Nagybánya és Vidéke, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
1910. December 25. (4) 52. szám. alá dugja fejecskéjét és elalszik. Fekele árnyak őrzik a zongorát, mintha félnének, hogy megszólal, s csengő szava elűzi őket, mielőtt egészen elborítanák a lázas szenvedőt, ki zugó aggyal, csukott szemmel, némán fekszik a pamlagon. Ügy érzi, szétpattan minden idege, s ha belehalna sem tudna egy szót kiejteni. A pálma fa szelíden, védőén hajol rá, talán rejtegeti a Sors éles szeme elől, de a gondolatok, e kétes barátok, már rátaláltak s a Végzet, e kaján karmesfer magasra emelte pálcáját: *Tutti\ Tutta con forzaU kiáltja kegyetlen zekarának és a Rágalom trombitáinak borízű, recsegő hangjába beleolvad a ravasz nyájasságu Pletyka fuvolázása ; a Szomorúság — tárogató — és a Bánat — cselló — kezet fogva igyekeznak lelkét lebontani, hogy a Szemrehányás cimbalom, e pattogó jószág, annál zavartalanabbá üthessen egyet- kettőt szivén, az Önzés — hegedűk, e féllábu, hencegő hangszerek, melyek mankó nélkül megállani sem tudnak, de ha talpra segítik, lenézik az erős kart, mely diadalra kisérte egészen a fülébe húzta, még a Keserűség — nagybőgő — dörmögve szólt a céltalan életről; gyengén hallotta a Chaosból a Lemondás hárfa hangjait. Kiáltani akart, de nem bírt. Nem látta, hanem érezte, mint telepszik melléje egy fojtogató árnyék, hogy elűzze a kinzó gondolatok orchesterét, majd ballkan beszélni kezdett. »Én vagyok a Csend, nem ismersz ? Olt állottam már bölcsődnél és elkísérlek sírodba is. Pedig te nem szeretsz engemet, s nagy szenvedés neked, hogy enyémmé tettelek. Testvéremet szereted, a Vidámságot, de én mindég közzétek állok, igy akarja végzeted. Mint gyermek akartál kacagni, dalolni, örülni, de rád szóltak: »Csendesen légy«, s te felve, szomorúan húzódtál meg az ablakban és nézted mint nevelnek, ,kergetőznek, csuszkáinak ott künn a többi gyermekek, még kis szived minden szótlan fájdalma két meleg könycseppben pergett le sáppadt arcodra. Felserdültél és megtanítottak, hogy a csönd, az igen »előkelő», pedig nem óhajtottad ezt a tudományt. Szívesebben kötötted volna fel a korcsolyádat, vágytál sikongatva repülni a jégtükrön, mosolygós ajakkal a bálteremben. Meg is szöktél akkoriban (ölem. Energiád erősebb volt, lankaszló hálómnál, s Apolló fogta kezedet. Vele nem bírtam volna meg, azért a Szeretet mezébe öltöztem, s mikor önként követtél, rózsalánccal bilincseltelek és — levettem álarcomat. Rémülve láttál engemet, kínzódat, a némaságot!... Már elvitlelek volna az örök csendességbe, ha régi hü barátod, az élettelen fa élő lelke nem vigasztal hallk dalával, nem bátorít erejével, nem vidít fel tréfás bohóságokkal. De elfoglak tőle is választani, hogy repüljünk együtt messze- messze, te, aki gyűlölsz engemet és én, ki végzeted vagyok.« Verejtékező homlokkal minden erejét megfeszítette, hogy szemeit kinyithassa. A tűz még egy utolsó fellobbanással újra bevilágította a szobát. A levegő mozdulatlansága ránehezedett agyára, lelkére s mintha egy hideg kéz mind összébb szorítaná torkát. Borzadva nézett hangszere felé; ha elérhetné, ha lelke leikével összeforrhatna, elűznék kelten a rémet, a Csöndet! Mindkét kezével a levegőbe kapott, hogy megragadja a fojtogatót, de egyensúlyt vesztve, féltérdre bukott a szőnyegen. Ez magához téritette, felugrott és futva menekült az élettelen élethez. Ujjai, csonlujjaival egybekapcsolódtak s felzugolt egy hatalmas accord, az élet hymnusa. Sietve menekültek az árnyak, az élet diadalmámorának hangjaitól. Fellélegzett... Meg volt mentve. És ekkor fölébe hajolt ül— Tehát nem készül ilyen nagyhallgatónak? — Isten ments ! — így hát hova ? udvarolni, vagy poharazni ? — Alkalmasint az utóbbit választom. — Kedves Cserfalvy ur, talán még korán lesz. Nem haragszik mag, ha valamit mondok? — Fólhatalmazom rá. — Pár nap előtt hallottam azt a megjegyzést, hogy maga Feriből már Ferkóvá lett. Igyekezzék Ferivé visszaváltozni. Tehát ne a poharazókhoz, hanem a táncolókhoz! — Igazad van, Ágnes húgom! — szólalt meg most egyszerre Muki, aki már előbb észrevétlenül belépett s hallotta a beszélgetésnek ezt a fordulatát. Gyere csak, pajtás! Piroskának nincs vis a visja — keress párt magadnak. — Nem kell keresnem. Kisasszony, szaván fogom, a táncolókhoz küldött, megyek hát oda, de magammal viszem. — Oh kérem, én már régen nem táncolok ! — különösen a négyes figuráit már régen elfeledtem. Éppen mint én, annál inkább kell, hogy együtt tanuljuk meg újra. — És vak vezesse a világtalant ? — No csak ne mókázzatok — kiáltott közbe Muki. — Majd Piroska beleigazit benneteket — előre ! Mind a hárman a táncterembe mentek. A négyes hosszú hat figuráján át mennyit, menynyit beszélgettek ők ottan! de olyan halkan, hogy nem leshettem el beszélgetésüket. Én ugyan nem haragszom érte, mert annál kevesebbet kell Írnom, de annál mérgesebb volt tőszomszédságukban Kanálosné, aki szeretett volna adatokat gyűjteni a megindítandó actióhoz. Ferkó csak hajnal felé került haza s alig volt egy párszor a poharazóknál. Otthon olyan jóleső érzéssel feküdt le, mint még soha, alkalmasint azért, mert keveset ivott. Egészen tiszta volt a feje . . . hát a szive? . . . Nem tudjuk, alkalmasint ö maga sem tudta. NAGYBÁNYA ES VIDÉKE dözője: »Megyek a szomszéd szobábá, ott várnak rám, ott kívánnak engem.« Ijedten hagyta félbe a kezdett dalt ; . . Igen, szerelteit zavarja az ő hangos öröme, fiatal életkedve. Még küzdött az életösztön engedelmességhez szokott jó szivével, de már érezte a szív győzelmét. Felállott . . . Támolyogva ment egy székig, belefogózott, hogy el ne essen. Beethoven gúnyos fölénynyel nézett le rá: »Jó bolond»; Chopinnek még átszellemültebb lett az arca: »így tettem én is, mindent áldoztam azért, akit szerettein.« Lassan hamvad! el a lüz, s az Est sietve akgatta fekete drapériáját a falakra, a visszatért árnyak segítettek munkájában. Egy lepattant húr fájdalmas jajszava végig fűlött a szobán, aztán a Csend szürke szárnyaival betakart mindent — mindent ... lke. Szzsincfi! Ha felkelő nappá változhatnék által\ Tehozzád lopóznék fénylő napsugárral: Csókolnám ajakad, csókolnám szép szemed\ Sötétben hagynám a világot éretted I Hogyha madár volnék, rózsafára szállnék, Szívhez szóló hangon, csak neked dalolnék. S ha látnám, hogy dalom igazán megérted: Dalolnék . .. dalolnék ... mig szivem megreped. Ha király lehetnék, parancsot kiadnék, Országom javait lábaidhoz tegyék'. Biborszin palástot, gyémántos koronát, Kincses házam minden kincsét néked adják! De hogy nem lehetek más, mint szegény ember, Ki nehéz munkára jókor reggel kel fel; Éretted dolgozva, gyönyör a verejték: Éltem adom oda, szivemnek verését! Jeszenszky Dzzső. Heti krónika. Az újabb kor találmánya, hogy a karácson csak akkor lehet boldog, ha az ember előbb elkölti az utolsó fillérjét is, sőt adósságot csinál, de egész ad- ventbeu folyton vásárol. Ötven év előtt nálunk még alig ismerték a karácsonfát, de a XIX század végén rohamosan elterjedi a nép között is, a kereskedelemnek rettentő nagy örömére. Most már nem elég két nappal az ünnep előtt elmenni a könyves boltba venni egy naptárt, vagy egy élűit, a bazárból csákót, kardot, puskát meg babát, ma repülőgépek, táncoló szamarak, beszélő és fé3Ülködő babák, brilliáns ékszerek kellenek s hogy mennél rilkább dolgot vegyen az ember, sokan már októberben elkezdik a vásárlást s járnak az egész őszön újdonság után. Valóságos társadalmi lázbetegség lett belőle. Mig mi skatulyákkal és staniclikkal megterhelve jártuk boltról-bollra a betlehemi processiót, addig az utcákon és a főtéren sok száz ember lázasan dolgozott egész héten át, mély árkokat ástak, nehéz vascsöveket emeltek, helyeztek el, vizeket csapoltak le, csatornákat cementeztek, vasat forrasztottak s azon igyekeztek, hogy a szent estére egy kis jó vízzel kedveskedjenek a városnak. Úgy volt ez tervbevéve, hogy szombaton este egy nagy fenyőfát helyeznek egyik piaci csap mellé, azián rávezetik a villámot, előbb tűzijátékot csinálnak s aztán fog csobogni a gullini viz a Rákóczi-tér közepén, általános éljenzések közölt. A legnagyobb erőfeszítés dacára azonban mindez csak jövő héten lesz meg. így is büvészi munkát végeztek a mérnökök, ám az ő büveszetük az Újházi unokatestvérének a históriájához hasonlatos. Dicsekedett ugyanis valaki, hogy látott olyan bűvészt, aki az embernek a száján betelte az aranyat s az orrán vetle ki és ezt megcsinálta ötször is. Az örökhumoru Újházi Ede pesti színész erre azt felelte, hogy ez semmi, neki van egy unokatestvére, aki az embernek a szájába teszi az aranyat és a zsebéből veszi ki és ezt megcsinálja százszor is. A kérdésre, hogy a kedves öcscse szintén bűvész? azt mondta Újházi, hogy biz az nem, de fogorvos. Hát a mi vízvezetéki mérnökeink is csak efele fogorvosi bűvészeiét produkáltak, mert hiszen a mi költségünkön megy az. No de sebaj, igy is elismeréssel adózunk, hisz Konstantinápolyban kolera dühöng s ha a mi telünk is enyhe lesz, akkor bizony a ko- lerás időben, tavaszszal, meg nyáron nagyon jó szolgálatot fog tenni a kristálytiszta vízvezetéki viz. Újháziról a színészeink jutnak eszembe. Szép ünnepélyünk volt a héten, a Jeszenszky-jubileum. A közönség neheztelt egy kissé, hogy a beszédeket a vasfüggöny mellett tartották s ő nem hallgathatta, de lassanként belenyugodtak ebbe is, bőven kárpótolta a jelenvoltakat Jeszenszky művészi játéka, aki aztán tapsot kapott annyit, hogy akár egy hétre is be lehetett volna osztani. Ma délután meg ingyenes népelőadást tart a társulat. Nagyon szép, hozzá akar járulni a karácsoni ünnep magasztosságának emeléséhez, vagy talán azt gondolta az igazgató, hogy úgy se jön el senki, a színész meg nem lehet el anélkül, hogy mindennap ki ne diskurálja magát, hát játszanak hölgyeim és uraim ingyen, akkor nagy közönség lesz. Mily kár, hogy ez csak a szezon vége felé jutott az eszébe! Vége nemsokára a sziniévadnak, vége az esztendőnek is, nagykarácson után jön kiskarácson. Megértük hát ismét Jézus születése napját, legyen az bé- kességes, legyen boldog az ünneplésnek minden napja, őszintén óhajtja a keresztény családoknak a krónikás. Személyi hírek. Hollós Oszkár vasúti igazgató nehány napot városunkban töltött. Obholczer Gyula nagykárolyi pénzügyi főtanácsos a héten a helybeli kir. adóhivatalt vizsgálta meg Makray Mihály dr polgármester tegnap Budapestről városunkba hazaérkezett. Kinevezés Fischer Károly fernezelyi kir. kohómérnököt és Rusolán Lajos kohóaltiszlet a főispán az alsófernezelyi áll. iskola gondnoksági tagjaivá nevezte ki. Ludányi Bay Lajos a diósadi kerület orsz. kép- viselőjé december 14-én nagyobb beszédet tarlott a képviselőházban s különösen a bányaügyekkel és a magánbányászattal foglalkozott s a bányatörvény élet- beléptetését sürgette. Beszéde általános helyesléssel találkozott. A kerületi bányaegyesület Farkas Jenő elnöklete mellett Nagybányán e hó 19-án tartotta közgyűlését s elhafározta, hogy az ismeretes kohókérdésben küldöttség utján fogja megsürgetni előterjesztéseinek elintézését. Csengey Gusztávnak. »Egy jó ötlet« cimü elbeszélését a következő számokban folytatjuk s uj előfizetőinknek ingyen küldjük meg azokat a számokat, amelyekben az elbeszélés I, II., III. része már eddig megjelent. Esküvő. Kardos Jenő helybeli kereskedő f. hó 25-én, d. u. 3 órakor tartja esküvőjét Kálmán Margitkával, Kálmán Herman polgártársunk kedves leányával. irodalmi esemény. Földes Béla egyetemi tanár, orsz. képviselőnk kedves karácsoni meglepetésben részesítette a tudós világot. »Socializmus« cim alatt ugyanis hatalmas, két kötetes munkát irt, melyet a tudós akadémia könyvkiadóvállalata adott ki. Ismerteti a socializmus történetét, eszméit, korszakait, fejlődését, tárgyalja annak vonatkozását a valláshoz, családhoz, államhoz, nemzetiséghez, militarizmushoz. Hazánk kiváló tudósának ez újabb müve gazdag kincsesháza az újabb eszméknek s igy eseményszámba megy annak megjelenése. Az aktuális kérdést Földes vonzóan, világosan, érthetően tárgyalja, stílusa is szép, gördülékeny, magyaros, úgy hogy mindenki élvezettel olvashatja. Megrendelhető az Akadémia vállalatánál. (Budapest, 5. Akadémia-utcza 2.) A jótékonycélu nőegyesület szerdán délután tartotta szokásos- karácsonfa-ünnepélyét. Az ünnepségen jelen volt Sloll Gáborné elnök és az egyesület több tagja, kik sok élelmiszert, ruhát és fát osztottak ki a megjelent szegények között. A város költségvetését a napokban nyújtotta be a számvevői hivatal a tanácshoz s hír szerint a pénzügyi bizottság már 27-én fogja letárgyalni, a képviselet pedig még ebben az esztendőben. Az előirányzatnak szükséglet cimü rovata erdőgazdaság, közgazdaság és kölcsönök törlesztése cimü alrészekre oszlik Az erdészet kiadása volna 374 523 K, ebből a közgazdaságnak beszolgáltatandó jövedelem 108.427 K 40 f. A közgazdasági kiadások 521 459 K 04 fillért tesznek ki. Tartozások törlesztésére kell 264 233 K 80 f. A kiadások főösszege 1,160-215 K 84 fillér. Ezzel szemben a födözet az erdészetnél 374.523 K. Közgazdaságból 751.432 K 70 f. Összesen 1,125.955 K 70 f. Hiány 34 260 K 14 f, ami pótadóból volna fizetendő. A bevételekben az István Király Szálló 42 871 koronával, a vásárvám 35.000 koronával, a takarékpénztár 80.000 koronával, a kövezetvám 23 000 koronával, az ingatlan forgalmi illeték 10.000 koronával, a vízvezeték 50000 koronával, a villamos vállalat 35 358 koronával szerepel. A kiadásoknál épületek fenntartására 13 381 K, utakra, közterekre 3L650 K, utcák takarítására 6 381 K, népszámlálási költségekre 4000 K van felvéve. Az egyes rovatokat most helyszűke miatt részletesen nem ismertethetjük. Valószínűnek tartjuk, hogy a gazdasági és pénzügyi bizottság módot fog találni a 40'/„ községi pótadó elenyésztetésére. A Nagysomkuti Kereskedelmi Bank alaptőkéjét 500000 koronára emelte föl. A református egyház szokásos balyubálját az idei farsangon is megtartja és pedig hir szerint febr. hó 4-én, a Lendvay-szinházban. Nincs jég. Általános megdöbbenéssel hallottuk, hogy egy legutóbbi megbetegedés alkalmával, a városon nem tudtak jeget kapni. Fölkérjük úgy a város hatóságát, mint a főorvosi hivatalokat, hogy a hiányon haladéktalanul szíveskedjenek segíteni, mert az egészségügy namcsak akkor legnagyobb és legelső érdek, majd ha fagy, hanem lagymatag időben is. Nyugtázás. Állami iskolás szegény tanulóink segítésére adakoztak újabban: M. kir. Bányaigazgatóság 150 K, nagybányai Ré»zvénytakarékpénztár 50 K, dr. Weisz Ignác, Csepey Ferencné 5-5 K. Ruhát ajándékoztak: Szűcs Károly adótárnok neje 3, Szyntinis Rajmundné 3 K értékben. Ez adományokat köszöni az áll. iskola tanítótestülete.
