Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-14 / 33. szám

(2) 33. szám.

1910. Augusztus 14.

az volt hogy Európa valamennyi államai egyértelmű kötelezettségek vállalásával nemzetközileg biztosítsák a hasznos madarak védelmét.

Azóta, tehát közel 4 évtized óta, lehet mondani az egész müveit világ illetékes természettudósai és a különböző államok kormányai és diplomatái azon munkálkodtak, hogy Európa valamennyi államát egy megfelelő nemzetközi egyezmény megkötésére bírják, mely munkálkodás eredménye a Párisban 1902. évben a hasznos madarak védelme érdekében létrejött első nemzetközi egyezmény volt, mely nálunk is törvénybe iktattatok.

Ennek az első nemzetközi egyezménynek jelen- ősége kitűnik abból, hogy az 36 madárfajnak, mint hasznosnak nyújt védelmet 12 különböző államban.

Ezt a jelentőséget 1909. december hóban elismerte még Olaszország is, amely a római nemzetközi mező- gazdasági intézet közgyűlésén hozzájárult ahhoz a határozathoz. hogy a párisi nemzetközi egyezményhez még nem csatlakozott államok és igy Olaszország is az egyezmény kötelékébe lépjen. Ennek jelentősége annál nagyobb, mert ezzel a lépéssel Olaszország, hol az apró madarak milliárdjai a nagy néprétegek állandó fogyasztási cikkét képezik, a madarak gazdasági fontosságát a nép-élelmezési érdekek fölé helyezte.

Eltekintünk a madarak gazdasági jelentőségét méltató tudományos munkák, emlékiratok és tanulmányok, kísérletek és intézetek imponáló nagy számától és még csak egy momentumra utalunk :

az amerikai Egyesült-államok épp oly életrevaló, mint gyakorlati érzékű nemzete a rovarevö madarak gazdasági hasznát oly fontosnak és minden kételyen kívül állónak ismerte el, hogy ennek tudatát az egész nép érzületébe beoltandó, a madarak és ezzel összefüggésben a fák kultuszának két külön ünnepi napot szentel az egyesült államok területén levő valamennyi népiskolában.

Mindezek után felkérjük a t. társegyesületeket, hogy saját hatáskörükben kövessenek el mindent, hogy földmivelő országunk egyik legjelentékenyebb érdekét képviselő madárvédelem nagy jelentősége iránt a gazdaközönség bizalma nemcsak hogy meg nem ingattassék, hanem gazdáink saját jól felfogott érdekökben fokozott rokonszenvvel forduljanak az okszerű madárvédelem fejlesztése felé, melynek általános felkarolása alapos kilátást nyújthat nekik arra, hogy belátható időben a rovarevő madarak, mint a gazda legtermésze- sebb és legigénytelenebb szövetségesei meg fogják őket óvni a terményeiket pusztító bogarak kártételeitől és a rovarirtás mindenféle költségeitől és zaklatásaitól egyaránt.

A gyakorlati madárvédelem rendszeres felkarolása és fejlesztése csak mintegy 5 évvel ezelőtt indult meg. A mozgalom tehát oly annyira uj és a kezdet nehézségeivel küzd, hogy minden támadás csak a legkárosabb visszahatással lehet a még meg nem erősödött közvéleményre. Azért kétszeres kötelességünk, hogy munkatársaink figyelmét és segítségét kikérjük arra, hogy madárvédelmi törekvéseink még zsenge kezdetének megakasztását a gazdaközönség megfelelő felvilágositása utján ellensúlyozni igyekezzenek.

A Magyarországi Állatvédő Egyesületek Szövetségének

nevében:

Monostori Károly, Mády Izidor,

nyug. ny. r. tanár, főtitkár. ny. min. tanácsos, elnök

Heti krónika.

Még a múlt hóban nagy voll a panaszunk : Nagybányán nem lehet nyarain’, csak telelni, mert már közeledünk Kapuikhoz éghajlat tekintetében. Most meg

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

(bocsánat, hogy az időről irok, de muszáj!) azon panaszkodunk, hogy a nap túlságosan kacérkodik velünk. Ebből ennyi sok is! Főleg nálunk, ahol hűtőkészülékek tekintetében is kurucul állunk. Mi sem természetesebb, mint, hogy ilyen melegben fürdeni indulunk. De nem lehet, a városi fürdőben nincs viz! Miért nincs? Nem kérdeztem. De elgondoltam, hogy mégis csak jobb dolga volt annak a lengyel hitsorsosnak, akit Mármarosba átszivárogva egy malomárok mellett vitt el az útja. A patak partján ékes betűkkel hirdette a tábla: >Itt nem szabad fürdeni!« Megáll a hitsorsos és egy utánozhatatlan mozdulattal igy elmélkedik :

»Nü!? Khi akhar fördern?«

Rossz vicc, de aki rosszabbat tud, ne küldje be a szerkesztőségnek, mert ilyen melegben, mikor nem Ízlik a toliforgatás sem, kénytelenek volnánk mégis leközölni! S ettől kíméljük meg t. előfizetőinket. Nem mertem kiirni: olvasóinkat, mert nagy a gyanúm, hogy ilyenkor még az olvasás sem Ízlik.

S mégis akad ember, aki a legképtelenebb munkát találja ki, csakhogy eredeti legyen. Igaz, hogy tudósnak mondják az illetőt, már pedig — a tudósoknak sokat megbocsátunk. Hát kérem egy svéd tudós (mert svéd a szegény pára!) elhatározta, hogy azt a szép szót: »szeretlek,« illetőleg ennek a világ minden nyelvén való kifejezését összegyűjti, ügy látszik, az öreg ur már túl van minden veszélyen, mert különben inkább rebegné a kis szőkének vagy barnának a fülébe zengzetes hazai nyelvén ezt a szép szót, bizonyára több és jobb eredménynyel; vagy pedig úgy gondolji, hogy mentsünk, amit menteni lehet, ügy is egyre ritkábban hangzik el ez a szó, s talán attól tart, hogy végkép ki fog veszni, hát inkább megrögzül. Hát ez eddig még jó! De tessék elképzelui ezt a szót »táblás kimutatása-ban, rubrikában, esetleg jegyzettel bővilve! «Oda van az álom, ábrándok világa!« Mert abban, remélem, senki sem kételkedik, hogyha majd nemsokára Zerkovitzék kupiétába fonják bele ezt a szót is (hisz ma már mindent megtalálunk a kupiétákban a ligettől, a sóskiflitől, a Po- litzerék szobalányától le egészen a Dalfi Dávid trón- önkéntesig, hát ezt a szót sem hagyják pihenni a svéd ur könyvében ! akkor, mondom, azt a néhány vakmerő szeladont, aki még ki nem meri ejteni ezt a szép szót, kineveti a szőkefürtü lányka!

Tessék elképzelni ezt a szép szót egy kinai Don János fohászában: »Se sirem es hez,« vagy kérem törökül: »Sidi Seveiorum«; az indiai ficsur ezt suttogja: »main sym kapisar karim.« Az arab ezt ropogtatja: »n h bbek.« (Nem tetszik tudni kimondani ? Én sem! Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul!) — Legrosszabb dolga mégis csak a grönlandinak lesz ; szegény fiú, ha szeret, ezt kell, hogy eldideregje: »Unifgraeerudllainalerffronapinguarrigujok.« És csak azután kap egy puszit! Szegény fiú! De meg is érdemli, ha ki tudja mondani.

Mennyivel jobb nekünk !

De eltértem a tárgytól! A melegről volt szó! Meleg napok várnak ránk, (főleg a Schönherr- ünnepély szónokaira), de a héten a Németh Gy. hangversenyén éjjel is meleg lesz. Ha nem hiszi, tessék meggyőződni, személyjegy 2 K. Csak ne tessék, kérem, első helyet kérni, mert 10 első helyre eddig összesen 107-en akartak ülni! De mind az utolsó napon! S mivel nem lehet, inkább le mondanak a hangversenyről! Legközelebb, úgy hírlik, indítványt akarnak benyújtani, mely szerint mondja ki a felsőbb hatóság, hogy az uj színházban minden hely első sor lesz, különben nem telik meg a nézőtér soha! — Egyébként a kedves viszontlátás reményében búcsúzik

a vicekrónikás.

Személyi hírek. Kuklay Béla főtanácsos, a budapesti államépitészeti hivatal főnöke, továbbá Kemény Kálmán pestmegyei főjegyző, Sebestyén Sándor, Cseresznyés István, Keviczky Sándor és György József főmérnökök folyó hó 5-én kirándulást rendeztek Nagybányára és itt György Gusztáv főmérnöknek voltak vendégei. Az előkelő társaság ittléte alatt baráti körben igen kellemesen töltötte az időt és másnap délután utazott vissza a fővárosba. — Révész János, lapunk szerkesztője családjával Csányba utazott, honnan 2 heti utján Bécsbe is megy a vadász- kiállitásra. — Seltner Elek min. tanácsos, erdőigazgató 13-án városunkba érkezett Besztercéről az uj szinház megtekintése céljából.

Áthelyezés Legújabb értesülésünk szerint Simon László áll. főgimn. tanárt a vallás és közoktatás- ügyi minisztérium Fehértemplomba helyezte át. — Az igazságügyminiszter dr. Bihary Kálmán szilágy- somlyói járásbirósági jegyzőt a szatmárnémetii törvényszékhez helyezte át

A főispán költözése. Vármegyénk és Szatmárnémeti főispánja, Csaba Adorján a napokban költözik át családjával együtt Nagykárolyba, tulajdonképeni székhelyére, ahol a föispáni lakás javitási munkálatait befejezték.

Áthelyezett állatorvos. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Blum Márton csengeri járási állatorvost Avasujvárosra helyezte át.

Esküvő. Szinnyay József, a nagybányai vízmüvek ellenőrző mérnöke f. hó 9-én esküdött örök hűséget Mihók Henriette polgári iskolai tanítónőnek Sopronban. Az ifjú pár Felsőbányán tölti a nyarat.

Föorvosválasztás. A Szatmárnémeti kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatósága dr. Fekete Sámuel orvost főorvossá választotta.

Városi közgyűlés Nagybánya szab. kir. r. t. város képviselőtestülete f. hó 10-én, délelőtt 11 órakor rendes havi közgyűlést tartott. A közgyűlésen Torday Imre

h. polgármester elnökölt. A gyűlés egyetlen tárgya az István király-szálló bérletére a bérlő-társasággal megkötött bérleti szerződés elfogadása volt. Igen hosszas vita után a közgyűlés a bérleti szerződést névszerinti szavazással elfogadta.

Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye f. évi őszi rendes közgyűlését szeptember hó 6-án tartja meg Bikszádon Széli György, avasujvárosi lelkész, esperes és Helmeczy József, szatmári ügyvéd, birtokos, orsz. képviselő elnökíése mellett. Szeptember 5-én délután előértekezlet lesz.

A szatmári ref. papválasztás. A szatmári ref. presbitérium kiküldött egy bizottságot, melynek kötelességévé tette, hogy a jelölteket hallgassa meg s győződjék meg személyesen képességükről. Többek között Hajdúszoboszlóra is átrándult a bizottság s az odavaló papot, Bélteky Lajost mindjárt meg is hívták a szatmári lelkészi állásra. Erre a szoboszlóiak ijedtükben felemelték papjuk fizetését, aki most már nem hagyja el ragaszkodó nyáját.

Tanító jelölések. Folyó hó 9-én tartotta az áll. iskolák gondnoksága a felsőbányai-utcai és a veresvizi iskolánál üresedésben lévő állásokra a jelölést. Két hely van üresedésben, mindegyikre 3—3-at jelölt. A felsőbányai-utcai iskolához jelöltettek: 1. Lévai Endre. 2, Hajdú Sándor. 3. Bodor Jenő. A veresvizihez : 1. Szaucsek Dániel kapniki el. isk. igazgató. 2. Kömley Sándor. 3. Lukovics Endre.

Németh Gyula hangversenyét aug. hó 14-én este 8 órakor tarlja meg a Kaszinóban. Az érdeklődés a hangverseny iránt igen nagy, a jegyek Kovács Gyula könyvkereskedőnél már szép számmal elkeltek. Külön meghívót nem bocsát ki a rendezőség, hanem a helyi

— Kegyelmein, édes, jó szellemi anyám — suttogta esdeklőleg. — Oh, győzze le bennem ezt az önmagával marakodó állatot és ébressze föl lelkemben az istenemberileg érző asszonyt!

Mária szomorú tekintetében valami boldog, szent sugárzás kelt, mintha az Ur Jézus nézett volna e szemekből a hozzá menekülő leányra.

— Testvérem — mondá a bárónő szeretetteljes önelmélyedéssel — legyen holnap délután a vasúti állomásnál és várja meg a beérkező pesti gyorsvonatot. A többit majd a saját lelkülete végzi el . . . Addig pedig, édesJudithom, kérem: vesse ki a könyvtárából ezeket az emberiség gyöngéit fölcsigázó hypermodern Írókat és költőket.

S Mária eltávozott.

*

Másnap délután Veér Judith nyugtalanul járt- kelt a vasúti állomáson.

Végre nagy prüszkölve beérkezett a gyorsvonat.

Az utasok nyüzsgő gomolyából egy hatalmasan megtermett úriember vált ki. Arca zsírpárnáin ernyedt, kihívó mosoly játszott.

— Ez Ladányi Edgár torzképe! — suttogta Judith vértelen ajkakkal.

Ezalatt a férfi oldalán egy raffinált Ízléssel öltözött kigyótermetü asszonyka tűnt föl, kinek bágyadt arcvonásait valami erőltetett kacérság örökösen mozgásban tartotta, mint azt -az olyan nőknél látjuk, kiknek érzés világát az undor már letarolta, azonban jól tudják, hogy exisztenciájuk csak attól függ, meddig képesek a férfi szerelmét fogva tartani.

Judith nagy fekete szemei mint két kialudt parázs meredtek a közeledő párra.

Ladányi észrevette a leányt és szemhunyorgató mosollyal billenté meg kalapját.

festményre mutatott, mely egy marcona képű honvédezredest ábrázolt. — O nem tud velem bánni. Eleinte ütlegekkel és katonás parancsszóval próbálta ki rajtam az elveit De mivel nem hozták meg a kivánt eredményt, hát egyszerűen lemondett a va- lamirevalóságomról s azóta egyáltalán semmit sem törődik velem.

A bátyám pedig — sóhajtott a leány megvető gúnyos mosollyal — az . . . Különben ugye látta?!

Nos, ez emberek között tengődve találtam reá Ladányi Edgárra, a lovagiasan előzékeny, daliás főhadnagyra. Hamarosan nagyon megszerettük egymást. Minden együtt töltött óra közelebb vonzotta szivünket egymáshoz. Egyszer aztán apám Edgár karjaiban kapott . . . Iszonyatos dühbe gurulva Ladányit kikommandirozta, nekem pedig valóságos csatazajjal adta tudtomra, hogy kár volt előbb tur- békolnunk, mig az ő tanácsát meg nem kérdeztük, mert neki a kaucióra biz* egy vesztegetni való rongyos ezrese *sincs; tehát alle mars, az egyik jobbra, a másik balra.

Reákövetkező nap útnak indítottak a nagyné- ném birtokára, Ladányit pedig más ezredbe helyezték át . . . Eleinte titkon forró szerelmesleveleket Írogattunk egymásnak. Később Edgár a fővárosba került s innen már csak olykor-olykor küldött egy- egy képeskártyát, majd végleg elhallgatott.

Ismét magamra maradtam nagy szeretetvágyam- mal . . . Barátnőim nem akadtak, mert kiállhatatlan, furcsa, gőgös leánynak tartott a közvélemény. Tehát csak az emlékeimben és a vágyaimban éltem.

A bárónő lehajolt Judithhoz és résztvevő szeretettel megcsókolta a leány láztól cserepes ajkát. Azután szeliden kérlelni kezdte:

— Most pedig le fog mondani a vágyairól!..

— És mim marad akkor? — sóhajtott Judith.

— A szeretet — mondta Mária szilárdan. — | Nem az a szeretet, mely gyötör, perzsel, követelőd- , zik, hanem az, mely gyógyit, segit, mely a maga gyönyörét embertestvére boldogitásában, lelki békéjében keresi; az a szeretet, mellyel én szeretem önt, édes barátnőm.

S a bárónő karjaiba véve az önmagával vi vódó leányt, becéző anyai szavakkal csititgatta Judith keserű kifakadásait.

— Holnap, igen, holnap már megszabadul ettől a gyötrő nyűgtől itt a szivében. Meglátja, édesem, önmaga fogja kivetni leikéből ezt a mindenek- fölött értékesebbnek hitt mihaszna terhet. Idővel majd annak helyére vágy nélküli szeretet vonul be, mely lassan-lassan kidomborítja az igazi élet érzetét: az önmegtagadó boldogitás örömeit és a tökéletes- bülés akarásának mennyei öntudatát.

Higyje el, testvérem, hogy az önmegtagadó asszonyi szeretet által fejlődésre ösztönzött embernek a tökéletesbülés mámorában fogant csókja sokkal édesebb, boldogitóbb, mint a legtüzesebb érzékiségből fakadt heves ölelés . . . Tudom, mert hisz ott a hegyeken túl, messze-messze, nekem is van valakim, akihez a szivem, lelkem imádkozni jár. De mig együtt voltunk, addig csak altattuk egymást szerelmünkkel és egyikünk sem tudott szabadon gondolkozni, szabadon alkotni. Ideszöktem hát előle s ha majd befejezi nagy munkáját, akkor elviszem neki az ő jutalmát szeretettel és gondoskodással telt szivemben.

Igen, minden nő nagy mértékben hozzájárulhat az emberiség tehetségeinek fejlesztéséhez, ha a szeretett lényhez az együttérző örök lelki testvériség érzete köti őt, nem pedig a múló érzéki vágy.

Judith lassan lecsúszott a pamlagról és átölelte a bárónő térdeit.