Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-25 / 17. szám

Április 25. ■*- 17. szám. SO'Ji ;t» \ Ul XXXV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ■■ ■ - ■ ­.........- — Előfizetési árak : ...... - ■ ■ ■ ■ Eg ész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőhányai-utca 20. szám ala„„ Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Kiránduló helyo' ■ gondozása. Tavaszodik szép sen. Itt van sz^ t György napja. A nagy természet nemsokára föl­tárja ismét szépségeit, mieink az erdő, mező, hegy, völgy, források, patakok. Elérkezett az az időszak, amikor vágyunk el-ki a szabadba! Nagybányának vidéke szebb, mint magunk gondoljuk. Igen sok helyi lakos tizedrészét sem ismeri azoknak a festői helyeknek, amelyek a turistának a mi környékünkön kinálva-kinálkoz- nak. Akárhányan úgy vannak hegyeinkkel, mint a budai sváb Pesttel, mikor haldoklik, akkor jut eszébe, hogy tulajdonképpen még nem is volt a Duna balpartján. Nem csodáljuk, nálunk a liget, az minden. A város dédelgeti, ápolja, sokat költ reá, (jól teszi) a közönség kedveli és fölkeresi (az is jól teszi), itt azonban aztán megszakad minden gon­dozása a kiránduló helyeknek. Jelen soraink célja az, hogy felhívjuk a fi­gyelmet a vidék turisztikai gondozására. Fárad­hatatlanul tevékeny polgármesterünk, jól tudjuk, úgy szólván éjjel-nappal el van foglalva s figyel­mét, amennyire csak lehet, kiterjeszti minden irányban, de éppen azért nem veszi rósz néven, ha tőle várunk egy kis újítást ezen a téren is. A ligeti utón úgy a klastrom mezei, mint a veresvizi részen egy-két pad igen szükséges dolog volna. A vascsatorr.a, Szent János, őzike csorgó, a ravaszpatak, a borpataki, fernezelyi borkút közelében egy-egy asztal, meg ülőke; pihenő a Kereszthegy, a Virághegy, kőalja, Morgó tetején; ahol szükséges, ha csak némileg gondozott, tisztán tartott gyalog ösvény a kilá­tásokhoz mennyivel kedvesebbé, értékesebbé tenné vidékünk természeti szépségeit. Pedig ezek nem sok költségbe kerülnek, pár száz forinttal majdnem mindet létesíteni le­het s a közönség bizonyára nagy hálával és el­ismeréssel fogadná az üdvös intézkedést. Jól tudjuk, hogy ezt másutt a Kárpát-egye­sületek, turista körök stb. szokták intézni, mint pl. a szomszédos Felsőbányán is, csakhogy ná­lunk, úgy látszik ennek az egynek a megalaki­Bartha Mórnak. Lelkészi működése ötvenedik évfordulójára. 1909. április 17. Fösvény a hir a méltatás kegyével, Arany lapján csak válogatva vés ; E lapra ő csak a főket vévé fel, S a koszorúsok száma oly kevés ! — A nagy időkre hogyha visszanézek, Látom ragyogni a nagyok nevét, De hol vannak a névtelen vitézek ? — Nagygyá, dicsővé a hont ők tevék. Hiába van nagy terve a vezérnek, S alkalmas a tér, jók a fegyverek : Terv, fegyver és tér mind semmit sem érnek. Ha, aki vívjon, nincs vitéz sereg. A történelmet a küzdők csinálják, S hol vérük omlott, sírjuk jeltelen. Még csak nehány él ; tárt karokba várják, Ha egy közülök otthon megjelen, Dalom nekik szól, értük lelkesülök, övék a fényes, büszke, drága múlt . . . Nézzétek : ime itt van egy közülök, Akinek vére szent földünkre hullt. Ifjan rohant a búgó harc tűzébe, S a névtelen had egyik hőse lett; Belenézett a karabély csövébe, Amely lelőtte . . . Láttam a teret. Ott látom őt még, amint magyarázza . . . Mosolyg a nap ránk ... a menny tiszta kék De oszlik immár vízióm varázsa . . . A csend riaszt, fel . . . Már felébredék. Eltűnt regényes képe már a tájnak — tása igen nehezen megy. Megpróbálkoztunk vele és a siker körülbelül a zéróval egyenlő. Ne várjuk tehát mig nagy nehezen meg­mozdul a sokszor önző és rideg társadalom. A városnak első rangú érdeke az, hogy ide vonza az idegeneket s évről-évre látogatottabbá tegye Nagybányát. A polgármester tehát valóban a város érde­kében cselekszik, ha at ö szerencsés kezébe veszi ezt a dolgot is és ismert gyorsaságával pár hél alatt meglepő újításokat teremt ezén a téren. Egymásután futnak el az évek; jó a tavasz, a nyár, az ősz; újra itt van és megint elmegy, a nélkül, hogy sokszor fölemelt panaszunknak dacára valami történnék a turisták érdekében. Mily örvendetes n eglepetés volna, ha a haladó, az uj Nagybánv i végre észrevenné azo­kat a kincseket is, am k itt a szebbnél-szebb kiránduló helyekben rejlenek. Tárjuk föl őket! A villámvilágitás szabályrendelete. I. Rész. A közbiztonság szempontjából a fogyasztó közönség érdekeinek megóvására és a telep üzembiztonságának érdekében Nagybánya vá­ros a következő szabeb zatot lépteti életbe: 1. §. Az utcai vezetékhálózattól az utcai be­rendezések ólombiztositójáig, illetve főáram­órájáig szolgáló csatlakozó vezeték elkészíté­sét, fentartását, esetleg javítását, vagy megvál­toztatását a városi elektromos mű kizárólag magának tartja fenn. 2. §. A főólombizLositókat és áramórákat csakis a városi elektromos mű szállíthatja és állíthatja fel az áramszolgáltatási feltételek­ben megállapított szerelési dij fejében. A főólombiztositók és áramórák fel- állitási helyét az elektromos mű üzemveze­tője választja meg, illetőleg hagyja jóvá, úgy, hogy az áramszolgáltatást mindaddig meg­tagadhatja, mig megfelelő száraz és hozzáfér­hető hely rendelkezésére nem bocsát tátik. Az Hová ragadt el szárnyaló hevem ? . . . Hisz itt az egyház hű szolgái állnak, Nincsen csatákról szó ez ünnepen. És mégis — itt ma összeér a kettő E hosszú pályán: kard és biblia; Vitéz honvédből egyház papja lett ő, De itt is a nép harcoló fia. Küzdésre várja ép erő a reggelt, Nem él, ki renyhe tétlenségre kész ; Az Ur is mondja: nem békét, de fegyvert Hozott. Ez itt az igehirdetés. Ősz bajnok, immár hosszú ötven éve, Hogy a nagy eszmét bátran hirdeted. A te világod nem a renyhe béke, Küzdés között folyt hosszú életed. De a te munkád nemcsak szavak árja : Amerre jártál, alkotó valál, És alkotásid’ a nép ma is áldja, Buzgóbb irányzót, mint te, nem talál. Jó gyermekiddel ifjú unokáid S hü tisztelőid vesznek most körül; lm’ túlragyogja a fők palotáit E ház, ahol ma minden szív örül. Szép tiszta lánggal ég a házi oltár, Rajt’ hittel áldoz most a szeretet, S kinek te munkás, hü szolgája voltál: Az ég Urához küld fel éneket. Végig tekinthetsz pályádon nyugodtan Köztünk a hosszú ötven év után; Lelkedben él e múlt, jutalma ott van . .. Még a jelenre egy maradt csupán : Egy fájó érzés titkos húrja zendül, Önkéntelen mi egy-egy hangot ád — áramóra az utczai vezetékhez lehetőleg közel és csakis szilárd, rázkódástól ment falra, vagy talapzatra szerelendő. 3. §. Az áramóra után következő házi be- rendezést bármely iparos, aki iparengedély- Ivel bir, készítheti. 4 §. Minden fogyasztó berendezésnek a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek az erősáramú elektromos berendezésekre vonat­kozó szabályzata szerint kell készülnie. 5. §. A berendező munka megkezdése előtt legalább 4 nappal két példányban kiállított s az alábbi feltételeknek megfelelő vázlatrajzot köteles a vállalkozó iparos a telep üzem- vezetőségéhez benyújtani: A vázlatrajz lehetőleg 1:50, vagy 1:100 léptékbe rajzolva, azon áramfogyasztó neve és lakása, az alsó jobb sarkában a kiállítás ideje kitüntetendő és a vállalkozó iparos aláírásá­val ellátandó. Minden emeletről (pincze, földszint, I., II., III. emelet, padlás) külön vázlatrajz készítendő. A vázlatrajzon világosan ki kell tüntetve lenni a következő adatoknak: a) A berendezendő épület, vagy épület­részt határoló helyiségek, telkek, utczák stb. megjelölésének; b) kitüntetendő, hogy a berendezendő helyiségek régi, átalakított, vagy uj épületben vannak-e? Átalakított és uj épületek teljes kiszáradásukig nedves helyiségeknek tekin­tendők ; c) pontosan megjelölendő az egyes helyi­ségek rendeltetése, pl. bolt, raktár, hálószoba, műhely, konyha, mosókonyha, pince, istálló stb. Nedves, továbbá könnyen gyulható anya­gokat, maró, vagy robbanó gázokat és gőzö­ket tartalmazó helyiségek megfelelően külön megjelölendők; d) meg kell adni az utczai bevezetést, a főbiztositók helyét és a íőbiztositótól az áramóráig menő fővezeték hosszát és kereszt- metszetét, vagy átmérőjét; e) az áramóra felállitási helyét; í) az összes vezetékek helyét, keresztmet­szel ét, vagy átmérőjét és szigetelési minőségét; Sovárgó vágy a régi küzdelemből: Szeretnéd látni szabadon hazád ? lm Mózesünk a Nébó-hegyen áll ma, És a magasból le a völgybe néz, De amit Ígért egykor büszke álma, Alant a Szentföld sürü ködbe vész. Felhő gomolyg a szürke szemhatáron, Burkába rejti a titkos jövőt ... Óh látni azt — én is hiába várom, Egy szent remény mit álmainkba szőtt. Óh tündökölj fel, Jehova csodája, Oszlasd a szürke bús idők ködét! Egy pillantást csak hadd vessen reája, Ha már felhőddel oly soká födéd. Avasd fel szebb kort hirdető követnek, Hogy új reménnnyel zengjen éneket: »Uram, dicsőség szent örök nevednek, A Kánaánt hogy látnom engeded!« Csengey Gusztáv. A perlekedő testvérek. (Keleti mese.) — Irta: Londesz Elek. — Ali meg Szaid testvérek voltak s együtt laktak az apjukról maradt házikóban. Az életük nem volt békességes, mert folytonosan perlekedtek egymással. Mindegyik okosabb akart lenni a másiknál s ha Ali azt mondotta valamire, hogy »fehér«, Szaid nyomban erősödni, kezdett, hogy az bizony »fekete*. A házikójuk örökösen hangos volt a perpatvartól. Történt egyszer, hogy este véletlenül nyitva maradt a házikó ajtaja. A két testvér már nyugalomra tért s egyiknek sem volt kedve ahoz, hogy kibújva a meleg ágyból, betegye az ajtót. Lapun-ls: m.a.1 száma ÍO old.a,l.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom