Nagybánya és Vidéke, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-18 / 16. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK ZMIIUSHDIElSr VASÁRNAP . 1 ..................Előfizetési árak : ================ Eg ész évre 8 K. Félévre 4. K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész Tános. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőhányai-utca 20. szám a2a„„ Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Városi örökség. Néh. Léding József nemes lelkű, fenkölt gondolkozást! polgára volt a múlt században Nagybányának. Sok jót tett életében, sok jót halála után is. Többek között pl. a munkaházat ö adta a nöegyesületnek. Nagybánya városáról sem akart megfeledkezni s végrendeletében vár-utcai szép és értékes házát, mely a Rák- és Vár-utcák sarkán fekszik, a városnak hagyományozta. Eddig a dolog egyszerű és világos. Az a baj azonban, hogy a végrendelkezések rendszerint nagy, komoly lelki motívumok közt készülnek s mikor az ember rendesen- éppen a cél érdekében, különös, extra kikötéseket tesz, az mindig nagy mértékben zavarni szokta a dolgot. Gondoljunk csak László Károly vagy a Kovács Lőrinc végrendelkezésére. Léding is világosan mondja az ő végrendelete első pontjában, a ház fazon Városi közcélra fordítandó«, amelyet egy bizottság fog megjelölni; ez a bizottság pedig állott Stand, Wurm, Sziklaváry, Stoll Gábor, Stoll Adolf, dr. Lovrich Gyula tagokból. Egyedül Sziklaváry Adolf él közülök.í A bizottság határozatot hozott s e határozat alapján a bekebelezés megtörtént. A telekkönyvi végzés szövege következő: »A nagybányai 1324. és 1633. sz. tjkben 288/a és 288/b sz. a. házastelek Nagybánya városát, Nagybánya városi leányiskola cimmel, tulajdonjoggal illeti, de annak életfogytiglani haszonélvezője Ditrich Erzsébet, kinek halála után Nagybánya városa ezen házastelket az örökhagyó végrendeletében megnevezett bizalmi férfiaknak f. évi szept. 7-én kelt határozatához képpest városi leányiskola és ha a jelenleg fennálló közös iskola megszűnnék, városi katholikus leányiskola részére fentartani köteles.« Tájékozásul ehez még megjegyezzük, hogy Léding végrendeletében a ház eladását is megengedte. Kétségtelen, hogy az illető bizottságot a legnemesebb intenció vezette, de azóta a helyzet * Mennyivel praktikusabb lett volna egyszerűen a város képviseletére bízni, hogy az maga határozza meg a célt, hisz a képviselet nem halhat meg. Szerit. Tavasz az éjszakában ... — Irta: Kurucz Miklós. — Ott árult újságot a .Belváros népes utcájának sarkán vak Patyi János. Átváltozott nagyon, amióta épszemü, daliás legényből szánalmas, vak rikkancs alak lett. Hosszú iromba haja, szakálla nőtt. Nagy teste a folytonos álldogálásban, meg az időjárás viszontagságaitól megtörött, meggörbült. Koravén arcából ijesztő fehérséggel meredt szeme a járó-kelők közé, ahogy rongyos ruhában, erőteljes, nyújtott hangon egyre kínálta az újságot. A vakság csak a fizikai látástól tudta megfosztani, mert a vak rikkancs a két kicsi fekete posztón át is látta magát. Széles vállu, izmos, tagbaszakadt barna legénynek, kinek hetyke a bajusza és villog a szeme és akire meleg vágyakozással mosolyognak a kacér-lányok, kívánatos asszonyteremtések. Látta az egész színes világot, a zajos, lármás, eleven utcákat, a nagy palotákat, csak olyannak, mint régiben. Csak egy-egy különösebb ismeretlen zaj hozta ezt a lelki látását zavarba. A lónélküli vasút csilingelése és a büdös szagot árasztó kocsik püffögése, töfögése. A lelkén azonban nagy változás esett. Kiveszett belőle a duhaj, legényes melegség. Olyan lett az, mint az öreg emberek lelke, mint az elhagyott tengerszem, nem zavarta semmi sem nyugalmát. Uj gazdája, a lármás, népes utca gondtalan életet adott Patyi Jánosnak. Egyszer azután ez is megzavarodott valamitől. A ködös, esti levegő csípős, nedves nyelvével nyalogatta Patyi János arcát, kezét, hogy didergett az egy helyben való álldogálásban. A járda lármája, nagyot változott. Az illető urak érezték, hogy leánynevelö intézetre égető szükség van s azért gondoltak rá. Am ma már városi hozzájárulással, állami segítséggel szép polgári leányiskolánk, nagyszabású elemi iskolánk van, sőt uj gimnáziumunk is lesz. A bekebelezés tehát túlhaladott álláspont. S ha a bizottság élne, ma az is bizonyosan egészen más városi célt jelölne meg. Mivel pedig a végrendelkezés maga teljesen világos, amikor »városi közcélra fordítandó«-nak mondja az alapítványi házat s mivel mégis csak az örökhagyó akarata a fő, nézetünk szerint tehát az volna a teendő, hogy most, mikor a haszonélvező meghalt s a ház rendeltetésének kérdése aktuálissá vált, a közalapítványi igazgatóságnál eszközölje ki a város, hogy a ház csakugyan városi közcélra fordittassék, esetleg ha eladása válnék szükségessé, minden akadály nélkül eladható is legyen. A siker és boldogság titkos forrása.*) Alexy Elza. »A siker és boldogság titkos forrása« cimü könyvét kinyomtatás előtt a magyar tudományos egyetem bölszészet-tanára Alexander Bernát és a közismert jeles nyelvész dr. Tfveisz Gyula tanár bírálta meg. E hírneves szakemberek egybehangzó nyilatkozata: »Alexy Elza müve érdekes és értékes tartalmánál fogva megérdemli, hogy minél szélesebb körben olvassák. Igazán báatuUf"hopy ennek a fiatal leánynak mily gazdag ismeretei vannak és hogy mily szépen és világosan tudja kifejezni gondolatait eme minden tekintetben uj tudományágról.« »Azt hallottam, hogy ez a fiatal Írónő gyönge idegzetű leány, én meg azt állítom, hogy vasakaratu ember. Csak bizalom! Csak előre! — Kiben annyi lelkierő van, hogy ily nehéz bölcsészeti tanulmányokkal is meg tud birkózni, az elöbb-utóbb célt ért . . . Sok lelki hasznot és igaz élvezetet szerez majd az emberiségnek.« Alexy Elza müvét tanulmány tárgyává tette : gróf Tisza István, Lukács László (nyug. pénzügyminiszter), Décsey Zsigmond (Curiai tanácselnök), Bérezel Ferenczné (a magyar művészet és művelődés egyesület elnöknöje), Robellyné Thaisz Fanny, báró Harkányi Frigyes, Prohászka Ottokár, báró Lévay * Irta : Alexy E. Singer és Wolfner bizománya, nyomatta Nánásy István sajtója. Ára 3 K. Kapható a szerzőnél Nagybányán. a ruhasugások, a cipőkopogások, a beszédek, a kacajok zűrzavaros lármája szaporább, hangosabb lett. A garasok is sűrűbben vándoroltak tarisznyájába. Sajnálkozó, csengő női hang szólalt meg Patyi János előtt. — Szegény ember! Hogy fázik. Várjanak. Selyemruha erős, gyors suhogása közeledett Patyi Jánoshoz. Egész közeire. Valami csodálatos, kábító illat áradt ki abból a ruhasubogásból, hogy egyszeriben mámoros lett t tőle az a didergő ember. Melege lett egyszeriben. Észre se vette, mikor elment az az illatos, selyemruhás asszony. Azt se, hogy egy kerek, nagy, ezüstforintos került kezébe. Ezt se. Semmit. Csak azt, hogy erőteljes melegség járja át testét. Féktelen, vad, legényes vágyakozással nézett szeme fehérségével a járkálók közé. Nézett a két kis fekete posztón át az asszony után. Akinek egyre hallotta hangját, amely olyan, mintha ezüstpoharakat vertek volna össze. Egyre hallotta selyemruhájának suhogását. Mint valami részegítő melódia, úgy feküdt ez fülébe és szólt egyre, szólt erős suhogásban. Es érezte azt az illatot, azt az édes, finom, kábító levegőt, ami abból , a suhogásból kiáradt. Erezte, ott maradt orrában. És ezek mind, mind ... összeolvadtak előtte bársonyhusu, parázsszemü, deli asszonynyá, melynek látása egyre bizsergeti, részegíti és amitől úgy érzi, hogy meleg sziporkák futkároznak testében. Ezt a dallamos, illatos, perzselő, sorvasztó mámort haza vitte Patyi János rongyai közé, szalma- ágyába. Es virrasztóit vele egész éjen át. Féltette, mint az uzsorás a talált nagy kincset. Félt, hogy az álom ellopja tőle. Másnap is azé az illatos, selyemruhás, kívánatos Lajos, Jászai Mari, dr. Eisler József (a »Pester Lyod« kritikusa), Fejér Miklós (nyug. államtitkár), Lörincz (esperes), Kozma Gyula, r'-Á ' ->nyi Géza, Györgyei Illés stb. negynevü egyt^^c^ Azonban, hogy kiki egészen tárgyilagosan, a maga módja szerint bírálhassa meg a müvet, közöljük itt az egyik részletet, melynek cime : II. levél. »Hogy megérthessük egymást, elsősorban tisztában kell lenned azzal a bebizonyított igazsággal, mely azt hirdeti: *A gondolat tárgy.« Mert e tételen épül föl majd tudásod és hatalmad erőssége. Ugyanis a gondolat nem valami eszmebuborék, mely pillanatnyi lét után nyomtalanul megsemmisül, hanem az épp úgy nyomot hagy maga után az agy tekervényes állományán, mint akár az irón a papíron. Tehát a gondolat nemcsak dinamikus (mozgató) erő, hanem úgyszólván kézzel fogható tárgy, mint bármely más szilárd anyag ; tulajdonképen csak finomabb alakja az anyagnak vagyis észlelhető megnyilvánulása a láthatatlan léleknek. Szavaim igazságát bizonyítják a newyorki Smit- honian tudományos intézetben az erre vonatkozólag történt kísérletek. Ugyanis több hírneves szaktekintély szemeléttára sikerült állandó gondolatirányu személyeknek gondolatképeit egy erre a célra preparált, nagyon érzékeny fényképlemezen megörökíteni. Az aggodalom és félelem gondolatai homályos, sütü felhők alakjában mutatkoztak a lemezen. A féltékenység, harag, gyűlölet és irigység gondolata valami nehéz, sűrű tömeg képét adta. Az öröm, a szeretet és a harmónia eszméje pedig mint világos, fénysugár jelentkezett a lemezen. A gondolat anyagi volta mellett bizonyít, hogy Crookes tanár és több e téren gyakorlott egyén gondolatkoncentráció (összpontosítás) által képesek egész könnyedséggel megindítani az ingát és félrebillenteni a mérleget. Úgy járnak e), hogy minden gondolatukat az inga lengésére összpontosítják; az agyidegek e feszültsége által villamos áram keletkezik, amelynek ereje mozgásba hozza az ingát. E tény lehetőségéről magad is meggyőződhetek Ugyanis cérnára vagy hajszálra erősíts egy gyűrűt; a szál végére kötött gömböcskét vedd hüvelyk és mutatóujjad közé. Most irányítsd minden figyelmedet a gyűrűre s ha helyesen jársz el, meglásd a gyűrű .csakhamar mozgásba jön. — A lengést itt szintén az eszmeerő okozza, mely villamos áram alakjában sugárzik ki az ujjak hegyén. Különben nem is szükséges, hogy tanaim igazolására a legújabb pszicho fizikusok kísérleteivel és bizo- nyitgatásaival álljak elő, hiszen mindannyian érezzük a gondolat hatalmát. — Ki ne ismerné a dermesztő ijedséget, a dühöngő haragot, az emésztő gyűlöletet, asszonyé volt minden érzése, gondolata. Minden egyéb iránt érzéketlenül, mint egy autromata, úgy árulta az újságot. És kora , reggeltől mohó vágyakozással várta az estét. Érezte, hogy jön az asz- sony. Jön, hozza majd az est. Suhog majd a ruhája, kacag majd a szava és árad majd körülötte a bűvös, kábító illat. És jött az asszony minden este. Mintha tudta volna, hogy micsoda vad, mohó epekedés várja. — Ez az én szegényem . . . Ezzel jött mindig. És ezek a pillanatnyi találkozások a vak rikkancs lelkét, a hideg tengerszemet buzogó, meleg forrássá változtatták. Csupa hangulat, csupa érzés lett a lelke. Szinte forrott. Az érzések gyöngyei egyre szálltak lelke fenekéről és futkározva kergették egymást. Mig végül a fölébredett fiatalos tűz nem fért el benne, egyik estén kitört belőle. Az alamizsnát nyújtó kicsiny, keztyüs kis kezet megragadta szurtos, remegő kezeivel és csókolta ittasan, mint ahogy nagy szerelmi hevében a szerelmes legény kedvese ajakát szokta. A selyemruhás, illatos asszony halk sikoltással rántott el kezét a szennyes kezek, a tüzet lehellő ajkak elől. — Megbolondult! . . . — Többet ivott kelleténél 1! Férfi hangok mondták ezt durva nevetésben. Megrázkódott Patyi János. Hideg érte egész testét, amitől egyszerre kijózanodott. Az a halk, ijedt sikoly belefuródott leikébe és mint a tüzes vas, égette, .gyötörte. Fekete keserűséget érzett maga iránt. Érezte Patyi János, hogy elveszített valamit. Valamit, ami mindene volt. Azt az imádságos gyöLapunk mai száma S oldal
