Nagybánya és Vidéke, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-31 / 53. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

1911. December 31.

22—23. Fösorozás.

28. f Cziffermayer Ottmár.

Junius 1. Stoll Károly és Schmidt Erzsiké esküvője.

1. f Bilcz István.

3. Dr. Ötömösi Zoltán és Fekete Mariska esküvője Egerben.

5. Marosán Emil és Almer Vera esküvője.

5. Topperczer Elek mérnököt Kapnikra helyezték.

17. Dalegyesület estélye.

18. Országos vásár.

24. Lovag Berks Lajos és Oblatek Juczika esküvője.

24. Dr. Köves Sándor az ügyvédi vizsgát letette. 25—26. Szalmafonó kiállítás.

25—27. Főgimn. rajzkiállitás.

27. Teleki társaság estélye, Bendiner H felléptével. \

28. Érett ifjak bálja.

28. f Kondor Sándor.

Julius 1. A Törekvés dalkör estélye.

2. Érettségiek tiz éves találkozója.

5. Heves Béla társulatának beköszönő előadása.

8. Jótékony asztaltársaság táncvigalma.

9. Brogyányi Kázmér min. főnököt Lúgosra helyezték, helyéve Gzáich Gilbert jött.

9. Dr. Troplovits Imre ügyvédi irodáját megnyitotta.

10. f Soltész Annuska.

13. Vörhenyjárvány kezdete.

16 Blickhardt Józsefet erdőmérnökjelöltté nevezték ki.

21. f Berenczei Kováts Gézáné.

22. Bányászati és kohászati osztálygyülés Borpatakon.

23. László Jánost lelkésznek meghívják Bodrog- kereszturra.

30. Szelezsán János orvos városunkban letelepedett.

Augusztus 2. Palágyi Istvánt ref. segédlelkésznek választották.

6. Soltész Elemért tanácsbiróvá választották

10. Heves társulatának utolsó előadása.

13 Népünnepély a Széchenyi ligetben.

17. Dr. Kosztka Emil temetése.

20. Tűzoltó szöv. nagygyűlése.

21. Országos vásár.

23. f Özv. Búd Sándorné.

27. Glanzer Malvint Borpatakba tanítónőnek nevezték ki.

31. f Ercsényi István főerdőmérnök.

Szeptember 3. f Kápolnai Pauer Istvánné.

16. Bozán Péter és Winerberger Géza tanítókat igazgatókká nevezték ki.

16. Incze Lajos tanár bucsuestélye.

16. Neuberger István tanár Pásztorra változtatta nevét.

16. Kertész János tanárt Nagybányára helyezték. 21.—okt. 1. Szatmári gazd. kiállítás.

24. Szabó István a tanári vizsgát letette.

24. Németh Béla dalai megjelentek.

27. f Matolcsy Etel.

(2) 53. szám.

sainknak, amit mi most ezzel a veszendő élettel teszünk ?

— Bocsáss meg, apám — rebegé a fiú, egy könnyet törülve ki szeméből. Nem is így értettem azt. De lásd, haragszom ezekre, hogy ide jöttek szép hazánkba minket pusztítani.

— Nem kell haragudnod rájok. A szegény katona parancsszóra megy, sok közülök azt sem tudja, miért és ki ellen ? Ez már a háború kegyetlensége. De siessünk, mig élet van benne.

Az erős ember megragadta a katonát derekánál fogva, a fiú lábánál fogta, igy nehezen bár, de mégis haza tudták vinni.

Csodálat és ijedtség fogta el a nőket, mikor az eszméletlen embert a lelkész és fia bevitték. De az ijedtség után rögtön a legmelegebb részvét ébredt föl bennük. Az anya ágyat vetett a szerencsétlennek, aztán az apa és fiú levetkőztették s bele fektették.

— Tegyétek el fegyverzetét és ruháit — mondá a lelkész, bizonyos irtózattal tekintve az osztrák katona holmijára — jól eltegyétek, hogy senki meg ne lássa, mert nem szeretném, ha valami baj lenne belőle. Az emberek most nagyon hevesek, nagyon elkeseredettek. Én sietek orvosért.

Nemsokára visszatért az orvossal, akinek röviden elmondta az esetet, elővigyázatból elhallgatván, hogy a talált ember osztrák katona, amihez különben az orvosnak úgy sem volt semmi köze.

Az orvos megvizsgálta a beteget, aztán igy szólt :

— Ez az ember közel volt a megfagyáshoz, de szerencsére még jókor akadtak rá. Pár nap alatt felépül, de ma erős láza lesz.

Az orvos, a háziak segítségével, hozzá fogott a szükséges előkészületekhez. Megdörzsölték a beteg tagjait, ezalatt Laci meghozta az orvosszereket a gyógyszertárból. Mire hazaért, a beteg már fölnyitotta szemét, de eszmélete nem tért vissza; egész testében reszketni kezdett s a láz kitört rajta.

— No már most semmi baj sincs, élni fog! — mondá az orvos s kiadva utasításait távozott.

A lelkész és neje fölváltva virrasztottak a beteg mellett, ki folyvást lázas önkívületben volt. Reggel felé azonban csillapodott láza s lassanként mély álomba merült.

Mikor fölébredt s fölnyitá szemét, csodálkozva nézett körül.

— Hol vagyok? — kérdé halk, bágyadt hangon

30. Gotlpreisz Ferenc és Hosfsuk Gabika esküvője M. Szigeten.

Október 4. f Csüdör Ferenc.

6. Hazafias ünnepélyek.

7. Uj üstökös tűnt fel a láthatáron.

28. Általános választójogi nagy értekezlet.

28—29. Festőkiállitás.

November 11. f Schönherr Antalné Budapesten.

11. Dalegyesület estélye.

13. Országos vásár.

15. f özv. Langer Sándórné.

18. Hangverseny a nőegyesület javára.

25. Törekvés Dalkör estélye.

30. Fejes Bélát orvosu dórrá avatták.

December 1. Neményi színtársulatának megnyitó előadása.

1. Az összes iskolák megnyitása.

3. f Kerekes Lajosné.

7. Kulin János.

10. Nőegylet közgyűlése.

17. Gazdasági egyesület közgyűlése.

17. Hubay Zsigmondot Máramarosszigetre erdőigazgatóvá, Ocsárd Károlyt pedig Gödöllőre erdőtanácsossá nevezték ki.

19. f Platthy Zoltánné.

21. f idősb Égly Mihály.

23.—jan. 2. Fiatal festők müveinek kiállítása.

30. Neményi társulatának bucsuelőadása.

Színház.

Neményi társulata a héten már bucsuelőadásokat tartott s mire e sorok napvilágot látnak, már el is utazott körünkből Nagykárolyba, hol január 1-én, hétfőn lesz a bemutató.

Neraényiéket a közönség kedvelte s pártolta is eléggé, ha valami panaszuk lehetett ritkán egy-egy félig telt házra, azt csakis annak köszönhetik, hogy elővettek olyan színműveket is, amelyek már több ízben lezajlottak nálunk.

Vasárnap csak délután volt előadás. A Kis lord-ot adták megint Lilikével, aki éppen olyan kitünően játszott, mint a múltkor. Az előadást különösen sok gyermek nézte végig.

Hétfőn az Igldi diákok ment délután s este a Leányvásár, Jakobinak kedves zenéjü operettje. A külső kiállítás rendkívül csinos, ízléses volt. Ügy a vásár, mint a hajó-diszletek meglepően szépek. Színészeink jól játszottak. Az első babér a Komáromyé, aki táncaival és énekével s eleven játékával egyaránt sürü tapsokra ragadta a közönséget. Mellette Füzes Lenke, Neményi, Csáky, Kun Dezső, Gáspár említendők meg. Az előadás majdnem 12 óráig tartott, de unalmas soha nem volt. A darab meséjében sok a valószínűtlenség, de mulatságos hangulata bőven ellensúlyozza ezt a csekély hibáját.

Kedden d. u. az Obsitos és a Kis gróf ment. Hogy nem volt nagy közönsége, érthető, hisz nálunk azokat, akik háromszor is megnéznek egy színdarabot, az ujjainkon is meg lehet számlálni.

németül. A lelkész és neje értették s beszéltek is e nyelven, siettek öt megnyugtatni: — Jó helyen van Ön, keresztyén felebarátainál — mondá a lelkész. — Hála Isten, csakhogy már öntudattal beszél. Bizony nagyon rosszul v olt ön az éjjel!

— Az éjjel ? — suttogá a beteg, homlokát végig simitva, mintha emlékezetét akarná összeszedni — az éjjel . . . különös . . . álmodtam talán ? . . . szétverték csapatomat . . . aztán száguidtam menekülve .. . Mintha egy erdőben lovam összerogyott volna . . . gyalog bolyongtam tovább . , . soká bolyongtam, fázva, dideregve . . . már egészen világos volt; de én nagyon ki voltam fáradva . . . valami nehéz ólomsuly húzta le tagjaimat . . . Nagyon elálmosodtam , . . ledőltem egy fa alá .. . aztán . . . aztán nem emlékszem tovább semmire . . .

— Szegény ember! — mondá részvéttel a lelkész. — Az volt a halál álma.

Ö i megfagyottvolna, ha a gondviselés engem oda nem vezet.

— Out ? . . . Kicsoda Ön, uram ? ... Óh mondja ! hadd tudjam meg, kinek köszönhetem életem megmentését ?

— Ki vagyok? Ne kérdezze! egy szerencsétlen földönfutó . . . Talán még nehéz volna Önnek rám figyelni . . . nagyon el van gyengülve . . .

— Nem, nem ! . . . Elég erősnek érzem magomat. Földönfutó — azt mondja? — Talán császári Ön is és a magyarok előtt bujdosik f

— Ellenkezőleg: magyar vagyok, szívvel, lélekkel hazámé. De vannak hitsorsosaim között hazaárulók, akik fegyverre keltek hazám szabadsága ellen s mert én hofitársaimmal tartottam, bosszúra gyulva ellenem s velem érző híveim ellen, egy éjjel ránk törtek, felgyújtották s elpusztították falunkat . . . híveim közül sokat legyilkoltak . . .

— Hívei közül ? ... Ön talán pap.

— Protestáns pap voltam . . . Most tulajdon hazámban hontalan, ki mások irgalmából élek családommal . . .

— Protestáns pap . . , Oh mily jól esik ezt hallanom : én is protestáns vagyok.

— Igazán ? Hisz ön osztrák !

— Nem, én szászországi vagyok, de atyámat üzleti összeköttetései Bécsbe szólították s itt telepedett le. Még gyermek voltam akkor. Hajlamom a katonai pályára vitt, úgy lettem osztrák katona.

A karácsonkor bemutatott *Leányvásár« feltűnő nagy külső s annál kellemesebb kasszasikert aratott úgy, hogy az igazgatóság szerdán este ismét kitűzte a reportairra. Ez alkalommal ismét megtelt az egész színház. Nagy és lelkes közönség ünnepelte a szereplőket, pedig nem nagyon szolgáltak rá az ünnepelte- tésre. Dicséretes kivétel képen talán csak Komáromy Gizit említjük meg, aki feltűnő toillett e-jeivel méltán felkeltette a ruhaszakértők s divat-filozofusok figyelmét. Az érdeklődőknek ezúttal megsúgjuk, hogy a Leányvásárban bemutatott ruhák egyenesen a Berkovitsné szalonjából kerültek ki, ugyanonnan, ahonnan Fedák Sári toillettejei indulnak világkörutra. Füzes Lenke szintén igyekezett, valamint Neményi is, aki ezúttal a férfiak között a legjobb volt. De konstatálnunk kell, hogy sem Csáky sem Kun nem voltak diszponálva s Gáspár épen olyan egyforma unalmas volt mint mindig, pedig kiváltságos lehet a szereposztásnál, tekintve, hogy minden jó komikus szerep az ő kezében van, ámbár eddig egyet sem vitt sikerre.

A zenekart azonban megdicsérjük, úgyszintén örömmel szegezzük le, hogy a díszletek meglepőek és feltűnően szépek, ami a direkció áldozatkészségét dicséri. — Még volna egy megjegyzésünk. Van két ominosus krémszínű »pejáchevich« nadrág, ami el- maradhatatatlan az előadásokról, az egyikben rendszerint Gáspár díszeleg, hát ezeket jó lenne már kiselejtezni, mert megértek rá.

Csütörtökön a drámai személyzet dolgozott, ezúttal Papillon aköfaragó került színre. Ez a darab annak idején a nemzetiben megbukott s igy nem tudjuk okát látni, hogy a direktor miért szerezte meg az előadás jogát. A drámai személyzet az egy Spóner Ilonkától eltekintve gyengébb az operette ensemble- nál, a gyengesége még jobban előtűnik egy olyan darabban, ahol a darab irodalmi és szinjátéki fogyatékosságait a színésznek kell saját színjátszó tehetségével pótolni. Erre lett volna szükség ez alkalommal is! Azonban sajnos, nem volt meg az, ami kellett volna. Az előadás vontatott volt a közönség unatkozott s igy nem tartjuk helyénvalónak a szereplők- neveit egyen- kint megemlítve véleményünket elmondani.

Péntek este volt az utolsóelőtti előadás, Az adjutáns került színre. Ez az operette elég ismeretlen a mi közönségünk előtt s hogy mégis nagyszámú és előkelő közönség gyűlt egybe a színházba, annak magyarázatát abban találjuk, hogy ez estén lépett fel utoljára a társulat közkedvelt és bájos primadonnája Komáromy Gizi. Tisztelői elegáns csokorral lepték meg s nagyszámú rajongói sokat és melegen tapsoltak. Komáromy hálás is volt híveinek s elemében volt. Táncolt graciosusan, énekelt kedvesen és játszott bájjal és sok temperamentummal. Malletle és vele, mint partnere Csáky buzgólkodott, még dicsérettel kell megemlékeznünk Neményi Lilikéről és Füzes Lenkéről is.

Ma szombaton este van az utolsó előadás, ezúttal másodszor kerül színre a »Hölgyek öröme<r.

A saison mérlegét megállapítani s általános megjegyzéseit megtenni a jövő számra tartja fent magának a kritikus.

— Tehát ön protestáns? Igaz ugyan, hogy a szerencsétlennél nem szabad néznünk, micsoda valláshoz tartozik, de azért jól esik, hogy épen hitsorso- somat menthettem meg!

Az orvos lépett be s vígan kiáltá:

— Hisz önök már beszélgetnek! — Ez derék ! — Önnek erős testi szervezete van, fiatal ember.

Az orvos német ember volt s igy nem tűnt fel, hogy a beteg is németül beszélt. Az orvos újra megvizsgálta s kijelenté, hogy a beteg minden veszélyen kívül van, de pár napig még ágyban kell maradnia.

Azután utasításokat adott, hogy milyen ételeket szabad a betegnek ennie, mi a szegény lelkészt nem kis zavarba hozta. Az éles eszü osztrák tiszt figyelmét nem kerülte ki a lelkész zavara s már az előbbi beszélgetés alapján is következtette, hogy a lelkész nagyon szomorú viszonyok közt él, azért hirtelen véget vetett a kínos jelenetnek.

— Uram! — mondá kezét nyújtva megmentő- jének — engedje meg, hogy betegségem költségeit magam fedezhessem.

— Ez kötelessége is, ha van módja hozzá I — jegyzé meg komolyan az orvos, ki szintén ismerte a háziak szorult helyzetét.

— Gazdag vagyok — mondá a beteg.

— Annál jobb! így egészen pontosan megtarthatjuk a diétát.

Az orvos távoztával az osztrák tiszt őszinte érzéssel nyujtá kezét a háziasszonynak s mintegy kiegészítve előbbi nyilatkozatát, folytatá:

— És engedjék meg nemes megmentőim, hogy mig itt vagyok, én fedezhessem a háztartás gondjait. Azt óhajtom, hogy az egész család együtt étkezzék, együtt legyen velem.

— Oh uram! — szólt az asszony meghatva —• mivel köszönjük meg nagylelkűségét ?

— Az én nagylelkűségemet — önök! Oh asszonyom, ne szégyenitsen meg! Egész életem nem lesz elég arra, hogy hálámat leróhassam.

— Hagyjuk ezt, uram 1 — szólt közbe a lelkész. Elfogadom ajánlatát, mert szorult helyzetben vagyok. De pontos számadást viszek a kiadásokról s mihelyt abban a helyzetben leszek, hogy tartozásomat leróhassam, visszatérítem a kölcsönt.

— Jó! — mondá mosolyogva a tiszt — ha ez önnek megnyugtatására szolgál, állapodjunk m.íg ebben. És most vegye elő ruháimat. Egy tárcát és egy