Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-24 / 12. szám
Nagybánya, 1912. Március 24. 12. szám. XXXVIII. évfolyam. A YAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATAL^ . íAEÖ JTSILZBINIIB: AdUNDEH VASÁBN, _ ügy )NYE 'V-> Előfizetési uiaJc : 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. gyes szám 20 fillér. ===== Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: HÉVÉSZ JÁInTOS. Fi Debrect‘óh,VataI; szám alatt. ‘ 18. SZÁM. => Városi közgyűlés. A' képviselőtestületnek ma délelőtt 10 óAkor rendkívüli közgyűlése volt Makray elnöklése mellett. Az udvarias városatyák, talán tudták is, hogy a polgármester el akart utazni a 11 és fél órai gyorsvonattal Sárospatakra, azért nagyon hamarosan lemorzsolták a négy tárgyat. Az uj mérnök, Nagy Sándor, végre- valahára felesküdött. Két nagyobb jelentőségű tárgy volt szőnyegen, Deutsch Imre vállalkozóval a csatornaépítés ügyében az egyezség a megkötött szerződéssel végleg befejezést nyert. Nekünk az az impressziónk, hogy Zarka tanácsos túlságos merev álláspontot foglalt el a vállalkozóval szemben, tulajdonképen mindent meg akart tagadni tőle, azt is, amire rászolgált. Deutschék eddig becsületes, jó munkát teljesítettek — reméljük ezután is a régiek maradnak — s amit a munka szolidsága érdekében tettek, meg amit a tetemes többletmunka fejében dolgoztak, azért mindenesetre joguk volt felszámítással élni. A pausalösszegben való kiegyezés elejét veszi annak, hogy az összeg ismét változásoknak legyen kitéve. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a közmunka-bizottság javaslatát, valamint elfogadta en bloc az elektromos-telep kibővítésére vonatkozó uj ganzgyári szerződést is. A nagyobb befektetéssel nagyobb jövedelem várható s a város tulajdonképp ezzel a lépéssel nem kockáztat semmit sem. A közgyűlés egy István-király szállóbeli üzlethelyiségnek más bérlőre való átruházásával ért véget. Ha a tanács tagjainak hinni lehet, akkor ebben a hónapban több közgyűlés már nem lesz. Elég volt belőle. A közgyűlésről részletesebb tudósításunk a következő: 1. Nagy Z. Sándor mérnök, akit a képviselet a múlt hóban egyhangúlag megválasztott, a hivatali esküt letette. 2. A közmunka-bizottság a városi csatornázási munkálatokra Deutsch Imre vállalkozóval a közgyűlés folhata'mazására, uj szerződést kötött. Deutsch Imrével ugyanis többrendbeli jelentős kérdés merült tol, különösen az építési többlet-munkákbé-.v^folyélag, annyim hogy már-már perre került a dolog. Sikerült azonban méltányos egyezséget kötni a vállalkozóval, amelyre vonatkozó szerződés főbb pontjai következők: A javításra fölvett 915 folyóméter csatorna uj csatornával volt kiváltandó és a hálózat 1536 folyóméterrel nagyobb lett, vagyis összesen 2451 folyóméter csatornát kell készíteni, az építési anyagok is drágultak, a munkabérek em .gazságos dolog tehát, hogy a vállalkozó a munkájáért a maga diját megkapja. Deutsch köteles lesz 4076 folyóméter csatornát készíteni összesen (a szerződés felsorolja az egyes utczákat.) A munkálatokat tartozik vállalkozó az aláirt tervek szerint építeni azzal a hozzáadással, hogy az erdélyi úti csatorna 27a m. kezdő mélységre helyezendő, oly módon, hogy ezen mélységből kiindulóiag a szükséges esés az építésvezetőség utasítása szerint mindenütt meglegyen. A város fizet a vállalkozónak egyességi- leg megállapított 375.000 koronát az egész I munkálatért, melyből az eddig kifizetett össze- i gek levonatnak. A múltban végzett munkála- ' tokért 1902. január 3 tói 6% os kamattal tar- i tozik a város az esedékes összeget 1912 jul. j 4-ig megfizetni. Az ezután teljesítendő munká- | latokért a kereseti kimutatás beterjesztése után 6 hónap múlva fizet a város. Az egyezségi árban nincsenek benne a víznyelők, amelyekért 78 koronát fizet a város darabonként, nincs bent az- aknák, keretek körülkövezése. Ha a város a 4076 folyóméteren felül rendelne csatornát, azt tartozik 32 50 koronáért folyóméterenként megcsinálni. Vállalkozó tartozik a munkát lehetőleg 300 állandó munkással folytatni, külömben joga van munkaadónak a vállalkozó költségére a munkáslétszámot kiegészíteni. Bordal. Igyál I így ittak ősapáid, A Tisza táján már ez igy szokás . . . A Kárpátoktól le az Aldunáig Föl-fölsikolt a sok bus áldomás; Igyál! magyar vagy.- fojtsd a borba búdat, Magyarnak lenni hajh ! csak igy lehet, — Ezernyi gondnak add ki igy az útat, Hogy meg ne fojtsa gyötrött lelkedet. Igyál! Nagy jóság van a borban : Oly jó feledni sok nagy bánatot! . . , Tündér nevet rád rózsás mámorodban S lelkedre gyulnak szebb csillagzatok ; Igyál! Bűnhődve múltat és jövendőt: Feledd egy percre súlyos rabigád, — A bortul, daltul minden bú veszendőbb, S tán fölmelegszik ez a zord világ . . . Igyál! Ne gondolj a világgal! Telt pohár mellett mért töprengenél? Egy röpke perc, ha tele van virággal, Száz tüskés napnál százszor többet ér; Igyál — tapadjon poharad a szádra, Az él, ki vigad : élj, dalolj, nevess ! — Igyál! — s ne gondolj nyomorult hazádra, Mert, hejh, nevetni végkép elfeledsz . . . Sajó Sándor. A halak. (Mese.) Irta: Londesz Elek. Az erdő szélén volt egy kis tó, amelyben | gyönyörű halak úszkáltak. A lombok odahaj- lottak a tó tiszta vize fölé és hüs árnyékot borítottak rá ; jó dolguk volt a halaknak és eszükbe | sem jutott, hogy más tóba kívánkozzanak. Azt | hitték, hogy örökké fog tartani a boldogságuk, j mert az erdőnek ezt a helyét sohasem keresték fel az emberek. Rejtett hely volt ez s a lombok majdnem teljesen eltakarták. Egyszer azonban mégis elvetödött arrafelé egy ember. Favágó volt és jártában-keltében, mikor hajóárbocnak való magas fát keresett, véletlenül ráakadt a szép kis tóra. A halak azonnal észrevették a közelükbe vetődött embert és megrémültek. Eszükbe jutott az a veszedelem, hogy hátha majd halászni kezd ez az ember a tóban? Jaj lesz nekik, ha rájuk szakad ez a veszedelem! Egyszerre vége szakad akkor boldog életüknek és mindig remegniük kell majd a hálótól. A favágó leheveredett a tó partjára, a selymes zöld fűre, gyönyörködve nézte a kék habokat, amelyek ide-oda ütödtek a parthoz, amikor végiglebbent rajtuk egy-egy szellő. A halak rémülten bújtak el a tó fenekén levő kövek között és minden pillanatban el voltak készülve arra, hogy a parton pihenő ember horgot, vagy hálót vesz elő s néhányat kifog közülük, hogy hazavigye, megsüsse és megegye. A favágó azonban nem törődött a halakkal s mikor megpihentette fáradt testét, felemelkedett és bement az erdőbe. A halak ezután elöbujtak a kövek közül és kíváncsian kukkantottak ki a vizböl, hogy meggyőződjenek róla: csakugyan eltávozott-e a tó mellől a veszedelmes ember. Jó messze járt már ekkor a favágó. Nem tartott sokáig a halak öröme, mert másnap ismét megjelent a tónál az ember; ott pihent meg ismét a hüs árnyékban, a bársonyos füvön. Pihenése után ismét visszament az erdőbe. A halak most már tanácskozásra gyűltek össze a tó fenekén. Mi fog történni, ha az az ember még többször visszatér és egy szép napon halászhatni kezd ? Hamarosan ki fognak akkor pusztulni a tóból a szép halacskák; oda lesz a boldog élet, melyben eddig részük volt! Tanakodni kezdtek tehát: mi módon kerüljék el a veszedelmet ? Hosszú tanácskozás után végre megállapodtak egy ravasz tervben, melyet az egyik hal eszelt ki a többinek nagy örömére. Az volt a tervük, hogy majd más halakat ingek, gallérok, kézelők, nyakkendők és harisnyák nagy választékban, szolid árak mellett 3E31azai g-yéf.rrxri.&ny--u. KALAPOK, -fü r Felsőbányái-utcza BB 4 szám. b üjionzeiesi ht&k : 8 K. Félévre \ K. Negyedévre 2 K. =—~ g~"'"^^^gyes szám 20 fillér. =========
