Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 42. szám
1909. Október 17. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE lelkűnknek fájt ugyan a régi, benső kötelék elszaki- * tása, de Nagybánya maradt. V. ‘ »Mon ami ne vous permettez jamais que des folies qui vous feront grand plaisir!* (Me de Lambert.) Mikor 1898-ban a város elmulasztá az akkor kért műtermek fölépítését, elmúlt a pillanat, amely alkalmas volt idekötni azt a nyolc művészt, akiknek művészetében először ismerte meg az ország a nagybányai« nevet. A változott életkörülmények, a megélhetés kényszere elsodorták innen egy jó részüket. Csupán négyen maradtak itt az »öregek« közül, akiket családi kötelékek csatoltak ide. Ez a megfogyatkozás azonban nem állott összefüggésben a Hollósy eltávozásával, de sokkal inkább ama nyomással és kedvezőtlen, sőt ellenséges hangulattal, mely a lassan magához térő művészeti reakció, az újonnan szervezkedő, alakuló érdekcsoportok csöndes munkája következtében, még a hivatalos köröknek a nagybányai művé szék iránt való titkos művészeti és személyes ellenszenvétől is támogatva — keletkezett ellenünk. Az alkalmas helyiség és az anyagiak hiánya miatt a külön kiállítás lehetősége el volt zárva előlünk, tehát mesterségesen terjesztették a hirt, hogy »Nagybánya megszűnt.« Pedig nem. Csak más lett Gyökereit mélyebbre bocsátotta itt és egy uj, életképesebb, szebb formában Ígérkezett ágakat, levelet és virágot hajtani s talán soha nem ismert zamatu gyümölcsöt teremni majd. Ez a gondolat és ez a remény hajtott minket, itt maradt négyünket, mikor a nagybányai név kivívott értékét állandósítandó, megcsináltuk a szabad iskolát, hogy innen a művészet soha el ne múljék 1 Meleg szeretet csatolt minket a helyhez és a fogalomhoz, melynek tartalmat mi adtunk — de ennnek a szeretetnek a tevékenységét nem látta meg senki, se itt, se fönt, ahol a magyar művészet sorsával törődni hivalvák. Mindkét körülményre még visszatérünk. »A nagybányai szabad festőiskola« 1902. év április hónapjában nyílott meg. Helyisége az immáron elrongyolódott ligeti famüterem (a volt szénatartó). Dolgozhatnak benne április—október hónapokban, szóval amig a hideg ki nem kergeti onnan a szorgalmasokat. Az iskola vezetői négyen valának eddig: Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Réti István és Thorma János. Aki az iskolának tagja óhajt lenni, e négy vezető közül szabadon választhatja ki oktatóját. Fölvételi vizsga nincs. Tandíj nincs. A modelköltsé- gekre azonban az iskola tagjai egy meghatározott havi összeget (máig 5 koronát) fizetnek be a maguk közül választott intézőnek (massier, Obmann), aki az iskola adminisztrációját vezeti. Model (fej és akt) áll 8 —12-ig és d. u. 2—5-ig, e legutolsó évben d. u. 4 — 6 ig mozgó model is állt. (Croquis). A modelek száma a tanítványok számától függ. Ha igen sokan voltak, 3—4 model is állt már egyszerre. Bent persze csak egy, és a többi kunt szabadban, vagy az ott lévő deszka félszerben, melyet még Hollóssynak csináltatott a város 1899-ben. Ez röviden ennek az intézménynek a szervezete és rendje. Azoknak az elveknek a helyzet és a körülmények által meghatározott alkalmazása ez, amely elveket Thorma János 1899 ben megjelent tanulmányában »A művészeti nevelésről« fejtett ki1) noha akkor nem is álmodtuk, hogy azokat az eszméket mi és itt fogjuk megvalósítani a lehető legegyszerűbb formában és igazán bibliai tisztaságban, a földi javak teljes kizárásával. A tanítás egyetlen alapelve a természet megismertetése volt. »A természet szeretettel való, mélységes tanulmányozása — Írja Thorma az említett cikkében —, a megérzése annak a belső meleg kapcsolódásnak, mely a külső természet és az ember- lelke között van, volt a tavasza minden művészeti virágzásnak. Ez a műtörténelem tanuságtételén álló elvitáz- hatatlan igazság . . . Minden művészet a természet ágyékából született. A dekorativ művészetnek is csupán a természet adhat uj motívumokat, a reminiszcenciákkal teli emberi agy ezen erőforrás nélkül csak sablonra, a már meglevők rovására képes.« »A növendéket a természet fanatikusává kell lenni. Ez az egyetlen, ami majd megedzi őket és ami majd erős fundamentumát fogja képezni egy összhangban levő művésziéleknek. Hogy erre mit fog építeni, ') »A művészeti nevelésről» Nagybánya MDCCCXCIX. Előbb cikkalabban a Nagybánya és Vidékében jelent meg, azután füzetben is 15 oldalon. Az alkalmat e kis tanulmány megírására az a mozgalom adta, mely ez évben a Hock János »Művészeti reform« cimü könyve (rettenetes galimatiász) és cikkei nyomán megindult egy uj és jó képzőművészeti iskola létesítése érdekében. A sok ankét és össze-vissza való beszéd j ösztönözte Thorinát arra, hogy a művészeti nevelésről és egy erre való jó iskoláról kifejtse röviden az eszméket, melyekben vele mi is egyetértettünk. A mozgalom azonban szalmatüzként elhunyt, a füzet pedig soha a szélesebb körű nyilvánosság elé nem került A minden tudákosság és fölösleges esztetizálás nélkül, tisztán tapasztalati alapon megirt tanulmány minden eszméje helyes, igaz ma és mindenha azt meghatározni már nem az iskolai nevelés föladata. Ebben az irányban a tanárnak semmiféle befolyást gyakorolnia nem szabad.« ». . . A korrigálásnál soha sem arra kell figyelmeztetni a növendéket, hogy miként, mily technikai fogásokkal lehet hatásosabb tanulmányt készíteni, hanem, hogy a valóságot minden megjelenésében megértse, lényegét és részleteit egyaránt fölfogja és a mozdulat vagy világítás bármely változatában híven visszaadni törekedjék.« Az iskola irányát ezen idézetekkel jellemezhetem a legrövidebben s legvilágosabban. És ezen princípiumok nyomán egy lassú csírázás, fejlődési folyamat indult meg, csöndesen és észrevétlen és folytonosan, mint a növényé, mig el nem szárad. Egészen uj és sajátos karakterű kialakulás volt itt készülőben. Nagyon különböző mindattól, ami itt, vagy máshol eddig volt. Az uj nagybányai generáció jórésze — teljesen fiatal fiuk — itt kezdte, innen került ki más iskolákba s külföldre, ide ismételten visszatérve közben. Oly szeretettel, az idetartozásnak oly meleg érzésével jöttek vissza mindig, mint a szülői házhoz. A távasz fakadásával ellenállhatatlan vágy hajtotta őket ide s a már itt levők a testvér örömével fogadták a vándorlásból meglérőket. Nagybánya szépségeinek fanatikusabb rajongói alig képzelhetők. És folyt a munka csöndben, szeretettel, bizalommal, az egy célra törekvők tiszta békés, anyagi érdektől, minden erkölcsi salaktól ment munkája. Csak én, csak mi voltunk szemlélői és csöndes örvendői ennek a szép ,meleg harmóniának. Nem törődött vele, nem tudott róla se Budapest, se Nagybánya. Ez a generáció sok tekintetben kész eredményeket kapott itt alapul. A természet megismerésének, a látás tudományának, a modern művészet szellemében való leszűrt, egyéni eredményeit. A mi nálunk hosszú évek tapogatózásának, fáradtságos munkájának volt a rezultátuma, — arra az ő szemük kezdettől nyitva lehetett. Szellemi vagyon volt ez, melynek létét a vagyonszerző örökösei természetesnek találják és el sem tudják képzelni magukat nélküle. Mivel pedig az »öregek» egyénisége egymástól befolyásolatlanul, függetlenül fejlődött volt ki, ez újabb generáció sem került elhalározólag egyiknek sem a szellemi jármába. Ha a felületesebbek rövid ideig festettek is Ferenczy, vagy Grünwald-féle tájképeket, ha a motívumok meglátásában némileg befolyásuk alá is került egyik vagy másik, ebből ők maguk, az utánzóit mesterek igyekeztek őket kigyógyitani. Ami a figurális stúdiumot illeti, majdnem a szárazságig szigorú lelkiismeretesség jellemzi, a szabad iskola első négy-öt évében. Ha objektiv látásról a festészetben beszélni lehetne, ezt a kifejezést alkalmaznám a legszívesebben. Elemző megfigyelés össze- foglalaló előadásban, az önkorrekturának a kifejlesztése — ezek az ut s az eszköz, amelyen valaki a saját egyéniségéhez juthat. Akik nem mehettek ki külföldre, szívesen töltötték itt a telet s nyomorúságos szobákban állítva közösen modelt, szorgalmasan, csöndesen dolgoztak egyikünk vagy másikunk korrektorsága mellett. Néha esti akt is volt egy- egy ideig. Ha alkalmas helyiség akad akkor, egész rendes téli iskola fejlődött volna itt ki. Kevesebb anyagi eszközzel s kevesebb igénynyel még komolyabb és szebb dolog soha sehol nem kezdődött, mint itt ez az újabb veretű Nagybánya. Az anyagiak miatti torzsalkodás, mely a nagy centrumokban oly elvaditólag hat a művészek együttes munkájára, oly szeretetirtóan, ez itt nem volt meg. Feltűnési vágy, hazug ambíció, vagy pláne reklámhajhászás, teljesen távolmaredlak innen. A szabad iskola első éveiben minden tavaszszal egy ötsoros hir jelent meg egyszer a fővárosi lapokban, hogy az iskola a négyünk vezetésével májusban ismét megnyílik, s aki kedvezményes jegyre reflektál, bizonyos határidőn belül jelentkezzék. A nagy nyilvánosság előtt, a dologról csak ennyit tudattunk. Érkezett a sok jelentkező levél, a város fölküldte az általunk beadott névsort, s május elején a vezetőség a szélrózsa minden irányába szétküldözte a jegyeket. S az án jöttek. Jöttek vissza Párisból, Münchenből egyenesen ide, — haza. Egy csomó fiatal ember kezdte érezni az idetartozóságot, meleg belső kapocs fejlődött köztük s Nagybánya közt. Kezdték érezni, hogy ők is: Nagybánya. Egy újabb, a jövendő. Az első négy öt, év múltával aztán az a kis híradás se jelent meg többé a lapokban. Nem kellett. Tudták anélkül is, jöttek anélkül is, Nagybányát ismerte mindenki és az ideözönlők száma egyre emelkedett. Ennek egyenes folyománya volt Nagybányának mint nyaralóhelynek a föllendülése. A hir, amelyet festőink csináltak, a lehető leghatalmasabb reklám volt a városnak ’) ’) A rendelkezésemre álló adatok nyomán itt közlöm a statisztikáját, fogy hány festő tartózkodott itt évente hosz- szabh ideig, sokan több esztendeig is egyhuzamban. A Hol- lósy-isko'a idejéből csak két — az első és a harmadik — évről van névsorom, a többi esztendőkről csak számbeli följegyzéVárosi közgyűlés. — Okt. 14 én. — Torday Imre elnöklete mellett rendes havi közgyűlése volt csütörtökön a képviselőtestületnek. A gyűlésen kevesen vettek részt, a hangulat kritikus volt, mely a város mérnöke ellen irányult. Napirend előtt Virág Lajos kérdést intézett (interpellált) a meg nem engedett hirhajszák dolgában. Némely kereskedők a reklámban túl mennek a határokon és minden héten végkiárulást rendeznek Égly főjegyző kijelentette, hogy az egyik üzletember 500, a másik 300 K-ra volt büntetve s a tanács nem fog eltűrni ezután sem kinövéseket ezen a téren. A főszolgabíró lakás kölcsönét a miniszter jóváhagyta, a Kováts Géza-féle ház megvételét szintén. a Feketepataki áll. iskola ügyében kimondták az építkezés megkezdésének szükségességét. Csulán Juon és társai temetési költségeit leírták. A Lendvay- szobor költségeit kiutalták. Az időközi tűzoltói költségeket leírták, valamint Lukáts Jenő tüzbiztositási diját is. Steinfeld Mór terhére előirt 300 koronát leszámolták, Kopf Dávidnak 72 K át, a ref, egyháznak 168 K-át leirtak. Lévi Józsefné szerződését a Zrinyi-téri korcsmára jóváhagyták, a veresvizi óvoda építésénél nagy vita keletkezett, hogy Tatorjánnak vagy Korcsognak adják-e az építést. Tatorján ajánlata drágább s igy Korcsog nyerte el a vállalatot, mindez azonban nem ment erős támadások nélkül a város mérnöke ellen. Ez ügyben különösen Nagy Gábor szólalt föl erélyesen. Akroydnak a bánya hányóhelyet engedélyezték. Singer Jakabné szerződését nem ruházták át. A városi fürészmalmot házi kezelésbe fogják venni s az ügyben egy bizottságot küldtek ki. Suba Károly- nak a kért földterületet megadták. özv. Urbaniczkynénak megengedték, hogy az árokpartot kijavíthassa. A porondos-utcai lakók utcai szabályozási kérvényét kiadták a közmunka bizottságnak. A szolgabirói lakhoz szükséges telekrész fölött névszerint való szavazással érdemlegesen döntöttek egyhangúlag a megvétel mellett. Dumitrán Sándornak a parlagföldet névszerint való szavazással egyhangúlag eladták. Borsa János illetőségét el nem ismerték. Özv. Csausz Jánosné- nak 20 m:i tűzifát engedélyeztek. Végül a közegészségügyi bizottság terjesztette be véleményes javaslatát a város ügyvezető orvosának és alorvosának teendőiről s egymáshoz való viszonyáról alkotott szabályrendeletet, melyet a képviselet egész terjedelmében felolvasott és el is fogadott. Ezzel a gyűlés 12 órakor véget ért. 42. szám. (3) s;im a Hollósy akkori közlései szerint. A szabad iskola idejéből minden évről megvan az itt tartózkodók névsora, kivéve 1905-ről, amely elveszett. A Hollósy-iskola ittléte alatt: 1896-ban volt 33 festő (27 az iskola tagja). 1897-ben > 50 > (41 » » » ), 1898-ban » 62 > (48 > » » )• 1899-ben > 67 (61 > » » )• 1900-ban > 72 » (65 > » • )• 1901-ben » 67 > (60 > » ). Tehát összesen 361 a hat éven át. A szabad iskola fönnállása óta : 1902- ben összesen 34 festő (29 az iskola tagja). 1903- kan » 43 > (37 » » > ), 1904- ben » 45 » (40 » » » ). 1905- ról hiányzik a névsor. 1906- ban összesen 88 festő (63 az iskola tagja). 1907- ben » 67 » (43 » » » ). 1908- ban » 56 » (38 » » » ). 1909- ben » 68 » (29 » » » ). Össesen . . . 390 Az 1905-ík esztendőt, mely emlékezetem szerint igen népes volt, lehet legalább is 60-nal számítani. Ezzel együtt (390 -j— 60) = 450. Az előző 351-et ehez hozzáadva (351 -J- 450) — 810. Tehát legalábh is 801-re tehető a tizennégy esztendő alatt itt időzött festők száma. Ebben a numerusban a családtagok természetesen nincsenek benne. Érdekes jelenség, hogy Hollósy Simon távoztá- val a külföldiek nem maradtak el egészen innen. A müncheni mester iskolájának téli látogatói ott természetszerűen — s különösen ma már — nagyobbára idegenek. Ezekét hozta ő ide — s hozza ma is Técsőre nyaranta. Noha semmi reklám nem történt ebben az irányba részünkről, idegenek azért még ma is szállingóznak ide, s ha számuk nem is közeliti meg az azelőttit, de lassan évről évre emelkedik. 1896-ban volt itt 14 külföldi. 1898 bao 21. Most, ez utolsó évben volt itt 7, előző esztendőben 6. Az utolsó három-négy évben München, Bécs, Svájcz, Orosz- es Svédország I voltak a külföldiek közt képviselve. s / , ^ / Világvárosi mintára berendezett = y I Szántó Mór és Társa: férfi- és gyermekruha-telepe megnyílt. | " Hám János-utca sarok. Kocsis dolmány öltönyök és rózsás szűrök állandóan raktáron. .......... 1 * ÜST a. g-37- előn37- a, vá-sárló közönségre, hogy *alku nincs, mivel minden darabon olcsó, 1 szabott ár látható. * .❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ * ❖ * ❖ ❖ *❖ * * .❖ ❖ ❖ ❖ ❖ * * * * * * J
