Nagybánya és Vidéke, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-10 / 45. szám
(2) 45. szám. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ 1912. November 10. ban adja tudomására képviselőnknek párthatározatig óhajtásait és saját szempontjából fejtse ki politikai nézeteit. Ezen indítványhoz az elnökség mint céltalanhoz, mint pressionáló szinezetühöz hozzá nem járult s miután az én propositiommal is magamra maradtam s bár részemről a politikai nézetnyilvánitás e formájában semmi különöset nem láttam, az értekezlet megállapodásra nem jutott. Ezek a tények s én ezekkel meg is barátkoztam, de bosszantott a belőlük levont különféle kombinatio. Azon körülményből, hogy én nem csak a párt, de a már említett testületek választmányi tagjait is meghívtam ezen értekezletre s hogy ez utóbbiak propositioit — bárha az orsz. függetlenségi párt jelenlegi állásfoglalásával ellenkeznek — a továbbiakra nézve elfogadtam, minthogy továbbá köztudomás szerint a kerület politikai kérdéseiben a képviselővel én con- ferálok, egyesek-mások azon föltevést sum- málták egymásra, hogy talán ez kicsinált dolog lett volna, talán előleges megbeszélés eredménye a célból, hogy »a város érdekeinek szempontjából« a képviselő más pártállásra biras- sék stb. Mind naiv föltevés. A nevezett két testület vezetőségét azért hívtam meg, mert csak igy láttam biztosítva a népgyülés sikerét. Mindenkitudja, hogy már évek óta a párttagok indo- lentiája, egymás közti ellenségeskedései miatt határozatképes közgyűlést nem tudtunk összehozni. Úgy az ipartestület, mint a kereskedők körének tagjai — úgyis bent lévén a pártban — ha a maguk körében mozgalmat indítanak, a siker biztos. Hogy az indítvány innen eredt az természetes A kereskedők, iparosok érzik legjobban, a gazdákról nem is szólva, ennek az áldatlan politikai helyzetnek a súlyát. Előzetes megállapodásról szó sem lehetett. Hogy indítványom a népgyülés tartását illetőleg elvettetett, azon nem is csodálkozom- Ezeken a nép- gyüléseken, legyenek azok ellenzéki vagy munkapárti beszámolók, nem a választó polgárok, de maguk a képviselők nyilatkoznak meg s ők mondják el a saját sérelmeiket, szidják a kormányt, vagy az ellenzéket s felolvasnak egy határozatot, amelyet ők csináltak. Hogy a béke ki van zárva a kormány és az ellenzék közt, tehát ne foglalkozzunk vele, s mert céltalan minden, igy céltalan egy ilyen mozgalom is. Ez volt a nézet. Az bizonyos, hogy semmiből semmi se lesz. Vannak azonban bizonyos dolgok, amelyeket céltalanságuk tudatában is meg keli indítanunk, csak azért s abban a reménységben, hogy hátha a bekövetkező eredményből kijön valami olyas, ami a czélt előmozdítja. Ezért fogadtam el Glavitzky Károly és Kupás Mihály lóknak és a vezérrel együtt megesküdtek, hogy követni fogják a jó tanácsot. Kiváncsiak voltak rá, hogy mit tud ez a szegény ember, aki magával hordja minden kincsét s nem lehet ezt tóle elrabolni, önként azonban mindenkinek hajlandó adni belóle. Ezt mondotta most a dervis. — Igaz, hogy rablók vagytok, de azért mégis csak embereknek nevezitek magatokat és maradt talán még valami kis könyörület a szivetekben embertársaitok iránt Könyörüljetek tehát ezeken az embereken, akiket kiraboltatok és adjátok vissza nekik az elrablóit holmi egy részét. A jó tanácsom ide hallgassatok, igy szól: Adjatok nekik az elrabolt holmiból annyit, amennyit ti óhajtotok és azt bizonyosan tudom, hogy meg lesznek elégedve és hálával fognak gondolni nagylelkűségetekre. A rablók a vezérükkel együtt kaczagni kezdtek. Odafordult most a rablókhoz a vezér, mondván: — Hallottátok a jó tanácsot, barátaim ? No indítványát, gondolva, ha ez a politikai bókát óhajtó vélemény párthatározatilag lesz kimondva, esetleg más kerületek is csatlakozhatnak, hisz vitális érdeke az egész országnak a béke, s esetleg talán lehet belőle valami, a kapanyél is elsülhet, ha az Isten akarja . .. Ami pedig azon föltevést illeti, hogy köztem és képviselőnk közt talán valamelyes megállapodás történt volna >a város érdekeinek szempontjából*, szintén téves. Bizonyítékul felmutathatom tegnap vett levelét, amelyben zavarosnak tartva a lapok közleményeit, infor- matiot kér. Az is naiv felfogás, hogy városunk közgazdasági viszonyai azért rosszak, mert képviselőnk Justh-párti; igy van ez ott is, hol munkapárti a képviselő. Egy nagy többséggel rendelkező kormánynak mellékes, hogy egy kerület képviselője milyen párti s nem is a pártállást, hanem az egyónt nézi s szívesen veszi valamely kérdésnek ellentétes szempontbóli megvilágítását is. Utalhatok e tekintetben azon körülményre, hogy Tisza gróf, bár a munkapárt türelmetlenül követelte az obstructio erőszakos letörését, mégis meghallgatta junius 3 án képviselőnk egy hosszabb beszédét. De ez nem tartozik a dologra. Fontosabb kérdés, mondjuk, ha egy a már jelzett irányú actio megindul, magáévá teszi-e a képviselő s akkor is lenne sikere? A képviselőt praessio- nálni nem lehet, azt mindenki tudja. Proposi- tiokat tenni lehet, de ennek elfogadása belátásától függ. Annyit tudhatok mondani, hogy képviselőnk igenis tudatában van, hogy súlyos gazdasági válság előtt állunk, de viszont a parlamenti béke létrejöttének is óriási akadályai vannak. Az ellenzék nézete szerint nem tudja megbocsátani a súlyos parlamenti sértéseket, s a jelenlegi kormánynyal tárgyalni nem akar. A kormány viszont a többségi elv alapján eljárását correctnek tartja, s a Fiatalom bizalmát bírva halad a maga utján. Ennek az állapotnak aztán szüksépképeni következménye az ország gazdasági romlása, s a tulajdonképeni dolgozó és kereső elemek tönkremenése. Ezt bevárni s ezzel illusztrálni a Hatalom előtt kétségkívül veszélyes -politika. A személyes sérelmek orvoslásánál kétségkívül előbbre való az ország gazdasági helyzetének javítása, mert mi vagyunk a népért s nem a nép miattunk. De nem akarok politizálni s képviselőnk ezen felfogását is csak azért közlöm, s azok részére, akik mindenkép őt a munkapárton szeretnék látni. Végére hagytam nagybecsű kérdésedre a feleletet. Melyik a jobb ? Tüntessünk a kormány ellen, vagy a béke mellett foglaljunk állást? Körülbelül úgy vagyunk vele, mint a Fekete falusi zsidó a petitioval. A biró azt mondta neki mikor tanúvallomásra szólította ezt csakugyan megfogadhetjuk, nem lesz miatta nagy kárunk. Megesküdtünk rá, hogy megfogadjuk s meg is fogjuk tartani az eskünket. Beleegyeztek ? — Beleegyezünk — felelték a rablók és már előre nagyot kaczagtak azon, hogy milyen jói megtréfálják majd a tanácsadó öreg dervist. — Kövessétek tehát a jó tanácsomat! — mondotta a rablóknak a dervis. A vezér nevetve markolt bele az egyik kereskedő pénzes zacskójába s kivett belóle három rézpénzt. — Nesztek — mondotta a kereskedőnek. — A dervis jó tanácsa szerint ennyit óhajtunk nektek visszaadni. Beletett ezután a kereskedők markába egy- egy rézpénzt. A dervis azonban odalépett elébe és szigorú hangon mondotta neki. — Nem ezt tanácsoltam ! Megesküdtetek a próféta szakállára, hogy követni fogjátok a tanácsomat, tartsátok meg tehát az esküt. Én azt fel: »Megkell mondania az igazságot, különben becsukják. Ha azonban oly dolgot kell elmondania, a miért becsuknák — nem köteles vallani« «Kérem« mondta a zsidó, »ez a törvény nekem sehogy sem tetszik, ha vallók bezárnak, ha nem úgy is — ajánlom magam« Sarkon fordult, s ott hagyta a termet, erőszakkal kellett visszahozni, s akkor is kézzel-lábbal tiltakozott a törvény ellen. Ha népgyülést csinálunk a kormány ellen — üres szalmát csépelünk. Ha a békét követeljük mungók lettünk és hazaárulók. Talán legjobb semmit se tenni, s várni a végtelen nyomor és szenvedést összetett kezekkel Ez komótosabb. Egyébként fogadd nagyrabecsülésem őszinte kifejezését, s újbóli köszönetemet, hogy elmélkedésemnek helyet adtál. Nagybánya, 1912. november 9. Tisztelő hived: Bónis István. A szigeti jogakadémia sorsa. — Részlet dr Gergely György tanulmányából. — 1. Máramarosvármegye eme legmagasabb fokú tanintézetének múltjáról, jelenéről beszélni ez idén ugyancsak időszerű. A lefolyt esztendő tavaszán a két uj magyar egyetem létesítését célzó törvényjavaslat benyújtása kapcsán a helyi lapok egészen komolyan vilatgatták, vájjon e szép múltú intézetnek lesz-é jövendője ? (Az uj egyetemek és akadémiánk jövője.) Az egyik újság szerkesztősége tudni vélte, hogy odafent a közoktatásügyi minisztériumban elhatározták volna a felekezeti akadémiák megszüntetését az uj egyetemek benépesítése érdekében. A másik atről is hallott, hogy a felekezeti főhatóságok is tárgyalják már a kérdést. Szóval a mi jogi főiskolánk már halálra van Ítélve. Természetesen elhangzottak a megnyugtatás igéi is. Az akadémia igazgatója a »Máramaros«- ban közölt válaszában hivatkozott a református felekezet iskolai autonómiájára s a tiszántúli egyházkerületnek ez intézet iránt íöbhször tanúsított jóindulatára. Hivatkozott arra, hogy a jogi oktatás reformálása tárgyában a múlt évben tartott minisztériumi tanácskozmányon Balogh Jenő államtitkár az akadémiák barátjaként vezette az eszmecserét s az a részleges reform, mely az ankét eredményeként ép most van a megvalósulás stádiumában, t. i. a harmadik alapvizsga szervezése az akadémiákra csakugyan kedvező. tanácsoltam nektek, hogy adjatok vissza a kereskedőknek az elrabolt árukból anoyit, amennyit ti óhajtotok. Azt mondottam ezzel, hogy annyit kapjanak vissza, amennyit ti óhajtotok magatok számára. A bárom pénzdarab odaajándékoíásával tehát arról tettetek tanúságot, hogy ti csak ennyit óhajtotok magatoknak, a többi elrabolt holmit tehát adjátok vissza a kereskedőknek. A vezér a rablókkal együtt hirtelen elko- morodott. Féltek az esküszegéstől s mit volt, mit tenniök, visszaadták a sok értékes holmit a kereskedőknek, a három pénzdarabot pedig nagy elkeseredésükben odadobták a dervis elé: — Nesze, a jó tanácsodért I A karaván tovább indult a rablótanyáról s a kereskedők most már felültették az egyik teve hátára az öreg dervist, még díszes szőnyeget is tettek alája. — Most már látjuk, — mondották neki, — hogy te gazdagabb vagy mindnyájunknál. Modernül berendezett ii ii étterem és sörcsarnok a Debreczeni Első Tak*rék- ■ pénztár palotájában. ■ Figyelmes, pontos és előzékeny kiszolgálás I PILSEHISORHÁZ Debreczen, sarkán. Vidékiek találkozó bb bb helye! bb bb Kitűnő magyar és a francia konyha, b Előre megrendelt tár- ~ sas ebéd, vacsora mér- *616I0n sékelt áron. 958. BB BB BB BB BB BB aa BB B B BB BB SIS! B SS a sas 13» S3 25 BB L.K ÍR BB iS 86 nw BB BB BB B BB a
