Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-24 / 12. szám

(2) 12. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1912. Március 24. Az 50.000 korona óvadékból a 35000 korona értékpapírt vállalkozónak visszaadnak. A közgyűlés névszerint való szavazás­sal egyhangúlag magáévá tette a szerződést s azt elfogadta, ilyen módon végre közmeg­elégedésre befejezést nyert ez az ominózus ügy, ahol a pernek igazán semmi értelme sem lett volna, mert hiszen a többletmunkát a város egy vállalkozótól ingyen úgy sem kívánhatta s Deutschéknak munkája ellen semmiféle kifogás eddig föl nem merült, az ellenőrző szakértők a mnnkálatokkal meg vannak elégedve. 3. A városi elektromos mű kibővítésére vo­natkozólag a Ganz gyárral kötött szerződést a közmunka-bizottság bemutatta. A szerződés jóváhagyását ajánlja azzal, hogy a villámtelep kibővítési költsége 359.944 29 korona s a munkamennyiségek nem egységi árak szerint számoltatnak el, kivéve azt a munkát, amit a közgyűlés külön rendelt. A jégverem építése az önköltségben bennfoglaltatik. A kapcsolótábla összekötési költsége kihagyandó. Azokra az építkezésekre, melyek külön szakértelmet nem igényelnek, Nagybányán ár­lejtés hirdetendő és egyenlő ajánlat esetén a nagybányai iparos előnyben részesítendő. A szerződés a közgyűlés jóváhagyása után azonnal életbe lép. 4. Lővy Ernő a III. számú bolthelyiség átruházását kéri, a tanács javasolja azzal, hogy a hagymásláposi takarékpénztári részvényeket cserélje ki készpénzzel 60 nap alatt. Gyűlés vége fél 12 órakor. A levélportónak készpénzben való lerovása. Külföldön már meglehetős elterjedtségnek I örvend a levelek portójának készpénzben való • lerovása nagyobb tömegű levélküldemények feladásánál. Ez a készpénz-portólerovás — Baarfrankirung der Briefe, mint mondják — tudvalevőleg abban áll, hogy a feladó a posta- hivatalban a levelek darabszáma szerint be­fizeti a portót, mire a postai kezelőszemélyzet az egyes levelekre, anélkül, hogy a megfelelő értékbélyeg rájuk ragasztatnék, ráüti a posta- hivatal bélyegzőjét. Ezen eljárás révén meg­takarittatik egyrészt a félnek a több szász bé­lyeg felragasztásából eredő felesleges fáradság, másrészt meg a postakincstárnak ugyanannyi értékbélyeg nyomtatási költsége. A bajor postaigazgatóság jelentése szerint, amely igen kedvezően nyilatkozott a szóban forgó újításról, az értékcikkek előállítási költségében ez utón tett megtakarítás már az első három hónapban kb. 1900 márkára rúgott; és a közönség, kü­lönösen az üzleti körök, melyek gyakran van­nak abban a helyzetben, hogy leveleket, ne­vezetesen reklámkörleveleket és efféléket igen nagy tömegben adjanak fel, nagy örömmel fogadták és erősen igénybe veszik a készpénz- portólerovás uj intézményét. A bajor példa nyomán Ausztriában is mozgalom indult meg a levélportó készpénz­ben való lerovásának meghonosítása iránt, amely tudomásunk szerint Angolországban, Würtembergben és bizonyos megszorításokkal Svájcban is gyakorlatban van. Hazánkban az üzleti körök mozgolódására a budapesti kereskedelmi és iparkamara karolta fel az eszmét és a múlt év nyarán megokolt előterjesztéssel fordult a kereskedelmi minisz­terhez, melyben kérte a levélportó készpénz­lerovásának a magyar postaigazgatásban való meghonosítását. A kamara előterjesztése ugyan nem járt teljes sikerrel, azonban mégis azt eredményezte, hogy a miniszter elvben haj­landónak nyilatkozott a szóbanforgó újítás meg­honosítására. A kamarához intézett válaszában a miniszter azt mondja, hogy a készpénzportó- lerovás úgy, ahogy ezt Bajorország behozta, a kezelés és ellenőrzés tekintetében aránytalan nehézségeket okoz. Ennek folytán a miniszter a kérdésnek más megoldását keresi, nevezete­sen egy oly gépezet segítségével, amely a levél lebetüzése mellett még az igy kezelt levelek darabszámát és ezzel a frankótartozást is jelzi. Bárha a magunk részéről azt tartjuk, hogy a készpénz-portólerovás ilyen különleges és kom­plikált gépezetek nélkül is egész jól meghono­sítható volna, sőt az ilyen gépezet, amelynek alkalmazása mellett a feleknek nyilván meg kell várni az összes levelek lebélyegzését, az uj eljárás praktikus csínyeit részben kisebbíti, mégis örömmel látjuk, hogy a minisztérium nem zárkózik el mereven az üzletkörök óhaja elől s reméljük, hogy az idők során teendő megfigyelések és tanulmányok teljesen el fog­ják oszlatni az ezen felette üdvös és gyakor­latias ujitás felől hivatalos helyen táplált ag­gályokat. Heti krónika. Minden drága, mindennek fölment az ára, csak a rézgáüc, meg a köménymag esett 20 fillérrel. Ez megnyugtató körülmény ugyan arra nézve, aki nem dendrinnel permetezi a fákat, hanem rézgáliczczal és arra névve is, aki sze­reti a köménymag-levest, de egyebekre nézve súlyosító körülmény, hogy takarékoskodni kell, annyival inkább, mert az embereknek az a faj­tája, amelyik takarékoskodni szeret, teljesen ki­veszőben van. Jól megy azonban a mozi sorja, kabaréval egbekötve is. csütörtökön már a földön ültek a nézők és hallgatók, mert egyebütt nem volt hely. A divat hozzánk is elérkezett a Kinema- csek, vagy Kinematográf (vagy hogy is hívják) nálunk is beköszöntött s azt mondják, hogy övé a fényes jövő. Alig tudunk egyéb nevezetes újdonságot felhozni a hétről, legfellebb talán még a mai | viharos közgyűlést említhetjük föl két békés i szerződéssel, a melyek nyomában szintén nagy : haladás jár, no meg az örvendetes és tömeges kinevezéseket az erdészetnél, a hol a mai bu- csuestély siralmába egy kis őszinte öröm is fog vegyülni azok részéről, akik szerencsések voltak a miniszteri aláírások névsorába beléjönni. Szerencsét kívánunk nekik minden oldalról uj állásukban. Az ország sorjában nem történt semmi változás, a nagy lapok egyet verkliznek két hét óta mindenféle lágy és kemény hangnemű va- riatiókban, mindaddig mig egyszer csak a válság megoldásának hírét nem hozza a Nagybánya és Vidéke s az európai koncertbe komolyan bele nem szól a krónikás. Erdészeti kinevezések. Szepesy Gusztáv kir. erdőmérnököt a földmivelésügyi miniszter fő- erdőmérnökké, Terray Gyula kapniki segéd­mérnököt erdőmérnökké, Zachar Mihály tőkési erdőgondnok s-mérnököt erdőmérnökké, KS- váry György mérnökjelöltet s.-mérnökké, Bliok- hardt József mérnökjelöltet s.-mérnökké, ifj. Molosány Gábor m.-szigeti mérnökjelöltet, va­lamint Jamnik István kolozsvári mérnökjelöltet s.-mérnökökké nevezte ki. Hubay Zsigmond kir. erdőtanácsosnak, a helybeli erdészet főnökének tiszteletére ma kartársai és tisztelői bucsuvacsorát rendeznek az István király szállóban. A lakomán mintegy százan fognak részt venni. Az evang. templom építésére egy r. kath. presbyter egyszáz koronát adományozott, fo­gadja az egyházközség hálás köszönetét. Az építkezéshez szükséges összeg még 20707 K 60 fillér. Tatorján István műépítész e hó 18 án ismét hozzáfogott az építéshez s most már gyors egymásutánban május hó végéig szán­dékozik azt befejezni. juttatnak maguk helyet a hálóba, vagy a horog­ra. Egy öreg hal figyelmeztette ugyan a többit arra, hogy ez a terv nagyon gonosz, de hiába­való volt jóságos figyelmeztetése, nem törőd­tek vele. A rossz tanácsot adó hal mindjárt magára vállalta, hogy megvalósítja a gonosz tervet. Az egyik fa ágán ült egy madár, odahívta ezt a tó partjára és igy szólt hozzá : — Madár-pajtás, sok kígyót, vízi férget adnánk neked, ha megtennél nekünk egy kis szívességet. — Mit kívánsz, hal-pajtás — felelte a ma­dár. — Megteszem, ha megtehetem. — Figyelj tehát rám, madár-pajtás. Van-e errefelé még egy tó, amelyikben halak laknak? — Van bizony, az erdőn túl. — Repülj tehát oda és mondd meg a ha­laknak, hogy jöjjenek hozzánk látogatóba, mert eljött hozzánk a halkirály és nagy lakomát ren­dezünk számára. Hetvenhét napig fog tartani ez a lakoma s mindennap legalább egy hal jöjjön hozzánk vendégségbe abból a másik tóból. Nagyot kacagott erre a madár-pajtás. — Ugyan, te hal-pajtás — kérdezte ka­cagva — mi módon jöjjenek ide a halak ? Hi­szen nincsen sem lábuk, sem szárnyok. — Mi módon jöjjenek ide ? Hát te hozod majd őket ide a csőrödben — felelte a hal­pajtás. — Jól mondod 1 Most már értem. — Mindennap elhozol ide egy-egy halat a csőrödben s beleejted a tóba. El ne felejtsd ne­kik megmondani, hogy ilyen módon majd vissza is viszed ám őket a lakomázás után. A madár-pajtás megígérte, hogy teljesíteni fogja a hal-pajtás kérését s jmeg is tartotta az ígéretét. Elrepült a másik tóhoz és nemsokára visszatért onnan szép kövér hallal a csőrében. Beleejtette azután ezt a halat a tóba. Már várakozott a többi hal a vendégre, nem sejtette ez, szegény, hogy milyen gonosz tervet forralnak ellene. Nagy szívességgel fogad­tak, bőven ellátták mindenféle jó eledellel, Még aznap ismét megjelent a favágó, hogy megpihentesse fáradt testét a hűvös árnyékban. A halak ekkor felküldték a tó fenekéről a ven­dég-halat, hogy nézze meg: ki jött a tó part­jára ? A hal kidugta fejét a vízből s a favágó nyomban megpillantotta. Ni, ni, gondolta öröm­mel — itt halászni is lehet! Azonnal vágott egy hosszú faágat, madzagot kötött rá, ennek végére pedig ráakasztott horog gyanánt egy meggörbí­tett szeget, erre meg rászurt egy férget. Mikor a horog már bent volt a vízben, a halak rávették a vendég-halat, hogy menjen és nézze meg, mi az, ami a partról belóg a vízbe. A vendég-hal odauszott a horoghoz és bekapta, hogy megegye a ráakasztott Ízletes férget. A másik pillanatban már kirántotta a favágó a vízből és szaladt vele az erdőbe a társaihoz. A halak örvendezve gyűltek össze a tó fe­nekén és most már nem féltek a veszedelemtől. A madár-pajtás másnap hozott számukra ven­dég-halat, mely azután szintén a favágó horgára került. Harmadnap azonban egyszerre sok em­ber jelent meg a tó partján: a favágók mind odagyültek és árkokat kezdtek ásni a kis tó partján. A halak rémülten bújtak össze és lesték, hogy mit csinálnak a favágók. Ezek pedig nagy veszedelmet hoztak rájuk: az árkokba leve­zették a kis tó vizét, azután összefogdosták a tó fenekén maradt halakat. Vitték azután vala­mennyit az erdőbe, ott megsütötték és megették. A madár-pajtás utánuk kiálltott a hal-paj­tásoknak : — Ez a jutalmatok a gonoszságotokért STEBNAD FEBENCZ Modernül berendezett étterein és sörcsarnok fi lobr. Első iaMpénzlár palotájában. JPÜS0HS, Figyelmes, pontos és __ _ , előzékeny kiszolgálás! D©br0CZ81lj Kossuth-utca SíLrÜLíliH* "V"icLélciek; találkozó lielye ! Kitűnő magyar és franczia konyha. liszlin mull ilalt — Vali in sir. Előre megrendelt társas ebéd, vacsora mérsékelt áron. Telefon: 958.

Next

/
Oldalképek
Tartalom