Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

1910. December 25.

52. szám, (S)

NAGYBANYA ÉS VIDÉKE

régiségkereskedő (Szabados), aki az agyalágyult Bo- leszlav herceg fölruházására és elházasitására alapúja legújabb üzlelét. De közbejátszik Feigenbaum Móric (Nyáray), aki meg egy letört báró, kamarás huszárhadnagy címerének bearanyozásából remél jó üzletet. A vége az, hogy a milliárdos kisasszony apja titkáráé lesz; de a két üzletember ennek a célnak az elérésénél is hasznossá tudja magát tenni s megkapja a percentjét: Morál: nyulbőr vagy mágnás, az mindegy, csak a percent a fő. A vendégmüvésznő a masamód- lány szerepét töltötte be, aki a titkárról végkielégítés fejében lemond. Természetesen ügyesen mozgott, kupiéinak előadása nagy tetszést aratott. Majdnem minden szavát megjátsza, s élénkségével, kifejező mozgékonyságával frisseséget vitt bele különben is hálás szerepébe. Egyet azonban nem hallgathatunk el. Ha valaki énekesnő, becsülje meg a hangját, a művészetét s becsülje meg az intelligens közönségei, melynek a tetszését ki akarja érdemelni. Tiszteljük az egyéni szabadságát, de ha kellő honorárium mellett van vendégszereplésre szerződtetve, tartsa kötelességének, hogy a nevéhez fűződő várakozásoknak megfeleljen. Ennyivel tartozik önmagának s tartozott volna közönségünknek, amely szeretettel ünnepelte. Szükebb körű közönsége, hódolói szép virágkosárral lepték meg, talán még a másodnapos hangulat. De Görög Olgának is jutott egy ugyancsak díszes kosár, mint értesülünk, a »görög rabszolgáktól.«

Görög Olga ismét kis indiszpozicióval küzdött, de szívesen játszott. Örömmel élveztük Hikisch Kató tisztán csengő szép hangját. Kár hogy olyan ritkán hallhattuk. A férfiak közül állandó derültséget hozott a színre Szabados és Nyárai, a két üzletember pompás alakítása; igen jó volt Demeter a herceg szerepében. Demeterről azt tapasztaljuk, hogy minden szerepét egyénitve, jól játsza meg; ha továbbra is ilyen gondot fordít szerepeinek éles megfigyelő tehetségével való kidogozására, szép karriérje lesz. Jó volt még kisebb szerepében Ungvári, továbbá Korda és Sugár

Vasárnap d. u.az »Obsitos« ment félhelyárakkal immár harmadszor, este pedig Vidor Pál pompás népszínműve, az »Ingyenélők«. Régi jó darab, sok hálás szereppel, melyben őszinte sikert arattak színészeink. Különösen ki kell emelnünk ismét Jeszenszkyé- ket. Jeszenszky a buday svábot alakította pompásan, jóízűen, Jeszenszkyné pedig ismét mély drámai érzéssel megjátszott alakítást nyújtott. A közbeszőtt poetikus szerelmi kettős (Sári, Jani) alakitói, Végh Gizi és Sugár is kivették a részüket az est sikeréből játékukkal és sürü tapssal fogadott énekükkel. Ungvári újra vérbeli művésznek bizonyult a rendőr szerepében. A többiek is, Demeter, Farkas, Korda, Nyárai kitettek magukért úgy, hogy az előadást a legjobbak egyikének mondhatjuk. A zenekart Dankovitz Antal dirigálta.

Hétfőn Farkas Imre diáktörténetét, az »Iglói diákok«-at hozták színre zónában, az elsőhöz hasonló sikerrel.

Kedden este Szigeti József régi jó drámájában, a »Rang és mód« címűben ünnepelte Jeszenszky Dezső, társulatunk kedves titkára szinészkedésének 30 éves fordulóját. Az előadás kezdete előtt a kulisszák mögött ünnepelte őt a társulat és a közönség.

Jeszenszky komoly művészetét eddig is örömmel élveztük és elismertük. Most csak megerősödött eddigi jó véleményünk. Az egyszerű, puritán jellemű, józan gondolkozásu falusi embert (BannaiGerő) mély átértés- sei, a legapróbb vonások, nemcsak az alak külsőségeihez tapadó, hanem a lelki életébe vágó vonások éles

szemű megfigyelésével, határozottan egyénitve játszotta meg. Sűrűn és hosszan felhangó taps honorálta a jubilánst, aki büszke lehet művészi pályafutására.

| Partnerei is az ünnepi alkalomtól szinte átszellemülten játszottak s talán ez a legszebb dicséret, amit Jeszenszkyrő! elmondhatunk, hogy nemcsak közönségét, hanem partnereit is magával ragadta. Sikerében osztozott neje is, továbbá különösen Földes, aki újból igen intelligens színésznek bizonyult. De a többiek is, Perényi, Tárnái, Ungvári, Demeter, Vetlényi, kitettek magukért.

Szerdán Bródy »A tanítónő« cimü falusi életképe került sorra. Ez a darab, melynek alapgondolata a szerzőnek egyik elbeszélésében jelentkezett először s amely annyi ellentétes nézetre talált a bemutatójától kezdve, elég kicsi közönséget vonzott. Pedig az előadás meglehetős volt. Különösen ki kell emelnünk J. Széli Erzsi játékát, aki a címszerepben jól átgondolt drámai alakítást adott. Partnere, Földes (ifj. Nagy István) egyik legjobb alakítását mutatta be. Jeszenszky a főur szerepét egyéni fölfogással, Perényi Sári a kántorkisasszonyét bájos naivsággal játszotta meg. De a többiekről is csak jót mondhatunk, Nyárai, Farkas, Korda, Vetlényi, Tárnái, Demeter, Mészáros tudásuk javával álltak elő. Nőm dicsérhetjük azonban a súgó tulbuzgalmát, aki mindenképen szóhoz akart jutni.

Csütörtökön Guthi S. »A kormánybiztos« cimü három felvonásos, szatirikus korrajza került színre. A színi idény vége felé halad, meglátszik ez a színészeken, de a közönség ritkuló sorain is. Lohad a lelkesedés lángja mindkét részről. Csak a diákság lelkesült Kovács Margit alakításán. Vagy talán azért, mert csak minden tizedik szavát hallhatta. Bármint áll a dolog, de a diákság tapsolt Kovács Margitnak tenyérrepedésig, a nézőközönség nagy ámulatára. Lehet, hogy csak ünnepelni, bátorítani akarta első, nagyobb szerepében. A bátorításra csakugyan reá szorult. Az est hőse Nyárai Rezső volt Tuzár Mihály (betörő) szerepében. Alakítása kifogástalan, mozdulatai tulzásnélküliek, természetesek. Ungvári Mór Mitesszer Gábor szerepében alakításával tulságba ment s e hibába esett társnője, J. Széli Erzsi (Mitesszer Gábor felesége) is. Mészáros Aranka (özv. Jardekné) kicsiny szerepeben is rászolgált dicséretünkre. Ugyanezt mondhatjuk Demeter Sándorra (Schwartz) is. Maga a darab eléggé mulatságos (leányoknak való). A szereplők tehetségükhöz képest igyekeztek (még a súgó is) élvezetes estét nyújtani.

Pénteken »Táncos huszárok« ment, ez idényben harmadszor.

Szombaton d. u. »A harang.«

A lelkes kínai.

r

Elmélkedem egyszer a kínai:

— De mit nem hisz az európai! sj-ípj Nem is hinném, ha nem hallom magam, . . . Azt mondta egy, — a nőnek lelke van.

Készült haza egyszer egy mandarin,

Ivi pár éven át Tibetben lakott,

S törvény szerint vett házastársat ott.

S hogy a hivatalos idő letelt,

A vágy a copfosban fölébredett:

Belül lenni újra a Nagy-falon . . .

Útnak is indult egy szép hajnalon,

De asszonyát hogy magával vigye,

Arra egy percig sem gondolt szive;

— Hisz úgy szokás Kina s Tibet között, —

Ha kinai Tibetbe költözött,

Asszonyt könnyen vehet magának ott, —

S ha úgy fordulna később a dolog,

Hogy hazájába újra visszatérjen, —

A hites-társat lerázhatja szépen . . .

Ha lett fia: büszkén viszi magával.

De mitse gondol anya- s leányával,

Ha tetszik pénzt, vagy házat hagy nekik,

De olcsóbb szerrel is menekhetik.

Tibeti asszony ezt mind tudja jól,

S a törvény előtt némán meghajol.

S hogy eljött a megválás reggele,

A copfos szive lázzal lett tele:

— Újra viszontlátja a Nagy falat,

A régen látott atyafiakat . . .

És sok minden kedves hazai dolgot,

Amelyek között egy kinai boldog . . .

S mig bánatfelhős az asszony szeme,

Kedvtől dagadt a férje kebele; —

Az elválást oly könnyen vette fel,

Mintha csak egy-két napra menne el.

S amint a karaván megérkezett,

Mely kíséretéül Ígérkezett,

Fölcihelödve lovára a copfos, fi biicsuzással fordult az asszonyhoz :

,En elmegyek, te menj vissza a házba,

Maradj békével szépen a szobádba'.

S megadó hangon az asszony felel:

.Vezessen jó sors, menj békével el!'

S utána tévé halk hangon, remegve:

,Vigyázz az utón az egészségedre.'

Többet nem szólott, ereje elhagyta;

Két kezével az arcát eltakarta . . .

S hogy bánatát bámészkodó ne lássa,

Megtörtén visszavánszorgott a házba.

S a copfos — — csak vissza se nézve szólt: ,Nem oktalanok-é az asszonyok?

Bútorozott házat hagyok neki S ruhákat, miben kedvét lelheti,

Ha kedve lesz, még férjhez is mehet;

— És bosszankodva végező a lelkes :

Mit sir hát? Mért oly elkeseredett!?

Takács Ilus.

Csend.

Téli alkonyat volt. De nem az a vidám, világos, mikor apró, fehér pihék láncolva, pergetőzve röpülnek a jó, öreg földre, hogy lágy dunnával takargassák be a fáradt pihenőt, messziről futó szánkók csöngőinek kedves csilingelőse hallatszik s az ablak alatt hólabdázó gyermekek gondtalan zsivaja. Nemi Kellemetlen langyosság, se hideg, se meleg, mint a sápadt, szőke lányok szerelme, s hosszú barázdákat vág a levegőben az őszies eső. Hasonlatos ez a tél a vénasszonyhoz, ki nem akar öreg lenni és ráncos, fonyadt arcához, drappszin ruhát ölt; szomorú látvány. Benn a szobában vörös fényt szór a szürkületbe, a kályha vasrácsán kérésziül lálszó tűz. Megvilágítja a nippe- ket, könyveket és a túlsó falon Beethoven fehér fejét, amely dacos makacssággal fordul el a szenvedő rajongótól, Chopintől. A kis madárka halkan csipog valamit, mint a nyűgös, álmos gyermek, aztán szárnya

igy hiúbb is, önzőbb is lehet. A mi társadalmunk asszonyainak — a javát értem — két fő jellemvonása: a lemondás és önfeláldozás; ebből a kettőből fejlődnek ki a háziasszonyi erények. Nézze meg csak az én kedves nénémet: micsoda páratlan asszony ez! Igazán boldog vagyok, hogy ö lehet mintaképem.

És az a férfi önfeledt gyönyörrel hallgatta ezt a kedves, szelíd csevegést. Úgy beleveszett a leány nézésébe, mintha örökké itt akarna állani előtte. Valami ismeretlen boldog érzés hullámzott egész valójában, amilyenről eddig még fogalma sem volt. És mikor a leáuy elhallgatott és fekete ragyogó szeme függve maradt rajta, szinte megdöbbent a beállott csendtől s alig tudott szóhoz jutni.

— Beszéljen, kisasszony... oly örömest hallgatom !

Ágnes, mintha csak most eszmélne föl, szelíden

fólnevetett s egy elintő mozdulattal tréfásan jegyezte meg :

— De bizony ne hallgasson, hisz igy mind a ketten eltévesztjük szerepünket. Nekem a vendégeket kell megkínálnom, maga meg mulatni jött ide és mint férfi csak úgy mulathat, ha másokat mulattat.

— Hogy-hogy ? Mulatni jöttem igaz, de nem mulattatni.

— Hogyan ? hát a maga helyzetében nem látja egybekapcsolva ezt a kettőt ?

— Úgy érti, hogy menjek be a leányokhoz udvarolni? — Köszönöm, volt már elég részem benne.

— Tehát a másik útra tér és megy a pajtásokhoz poharazni f De hisz itt is kell az, amit roondtam- Jókedvünek, ötletesnek kell lennie, hogy észrevegyék. Aki hallgatva egy sarokba vonul, az legfeljebb csak szemlélő lehet, de nem mulató. Aki egy társaságban mulatni akar, annak tudni kell mulattatni is, különben nem veszik észre.

— Van valami benne, de nem egészen igaz; lehet mulatni a mások bolondságain is. A legelmésebb nagyszellemek rendesen hallgató emberek.

— Gratulálok, ha ön azok közé tartozik.

— Oh kérem, nem magamról szólok!

Ez ugyan sophisma, még pedig milyen egyoldalú sophisma, azt meglátjuk ; de egyelőre megnyugtató volt.

A másik gondolata éppen ebből a sophismából támadt: Ha már egyszer azt mondta, hogy ezt a leányt szereti, talán mégis észre kellene vétetni Kanálosnéval, hogy érdeklődik iránta. Kanálosnénak ezt látnia kell, hogy amit hallott, azt el is hihesse. Nem kell ehhez egyéb, mint egy kis beszélgetés s egy-két forduló a táncban, ami egyiküknek sem árthat.

Ferkó tehát elhatározta, hogy foglalkozni fog Ágnessel, csupán hogy Kanálosnét hitegesse vele.

Mihelyt a vacsora után megkezdődött a bonta- kozás s a társaságnak az a zavaros hullámzása, miből lassanként az egyes csoportok kialakulnak, Ferkó kereste az alkalmat, hogy Ágnessel összejöhessen. Jártkelt egyik szobából a másikba, mig végre egy félreeső szobában rátalált, ott, ahol a sütemények és frissítők voltak összehalmozva. Nem buffet volt ez, ezt az intézményt a régi szabású magyar mulatság nem ismerte. Inkább hasonlított valami hevenyészett éléskamrához. Innen hordták szét idönkint az enni és inui valót, sorba kínálva vele a vendégeket Az élelmesebbek és bizalmasabbak azonban nem mindig várták be a kínálás alkalmát, maguk is benéztek egyszer-másszor az éléstárba s ki-ki vett magának, amire gusztusa volt. Csakis ennyiben hasonlított ez a szoba a buffithez.

Ferkónak is a bizalmasok módjához kellett fordulnia, hogy okát adja belépésének; formaságból kért valamit, aztán megkezdte a beszélgetést.

— Ennyire elvonul kisasszony!? Nem is látjuk a társaságban.

— Oh nekem ott nincs helyem ! — felelt Ágnes. — Ha én oda beülnék csevegni, vagy szaporítanám a táncolok számát, ki végezné akkor ennek a mulatságnak sok ügye-baját ?

— És ezt nagysád olyan derülten, mosolyogva mondja, mintha csak ebben volna gyönyörűsége!

— Higyje meg, hogy ez nekem gyönyörűségem. Az emberek rendesen tehernek tartják, ha másoknak kell dolgozni, másokért fáradni, pedig ez a legnemesebb élvezet. Aki csak magának dolgozik, az csak a ! maga javát keresi, az nem ismeri azt az örömet, ami eltölti szivünket, ha azt látjuk, hogy valakinek milyen jól esik, amit kedvére, javára tettünk.

Ezt olyan kellemmel, olyan igénytelen vidámsággal mondta el, mintha ez a világon a legrendesebb, legszokottabb volna. E közben szép kis fehér kezecskéivel olyan ügyesen, olyan módosán rakosgatta a tálcára a kinálásraa való csemegéket, hogy Ferkónak nagyobb kedve lett volna megcsókolni azt a kezecskét, mely a kért süteményt nyújtotta feléje, mint azt a süteményt megizlelni. Meglepte ez a kedves, bájos jelenség. Most szemlélte meg először figyelmesebben ezt a leányt s azt kellett magának bevallania, hogy ennyi kellem- mel alig találkozott még valahol.

És milyen lélek nyílt meg előtte ebben a néhány | igénytelen szóban 1 Meglepetve látta a dolgot egész i uj oldaláról megvilágítva. A hangja is olyan szivet andalítóan csengett fülébe, mintha valami ismeretlen i szebb világból zengene feléje. Hogy tovább hallhassa, készakarva ellenvetést tett:

— Ágnes nagysám egészen lányosán beszél, mint az, akinek még nincs saját hatásköre, de másként gondolkozik az asszony. Ez a maga háztartásában nem gondolhat arra, hogy másoknak dolgozzék.

—- Rosszul fogja föl az asszony hivatását, — replikázott Ágnes. — A másokért való fáradozást úgy értettem, hogy ne a magunk személyét nézzük; amit teszünk, ne magunkért tegyük. Ebben az értelemben a háziasszony is mások javáért fáradozik, sőt inkább ő, mint a leány, mert az asszony nem magának, hanem családjának él. A leány még inkább nézheti magát, mert az élet gondja nem nehezedik reá. Sokat foglalkoz- hatik önmagával. És mentői nagyobb a hiúsága, annál nagyobb lesz önzése is. A hiúság és önzés ikertestvérek és egymást nevelik, dédelgetik. Egészen más az asz- szony, aki feleség is, anya is. Ez csak arra néz, hogy férjének kedvében járjon és gyermekeinek javát mozdítsa elő. Persze hogy csak a magunk köreiről beszélek. A nagyúri dáma többet foglalkozhatik magával,