Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-03-29 / 13. szám
A jó barátnak (2) 13. szám. ______________________________ NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Te hát egy név még nem is volt elég gondolatainak elhelyezésére. A Magyar Könyvszemlét és Turult ő maga szerkesztette. Ennyi munka mellett tudott kedélyes, társaságba való, nyájas modorú lenni, szellemes megjegyzéseivel, szép zongorajátékával sokszor lebilincselte az embert. És tudott időt szakítani arra is, hogy szülővárosát elég gyakran meglátogassa. 1906. decemberben jött a szomorú hir, hogy egészsége megrendült, súlyos idegbajba esett, ebből gyógyultan került haza 1907. májusban s idehaza dolgozgatott is, olvasott, családjának szeretetteljes ápolása, gondozása alatt volt. 1907. karácson táján súlyosbodott idegbaja s ettől kezdve az orvosok kevés reményt fűztek életéhez. Sokszor nem látott, nem emlékezett jól, egyszer mikor nem tudott olvasni valamit, szomorú lemondással adta oda szerető öccsé- nek, Sándor főerdésznek a nyomtatványt: — Olvassa maga. Istenem, milyen borzasztó, akadémiai tag vagyok és nem tudok olvasni! Kedden este, márc. 24-én 7 órakor megszabadította a halál attól, hogy betegsége még nehezebb, elviselhetetlenebb stádiumba jusson. Meghalt anélkül, hogy nagyobb szenvedése, fájdalma lett volna. A ravatalt még az éj folyamán készítették el a nagyszalonban, melyet ez alkalomra impozáns gyászpompával díszítettek föl. A fekete posztóval bevont szobában, középen, lépcsős ravatalon, üveg koporsóban feküdt a korán elpihent magyar tudós. A koporsó fedelén, a mélyen sújtott édes anya koszorúja, két oldalt a testvéreké. A kandeláberek, égő gyertyák, déli növények, koszorúk költői keretet adtak a nagyon szomorú képnek. Az összes koszorúkról nem adhatunk számot, a nevezetesebbek következők voltak: Az édes anya koszorúja. A testvéreké, Drága Gyulánknak Ilona, Szidi és Sándor felirattal, fehér szalaggal. Továbbá a Moldován Laciéké ezzel a felírással: Szeretettel Málika, Laczi. Koszorút küldtek még: Érdemes titkárának a Heráldikai és genealógiai társaság. Feledhetlen keresztatyánknak Achác Anna, Ákos, Szidi. Szeretett bátyánkak Gizella és Imre. (Áchátzék, rokonok.) Kedves barátunknak Fülep Imre és neje. Őszinte részvéte jeléül Waigandt Anna. ^»Nagy érdemeid emlékére A múzeumok és könyvtárak orsz. felügyelősége.« (Nemzeti szinü szalaggal.) Gyulának Damokosék. (Csokor fehér szalaggal.) Mély gyásza jeléül Fejérpataky László. »Utolsó Isten hozzád Szalay Imre«. Szalay koszorúja igen szép, antik formájú volt, apró babér levelekből fehér szallaggal átfonva. Teleki Iska és Sándor. (írisz és lótusz virágokból ) Felejthetetlen barátunknak Szőke néni és Béla. Érdemdús elnökének a nagybányai muzeum-egyesület Schönherr Gyulának a Széchenyi orsz. könyvtár. Hirscbné Budapestről (Fehér szalaggal ékített koszorú.) »XII.« Mandeló Gyuláék Pozsony. Schönherr Gyula 1. tagnak a Magyar tud. akadémia. (Nemzeti szalaggal.) Gyulukának igaz barátai Ida, Géza. (Kováts Gézáék.) A múzeumok és könyvtárak orsz. tanácsa Schönherr Gyulának. (Nemzeti szinü szalaggal.) Kényeztetett Klárikája Bimbi bácsinak. (Csokor, Dr. Nagy Emilnek a leányától) Özv. Csausz Jánosné. (Csokor.) Ezenkívül még sok szép virágból készült koszorú és csokor az ország minden részéből. A családhoz csütörtökön igen sok részvét sürgöny étkezett. így a következők : A Brioni szigetén, Póla mellett üdülő Fraknóitól: Mélyen megrendülve fejezem ki legbensőbb részvétemet. Fraknói. Igaz, mély részvéttel értesültem Nagyságod jeles fiának oly korai gyászos kimul- táról s gyászában osztoznak. Berzeviczy Albert és neje. Nagy fájdalmában őszintén vesznek részt Teleki Géza és neje. Fogadja kegyesen magam és feleségem legmélyebb részvétét. Láng Lajos. Nagyérdemű fia elhunyta alkalmából fogadja Nagyságod legőszintébb részvétem kifejezését Wlassich Gyula. « Őszinte mély részvéttel osztozunk fáj dalmában. Földes Béla és neje. Nagyrabecsült és szeretett Gyula barátom elköltözése alkalmából fogadja nagyságos asszonyom mély részvétem kifejezését. Herczeg Ferenc. Végtelen megilletődéssel és részvéttel vettük kedves barátunk elhunytának hírét. Bérezik Árpád és Flóra. Budapestről Teleki Sándortól: Legmélyebb fájdalmamra betegen, lázasan fekszem, orvos kimenni nem enged. Utaznom lehetetlen, gondolatban magukkal vagyok és gyászolom kedves barátomat. Sándor. Péter sajtója alól kerültek ki. A két esztergomi mis- salet — egyik folio, másik negyedrét — egy másik budai könyvárussal, Keym Orbánnal közösen adták ki. Az ilyen közös megrendeléseknél csak a címlap és a kolophon más mindenik megrendelő példányain. A Heckel számára nyomottakon a címlap vignette-je szent István királyt ábrázolja igen csinos fametszetben ; alatta Heckel István könyvárusi jegye: hosszu- nyelü, széles karéju bárd — a családi név illustra- tioja —jnelynek nyelére a Stephanus keresztnév kezdő ^betűje kanyarodik. A monogramm mellett két oldalt olvasható a név: STEPHANUS HECKF.L LIBRARIUS BUDENSIS. A kiadványok végén nagy vörös gót betűs kolophon hirdeti, hogy azok Velen- ezében, Lichtenstein Péter könyvnyomdájában készültek, az asszonypataki Heckel István budai könyvárus költségén: »impensis verő Stephani Heckel de Rivulo Dominarum librarii Hudensis.« A pálosok missalejánál a szent István kép helyét remete szent Pált és szent Ágostont ábrázoló fametszet foglalja el és a kolophonban is hiányzik a származási jelző. E misekönyvnek ma csak két példánya ismeretes, egyik a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárában, másik a Fesztetich könyvtárban Keszthelyen. A másik két misekönyvet a Nemzeti Múzeumon és az egyetemi könyvtáron kívül egy nehány kolostor őrzi legbecsesebb ősnyomtatványai közt. A legértékesebb kiadványt azonban a * Liber salubaris*-t, mely a kiadónak egy másik a szokásostól eltérő könyvárusi jegyével volt ellátva, ma már csak leírásból ismerjük. Áz ötvenes évek elején még megvolt egv csonka, címlap nélküli példánya egy szebeni nyoindáiznál, innen jsmertette azt gr. Kemény József az Uj Magyar Múzeum 1857-diki folyamában; ma már ezt sem tudjuk, hol lappang. Heckel kiadványainál két dolog van, ami minket, földiit közelebbről érdekel. Égy, hogy azok cimképei Nagybánya védszentjét, szent István királyt ábrázolják, akinek nevét a kiadó is viseli. Ez a véletlen müve is lehet, de annak a kegyeletnek kifolyása is, amit a város őspolgárainak messze vetődött ivadéka érezhetett a szent király iránt, akiben szülővárosa ősidőktől fogva pátronusát tiszteli, akiről temploma el van nevezve, kinek képe a város nagy pecsétjén is a főhelyet foglalja el. Másik az, hogy kiadványainál ott van a kolophonban a származást jelző praedicatum: de Rivulo dominarum, amit bár ama korban nem épen szokatlan dolog — a többi budai könyvárusoknál (hatot ismerünk ez időből,) nem találhatni. Nem szaba l-e e jelenségben azt a titkos vonzódást keresni a szülőváros iránt, mely ma is legjellemzőbb vonása e város fiainak, melyről Nagybánya igazi szülöttét megismerhetni: hogy bárhová megy, nem tudja feledni szülőhelyét s ha máskép nem, legalább gondolatban, érzelemben mindig fenntartja vele az összeköttetést!? Nekünk nagybányaiaknak, kik városunk múltjának minden adatát az utódok pietásával tekinjük, jól esik hinnünk, hogy ebben a negyedfélszáz év előtt élt budai könyvárusban akkor, midőn kiadványait az ősi védszent képével díszítette és nevéhez odatette a nagybányai jelzőt, ez a ragaszkodás nyilvánult szülővárosa iránt, melynek messze földön becsületet szerzett munkásságával s melynek a távolban is mindig hű fia maradt, ezzel is mutatva igaz nagybányai voltát. ' Z 'irjf " Fogadja nagyságos asszonyom őszinte részvétemet a sorsérte csapásban. Zsolnay Miklós. Fogadja kérem őszinte igaz részvétem kifejezését. ifj. Ugrón Gáborné Szalay Lili. Egész családommal legőszintébb részvétemet kérem fogadni. gróf Teleki László. Mérhetetlen bánatában őszinte szívvel osztozik.és az egész családnak igaz részvétét küldi Teleki László GyulánéIgaz fájdalommal veszek részt bánatában s mélyen érezzük kedves jó barátunk elvesztésének fájdalmát. Teleky Iska. Mély fájdalommal hajlok meg a megpróbáltatás nehéz óráiban nagyságod gyásza előtt. Előre ment helyet jelölni nekünk, társainak, kiket feledhetetlen emlékek fűztek sokat szenvedett barátunkhoz. Thallóczy. Fogadja legmélyebb részvétünk kifejezését. A bölcsészettudományi kar nevében és részemről Lánczy Gyula, kari dékán. Lelkem mélyéig megrendülve veszek részt végtelen bánatában és siratom elhunyt nagynevű fiában legelső sorban azoknak a barátaimnak egyikét, akiket sem pótolni, sem felejteni nem lehet soha. Megkínzott anyai szivét vigasztalja az, hogy az a fény és ragyogás, amit Schönherr Gyula neve a magyar tudományos életben jelent, ebből a szívből eredt és táplálkozott. Hódolatteljes szolgája : Fosta Béla egyetemi lanár Kolozsvár. , Mély megdöbbenéssel és legbensőbb részvéttel éltesülök jó Gyulánk haláláról. Isten nyugtassa őt, és adjon nagyságodnak erőt a csapás elviseléséhez. Lakatos. (Dr Lakatos min. rendfőnök.) Mélyen megillétődve Gyula barátom elhunyta felett kérem fogadják mindnyájan legkiválóbb benső részvétem nyilvánítását. ^0jí;í;; SzmiK Antal. Sürgönyileg fejezték ki részvétüket még: Szalay László, a heraldikai és genealógiai társaság, Fejérpataki László a Széchenyi könyvtár nevében, gr. Teleki Sándor (Nagysomkyit), Mandello Gyula és Magda, dr. Kosztka Émil, Ábrányiné Katona Clemen- tin, dr. Károlyi Árpád, Latinovits János, Szász Károly, Korányi Sándor és neje, Szatmáry Béláné, dr. Flampel József és neje, Richl Gyula és neje, Hosszú Biri és Róza, Harácsek Uászló és neje, Ahácz Menyus, Ahácz Guszti, Posta Béla, Hűlt! József, dr Hültl Dezső és neje, özv. Pellion Béláné, Újhelyi és ! neje, Koltányi Ferenc, Földváry József és neje, Breán Kázmérné, Kégly Seréna, Héder család, Gergelyék, Hirsch Ida és Jakab, özv. Szabó Bertafannp, Balázs Béla és neje, Bercik Árpád és Flóra, Áldássy Antal, Tury Gyula, Zala György, Stettka Gyula, Ferénczi Károly, Domahidy Blanca és Viktor, dr. Pataky János, I Ahácz Imre, Várady Erzsi, Herrer Xandrin és Cézár, [ Lovrich Gusztáv, Emma, Józsi, Gyula, Ujfalussy Miklós, Ajtai Tercsi, Staibl Juliska, Bund Károly, Ladies László és Margit, dr. Szaitz László és neje, [ Hendrey Ilonka, Zupkó József és neje, Nagy Ignácz és neje Balló Ede és neje, Hunniacsolnakázó egylet j nevében Lisznyay, Pásztélyi, Horánszky, Sztancsek János, Kliment Gyuláné, Kliment Ferenc, Erdődy ignácné, Takácsy Ignác, Botzenhardt Ferenc, Gyenes László, Horánszky Dezső, Incze Sándorné és Béla, Schochné Prugberger Mária, Papp Géza, Palmer Mari és Arthur, Jurkovits Emil, Gönczi Jenő, Mikecz Károly, Buday Sándor, Vas Ferenc és neje, Radisics Jenő iparművészeti muzeum igazgatója, Erdély Sándor b. t. t. Dr. Terray Pál egyetemi tanár, Dr. Grósz Emil, Dr. Kosutány Tamás, Vámbéry Ármin, Ra- kovszky Géza, Vécsey Tamás egyet, tanár, Jekel- falussy Lajos v. b. t. t. honvédelmi miniszter. A helybeliek s a közeli vidékiek számosán keresték föl a gyászházat s vettek végbucsut a kedves halottól, kinek temetése csütörtökön délután 5 órakor volt. A szertartást Szőke Béla végezte többek segédletével. Az egyházi funetió befejeztével Szalay Imre min. tanácsos mondott pár meleg búcsúszót a koporsó mellett. Szalay beszéde igy hangzott: Mint a magyar nemzeti muzeum, továbbá a múzeumok és könyvtárak országos tanácsa és főfelügyelősége küldöttei, úgyis, mint gyászoló kollegáid jöttünk, hogy bánatos szívvel álljuk körül ravatalodat szegény jó barátunk! Tragikus sorsod az volt, hogy akkor támadott meg a halált hozó kórság,- — amelyet le nem győzhetett sem a gondos kezelés, sem a szeretetteljes gyöngéd ápolás — amidőn évekig tartó fáradhatatlan munkásságod gyümölcseit kellett I volna élvezned; amidőn férfi korod delén várta 1908. Március 29.
