Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-10 / 45. szám
Nagybánya, 1912. November 10. — 45. szám. XXXVIII. évfolyam Egész évre TÁRSADALMI HETILAP. '0 A 'T,r!YBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE "N/TT^~ minden v\a. s A fl Her. Telelős szerkesztő és laptulajdonos: vészi j-^Listos. Szerkesztőség s kiadóhivatal : Felsőbányai-utca SO. szám alatt.-----= T ELEFON: NAGYBÁNYA 18. SZÁM. Fut az idő . . . Fut az idő, mint hegyi patak. Elérkeztünk a tizenegyedik hónaphoz, még egy pár hét, aztán kezdődik a szerencsétlen 18-as év. A tenni való sok mindenütt, minden téren, városnál, megyénél, államnál, a haladó idővel, az igények növekedtével mind jobban szaporodnak a gondok és kötelességek. Ám azért a legfőbbekről megfeledkezni nem szabad; mellőzni azt, ami az élet gerincét képezi, kész veszedelem. A községi törvény világosan mondja, hogy a községi háztartásra vonatkozó költségvetést idejekorán kell beterjeszteni úgy, hogy az még az őszi rendes vármegyei gyűlés elé is beérkezhessék. Tehát tulajdonképpen augusztusban kellene lerárgyalni. Mikor boldogult Simontsich Tolnavármegye főispáni székébe ült, többek közt arról is hires volt, hogy az ő egész vármegyéjében minden községből minden évben már agusztusban beérkezett a költség- előirányzat. Szatmárvármegyében ez még ő alatta sem volt lehetséges. De mi ne kövessük a vármegyét a lassúságban, mert bizonyos az, hogy előirányzatra mielőbb szükség van, hogy ex- lexbe ne jussunk. Végeredményben az teljesen mindegy a munkamennyiség szempontjából, akár agusztusban, akár deczemberben készül az előirányzat, kár tehát halogatni, a halogatás miatt nem lesz az olcsóbb egy fillérrel sem. Bizonyosan a pófadó réme az, ami bántja a tanácsot. Nemsokára tisztujitás lesz s ha most olyan 50"/o-os forma pótadót hoznának be, éppen ebben a háborús, pénztelen világban, talán 1 — 2 tisztviselő áldozatul is esnék a restauráczión. így nyilatkozott valaki. Legyenek nyugodtan, a pénzügyi bizottság iszonyodik a községi adótól, majd lehuzgál az mindent s záradékul még sem lesz pótadó. Már akár pótadós, akár mentes az az előirányzat, ne tessenek tovább az asztal- fiában tartani, mi is kiváncsiak vagyunk rá, meg a törvény is, az idő fut, lássuk hát a medvét, kérjük a jövő év költségvetéséti Népgyülés p kormány ellen. — Levél a srerkesztöhöz. — Kedves Barátom I Mint lapszerkesztő érdeklődni méltóztattál az egyes fővárosi lapok azon közleményére vonatkozólag, hogy a »nagybányai függetlenségi párt« e hó folyamán a kormány politikája ellen tiltakozó népgyülést rendez, holott tudomásod szerint az ezen népgyülést előkészítő értekezlet határozathozatal nélkül oszlott szét az elnökség, s az értekezletre meghívott választmányi tagok vélemény különbsége miatt. Nincs időm, sem kedvem, s különben is hálátlan dolognak tartom e kérdéssel foglalkozni, de amennyiben ez értekezleten történt állásfoglalásomat egyesek félremagyarázzák, megragadom az alkalmat, hogy egy Hozzád szóló nyílt levél formájában megtegyem észrevételeimet e különféle kombinációkra s előre is köszönöm az igazság érdekében, ha ennek helyt adni sziveskedel. Mint a függetlenségi párt ügyvezetője, tekintve, hogy kerületünk képviselője az országos függetlenségi párt egyik vezére s hogy az elnökség a nemtörődömség vádjával ne illettessék, mint a párt egyik közkatonája, célszerűnek láttam a többi függetlenségi kerületek példáját követve egy politikai népgyülés keretében állásfoglalásunknak kifejezést adni. Ebből kifolyólag a múlt hó 20-adikán előértekezlet céljából összehívtam a párt választmányi tagjait, de meghívtam a helybeli »ipartestület« elöljáróságát, valamint a »kereskedők körének« vezetőit is. Az értekezlet céljait ismertetve, megem lékeztem a politikai helyzetről s indítványoztam, hogy a kormány politikája ellen állást foglalva, tartsunk egy népgyülést, szavazzunk bizalmat képviselőnknek s vezéreinknek az eddigi önfeláldozó működésért elismerésünket nyilvánítva, őket a további küzdelemre bátorítsuk. Indítványom csak elnöktársaimnál talált visszhangra, mig a választmány egyhangúlag azon felfogásának adott kifejezést, hogy a további [küzdelem teljesen céltalan, az ország közgazdasági helyzetére fölöttébb káros s a súlyos helyzet orvoslása minden előtt a legfontosabb, s minthogy továbbá ennek első feltétele a parlamenti béke mielőbbi helyreállítása, Glavitzky Károly és Kupás Mihály választmányi tagok indítványára azt kérte határozatilag kimondatni, hogy küldessék ki egy öttagú bizottság egy a választó polgárság ezzmekör ét jellemző $ a fentebbi felfogásból eredő memorandum megszövegezésére, amely aztán felirat formájá A jó tanács. (Keleti mese.) Irta: Londesz Elek. Elindult a vásárra három arab kereskedő. Tevéken szállították a sok drága portékát és tele voltak jó reménységgel, hogy majd mindet el fogják adni a vásáron és sok pénzt visznek haza. Karavánjukhoz hozzácsatlakozott utközber egy öreg dervis, akinek semmije sem volt a testét takaró rongyos ruháján, meg a botján és az ivócsészéjén kívül. A kereskedők nagy megvetéssel néztek a szegény dervisre s alig akarták maguk közé engedni. Addig könyörgött, rimánkodott a szegény ember, amig végre megengedték neki, hogy a karaván után kulloghasson. Útközben azután azzal mulatoztak, hogy folyton gúnyolták a dervist nagy szegénysége miatt s tréfásan kérdezték tőle : — Vásárolsz-e majd gyémántos gyűrűket a vásáron? Tudnánk egy kereskedőt, aki olcsón adna el neked néhányat. Ha pedig selyemruhákat akarsz vásárolni, akkor is csak ahoz a kereskedőhöz menj, akit mi ajánlunk. Az öreg dervis egy szót sem szólt ezekre a gúnyos tréfákra; haladt előre, botjára támaszkodva, gondolataiba merülve. Mikor a nagy pusztán haladt keresztül a karaván, egyszerre lódobogás hallatszott a távolból, majd nagy lovascsapat tűnt fel a látóhatáron. A karaván nagy veszedelembe jutott. Rablócsapat közeledett feléje és menekülni már nem lehelt előle. A rablók hamarosan odaérkeztek gyors paripáikon a karavánhoz és kényszeri- tették arra, hogy velük menjen a rablótanyára, mely egy oázisbau volt. Ott azután leszedték a tevék hátáról a sok drága holmit, majd egyen- kint maga elé vitette a rablócsapat vezére a karaván tagjait és rájuk kiáltott: — Adjatok ide mindent, ami nálatok van és ér valamit. A kereskedők odaadták nekik pénzüket, gyűrűiket, mert attól féltek, hogy az életük is veszedelemben forogna, ha nem engedelmeskednének a parancsnak. Végre a dervisre került a sor; őt is odahurcolták a vezér elébe. — Add ide, amid van I — kiáltott rá a vezér. A dervis a homlokára tette a kezét és igy szólt .* — Az én kincseim a fejemben vannak. — M'féle kincseid? — A tudományom Ezt nem vehetitek el tőlem, de én magam szívesen adok belőle nektek, amennyit kívántok, mert annál nagyobb lesz e kincsem értéke, minél bőségesebben részeltetek belőle másokat. A rablók nagyot nevettek ezen a feleleten. — A fejedet nem vághatjuk le a kincsedért — mondotta nevetve a vezér. — No, de hadd lássuk, hogy mit tudsz . . . Adjál nekünk valamit a tudományodbóh — Adok egy jó tanácsot — felelt a dervis. — De meg kell esküdnötök a próféta szakállára, hogy követni fogjátok tanácsomat. Tetszett a dervis furcsa viselkedése a rabKapható mindenhol! ß Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes gyógyásvány- viz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb gyógy- hatása felülmúlja a hason összetételű külföldi ásvány- vizeket. Kapható mindenhol!
