anyag nagy mennyisége miatt terjeszkedni nem tud, egy más tágasabb helyiséggel cserélni fel A gyarapodás anyaga beosztva és leltározva van. Látogatók száma különösen a nyári hónapokban volt nagyobb, a rendes nyitási napokon kivül, a rövid ideig városunkban tartózkodó érdeklődőknek több ízben külön is kinyitottuk a Muzeum helyiségét. 1911. évben Nagybánya város közönsége közül gyarapították a városi Muzeum gyűjtemény anyagát: Január 20-án Benedek Vilmos főkönyvelő: Régi könyv. Február 25 én főgimn tanulók: 10 drb húsvéti himes tojás. íjebruár 25-én főgimn. tanulók: régi font. Április 30-án Kuszkó J.: Régi kávéfőző edény fedéllel (réz) Május 3-án főgimn. tanulók: 2 drb pecsétnyomó. Május 3 án Nagybányai gazdasági egyesület letétje: szakkönyvek, folyóiratok. Május 10-én főgimn, tanuló: régi könyv. Május 20-án főgimn. tanuló: régi cserépedény, nagybányai lelet. Szeptember 10 én Rácz Miklós tanár: régi könyv 7 drb. December 23-án dr. Kádár Antal főorvos: régi pénzek 4 drb. December 29 én Schönherr család: 26emlékérem, 19 közép- s ujabbkori régiségekül pecsét, matric. December 29 én főgimn. tanulók : 10 drb régipénz. December 29-én Bründl-cég: közép- és ujabbkori régiségek 10 drb (nagybányai lelet). A gyűjtemények gyarapodása: A könyvtár volt 6220, az év végén 6309 drb. Régiségtár 4029, az év végén 4139 drb. Néprajzitár 518, az év végén 525 drb. Képmüvészeti gyűjtemény 1142, az év végén 1146 drb. Termész'etrajzi 747, az év végén 750 drb. Törzsállomány 12659, az év végén 12869 drb. Ragenau siratása. Koszorúba kötött holt virágok bus illatozása csititgatja bennem lázadozásomat, sorsod ellen, Múlás 1 Homályos szobának barna éjén ülő sirató asszonyok csöndes komorsága, szemfedő fátylának tört fájdalmas fénye valóság tükörében mutatja elém — ravatalos ágyad küszöbén megállva: Ragenau barátom* hát Te alszol itt ? Kelj föl! cinteremben várnak rád a vidám, jó piktor legények. Kelj föl 1 édes arcú csokoládészeletkék, pufók indiáner, jó mandulakiflik szunyókálva várják riasztó kezed! Kelj föl, hirtelen jött meleg, üde zápor menekültjeivel telnek meg a tompafényü márványaszHa akad embertelen apa, aki kisded gyermekét ütlegeli és köpi altatja, az elszörayüködés kiáltása hallatszik. A tömeg körülfogja a kocsit, amely a bűnöst a törvéoy elé viszi és halált kiált reá. Ha még sem ítélik halálra, a tömeg megbotránkozik. A szegény, sanyargatott gyermek ezer védelmezőre talál. Ez helyes és igazságos cselekedet. De miért e lázongás egyetlen megkínzott gyermek miatt, amikor számba sem veszik 500.000 ártatlan ifjú kínszenvedését ? Csaknem minden országban alakultak állatvédő-egyesületek. Nemesszivü emberek, akiket a legjobb szándék vezérel, belátták, hogy az állatkínzás megvetendő dolog. Ez egyesület tagjai át vannak hatva céljuk nemes voltától; adatokat gyűjtenek a kegyetlenségekről, melyeket emberek állatokon elkövetnek. Ezek nagyon hasznos egyesületek és könnyű szerrel találnak hívekre, hiszen olyan érzelmekre hivatkoznak, a melyek az emberek szivében visszhangra találnak. Az elevenen boncolókat hóhéroknak tekintik és a fiziológiát kegyetien tudománynak mondják. Eszembe siocs, hogy mindezt rosszaljam, vagy lekicsinylőén mosolyogjak rajta. De ha azt látom, hogy egyetlen ütközet alkalmával egy nap 100.000 fialal embert gyilkolnak le, akkor ne kívánják, hogy szánalmat erezzek egy béka iránt! Vájjon nem lebecsülése-é az egész emberi nemnek, hogy felszólalunk az ellen, ha a kocsis üti szegény ártatlan lovát, de egyetlen haogga! sem szólalunk fel és nézzük a mészárlást, melyet a századunk örökül vett át az elmúlt századtól és ma is folytatja ezt a hagyományt? Bámulatos a közönyösségünk a háború öldökléseivel szemben. Pedig úgy érzem, hogy ha ezen gondolkoznánk, de kinek szabad e felett gondolkoznia f meg kellene győződve lennünk az őrületünkről. Nehány évvel ezelőtt történt, hogy Parisban a Charité-bazár égésénél a párisi legelőkelőbb társaság háromszáz jótékony hölgye rettenetes tüzkatasztrófa áldozata lett. Milyen borzasztó szerencsétlanség! Milyen kegyetlenül gyászos eset! Az üzleti élet megakadt; a színházakat bezárták ; a francia és külföldi hírlapok csaknem kizárólag ezzel foglalkoztak Az uralkodók résztvevő táviratokat küldtek. Teljes joggal keltette fel ez a rettenetes katasztrófa az egész világ rémületét és megdöbbenését. Azt hihet- nők, hogy mindez az emberi élet szentségét megillető tiszteletből, az emberi összetartozás nemes érzetéből fakadt. Fájdalom, ez ábránd- kép csupán. Ha az emberi életet igazán érdemesnek tartanók, sokkal inkább feháboritana bennünket a katonák tömeges lemészárlása. A háború öl, még sem ^lázadunk fel, nem tiltakozunk ellene, sőt szükségesnek, törvényszerűnek ismerjük el, de még dicsőítjük is a borzalmait. Néhány évvel ezelőtt — igaz, hogy messze tőlünk, de tesz-e itt különbséget a messzeség ? — nagy csatákat vívtak Mukdennél, Mandzsúriában. Hála a harczoló felek elkeseredett féktelenségének és a modern fegyverek csodás tökéletességének : százötvenezer halott maradt a csatatéren ! Százötvenezer halott! A mukdeni csata három napja épen annyi áldozatot követelt, mintha a Charité-bazár tüzkatasztrófája egy teljes éven át mindennap megismétlődött volna. Ha a borzalmas tűzvészt összehasonlítjuk egy nagy háború mészárlásaival, gyermekjátéknak, csekélységnek, semmiségnek tekinthető az egész. Mert nem hihetem, hogy többre értékelik valamely előkelő hölgy életét egy szegény katonáénál ; és hiszem, hogy csak az avult nevelési rendszer az oka annak, ha közönyösen nézzük a h^di intézmények martiriumát. Ha az 1870-iki hadjárat áldozatait össze- számlálnók, kitűnnék, hogy húsz teljes évig mindennap ugyanannyi emberáldozatra lenne szükség, ahány áldozata volt a Charité-bazárnak, hogy összehozzuk a halottaknak ugyanezt a számát. Igenis! Húsz éven át mindennap ugyanannyi emberéletet kellene kioltani, hogy megMT Modernül berendezett étterem és sörcsarnok ~Wi fi Debr. Elsíi laHaréhpénztár palotáim Figyelmes, pontos és előzékeny kiszolgálás! Pilseni Sorház DEBBEOZEN, Kossuth-utca sarkán. “IPi "VicLékiek: tal&licozó lielye ! Kitűnő magyar és franczia konyha. iar Ilszlán isiéit Hal. — mii illái sör. Előre megrendelt társas ebéd, vacsora mérsékelt áron. Telefon: 958
