Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-06-14 / 24. szám
Nagybánya, 1908. Junius 14. 24. szám. M . s NAGYBÁNYA ES YÍDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MBaJBLBNIK •^■^.SA.R.JSTA.E’ Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsőbányai-utca SO. szám alatt. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Törvényszék Nagybányán.- Stoll Béla beadványa a városi képviselethez. — Az igazságszolgáltatás iránti tisztelet a nemzet életében nemcsak megnyugvást ad, hanem legfőbb biztosítéka az önfeláldozásra kész hazaszeretet kifejlődésének, mert ahol a valódi igaz s meggyőző igazságszolgáltatás tudata a lakosság szivében meggyőződéssé érlelődik, ott az erkölcsi megnyugvás s ezt a hazaszeretet érzületének fellendülése követi s ez alapja a vagyoni biztonság érzetével a nyugodt társadalmi életnek, mert az életet erőssé és fejlődésképessé teszi az a szent tudat, hogy igaz érdeke bírói oltalom által védve van. Városunk ősi lakosságától maradt anyagi javak vagy szétosztattak az idegenbe ment epigonok után, vagy erélytelen kezekbe jutva, foszlottak szét úgy, hogy ha körültekintünk, azt tapasztaljuk, hogy az ön- fentartás s családunk biztosítási' kötelmünk teljesítése közt mindannyian annyira el vagyunk rendes kereseti munkánkkal foglalva, hogy csak most, midőn Nagykároly és Szatmár közt a törvényszéki terület megosztása iránti óhaj a szomszédos fölgerjedést s azok ellenhatását veszi a hullámzó élet felénk, kezdjük figyelni s bírálni viszonyainkat s fájó érzettel tapasztaljuk, hogy a kedvezőbb múltat sivár jelen váltotta fel. Előttünk áll ezenkívül a hízelgő hang, hogy a megye gyöngyének neveztetünk, mihez keretet csak a természet ad, holott volt városunknak belértéke s az kellene, hogy legyen ma is, miként volt a múltban, midőn az igazság idehaza talált védelemre, midőn Nagybánya, Felsőbánya és a Kővárvidék önálló törvényszékein kívül bányászatunk itt helyben birta bányatörvényszékében közvetlen szakavatott és gyors igazságszolgáltatását. Mig ellenben most távol idegenben kell keresnünk az igazságot, hol tisztelet és elismerés a tudás- és jóakaratnak, de oly nehézzé teszi a távolság s ezáltal a nehezen megközelithetősége miatt az aránytalan költségek által, sőt bányászati téren a gyakorlati szakképzettség teljes hiánya miatt oly ferde helyzetet teremt, hogy ez csak lutri módon, a végső elkeseredésben juttatja egy-egy ügyben bírói eldöntésre a maga bánya igazát. Ezért burjánzott fel itt e vidéken annyira a tényleges érclopás és magán bűnesetek száma, mert az igazságszolgáltatás igénybevétele, azaz a jogvédelem ellen a nagyobb ügyekben nehézkesség s a kisebb ügyekben a felebbezési eljárás költséges volta miatt, tekintve, hogy e körzetből akár Szatmár, akár Désre a legközelebbi vasútállomás oly távo van, hogy több napi járásnak vehető s igy na gyón természetes, hogy mindjobban terjed köztünk igazunk keresésétől az irtózat, úgy, hogy a kárt szenvedő eltagadja inkább kárát, semhogy a nehézkes eljárások kálvária járásának magát kitegye. A bányaügyekben a szakképzettség hiánya s ebből folyólag még inkább emelkedő költséges eljárás bíróságunknál elrettent minden kisebb ügyet a jogkereséstől s mind- ezáltal még a bűnügyi téren a kártevők mintegy elbizakodott helyzetbe jutnak polgári és bányajog igényekben hány jogi kérdés válik a küztársadalom kárára meddő elévültté s igy most, midőn a szóbeliség, a közvetlenség magasztos eszméit hirdetik megvalósi- tandónak, meggyőződésünkké lett azon szent tudat, hogy a legcélszerűbb anyagi és alaki törvények sem adhatják a megnyugtató eredményt, ha a bányaigazság szolgálatában szakavatottság és a viszonyok közvetlen ösmerele hiányzik. Mármarossziget, Szatmár, Zilah, Dés, Besztercze törvényszékei közt fekvő városaink és vidékünk részére az igazságügyminiszterium 1868. évi £602. számú rendelete alapján összegyűjtött adatok alapján Stoll Károly akkori képviselőnk buzgalma és sikereként a Nagybánya városi, a Felsőbanya városi, a kővárvidéki megyei és a kir. bányatörvényszékünk egybevonásával létesittetett 1871-ben a XXXI. t.-c. alapján a nagybányai kir. törvényszék, melyhez nemzetiségi elnök és bírók is neveztetvén ki, megtörtént azon eset, hogy az ülési jegyzőkönyvek nem az állam nyelvén vétettek fel, minek lehetősége, hegy mellőztessék, tekintettel az akkori bírói álhelyezhetlenség és függetlensége iránti törvénytiszteletre, — lett 1875. évi XXXVI. t.-c. alapján az 1423 — 1876. sz. igazságügyminiszteri rendeletben inkább törvényszékünk feloszlatása hozva áldozatul. Téves nézet az, hogy a közigazgatási és igazságszolgáltatási körök azonosságára kell törekedni, lehet ez egyes esetekben területi s faji megosztás szerint célszerű, de ezt általánosan elvként, miután az igazságszolgáltatás a közigazgatástól teljesen elkülönözve van, általánosságban állít ni nem lehet, sőt magára a tényleges jog viszonyára sérelmes hatással is bírhat. íme, példaként áll a régi Erdély és Magyarország között fekvő volt Kővárvidék és kapcsolt részek megosztása, mert ezen helyeken a magyar magánjogi elvek a magyar örökösödés és a magyar orsz. b. értekezletek szerint fentartott bányajog van életben, ellenben a volt Erdélyben az orsz. bir. értekezleti szabályon kívüli bányatörvény, az osztrák magánjog uralkodik ma is, ennek örökösödési jogszabályaival; igy a Kővár- Vidékből a Szolnok-Doboka megyéhez csatolt rész a I a Désen székelő törvényszék Ítélkezése alatt áll, mely törvényszék az osztrák polgári törvénykönyv bűvkörében vájjon ezen külön magyar joggal biró kővárvidéki résznek a magyar jog szerint fog-e ítélkezni? Pedig igy kellene, de a területre való esetleges figyelem hiánya a szokás hatalma, az elnézés és kicsinyes áttekintéssel esetleg a magyar jog kutatásának nehézségei miatt ezen volt kővárvidéki községekre is az osztrák jog szerint osztatik igazság, pedig ez merő jogfosztás és jogtalanság — íme, nem lenne-e helyesebb, ha ezen részek a magyar jog,szerint bíráskodó törvényszék keretébe lennének. Ép igy áll az eset például a kőszénjog kérdésével, mi a volt Erdélyben szabad ásvány, ellenben nálunk a föld tartozéka. Milyen legyen ily kérdésekben a népben a törvényszékek iránti tisztelet, mert ha a törvényt megtartja s például ugyanazon ülésből ép a két külön jog alá tartozó határvonalon két külön ügyben a volt erdélyi és volt magyar jog szerint hozna ítéletet, az igazságszolgáltatást szenvedő két szomszéd község lakossága ellenkezően látja meghozva az ítéletet; ha pedig nem alkalmazza a jogi illetőségi kör szerint mindenikre az illetősége szerinti törvényt, úgy ismét sérti a jogát ismerőt s nem itél törvényesen. — Végtelen nehéz helyzeteket teremt az ily külön jogviszonyu területek egybekapcsolása és sokkal helyesebb, ha már ily külön jogi uralom alatt levő területek vannak, ha köz- igazgatás és igazságszolgáltatási körök nem esnek össze, mintha a külön joguralom alatti területek vonatnak egybe. Téves a törvényszékeknél akár a nagy kiterjedésű, akár a kisebb körzetű mellett általánosságban törni lándzsát, mert itt nem a nagy, vagy kis terület a kérdés, hanem az, hogy az adott viszonyok szerint mi felel meg a közérdeknek s az állam magasztos hivatása teljesithetésének s még egy helyt a nép nyugalma a terület, a kedvező közlekedési viszonyok között a nagy törvényszékek által is elérhető, addig másutt a terepviszonyok, a közlekedés, nehézségek s népességi arány a kisebb körzetű törvényszékek által biztosítja jobban a célt, sőt lehetnek időközi változások is, mert hiszen a lakosság viszonyai szerint kell alkalmazni az állami ténykedést képező igazságszolgáltatást is, mert nem a kerület és nép van a törvényszékért, hanem ellenkezőn s igy a viszonyok szerint kell ennek elhelyeztetni, hogy annak szolgáló képessége a közérdeknek, a nép jóléte és nyugalma előmozdításának megfeleljen. Történelmi tény, hogy a jelenlegi Szatmármegyé- ben ősidőktől 1848, illetve eltekintve az absolutismus alatti concentralástól, 1871-ig volt Szatmárt, Nagykárolyban, Nagybányán, Felsőbányán és Kővárvidéknek Nagvsomkuton rendes törvényszék és Nagybányán külön bányatörvényszék, azaz összesen 6 (hat) törvényszék volt a megyében sebből négy volt a miénk, mi 1871-ben a nagybányai törvényszékbe olvasztatott, de ez 1875-ben s szatmárihoz csatoltatott, ugyanezen sors érte Nagykárolyt is. Mennyire helyes a nagykárolyi és a szatmári törvényszéki terület egyesítése vagy szétosztása, azt miután nem a mi közünk, felszólalásunk tárgyába nem vesszük, de hogy mi volt négy törvényszékünk elvonása, nem egy helyen azt a tapasztalat igazolta és fájdalommal türtük és szenvedjük ezt, hiszen ha egy tekintetet vetünk a terepviszoSzatmár vármegye népe. — Irta; Móricz Zsigmoml. — (Magyarország vármegyei és városai »Szatmár vármegye« kötetéből.) Szép, egészséges, barátságos nép ez, a milyen a jobb viszonyok között élő magyar nép szokott lenni. Inkább középtermetű, mint magas, inkább barna, mint szőke, bár gyakori, kivált a Tiszaháton, a sötét haj és erősen szőke bajusz. Nem kövérek, inkább szikárak és csontosok; de a jobbmóduak kőzett gyakori a köpezös termetű. Némely vidéken csupa kékszemüek, másutt barna a szem színe, a miből bizonyos keresztezésekre lehetne következtetni ; a fajkeveredés különben kévés, hiszen alig volt közöttük idegen település. Csak a svábságnak és még inkább az oláhságnak lehet némi hatását észlelni. Jelleme is olyan, mint ő maga, mint élete, egyszerű, komoly és mégis inkább derült mint borús. Nem savanyu, rideg, hanem belátó, értelmes, okos, s nem oktalanul tomboló, hanem vidám, tréfás, jóizü. Jóindulatuak, türelmesek, csöndesek. Kevés a »bics- kás«. bár nem ijednek meg a maguk árnyékától s nem hagyják a jussukat. Könnyű felfogásuak, olyan emberek, a kikkel lehet okosan beszélni; csak egy dologban nem értenek tréfát, politikai véleményükben. Az egész vérmegye magyarsága »48-as«; mindenütt tiszta választások szoktak lenni, kivéve a nemzetiségi tájakat. Ha végigpillantottunk életének komoly részén, lássuk a nép mulatságait. A »sátoros« ünnepeken, melyek még félszázaddal ezelőtt háromnaposak voltak, nincs valami sok ünnepi szokás. Karácsony estéjén megzendülnek a faluk, kantáié gyerekek járnak házról házra s éles hangon visítják az éneket: Krisztus urunknak áldott születésén Angyali verset mondjunk szent ünnepén . . . A karácsonyfát nem ismerik. Fenyőfa nincs sehol. Barátságos társaságokba verődnek csupán a családi körben s énekelnek egyet ősi szokás szerint. Karácsony reggelén megint útra kelnek a kis puják, sorba koezogtatnak az ismerősöknél, rigmust mondanak, a miért aztán krajezárt, kalácsot kapnak. Az emberek templomba mennek, úrvacsorát vesznek, nagy ebédet esznek s kompániákban verik agyon a délutánt s az ünnep másodnapját katholikus vidékeken divatos a karácsonyi betlehemjárás is és a vizkereszti csillaghordás. Husvétkor nagy mulatság a locsolódás és a himes tojás osztás; a Tiszahát mind a kettőben remekel; himes tojásainak párját nem könnyű találni. Vannak ügyes hímező asszonyok, a kik a berzsenyben főtt vagy újabban ani- linnel festett különféle szinü tojásokra a kíczczével virágokat, hímeket Írnak, úgy hogy különféle virágok díszítik a fehér vagy színes alapú tojást. Pünkösdnek nincs ma már különös szokása, legfeljebb valami mulatságot rendeznek. Az aratási vasárnapokon gyakran van kaláka, a mi azt jelenti, hogy ha egy gazda egy nap alatt le akarja aratni a búzáját, összehijja kalákára az egész falu legény- és lány-fiatalságát. Ezek vasárnap hajnalban leszedik az egész termést. A gazda délutánra czigányt fogad nekik, bort hozat, kalákabált rendez, a hol reggelig tánczolják a ropogós csárdást. Ma ugyan már sűrűn járják a falukat a »táncz- mesterek« s azóta divatja van a polkának, valczer- nek, — sőt a bosztonnak is. És aztán az élet három legnagyobb eseménye nagy mulatsággal van egybekötve: a születés, házasságkötés és a halál. A keresztelő némely vidéken nagy teketóriával megy, de általában csöndesen folyik le, csak a keresztkomáék vannak jelen Régebben a János, József, Mihály, András, Pál, Erzsébet, Zsuzsánna, Juliánná stb. voltak a leggyakoribb nevek, ma azzal pompáznak, hogy minél szokatlanabb s urasabb nevet adjanak a gyermekeknek : Elemér, Ödön, Zoltán, Emma, Etelka, Szeréna, Laura. A lakodalom sem különbözik valami feltűnő módon pl. a szabolcsiakétól. Már a 14 — 15 éves fiú lányhoz jár. A hét bizonyos napján este beállít a lányos házhoz, leül az ajtó mellett a ládára és hallgat, no meg néha legyeskedik is a kislánynyal, a ki a körmére koppint érte és duzzog. Lassan aztán mindig több szó kerül a legényre is, tőle is, az asztalfőhöz is közelebb jut, a leányt is könnyebben megkapja odakint egy-két szóra; hanem a szélcsap- ságnak nincs helye. A legénynek sem lehet több lányhoz járni, de a lánynak sem illik ám, ha sokan járnak hozzá. Megesik, hogy összetűz a két cseléd, vagy a két család, lassan elmaradnak egymástól s uj udvarló köszönt be a lányos házhoz egy »esés jóstét«-tel; de nem mehet ez titkosan, csak nyilván, a szülők szemeláttára. Mikor aztán eljön az idő, hogy a fiatalok egymáséi lehetnek, ha megérett a házasság ügye, régi jó szokásból násznagyot kér fel a legény; ez elmegy a lányos házhoz s megkéri a lányt. Régebben nagy lakodalmakat tartottak itt is; egy hétig is tartott a dáridó. Ma 24 óráig tart. Reggel kezdődik és másnap reggel van vége. Bizonyos rátartással szeretik rendezni, azt mondva, hogy legalább vígan és bőséggel kezdődjék a fiatal pár élete ; de azért már kevélységnek s oktalanságnak tartják a túlságos nagy lakodalmat, még ha telik is az ille-
