Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
(2) 47. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1910. November 20. emelnünk Szabados igazgatót, ki az öreg, nemességére, családjára (fel és lemenő ágon) érzékeny és büszke bárót pompásan alakította, továbbá Jeszenszky titkárt, akinek értékes játékát végre nagyobb szerepben élvezhettük. Az öreg német keresk. tanácsos egyéniségét igen sikerültén reprodukálta s a direktorral kapcsolatban oroszlánrésze volt az est sikerében. A szerecsen szerepében sima, nyugodt, elegáns játékával tűnt ki Ungvári. Rokonszenves alakítást nyújtott Benes Ilonka, a szép báróné. Egészen megelevenedett Korda, aki ezúttal bebizonyította, hogy tud játszani, ha akar. Bájosan alakított J. Széli Erzsi, Perényi Sári. Jók voltak Tárnái Lidia, Tolnay, továbbá Demeter, Csütörtökön újból szép számú közönség előtt szólalt meg Lehár muzsikája a »Luxemburg grófjáéban. Az első előadás nagy sikeréhez méltóképen sorakozott az operettnek második előadása, sok-sok őszinte tapsot hozva főleg Szabadosnénak, továbbá Görög Olgának, Kordának, Szabadosnak, Sugár Gyulának. A jó rendezés mellett a simán gördülő összjáték nagyon élvezetessé tette az estét. Pénteken Földes Imrének, a »Kuruzsló« szerzőjének egy másik nagysikerű színmüvét, a »Hivatalnok urak« cimüt adták elő Szabados kiváló rendezésében. Soron kívül kiemeljük e helyen Szabados igazgató nemes gondolkodásra valló áldozatkészségét, mellyel minden színmű előadására 20 diákjegyet bocsát a fögimn. tanári kar rendelkezésére, hogy a szegényebb, de jóviseletü felsőbb osztályú tanulóknak is lehetővé tegye a színháznak, ennek a fontos kulturális intézménynek látogatását. Földesnek megrázó jelenetekben gazdag drámája nagy hatással volt mindnyájunkra. Éles vonásokkal rajzolja meg a tisztviselői sorsot, a tisztviselői tehetetlenséget. vagy a gerinctelen puhányok meghunyász- kodását, mely a tetterősek mozgolódására is bénitólag hat. Párhuzamosan vele egyrészről a gyáros zsarnoki hatalmát, melyet a tollforgató emberek elszaporodása csak erősít, mert egy kis állásra sok a pályázó. Másrészről a munkások szervezettségében rejlő nagy erőt, melylyel szemben a gyáros önzése kénytelen elhallgatni. Középen vergődik, morzsolódik a gyár tisztviselői kara, melynek tagjai többnyire családos emberek, családjuk nyomorának enyhítésére, az életnek némi könnyítésére adósságba verik magukot, mig aztán természetes sorrendben gördülnek lefelé a lejtőn a váltóhamisítás, a panamázás, végül a sikkasztás örvényébe. Rikító színek, éles vonások, de mindenesetre az élet küzdelméből ellesett vaskos igazságok ezek, melyek fájdalmasan markolnak bele lelkűnkbe saskörmeikkel. Szabados a raktárnok szerepében kitűnő alakítást nyújtott s állandó derültségben tartotta a közönséget, mig az örvény (olaj) piszkos hullámai össze nem csaptak feje fölött. Korda az irodavezető szerepében fejtette ki drámai erejét, megértve és megértetve a hálás szerep mélységeit; főleg a megrendítő vég jeleneteit játszotta meg oly hatással, hogy nyílt színen is megtapsolták. 1 Széli Erzsi a felesége szerepében mélyen átérzett játékban tette elképzelhetővé azt a lelki küzdelmet, mely önfeláldozó hitvesként még a bűn á án is meg akarja menteni férjét. Tárnái Lidia pompásan alakította a kifogyhatatlan beszédű, jóindulattól csöpögő, de alapjában házi sárkányként megjelenő anyóst. Nyílt színen kapott taps jutalmazta játékát. Ungvári Teleki hivatalnok személyében jeleskedett a komoly művész erejével, mig Kyárai Hercog hivatalnok »Sanyarú Vendel« szerepében vitt bele komikumot a sok szomorúan igaz jelenetbe. Ügyesen mozgott még Tolnai, Földes, Sugár Gyula, Demeter. Ma szombaton Ziehrer nagysikerű operettje, a Rózsaszín álom sohse’ röpködött? S néni legyintette meg a kikelet Egy virágszállal csukott szivedet? Sohasem lopta fel arcodba a vért? Ha valaki a kapud alá ért? Nem tudtad azt se: mi az ölelés? S ha két szem delejesen egybevész ? S hogy mily üdvösség van egy hosszú — szótlan — Reszketeg csókban ?« . . . A nagyanyó, a nagyanyó Hallgatja némán . . . elmerengve, Mintha egy régi mese lenne. Kihűl a csésze . . . kihuny a parázs, Átszáll a szobán valami varázs : Öreg szivére, ifjú álmodás. . . . Mintha csendülne ódon, halk zene . . . . . . S a légben jázminillat lengene . . . . . . S a regés múltból évek ködén -át Egy kék szempár küldené sugarát . . . Kedves, pajzán, de kissé — vádoló : Óh nagyanyó, kis nagyanyó! Egy csoda-bájos esteien Hát nem tudtad, hogy mi — a szerelem ? . . . Zivatar Vadul rohan Sziklát görgetve a hegyek mögül A bősz Zivatar robogó szekerén. Ragadja lihegve két fekete mén : Orrukon az orkán sivitva dűl. Törtet nyomán Morogva-forogva a fellegfalka, Félelmes rajként az égi határon, Mint egy lidérces babonás álom. Szélvész-boszorka tereli, hajija: Szerelmi keringő kerül bemutatóra. Holnap, vasárnap d. u. Liliomfi, este Varázskeriugö. Szabadosné felléptével. A jövő heti műsor a következő : Hétfő : Társadalmi nász. Dráma. Kedd: Csókkirály. Sztojanovits Orbán operettje. Szerda : Naftalin. Énekes bohózat. Csütörtök : Elvált asszony, másodszor. Péntek: Bérezik: A művész felesége. Vígjáték. Szombat: Szerelmi keringő, másodszor. Vasárnap: Délután: A muzsikus lány. Operett. Este: A harang. Népszínmű. Kincses Kalendárium. — 1911. — A legkedveltebb legelterjedtebb magyar könyvnek, a Kincses Kalendáriomnak uj kötete megjelent és már minden könyvesbolt kirakatában emlékeztet bennünket az esztendő végének s az uj évnek közeledtére. Megszokott és nélkülözhetetlen háztartási czikk immár a Kincses Kalendáriom, melynek kiválóan praktikus az alakja, beosztása és tartalma könnyen érthető, de ameílett szigorúan tudományos és minden izében modern minden czikke, művészi minden illusztrácziója és minden izében magyar az iránya, a lelke. Alig van az emberi tudás terebélyes fájának olyan ága, melyről egy-egy értékes gyümölcsöt ne nyújtana olvasóinak a Kincses Kalendáriom. Napjainkban még mindig a természettudományoké a vezérszerep. Ebből az ismeretkörből közöl a Kincses Kalendáriom egy nagy tanulmányt a tenger mélységeinek világáról, a világitó növényi és állati szervezetekről, a betegségeket okozó véglényekről, a föld rádium-tartalmáról, a menydörgés keletkezéséről, stbiről, — mindent képekkel illusztrálva. Egy nagy czikk elmondja, hogy a szentirás hogyan adja elő a világ teremtését és mi ebben a kérdésben a modern tudománynak az álláspontja? A természettudomány itt már vallási problémákkal érintkezik, — anélkül, hogy egyik a másikba beleütköznék. Meglepő, hogy némely nagy dolgokban mennyire egy nyomon jár az évezredes hit és napjainknak legújabb tudományos fölfedezés^. Bizonyára figyelmet fog kelteni az a czikk is, mely az imáról, fogadalomról és áldozatról, valamennyi vallásnak e közös elemeiről szól és igen érdekes összehasonlításokra nyújt anyagot. Egy igen terjedelmes czikk az emberiség fajait mutatja be, nem a sablonok szerint, hanem az emberi kultúra elemeinek figyelembevételével csoportosítva és osztályozva a népeket. Specziális^in magyar tárgyak a Kincses Kalendári- ómban : a hunok története, az uj kutatások alapján — a Magyarország nemesi családjairól szóló jegyzék folytatása (pontos jegyzéke mindazoknak a családoknak, melyek 1800. január 1. és 1910. junius 30-ika kö zölt kaptak magyar nemességet), — az Ázsiában járt magyar kutatók útjainak ismertetése a XVIII. századtól kezdve egészen 1910-ig s a magyar tudományosság képviselőinek: akadémikusoknak és egyetemi tanároknak a bemutatása; csupán ezt az egy czikket nem kevesebb, mint kétszázhuszonöt arckép élénkíti. Nagy czikk ismerteti a magyar országgyűlést: a főrendiház és a képviselőház szervezetét, házszabályait, — egy másik czikk eligazítja az olvasót a katonai szolgálattal összefüggő összes kérdésekben. Az állami szolgálat tudnivalóit (pályázat, kinevezés, rangsor, czim és jelleg, fizetés, napidij, pótlék, nyugdíj ügyek, stb.) szintén egy nagy czikk ismerteti az olvasókkal. Bevezeti az olvasókat a Kincses Kalendáriom uj kötete a katholikus egyházjogba, a művészetek történetéből egész fejezeteket ad elő, a művelődéstörténetből érdekes apróságokat közöl, ismerte'i a földadót, a sztrájkokat és munkáskizárásokat és az aviatika fejlődésének történetét, egészen a szerencsétlen Geo Chavez diadalmas repüléséig és haláláig. De ha a Kincses Kalendáriomnak csupán a tartalomjegyzéke hat oldal, — hogyan sorolhatnék föl mi rgy kis czikknek a keretében, hogy mi minden van benne az elsajátításra valóban érdemes ismereteknek e gazdag tárházában?! Azt hisszük, hogy amit eddig futólag megemlítettünk, már az is bizonyítja, hogy az uj Kincses Kalendáriom, mely a régi áron, a szokott piros kötésben két koronáért kapható minden könyvesboltban, méltó a nevére, érdemes a közönség becsülésére és szeretetére. Heti krónika. Sorsát senki sem kerülheti el, én se a 25 éves jubileumot. Váltig titkoltam, hallgattam róla, mint a palóc a tűzvészről, mégis kibújt a szeg a zsákból. Leleplezték az egész múltamat, pedig olyan rosszul esik az embernek, mikor hivatatosan is konstatálják a világ előtt, hogy ő már öreg, holott fiatal szeretne lenni. 25 napnak tűnik föl az a 25 esztendő s mikor ezt a krónikát komisz, lucskos időben, szakadó esőben, egyiptomi sötétségben irom, déli feketekávé mellett, nyomott hangulatban, nem akadozik a toliam és nem törik el ijedtében, hogy ez bizony már az ezredik felé jár. 20 éves szerkesztő vagyok. Tessék 20 at 52-vel megszorozni, több jön ki, mint ezer, marad a mulasztásokra is egy-két numerus. Egyébiránt a 25 év még csak olyan kacérkodás az öregséggel. Milyen fiatal volt Jókai, Wekerle, vagy pl. a mi jó öreg királyunk, mikor negyed- százados jubileumát ülte, hiszen már 37 esztendeje annak, mikor az ő ausztriai 25 éves uralkodását ünnepelték. Titokban jól is esik, hogy már negyedszázados vagyok és mégis erőteljes, ha nem is katona, legalább népfölkelő. Azóta sokat változott Bánya. Végig- éltém 6 főispán és 4 polgármester uralkodását, a város történetét, a vasúttól a vízvezetékig; sokat tudnék mesélni róla, de az nem volna heti krónika. • Maradjunk hát csak a tárgy mellett. Az én jubileumi közös ebédem volt a hét introduktiója, utána jött a vásár kevés uj vonással és sok sátorral, melyekben néhol duettben énekelték már, hogy milyen olcsó portékát árulnak. Az idő azonban jobb volt, mint a vásár. A szerdai nap peochalis nevezetességű lesz a vasút történetében, ekkor indult meg ugyanis a szatmári vonalon az első rendszeresített tehervonat Szinte látom, mennyivel büszkébb lesz a bányai főnök, meg a bányai ember. Csak próbálja már most valaki gúnyolni a mi vicinálisunkat, mikor nemcsak személy- és gyors-, de tehervonatot is képes produkálni. Nem is hiányzik többé más, csak a keleti express. Most már papiroskapszlit, meg tűzijátékot is szabad majd Nagybányára szállítani, amit eddig nem lehetett, mert külön tehervonat kell hozzá. Haladunk, kétségbevonhatatlanul haladunk. Itt van pl. a színészet; ki hitte volna, hogy napról-napra oly hatalmas közönsége lesz az uj sziliháznak, hogy télen át, villámfény mellett, páholyokból gyönyörködünk Thalia papjaiban, akik nem kénytelenek szégyenletükben elsülyedni, pedig most már van sülyesztőjük is, nemcsak sugólyukjuk. Egy tót közmondás azt mondja: »Szegényember kész majom«. Mily sok igazság rejlik ebben s Hajrá! Hajrá!! S vonagló korbács tüzes ütése Kígyózik csattogva le közéjük, Lángot vet tőle csapzott sörényük S meghasadt testüknek csurog a vére. És hull és hull, Zuhogva, törve a földre magát S a feszes tükrü kékselymes tóba Az éles szögek százmilliója Belefúr, eieven sebeket vág. S a halk szavú, Álomba ringató hegyi patak, Mint fékevesztett ádáz elem, Mint elszabadult veszedelem, Romboló, halálos árrá dagad! „S riadtan reszket Minden szirma a völgyi virágnak . . . Csikorog a feldúlt ősrengeteg ! Mintha egy bomlott gigász-sereg Jégbuzogánynyal verné a fákat! — De hirtelen, Ahogy jött, úgy tűnik el seregestül S paskolja, hajszolja tovább-tovább A Zivatar két éjszín lovát, Ostora messziről még visszacserdül. S e rontáson, E szörnyű, pogány, pusztító vészen A kiderült ég úgy nézdelődik, Isteni, békés, nagy nyugalommal: Mint egy kacagó, sugaras kék szem. Petőfi lelke. Alkonyórák látásos varázsa A szivünket, ha megbabonázza : S fölmerül a csodás rege-város, Harangszava zengve-búgva szálldos, Csalogatnak délibáb-ösvények: — Ez órákban ránk találnak lloldsugdri ábrándos lelkének. Ifjúságunk virágidejében Amig arcunk rózsás, hajunk ében, Mig dúskálunk dalba’ könybe’ csókba’ S nem hisszük el, kincseinket szórva, Koldusságát ránkjövendő télnek : — Körülvesznek gondnélküli Pillangói könnyelmű lelkének. Virágkelyhek összeborulása: Két ajaknak csókos vágyódása S ha e szótlan, reszketeg gyönyörbe’ — Szinte-szinte haldokolva tőle — Üdvössége ránkszakad az égnek .• — Mosolyogva nyiladoznak Vadrózsái szerelmes lelkének. Ha muzsika ütemei csengnek S habja kifut a gyöngyös serlegnek S magyarosan tüzes csárdás járja: Hejh! Sohse halunk meg! S taktust rája Hetykén vernek sarkantyú-pengések; — Gyönyörködve ránkkacagnak Szivárványé mámoros lelkének. Régi percek elmulasztott üdve, Ha visszajár zokogni szivünkre, Vagy elárvult szegény magyar népünk Aggodalmas jövőjébe nézünk, — Fergeteges, komor árnyú képeÉ — — Ránkborulnak bús-gomolygó Fellegei bánatos lelkének . . .
