Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-03-29 / 13. szám
1908. Március 29. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 13. szám. (3) tőled a haza nagy tudásod legszebb eredményeit. Olyan volt életed, mint Mózesé, kinek szintén csak az adatott meg, hogy Nébó hegyéről letekintsen az Ígéret földjére. A gondviselés kifürkészhetetlen intézkedéseivel perbe szállanunk nem lehet, bármily fájdalmasan essék is bele kell nyugodnunk a változha- tatlanba, de azért mégis könynyezve kisérünk utolsó nyugovó helyedre, legyen néked könnyű az az anyaföld, amelyet mint hű fiú szerettél s amely velünk együtt nem fog felejteni sohasem. Isten veled ! Azután Fejérpataki László egyetemi tanár, a Széchenyi könyvtár igazgatója beszélt következőleg : Tudományos társulataink nevében, melyeknek érdemekben gazdag, buzgó tagja voltál, veszek tőled búcsút, korán eltávozott kedves bará- ' tunk, ki arra voltál hivatva, hogy korodnál fogva I túlélj, képességeidnél fogva túlszárnyalj minket- j Tudományos pályádat a Magyar Heraldikai és Geneologiai Társaságban kezdetted meg, melynek mindvégig titkára és folyóiratának szerkesztője voltál. Szaktudományaink szükebb körében kifejtett lelkes munkásságod vonta magára a Magyar Történelmi Társulatnak, majd a legelső magyar tudományos testületnek, a Magyar Tudományos akadémiának figyelmét. Mind a kettő sietett téged tagjai sorába iktatni és te a bizalomnak, melylyel legelső tudományos fórumunk már tizenkét évvel ezelőtt megajándékozott, fényesen megfeleltél. Sokat, nagyot* vártunk tőled s te a legjobb | reményt nyújtottad arra, hogy a nemzeti tudó- | máhy és közművelődés nagy alkotásokért fogja j áldani nevedet. Képességeiddel nemes ambitiod párosult s a buzgó törekvés, mennél többet, mennél jobbat alkotni s e lelkes küzdelemben ért a léleknek az a megdöbbentő katasztrófája, mely megszakította , nemes törekvéseid fonalát, semmivé tette hozzád fűződő szép reményeinket. A nemzeti múlt és a hazai történelem ho mályos korszakainak felderítésére egyesült társulatok és első sorban a M. Tud. Akadémia nevében búcsúzom el tőled, kedves társunk, itt, múlandó porhüvelyed előtt. Lelje meg nyugalmát a nyugtalan lélek az örökkévalóság színe előtt; jutalmazzon meg az örök Igazság jó szándékaidért, szép és nemes iránt való lelkesedésedért és a nemzeti tudomány terén elért eredményekért. Kisérjen utolsó utadra a tudomány munkásainak kegyelete, mely a munkatárs emlékét híven meg fogja őrizni. A díszes koporsót föltették az üveges gyászkocsira. A koszorúkat szintén egy külön kocsira helyezték. Fáklyások, diszlámpahordozók, kivont kar- du testőrök vették körül a halottas kocsit, az utcai lámpák gyászfátyollal voltak bevonva és égtek s ezrekre menő nagy, előkelő közönség kisérte ki a temetőbe utolsó útjára a derék magyar tudóst. A közönség soraiban ott láttuk Budapestről Szalay Imre min tanácsost, Fejérpataky László egyet, tanárt, a Magyar Nemzeti Muzeum Széchenyi orsz. könyvtárának igazgatóját, dr Sebestyén Gyula Széchenyi orsz. könyvtári igazgatóőrt, Kováts László segédőrtr dr Csiky Józsefet. A közeli vidékről gróf Teleki Sándor és Jenő, gróf Teleki László Gyula, gróf Teleki János, gróf Teleki Pál, Korponay Kornél, Sztancsek János, szintén jelenvoltak. A helybeli összes hivatalok, testületek, egyesületek stb. s amit külön kell kiemelnünk, a helybeli múzeum egyesület tagjai testületileg. Á temetőben az egyházi szertartás után dr Rentz János múzeumi alelnök beszélt s körülbelül ezeket mondotta : Mélyen t, gyászoló közönség ! Annak a férfiúnak elhunytét, kinek koporsóját szomorodott szívvel, de az isteni gondviselés akaratában való megnyugvással mi mostan körül- álÍjuk, nemcsak a szerető családtagok siratják, nemcsak a jóbarátok és közeli ismerősök gyászolják; földi pályafutásának az élet derekán való befejezése veszteség a magyar tudományra, melynek kimagasló mivelője volt; gyász az ő halála a tudományos és emberbaráti intézetekre, melyeknek oszlopos munkása volt; de mégis a legnagyobb csapással sújtotta halála a nagybányai Mu- zeum-egyesületet, melyet nagyratörő nemes gondolatokkal teli lelkének akaratereje életre hivott, megteremtett s melyet megalakulásától kezdve szerető gondoskodással és odaadó buzgósággal fejlesztett, irányított, vezetett. Amikor a lelki nagyságán erőt vett kóiság elszólitotta őt mindazon intézetektől, melyekhez nevét a derekasan elvégzett munkának dicsőséges emlékei fűzték, tétlenül élni nem tudó lelkének nappali álma és éjjeli ál matlansága volt szülővárosának muzeum-egyesü- lete, melynek nevében mondok végső búcsúszót hozzád, oh dicső emlékű halott 1 És ha a földön elhangzott szó áthallatszik abba a hazába, melybe fenkölt lelked — az isteni üdvözítő tanítása szerint — költözött, akkor ennek az egyesületnek utolsó istenhozzádja fölébreszti benned gyermekkorod ábrándjainak, ifjúkori föltörekvésednek és férfikorod munkásságának édes és dicső emlékeit. Mert hiszen ez a város, melynek történetével egybeforrott családod története atyai és anyai ágon egyaránt, ez a város, melyben gyermekéveidet töltötted, s ennek a városnak történelmi emlékei ébresztették föl benned azt az érzést, mely életed munkásságának irányt adott; családi hagyományaid, gyermekkori emlékeid és szülővárosod történelmi emlékei adták meg lel- kednek azt a vonást, mely a múlt (emlékeinek vizsgálatában találta gyönyörűségét. És midőn te- benned ez az érzés és hajlam lobogó lánggá növekedett ; s midőn nemcsak a családi hagyományoknak és szülővárosod emlékeinek, hanem egész magyar nemzeted múltjának lettél hivatott vizsgálójává és avatott tudósává: s midőn ezen irányú fáradhatatlan munkásságod nevednek fényt, elismerést és dicsőséget szerzett, akkor jóleső és ke- gyeletes érzéssel gondoltál vissza szülővárosodra, melynek történelme, hagyományai és emlékei gyermekkorodban lelkedet megihlették, s a lan- kadhatatlan akaraterővel megteremtetted a nagybányai Muzeum-egyesületet, melynek feladata ezen városnak és környékének fönnmaradásra méltó emlékeit összegyűjteni és megőrizni. S mivel áldásos és érdemes munkásságod az emberiség múltjának földeritésében jegecesedett ki, kegyelettel fog sírodhoz zarándokolni mindenki, aki ezen városnak, nemzetünknek és az emberiség múltjának tanulmányozásából gyönyürüséget és okulást merített. De mindenekfölött hálás kegyelettel fogja őrizni nevedet a nagybányai Muzeum-egyesület, melynek nemes hivatásra rendelt létet adtál s melynek kebelében mindenkoron áldott lesz emléked. Áldott és dicső emlékű halottunk! Isten veled 11 Beszéd végeztével lebocsátották a koporsót, s reá borult az édes haza földje egyik leghívebb fiára, hogv átölelje őt örökre s hogy csendes pihenést nyújtson neki a pihenést soha nem ismert s lázas tevékenységgel megfutott élet után a halálban. Könnyezve hagytak el a temetőt »miért nem kedvez semmi szépnek semmi jónak k Másnap, 27-én volta rekviem, melyen Konkoly Barna végezte az oltári functiót s a kar Szőke Béla vezetésével megható gyászénekeket adott elő. Nagy résztvevő közönség töltötte mega templomot, köztük a budapestiek is, akik rekviem után a déli vonattal hazautaztak. Mint szomorúan érdekes mozzanatokat említjük meg, hogy mikor Schönherr Gyula meghalt, ugyanaznap érkezett a muzeum igazgatójához nyugdij- kérvényének elintézése, továbbá, hogy volt neki egy ikertestvére, akit még kis korában elveszített s az is márc. 24-én halt meg, éppen úgy, mint ő. Csütörtökön délelőtt Szatmárvármegye közgyűlésén Falussy főispán meleg szavakkal, szép beszédben parentálta el napirend előtt a vármegye tudós fiát, a jelenvoltak helyeslése között. Budapesten az akadémián, múzeumon és több középületen kitették a fekete zászlót s az intézmények, melyeknek vezetője, tisztviselője volt, külön gyászlapot adtak ki. A család gyászlapja következő: Özv. Schönherr Antalné Csausz Anna a maga és gyermekei Ilona, Sándor, Szidónia és férje Hoffmann Árpád, testvére Csausz Gyula, sógornője Schönherr Leopoldina özv. Novák Ferenczné nevében is megtört szívvel tudatja, hogy szeretett kedves fia, a legjobb testvér, rokon és jó barát Dr. Schönherr Gyula a magyar nemzeti muzeum igazgatóőre, a magyar tudományos akadémia 1 tagja, egyetemi magántanár, több tudományos társulat bizottsági tagja, a nagybányai muzeum egylet elnöke stb. életének 44-ik évében hosszas szenvedés és az üdvösségünkre rendelt szentségek felvétele után folyó hó 24-én d. u. 6 órakor az Urban csendesen elhunyt. Felejthetetlen halottunk hült tetemeit folyó hó 26 án d. u. 5 órakor helyezzük örök nyugalomra. Az engesztelő szentmise-áldozatot pedig 27-én d. e. 10 órakor fogtuk az Urnák bemutattatni. Nagybánya, 1908. március 24-én. Nyugodjék békével 1 A muzeum-egyesület külön gyászlapot adott ki ezzel a szöveggel: A nagybányai Muzeum-egyesület mély megil- letődéssel jelenti, hogy feledhetetlen emlékű alapítója és elnöke Dr. Schönherr Gyula m. nemzeti múzeumi igazgató-őr, egyetemi m. tanár, a m. t. akadémia 1. tagja, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének és tanácsának volt előadó titkára stb. f. hó 24-én d. u. 6 órakor, tudományos munkásságban töltött életének 44 ik évében, hosz- szas betegeskedés után, Nagybányán csendesen elhunyt. Holttestét f. hó 26-án d. u. 5 órakor adjuk át az anyaföldnek. Emlékét hálás kegyelettel őrizzük meg! Nagybánya, 1908. márczius 25. Dr. Makray Mihály polgármester a mai városi közgyűlésen szintén meleg szavakban emlékezett meg városunk és hazánk nagy fiáról. Ott nyugszik már édes atyja mellett, amint kívánta. A temető egy nagy halottal gazdagabb, hova elzarándokolhatunk hazaszeretetet, szorgalmat előretörekvést tanulni; az élet egy nemes nagy lélekkel szegényebb, kit sokáig fogunk siratni, nélkülözni, visszakivánni, de még tovább szeretni, méltányolni, emlegetni, dicsőíteni, mert ő is egy volt a kevesek közül, aki ércnél maradandóbb emléket állított nevének. Nyugodjék békében! Vármegyei közgyűlés. Rendkívüli közgyűlése volt csütörtökön a vármegyének, melyre mintegy 200 biz. tag jött össze. Valami nagyon népesnek nem mondható tehát, holott 317 tárgy volt a napirenden. A tárgyalás higgadt mederben, gyorsan folyt le, csupán N. Szabó Albert okvetetlenkedett néhányszor az ö indítványaival és interpelláczióival és pedig olyan brüszk modorban, hogy a főispán kétszer keményen rendreutasitotta s Mangu Béla főjegyző is megleczkéztette. Napirend előtt a főispán megemlékezett a vármegye halottairól, Szuhányi, Domahidy Sándor, Ináocsi Pap Kálmán elhunytáról s külön kiemelve igen szép beszédben parentálta el dr. Schönherr Gyulát, a vármegye tudós szülöttét, a kinek haláláról csak tegnap este értesült. Ezután N. Szabó Albert az adókönyvecskék ügyében interpellált, hogy miért hoztak be uj adókönyvecskéket, mikor ez 3 kr. terhet ró az emberekre s tömérdek nyomtatvány már most kárba veszett stb. stb. Az alispán röviden és világosan adta meg a választ. Eddig 3—4 könyvecskéje is volt egy embernek, most a könyvecskében minden összesítve, együtt van. Sokkal jobb tájékozást nyújt ez, a fél által köny- nyebben kezelhető, őrizhető. Ha pedig egy uj rendszert hoznak be. akkor a régi könyvecskék természetesen használhatatlanokká lesznek, bármikor jöjjön is az uj rendszer, mert könyvkészlet nélkül a kezelés sohasem lehet el. Ez tehát másképp nem lehet, de nem valami nagy összeg, a mi kárba vész. A gyűlés a választ tudomásul vette. Nagyobb mozgalmat keltett a belügyminiszter körrendeleté a vármegyei tisztviselői állásoknak részvénytársulati vagy szövetkezeti alapon szervezett pénzintézetek és nagyipari vállalatok igazgató tagsági vagy felügyelő-bizottsági tagsági állásával összefér- hetősége tárgyában. Itt bejelentették az összes tisztviselőket s N. Szabó Antal annyira türelmetlenül hallani kívánta a névsort, hogy ezért két hatalmas rendre utasítást is kapott, sőt a főispán azzal fenyegette meg, hogy az ügyészt fogja felhívni, hogy szék sértésért indítványt tegyen s szigorúbb intézkedésekhez nyúl, ha meg nem csendesedik a biz. tag ur. A bejelentett állásokat, mint az alispán hitelbanki elnökségét is elfogadta a gyűlés, a továbbiakra nézve pedig azt határozta, hogy közig, tisztviselő nem lehet ügyvezető igazgató és napi biztos, ha ez a hivatalos órákkal egybe esik, de ez alól is adhat fölmentvényt a főispán. N. Szabó Albertnek az a bizarr gondolata támadt, hogy a főispán ne elnököljön, mert ő is angazsirozva van a hitelbanknál. A főispán mosolyogva utasította vissza ezt az alaptalan kívánságot, mert hiszen ő nem közig, tisztviselő, neki az összeférhetlenségét nem a közgyűlés bírálja el. Hollós Jakabnak a Felsőbánya—M. Láposi vonalra adott előmunkálati engedélye tárgyában Révész János szólalt föl, a ki hangsúlyozta, hogy az előmunkálati engedélyeket nem kellene egyeseknek adni, hanem valamelyik községnek, pl. jelen esetben Felsőbányának, mert rendesen az ilyen engedélyek csak kárára vannak az ügynek pl. sokszor mesterségesen rosznak kiáltják ki a vonalat, hogy több áldozatot hozhassanak össze, máskor nagy pénzért adják el a koncessiót, mikor megvalósításra kerül a dolog stb. Szóval jobb ha a község kezeiben van az engedély, azért Révész indítványozta, hogy ne vegyék tudomásul a keresk. min. leiratát. A közgyűlés bár helyeselte Révész felszólalását, befejezett téuy előtt állván, kénytelen volt a leiratot tudomásul venni. A vármegyei közig, bizottságba titkos szavazás utján választottak két tagot. A nagybányiak, a kik közzül a gyűlésen jelenvoltak Dr. Makray Mihály, Révész János, Dr. Vass Gyula, Stoll Tibor, Égly Mihály, szerették volna Farkas Sándor ezredest megválasztatni s korteskedtek is mellette, ezt azonban keresztül vinniök nem sikerült. A biz. tagok többnyire ebédelni mentek már ekkor s kevesen szavaztak le. Luby Béla 78, Szalkay Sándor 65, Farkas Sándor 42, Mándy Zoltán 23 szavazatot kapott. A két első lett tehát megválasztva, noha Farkas Sándort a 25-ikén Szatmáron tartott független párti gyűlés is jelölte. Az állandó választmányba négy uj tagot választottak közfelkiáltással, ezek Pilisy, Rébay Dezső, Rácz Elemér, Kaufman Jenő. A nyári hivatalos órákat úgy állapították meg a központban, hogy azok reggel 7 órától d. u. 1 óráig tartassanak. Ezután gyorsan pergették le az ügyeket, haladt minden gőzerővel, A 300 tárgy közzül minket még egy kettő érdekelt. T. i. a villamos világításunkat az állandó választmányban visszaakarták adni pótlás végett, de a nagybányaiak felszólalásai után és kérel- mökre a közgyűlés jóváhagyta bizonyos iparpártolási záradékkal. Égly Mihály t. vármegyei főjegyző az esküt a gyűlés végén letette. A nagysomkuti közjegyzöséget helyesnek találták és véleményezték. Felsőbánya vendéglő építését jóváhagyták. Balota-falu község abbeli kérelmét, hogy a nagybányai járásbírósághoz és adóhivatalhoz osszák be szintén helyeselte a vármegye. Az uj megyebizottsági tagválasztást ápril első felére elrendelték és az elnököket kiküldték. Nagybánya városnak állami ovoda szervezése iránt hozott határozatát jóváhagyták,
