Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-25 / 17. szám

(2) 17. szám.

1909. Április 25

g) a vezetékek fektetés-módját (szigetelőkön, falban, csövekben stb.)

h) a kiiktatók, átiktatók, konnektorok és biztosítók helyét;

i) a lámpák, elektromotorok és egyéb áramfogyasztók helyét és fajtáját és az áram- fogyasztást;

j) az esetleg ott levő állami táviró és távbeszélő légvezetékek keresztezési helyét.

6. §. A tervezeteket a városi elektromos mű üzemvezetője beható vizsgálatnak veti alá s ha kifogást nem talál, jóváhagyó jelzéssel látja el s amennyiben a tervezet a kivitel alapjául elfogadhatónak nem találtatnék, köteles az üzemvezető a hiányokat megnevezni és annak átdolgozására a vállalkozó iparos részére a szükséges utasításokat megadni Egy jóváhagyott példány a vállalkozónak visszaadatik, a másik pedig az elektromos műnél marad.

7. §. A berendezendő munkát a vállalkozó csak a jóváhagyott tervrajz vétele után kezdheti meg; változtatásokat csak az elektromos mű üzemvezetője külön engedélyére lehet engedélyezni, egyes vezetékeket azonban a helyi körülményekhez képest más utón is lehet vezetni, az eredeti vezetékkel és szigetelő anyaggal egyenértékű módon.

Az elektromos mű üzemvezetője a szakszerű elkészítést a munka folyama közben is ellenőriztetheti, miért is alkalmazottjának a munkahelyre mindenkor szabad bemenete van.

Ha betakart vezeték terveztetnék, a felszerelt vezetékek betakarása (bevakolása stb.) előtt kell jelentést tenni az elektromos telepnek, hogy módjában legyen a még el nem takart berendezést megvizsgálni; különben joga van megtagadni azon vezetékrész bekapcsolását, vagy követelheti, hogy a vállalkozó költségén újból felfedessék.

Heti krónika.

Alapjában véve igen mozgalmas és fáradságos hét volt. Hogyne, mikor két bankettel kezdődött. Tizenkét tál ételt, húsz mellékletet, ötféle bort végig enni és inni bizony nem kis feladat, kivált mikor nincs pihenés s negyvennyolc óráig folyik a dáridó.

A Ganz-gyár nobilisán járt el. Vagy rendez valaki, vagy nem. De ha rendez, akkor á-tól z-ig végig csináljon mindent. így tettek a rendezők. Henczida és Bonczida meséje ismétlődött, csakhogy ezúttal Henczida volt Nagybánya, Borczida meg Felsőbánya.

A megnyitás tagadhatatlanul igen kellemes volt s szeretnénk a jövő héten is valamit megint megnyitni.

Nem kisebb forgalmat csináltak napjainkban az u. n. végeladások. A felséges népnek rendkívül nagy passziója van abban, ha végeladásra mehet. Nem egyszer megakasztották az utcai közlekedést, sőt össze is verekedtek, hogy a csendörségnek kellett teljes erélylyel közbelépni. Hát még ha a pálinkásboltok rendeznének végeladást, akkor talán még éjjeli forgalomaa is be

Mindegyik azt várta, hogy majd a másik búvik ki az ágyból. Hallgattak sokáig, majd megszólalt Ali:

— Te, Szaid, nyitva maradt az ajtó.

Szaid nyugodtan felelte:

— Látom.

— De be kellene tenni — folytatta Ali.

— Bizony, én is azt gondolom, — tette hoszá a másik.

Hallgattak azután egy ideig, majd ismét megszólalt Ali:

— Jó lenne, ha betennéd az ajtót, mert attól félek, hogy éjjel valaki bejön ide és meglop bennünket.

— Én is azt hiszem, hogy jó volna betenni az ajtót. Eredj tehát hamar és tedd be.

— Eredj te! Én bizony ki nem bújok az ágyból. Te vagy a fiatalabb . . .

— Én bizony nem csukom be ! Te vagy az öregebb, neked kell ügyelned a házra.

így perlekedtek hosszú ideig s a szobába bekandikáló hold mosolyogva nézte őket.

Végre igy szólt Ali:

— Tudod mit, testvér, az tegye be az ajtót, aki kettőnk közül elébb megszólal.

— Jól van, testvér, beleegyezem ebbe.

Mindkettő ismerte a másik perlekedő természetét;

mind a kettő azt hitte, hogy a másik nem sokáig fogja megállni a hallgatást.

Csalódtak egymásban, mert mind a ketten konokul hallgattak.

Egyszerre egy kóbor kutya szaladt be a szobába s kutatni kezdte, hogy mit lehetne felfalni. Végre ráakadt egy nagy darab sajtra, amelyet azután a fogai közé kapott.

A testvérek némán nézték a kutyát; egyik sem szólalt meg. A kutya elvitte a sajtot.

Lassan-lassan eltelt az éjszaka s Szaid elhagyta szürkületkor az ágyát, hogy a pataknál megitassa a tevéjét.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

kellene rendezkedni ! Még az csak hagyján, mikor a nép ruhára költi a pénzét!

A dalolás, kurjongatás azonban éppen úgy megvolt, mintha csak alkohol-vásár lett volna. Ennek oka pedig abban keresendő, hogy tegnap megkezdődtek a fösorozások. (Még tartanak vagy három napig.) Ilyenkor a falusi legénynek is nagy szabadsága van a városon.

Bokrétát tesznek a fiuk kalapjukhoz, akit besoroznak, az feltüzi a »cédulát« is, aztán karonfogva láncot képeznek és torkuk szakadtából ordítanak, vagy szekérre ülnek, 10-en, 15-en s igy ostromolják az eget jajgatós nótáikkal.

Ám azért meglátszott az arcukon, hogy ma örömmel állnak mérték alá, hiszen elmúlt a lidércnyomás, nem lesz háború. Nem baj, ha be is veszik az embert, mert micsoda egy kis sorozás a csatához képpest ?

Sok az untauglich, panaszkodik többfelé a sorozó bizottság. Nagyrésze olyan a legénységnek, mint ahogy egy humoros ötleteiről ismert kedves öreg nagybányai férfiú mondta egyszer:

— Én nem tudom mi van velem, én már 65 éves vagyok és még mindig nem tudok megerősödni.

Az untauglichok sem igen erősödnek meg három év alatt, de azért elélnek nyolcvan esztendeig is.

Nótával kezdődött és nótával végződött a hét, kell-e ennél vigabb élet a világon ?

Milyen jó volna, ha mindig csak efélékről adna számot a krónikás.

Személyi hir. Jámbor Lajos műépítész ma d. e. 10 órakor városunkba érkezett s a nagyszálló adhoc bizottságával tárgyalt az épület alapjainak víztelenítésére vonatkozólag.

Kinevezés. A földmivelési miniszter Zoltán Ákos kertésztanitót, a nagybányai gyümölcs védekezési kísérleti állomás vezetőjét a X. fizetési osztályba fatenyésztési felügyelővé nevezte ki.

Szigmeth Károly felolvasása múlt vasárnap Felsőbányán, közbejött akadályok miatt almaradt.

Kinevezés. Az igazságügyminiszter Witt Béla nagybányai járásbirósági Írnokot irodatisztté nevezte ki.

Felhívás a Teleki-Társaság rendes tagjaihoz. A

folyó évi május havi közgyűlésen esetleg 5 üresedésben levő tagsági hely betöltése céljából tisztelettel felkérem a Társaság tagjait, hogy ajánlataikat május hó 3-áig zárt levélben alantirt elnöknél megtenni szíveskedjenek. Nagybánya, 1909. április hó 22-én. Révai Károly, elnök.

A Vármegyei tavaszi közgyűlés május 6-án lesz. Itt fogják megválasztani az erdődi és nagysomkuti főszolgabirákat. A nagybányaiak értesülésünk szerint Kovács Sándorra és Teleki Jenőre fognak szavazni.

A villámos világítás építményeinek és fölszereléseinek átadása e hó l/'-én és 18-án ment végbe. Nagybánya városát Makray Mihály dr., Felsőbánya városát Farkas Jenő polgármesterek képviselték, a város szakértője Semsey Béla budapesti fővárosi elektromos mérnök volt, a Ganz-gyárat Ripka Fe- rencz főtitkár képviselte. Jelen voltak még Várhidy Lajos, a Városok Lapjának szerkesztője Budapestről, Papp Gusztáv gazd. tanácsos és Kitsch János képviselő Szamosujvárról, Achim Gusztáv békéscsabai főmérnök, Jancsó Vilmos, Reményi Aladár a Ganz- gyár kirendeltsége részéről és igen nagy számú meghívott közönség. Szterényi József államtitkár levelet, Falussy főispán sürgönyt intézett az üzemvezetőséghez. Az agyagos utcai (szebb nevet is lehetne már neki adni, tekintettel a villámos korszakra) villámos telepen dr. Ripka Ferencz hosszabb beszédben ismerAli egyedül maradt a szobában.

Egyszerre felsurrant hozzá valaki. Tolvaj volt s nyomban kutatni kezdett a szobában, hogy mit lehetne ellopni. Közben észrevette az ágyban fekvő Alit, aki szótlanul nézett rá.

— Jó ember, — mondotta most neki a tolvaj — nagyon szegény ember vagyok, add nekem azt a köcsög tejet.

Ali nem felelt.

— Aki hallgat, az beleegyezik — mondotta most a tolvaj s a hóna alá kapta a tejes köcsögöt.

Ali most sem szólt egy szót sem. A tolvaj persze még bátrabb lett ekkor s a ládába is belenyúlt, amelyben a pénzecskéjét őrizgette a két testvér. Örömmel kiáltotta oda Alinak:

— Jó ember, hiszen itt pénz is van. Add nekem !

Ali néma maradt, a tolvaj pedig igy szólt:

— A hallgatásodból megértem, jó ember, hogy nekem adod a pénzt. Minthogy ilyen jó ember vagy, nekem adhatnád a fogason függő ruhádat is.

A tolvaj nyomban le is akasztetta a ruhákat a fogasról, azután a pénzzel és a tejesköcsöggel együtt elillant.

Szaid, amikor visszatért a teveitatásból, nyomban észrevette, hogy milyen nagy baj szakadt rájuk. Üresen találta a ládát, a fogason nem voltak ott a ruhák s a tejesköcsög is hiányzott.

— Jaj, jaj, itt tolvaj járt! — kiáltotta kétségbeesetten. — Miért nem kergetted el!

Ali felemelkedett az ágyban s örömmel kiáltotta:

— Te teszed be az ajtót, mert te szólaltál meg először!

Persze, amikor gondolkodni kezdtek az eseten, nagyon megszégyelték magukat és nagyon megbánták a makacskodásukat, mely olyan nagy kárt okozott nekik. Okultak a kárukon s ezután békességben éltek egymással.

tette a mű történetét, annak célját, előnyeit, hangsúlyozta, hogy minden legkisebb része magyar gyártmány. Dr. Makray Mihály átvette a művet és mindjárt át is adta a Ganz-gyár kirendeltségének. Semsey Béla kitűnő előadást tartott a gépek berendezéséről, azoknak működését megmagyarázta, sőt nyomban meg is indította a jelenvoltak harsány éljenzése között a hatalmas lendítő kereket. Kigyul- tak a gyönyörű lángok. Az Agyagos-utca sűrűén, pazarul volt világítva erre az alkalomra, igen egyszerű és elmés módon, t. i. a sodronyokra akasztották a könnyű kis körtéket. Semsey Béla teljes elismeréssel nyilatkozott az egész műről s a világítás szépsége, intenzív volta, az utcai Wolfram lángokkal a közönség és az idegenek tetszését is a legnagyobb mértékben megnyerte. Este 150 terítékű bankett volt a Kaszinóban, hol mesés vendégszeretettel látta el a Ganz-gyár a meghívottakat. Végtelen menü, tömérdek jó bor és elfogyhatatlan pezsgő, meg nyakkendős szivar járta, zene szó és vidám eszmecsere mellett egészen hajnalig. Köszöntőket mondottak: Ripka Ferencz dr. mint házigazda a vendégekre, Stoll Béla mint a Kaszinó elnöke Ripkára és a két polgármesterre. Egly Mihály mint á város főjegyzője a munkásokra. Stella Sándor Reményiért ürített poharat, Bálint Imre a társulatért, annak főtitkáráért, mérnökeiért. Révész János az idegenből ideérkezett vendégekért. Ripka az ellenőrző bizottságért, a városért, Farkas Jenő Várhidy Lajosért, Várhidy a város fejlődéséért. A Ganz-gyár udvarias vezetősége valóban igazi emlékezetes ünneppé avatta április 17-ét, mely mint az uj mű hivatalos átadásának napja rendkívül forduló pontot jelez Nagybánya életében.

Felsőbányán a villamos világítási vezetékek és berendezések ünnepélyes átadása f. hó 18-án volt. Déli 12 órakor a hivatalos egyéniségek és a vendégek megjelentek a városházán, ahol Ripka Ferenc átadta beszéd kíséretében Farkas Jenő polgármesternek a vezetéket, aki szintén rövid, magvas beszédben válaszolt s átadta azokat a Ganz-gyár kirendeltségének bérletbe. A hivatalos aktus után a Korona szállóban nagy bankett következett, metyet a Ganz- gyár adott a meghívottaknak s melyen Rumpold először mutatta be Felsőbányán az ő ügyességét és szakavatottságát. Valóságos gurmáni szakértelemmel volt a menü összeállítva, melyben pompás halak, bélszínek, ritka finom mellékételek, torták stb. szerepeltek s az italoktól mindenki jókedvet, fejfájást senki sem kapott. A felsőbányaiakon és nagyszámú nagybányaiakon kívül ott voltak az idegenek közzül: dr. Ripka Ferenc Ganz-gyári vezértitkár, Semsey Béla szakértő, fővárosi elektrotechnikai mérnök, Jancsó Vilmos Ganz-gyári üzemviteli felügyelő, Reményi Aladár építésvezető mérnök és üzemvezető, Sztudnicska mérnök a Ganz-gyártól, Várhidy Lajos a »Városok Lapja« szerkesztője Budapestről, Aim Gusztáv, a Ganz-gyár főkönyvelője. A banketten, mely felülmúlta a nagybányait, valami házias, barátságos jó kedv uralkodott. Dalok, programmbeszédek, sőt szavalatok sem hiányoztak. Köszöntőket mondottak : Farkas Jenő, Ripka Ferenc, Krasznay Zsig- mond, Szokol Pál dr., Csausz István, Torday Imre, Brebán Sándor, Fliesz Henrik. Bankett alatt a felsőbányái szegénysorsa iskolás gyermekek javára eszközölt gyűjtés 49 korona 22 fillért eredményezett. A vasárnapi bankett méltán sorakozott a szombatihoz s igazi örömünnep volt.

A nagybánya- magyarláposi vasút előmunkálatai erősen folynak. A mérnökök főtanyája jelenleg Kápolnok-Monostoron van. A munka befejezését jövő hó végére jelzik.

Lélekemelő ünnepély ment végbe f. hó 17-én a szatmármegyei Gacsály ref. egyházközségében, melynek lelkésze Bartha Mór az említett napon töltötte be rendes lelkészi pályájának 50 ik évét. A jubiláló lelkész egyike szabadságharcunk azon névtelen hőseinek, kik a harctéren csodákat miveitek s nemzetünknek Európa előtt becsületet szereztek. Mint serdülő ifjú állt be honvédnek s már az 1849-ik év telén fontos kiküldetésben részesült: Debreczen- ből ő vitte meg Görgeynek altábornagygyá való kineveztetését s onnan ő hozta meg ezer veszély közt, ellenséges hadállomások mellett a tavaszi hadjárat tervét kormányunknak. Az orosz hadak benyomulása alkalmával a bártfai szorosban kifejtett harcban súlyosan megsebesült. Majd sebeiből valamennyire kiépülvén, résztvett a temesvári ütközetben. Orosz fogságba esvén, számos bajtársával együtt kiszolgáltatták az osztrákoknak. Az embertelen bánásmód következtében, mondhatatlan szenvedések után elbetegesedvén, mint szolgálatra alkalmatlant elbocsátották. A szülői házban meggyógyulván, visszatért az iskolába, Sárospatakon, majd Debrecenben a theologiát elvégezvén, szatmári segédlelkész lett. 1859-ben Fülesére választották meg rendes lelkésznek, hol családot alapított. Több egyház- községben fejtett ki aztán nagy tevékenységet. Áldott emlékű neje halála után nyugalomba vonult fiához dr. Bartha Béla Sárospataki jogtanárhoz. Követte fiát Debreczenbe is. Sárospatakon az »Orálló« mellett volt segédszerkesztő, Debreczenben a függetlenségi párt »Debreczen« cimü lapjának szerkesztését vette át. Innen választották meg, 70 éves korában egyhangúlag gacsályi lelkésznek. Lelkes hívei é; tisztelői most, folyó hó 17 ikén lelkészi működése 50 ik évfordulóját közlelkesedéssel ünnepelték meg s ez alkalommal egy szép ezüst serleggel lepték meg. Az istentisztelet után következő ebéd alkalmá-