Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-24 / 39. szám
(2) f 9 §?ám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE • 1911. Szeptember 24. szokással, hogy oldalszámra jajonganak az imádkozok, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy az ő sok beszédük által hallgattatnak meg. R. imái rövidek, de magvasak, nincs bennök egy fölösleges szó sem. Nincs »suszterflekk« és »nyújtás«. Két nagy oldalas ima teljesen elég a hétköznapi istentiszteletre, csak uj, és áhitatkeltő legyen. Az istentisztelet igy is igénybe vesz énekléssel, Miatyánkkal, áldással, harangozással, egy fél órát, esetleg többet is. Az is gyakorlati dolog, hogy ezt az imakönyvet nem kell forgatni, ahogy föltárja az ember a szószéken, az előtte fekvő két oldalon ott a napi feladat gyönyörű nagy betűkkel, hogy az öregek is szemüveg nélkül olvashatják. Dicséretre méltó a tartalomjegyzék, melyet művéhez csatol a szerző, s amennyiben az egyes imák főeszméit betűrendbe szedi, ily módon a hirtelen előforduló speciális köznapi alkalmakra azonnal lehet megfelelő imát találni a kötetben. Ami a mű belső becsét illeti, értékessé teszi azt gazdag bibliai hangulata, formailag pedig az a szép, zengzetes, szlnmagyar nyelvezet, amely minden idegenszerűségtől ment, gördülékeny és szüntelenül emelkedett. Szerző, igaz, szakit a hosszú imákkal a régi Károlyi-bibliai idézetekkel, a napi beosztásokkal, hogy hétfőre, keddre, szombatra, külön imát Írjon, (mikor megvagyon írva, ne tégy külömbséget a napok közt), ő minden reggel egyaránt tapasztala az ur jóságát s az ő szükségei, mindennapon egyformán megújulnak. De ez is újítás, ez is változtatás, lehet ellene állást is foglalni, ha tetszik, ám nehünk az ősi elmaradottság mellett, egy kis modernizmust bizony, jól esik ezen a téren is tapasztalnunk. Heti krónika. A hét történetét tulajdonképpen Szatmárra kell áthelyeznem. Mert azzal, hogy a szatmáriak itt voltak, megáztak alaposan s látták Nagybányát ködbe, felhőbe és pocsolyába, tulajdonképpen nincs mit dicsekednem. A tűzoltó kirándulás keserűen sikerült, mintha az özönvíz újra el akarná pusztítani az emberiséget, úgy ömlött a viz az égből, egyedül az ebéd volt jó az István királyban, mondják, hogy ennivaló bankett volt, melyhez foghatót még a legöregebb emberek sem ettek. A mi tulajdonképpeni történetünk ott játszódott le a héten Szetmáron. Aminthogy valóság az, hogy az oroszlánrész a kiállításból Nagybányát illeti. A szép bányász, erdész-pavillon, az iskolák, gyümölcsgazdák, iparosok tárlatai megannyi dicsősége a mi kis városunknak Egész bátran mondhatjuk, vegyék el Nagybányát a kiállítás keretéből s a kiállítás értéke legalább is a felére száll. Talán nem is mondtunk sokat. Szóval nem kellett szégyenletünkben a Takács Károly 5000 literes hordójába bújnunk, mert a megnyitás napján általános volt a vélemény minden- fefé, hogy Nagybánya kitett magáért. Szinte nem ártana egy hétre idehozni a ligetbe azt a jubiláris kiállítást, itt talán jobban meg is becsülnék. Szatmáron meg a nap volt szép, a bemutatott változatos dolgok, ott a bankett kevésbbé sikerült. Eltekintve a bankettől, azt tapasztaltam különben, hogy Szatmáron most nagy nyuzási hajlamok vannak, a vendéglős, a fiákeres, a boltos stb. mindent dupla áron számit, mivelhogy kiállítás van. Sajnos tévedés áldozatai önök, uraim, hiszen igy nem lehet idegent csábítani, nem apostolok mennek haza önöktől, hanem anarchisták, akik minden kiállítást szeretnének szétrobbantani, tehát csak lassan a testtel jobb a sürü krajcár, mint a ritka garas, igy tanulta azt a képes kis tükörben, a régi jó időkben a krónikás. Uj tanár. Szabó István, Szabó Adolf kir. erdőigazgató fia a tanári vizsgálatot e hó 19-én a kolozsvári egyetemen letette. Házasság. Dr. olcsvári Obetkö Dezső egyetemi magántanár, az eperjesi jogakadémia tanára és az ottani egyházkerületi »gróf Thököly Imre« Kollégium igazgatója, szombaton, szeptember 23-án tartotta esküvőjét szlavniczi Szlaboezky Imre főgimnáziumi tanár és földbirtokos s néhai neje szül. Alexy Vilma leányával, Mártával. Az egyházi esketést Geduly Henrik, a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület püspöke végezte a nyíregyházai ág. h. ev. nagytemplomban. Násznagyok voltak: dr. Mikler Károly, az eperjesi jogakadémia dékánja, Leffler Sámuel, a nyíregyházai ág. h. ev. főgimnázium igazgatója és dr. Obetkó Károly, Somogy- vármegye tiszti főügyésze. Az ev. templomra egy ablakra 150 korona jótétemény érkezett s Winkler dr.-tól 10 korona adomány. Fogadják a jóltevők hálás köszönetünket. Az elöljáróság. A vármegyai gazdasági kiállítás e hó 21-én nyílt meg Szatmáron. A megnyitó ünnepség népes és emelkedett színvonalon állott. A díszközgyűlést Teleki Géza elnök nyitotta meg lelkes beszéddel, melyben minden érdemet elődeire hárított, üdvözli a kiküldötteket és vendégeket éljenzések között. A kormány nevében Kazy államtitkár, az Omge nevében Szilasy Zoltán főtitkár mondott erre köszönetét. Ezután leleplezték Károlyi György gróf, Vé- csey József báró, Domahidy Sándor elnökök olaj- festésű arcképét és pedig Csaba Adorján, Böszörményi Emil, Falussy Árpád beszéde kíséretében, majd Da- mokos Andor olvasta föl az egyesület ötven éves történetét. Erre Teleki elnök egy még szebb beszéd kíséretében a kiállítást megnyitotta s a vezetők és kiküldöttek sorra járták a pavilonokat s mindent megtekintettek. Kiválóan szép a bányász-pavilon, hol többek között egy 7200° kQronás darab aranyat is lehet látni. A háziipaí, az iparcsarnok, a Vécsey- pavilon, az erdészet, a virágkiállítás igazán bájos, szóval szép az mind és gazdag, annyira, hogy érdemes volna napokig tanulmányozni. Itt látjuk, milyen gazdag ez a mi vármegyénk. Ki kell azonban emelnünk, hogy Nagybánya mindenütt kitett magáért, nemcsak a bányászatnál, erdészetnél és iparnál, hanem a gyümölcsészetnél is. A gyümölcsértékesitő r.-t., a gazdasági népiskola, a kísérleti állomás, nőegylet, Molcsány, Moldován, Korponay Kornél, Szász József, János, Bernhardt Adolf zömét adták az érté- kos gyűjteménynek. Korponay Kornél az ő gazdag és valóban mesésen szép kiállításával szinte versenyen fölül áll. Külön ki kell emelnünk a város takarékpénztárának kiállítását, valamint Alexy Kornélnak páratlan slöjd kiálittását, mely kiváló figyelmet érdemel. Nagybányáról sokan készülnek a megtekintésre, mint halljuk, a főgimnázium ifjúsága testületileg szemléli meg vármegyénknek ezt a nevezetességét. Németh Béla dalai megjelentek a héten díszes kiállításban s már is terjedni kezdenek. Szerző 5 füzetben adta ki énekhangra és zongorára legújabb nótáit, amelyeknek cime: 1. Amióta szertefoszlott. 2. Mit tehetek, mit tehetek. 3. Amikor majd lelkem elsóhajtom. 4. Majd ha egyszer asszony lesz belőled. 5. Peregnek már le a fákról 6 Leszaladt egy halvány csillag 7. Nem megyek el a templomba. 8. Idegenbe megyek el majd meghalni. 9. Piroslik ott künn a fákon a levél. 10. Valamikor csöndes estén. Egy füzet ára 1 K 20 f. Kapható Kovács Gyula, vagy Frankovits Aladár könyvkereskedőnél. Vidékre a szétküldést lapunk kiadóhivatala is eszközli. A A kedves hangulatos dalokat újólag ajánljuk közönségünk szives figyelmébe. A szatmári kiállítás megnyitása után a Kossuth- kioszkban diszebéd volt, melyen a vármegye, város és az ország előkelőségei közül mintegy 200 an vettek részt Az első köszöntőt Teleki Géza gróf mondotta a királyra, a másodikat Böszörményi Sándor a kormányra, a harmadikat Kazy államtitkár Teleki elnökre, Falussy az Omge-re, Szilasy Z. a vármegyei gazd. egyesületre, Vajay a vármegyére, Ke- resztszeghy Teleki Gézára, Ilosvay alispán Szatmár városára és annak polgármesterére, Kelemen Samu Szentkirályi Tivadar ipar- és keresk. kamarai elnökre. S ezenkívül még számos más felköszöntő is volt. Emlékezzél halálodra! A csalók világában valóban úttörőként tisztelhetik Lakatos (Butos) Sándor botpaláéi cigányt, aki Tinkóczi Sándor ugyanottani lakoshoz intézett leveleiben jóslataival örökösen a halállal ijesztette. Egyre Írogatta Tinkóczinak, hogy úgy jár, mint a felesége járt (ugyanis meghalt), ha nem fizet neki 1000 koronát. A gazda megijedt ugyan, de nem 1000 koronának a megfizetése erejéig, ha- nam csak annyira csupán, hogy a magát hol az angyalok, hol pedig az ördögökkel jóbarátságban levőnek állított Lakatost feljelentette. A szatmárnémetii kir. törvényszék a napokban tárgyalta a titokzatos fekete bőrű vádlott ügyét és 8 napi fogházra Ítélte. Felsőbányán október 2-án országos vásár lesz. Diákjaink kirándulása Szatmárra. Az áll főgimnázium tanulóifjúsága az igazgató és több tanár vezetése mellett átrándul folyó hó 26-án, kedden Szatmárra a gazdasági kiállítás megtekintésére A kirán dulók a reggel 6 órai vonattal mennek és a délutáni, esetleg az esti 10 órai vonattal érkeznek vissza. A kiránduláson szívesen látják a szülőket, a tanulók hozzátartozóit is, akik az étkezés és a belépő-dij kedvezményében is részesülhetnek, ha vasárnap folyamán vagy legkésőbb hétfőn reggel jelentkeznek Deli Géza tanárnál. Épségben csakis az altisztek s a cigány ágya állott. Ez világosságot gyújtott agyában. A cigány volt az, aki huncutságból kikapcsolgatta a kavalettek kapcsait, ő volt az, aki éjjeli négykézláb sétájában a szobaordonánc által elgázoltatott, ő volt az, aki fájdalmában a bukdácsoló baka hajába belé ragadt s még most is görcsös ijedtséggel markolja. Az altiszt hirtelen kezébe akadt nadrágszijjal végig vág a cigányon : — More, kelj fel! »Instállom, kellőik ía már rigen, de nem erest ezz a bibásl« nyögi a meszorult hadfi. — Ereszd el a cigányt. Balog! Balog el ereszti a cigányt, az is, ő is s mindenik felszabadult kezével a sajat csákótartóját kezdte tapogatni. — Na, more ezt, megkeserülöd I méltatlankodott a parancsnok. Csináljatok rendet s aztán majd elszámolunk ! Rendet csinálni! ? Sisiphusi munka ez, kérem. Egy nagyvilági dráma ezer csecsebecsével tele rakott boudoirjában könnyebb rendet csinálni, mint ilyen felfordult bakaszobában, hol még az este levetett bakkancs- nak is meg van a mértani pontossággal ki szabott helye. Eltartott a rendcsinálás hajnalig, amig meg nem szólalt az őrség kürtösének álom-üző ébresztője, Nem maradt más hátra, mint a pokrócokat összehajtogatni, belyrerakosgatni. A katonapokrócnak van ám más hivatása is, mint melegbe burkolni a fáradt bakatestet. Jó ez a »pokrócozásra« is. Hogy mi az a pokrócozás ? Mindjárt kiderül. Alig hangzott fel az »ébresztő«, kitört a baka- ságból az elkeseredett hang. Hullott az átok a cigány fejére, mint a péva. Ez ugyan esküdött, hogy ö nem csinált semmit, de nem akadt hívője. A more érezte is a veszedelmet s amig tett-vett, úgy intézte a dolgát, hogy valamelyik baka közelébe ne kerüljön, vagy ha már oda kerül is, arccal legyen felé fordulva s háta megett ne álljon senki. Végzetét azonban senki el nem kerülheti. Egy pillanatban, amint épp az ajtó kilincsére tette a kezét, hogy kiszabaduljon a kigyófészekből, valaki — a sok közül ki tudná, hogy ki ? — pokrócot dobott a fejére s ez jeladás volt az általános támadásra. A cigány kapkodott, hogy a pokrócot lerántsa a fejéről, de a következő pillanatban még 10—20 más pokróc is hullott rá s a megrémült ember belegabalyodott az újkori labyrintba. Megkezdődött a »pokrócozás«. Mint a felriadt méhraj rohant a szakasz legénysége az alaktalan tömegre s üsd, nem apád ! Ki a porolópálcával, hi a puskavesszővel, ki szijjal, ki mi Ja kezébe akadt, azzal kezdte el a munkát, s a gyömöszölést — s az ütlegek ugypüflgtek rajta, mint a jégverés az üveg táblán. Mire a delikvens rettentő méreggel leszórta magáról a burkolatját s vérbenforgó szemekkel előre rohant, hogy a legelsőt, aki útjába áll, megöklözze, tehetetlen dühvei hőkölt vissza. A szobában nem volt egy lélek se már. — Egy szempillantás alatt kitakarodtak a lincselők. Ez a pokrócozás, Néha nagyon ártatlan mulatság, de bizony itt-ott megfekszi a legerősebb baka is. így járt Ijjártó is. A kivonulásnál jelenti az őrmester, hogy a cigány beteg, nem tud felkelni. Bemegyek hozzá, kérdem : m baja ? O nem tudja, de érzi, hogy meghal. A boszorkányok jártak rajta vitustáncot az éjjel. Hm., Hm. Gondoltam magamban. A cigány hazudik. — Le a pokróccal! parancsolom. — Kérem alásan, rázs á hidég, mégvés áz Istén hidégé, ha lévétém — didergi fogvacogtatva. Intek a napos-káplárnak, az lerántja a pokrócot. A fehér lepedőn úgy nézett ki a cigány teste, mint valami secessiós hímzéssel tele rakott barna vászon. — Zöld, kék, veres, barna foltok, sávolt vonalak olvadtak ékes harmóniával a barna alapszínbe. Tisztában voltam azonnal a helyzettel. — Iijártó, valid meg, hogy ki hagyott igy helyben ? — Instálom. mind a vitus-táncs kiütése ázs, hogy á devla hordjá el iket. — Megpokrócoztak, ne tagadd? — Mánn, hgy ÍDgem megpokrócsozstak vóna? Görbiljén él mind a két kézsé újjá, aki éngém még pokrócsozsott vná! — esküdözött a didergő alak. — Napos 1 — szóltam oda a káplárhoz. Egy lepedőt jeges vízbe mártani, a cigányt belé göngyölni, más két száraz lepedővel átkötni, egy pohár keserű vizet, meg egy adag kinát belé önteni!« — Instálom, ném lész nékém kutyá bájom! esdeklett a more. — Nem biz, fiam, de csak azután 1 hangzott az ítélet. SZŐNYEG ES BÚTORSZÖVET-GYÁROSOK HAAS FÜIiÖP ÉS FIAI DEBBECZEN, PIAC-UTCA 59-IK SZÁM. Oriáci vála«7tÁkhíin ■ Finomabb és olcsóbb szoba-szőnyegek fali és ágy elé való szőnyegek, futók, ágy- és asztalterítők, wilctol VdldbtUíKütííi ■ hencser átvetők, szövet- és csippke-függönyök, applikált stoorok, ágy- és menyezetteritők, paplanok, gyapjutakarók és lópokrócok, úti takarók, kecske- és angora-bőrök, rézágyak és függönytartó rudak, nemkülönben remek kivitelű valódi Perzsa- és Smyrna-szőnyegek, átvetők és szobaösszekötők.
