Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-05-03 / 18. szám
Nagybánya, .1908. Május 3. — 18. szám. XXXIV, TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IVLIINMDIElNr VASÁRNAP . ~ Előfizetési árak : ........... . _________ Eg ész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; Révész CTános. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám alatt. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Bányaegyleti dolgok. Az itteni magánbányászat védelmére évekkel ezelőtt bányaegylet alakult, melynek működésére nagy súlyt fektettek és amelytől igen sokat vártak a magánbányászok. Keresztül is vitt a derék egyesület sok nagy jelentőségű újítást, többek között pl. a kohónyeren^nyböl való részesedés jogát, ami már magában véve nagyszerű vívmány. Most évek óta csendben van az egyesület és hízik, más szóval: gazdagodik. Pedig volna még a kohónyereményen kívül egyéb megoldandó szép feladat is, igy pl. hogy csak egyet említsünk, a fakedvezmény kieszközlése a kincstári erdészettől a kohó részére, mire nézve a múltban megtaláljuk az alapot s aminek életbeléptetése ismét nagyot lendítene magán a bányászat fejlesztésén. E helyett azonban föl akarják emelni a tagdijat oly magasra, mint a párk-klubban vagy a nemzeti kaszinóban, hogy a régieknek jussok legyen a vagyonhoz, az újakat pedig elriasszák. Részünkről ezt homlokegyenest ellenkezőnek tartjuk az alapszabályokkal, hiszen az egyesület a bányászat védelmére s nem annak terhelésére alakult; no az ugyan szép védelem, hogy mindjárt beköszönéskor 100 koronáig megpumpolja a belépő magán társulatot. Azzal okolják ezt meg, hogy az uj tag egy megerősödött egyesületnek tagjává lesz, tehát fizethet, de ez sem helyes ok, egy védöegyesületnek elsőrendű feladata könnyíteni mindenkin, aki hatáskörébe tartozik; azzal az 1 — 2 száz koronával már úgysem lesz gazdagabb, össze kell gyűjteni az erőket, nem elriasztani; hogy évek alatt egy kis vagyon gyűlt, az az egyesület jó szerencséje, ám azért nem szabad a zsugori telhetetlenség hibájába esnie. Tehát k'ónnyitsünk az alapszabályokon és ne súlyosbítsuk a terheket, van minden magánbányásznak úgy is elég terhe. Részünkről kifogásoljuk a gyűlés összehívásának óráját is, mikor az elnökség d. e. fél 10 órára tette, nem számolt azzal, hogy vidékiek is akadnak, akiknek még Felsőbányára föl kell jutniok előbb, ahol egy félórával még előbb is jár az óra, sőt még azzal Tavaszi hervadás. — Irta: Tömöri Jenő. — Hadd meséljek nektek most ti fiatal hófehér lelkű leányok, kiknek szerelem után sóhajtó szűz kebletek még teli van ábrándokkal, kábító virágillattal és romantikus szerelmes mesékkel, higyjétek el ti nekem, hogy az igazi szerelem virága nemcsak a lantos apródok regés világában nyílik ki egyszer, egyetlen egyszer, de itt az életben, ebben a sötét, érthetetlen nagy khaoszban is csak egy tavaszon tárja ki illatban és fényben pompázó szirmait s aztán soha, soha többé . . . Annak a szépséges kicsi halovány asszonynak, kiről mesélem e szomorú történetet, a halotti párnája ilyen kinyílott és gyorsan elhervadt virágok fojtó illatával van teli; onnan az első szerelem tikkasztó hevében elperzselt szív ravatala mellől mesélem el nektek a zárt redőnyök megett lefolyt tragédiát, hogy sirassátok ti is velem együtt az igaz, meg nem alkuvó szerelem fiatal, szánandó halottját. * A patyolat fehér cantille csipkés párnák közül, a hímzett kék selyem paplan alól csak keskeny halvány arca és szabad csigákban széthulló sötét fürtjei látszottak ki. Mint Titánia szépséges királynője feküdt ott némán, mozdulatlan a faragott, díszes, mahagonifa tornyos ágyban. Szép volt, mint egy klasszikus istennő és szomorú, mint a bánatos szenvedő Madonna. Csupa báj, csupa üdeség vette körül az édes teremtést, szép sem számolt, hogy fél 10 órakor vasárnap még a templomból sem jönnek ki az emberek. Az egyesület derék elnökéről ugyan föltesszük, hogy ebben nincs semmi politika s talán inkább elnézésből ered, de hogy a gyűlés órájának kitűzése korai és nem szerencsés, az kétségtelen. A nagybányai ref. egyházmegye közgyűlése. A héten folyt le Nagybányán Széli György fő- esperes és Helmeczy József egyházmegyei főgondnok elnöklete mellett a reformátusok szokásos évi gyűlése. Hogy a gyűléseket Szatmáron tartsák, .ismét kisértett ez az eszme a képviselők között, de az általános közvélemény mégis kialakult most már ebben a kérdésben s a többség szívesebben jön ezután is Nagybányára. Mi pedig megszoktuk őket már nagybányaiaknak tekinteni s bizonyosan nagyon hiányoznék ez a derék testület, ha a tavasz kedves hírnökeiként nem jönne többet hozzánk. Apr. 29-én szerdán érkezett meg a gyűlés tagjainak a zöme, Helmeczy József és Széli György is a d. u. 5 órai vonattal jöttek városunkba. Alig verték le az ut porát, már is lelkészi értekezletet tartottak Szabó József elnöklete mellett, melyen főleg akörül forgott a kérdés, hogy átalakul-e az értekezlet egyesületté, vagy sem? Igen széles mederben folyt a vita, végre is kimondták, hogy az értekezlet marad értekezlet s mint ilyen belép az orsz. lelkészegyesületbe. Az 1848: XX. törvénycikknek minden irányban való végrehajtását sürgetik s a lelkészi fizetések rendezésére vonatkozólag elfogadták az orsz. lelkészegyesület javaslatát. Ezután a lelkészi tanáCsbirói állásra beadott szavazatokat bontották föl. Hajdú Lajos udvarii lelkész 20, Tóth Dániel nagykocsi lelkész 20 szavazatot kapott, egy szavazólap a név kiírása nélkül érkezett be, a homoki egyházé, ezt érvénytelenitették, noha a lelkész a bizottság színe előtt kijelentette, hogy ők Tóth D.-re szavaztak. Az egyenlő eredmény (harmadszori szavazásra) meglehetősen élénk izgalmat keltett, mivel igy megint betöltetlenül maradt ez a tanácsbi- rói hely. Csütörtökön ápr. 30-án, 1/2 10 órakor kezdődött az egyházmegyei közgyűlés, melyet a főesperes igen szép és tartalmas, tömör imával nyitott meg, a tagokat számbavették, hitelesítő bizottságot választottak s a kinyomtatott tárgysort megállapították azzal, hogy a 19-ik pontot a 41-ik ponttal együtt fogják tárgyalni, t. i. a tanügyet. Ezután a §zavazatbontó bizottság tette meg jelentését több rendbeli választásról, melyeknek eredés nemes volt egész lénye, mint egy ábrándos költői gondolat. Oh, vájjon hol születhetett ez a szépséges asz- szony ? Talán a regebeli hóditó istennők (kiknél örökké tartott a mindenható szerelem) szülhettek ilyen leányokat, valahol, valamerre, messze-messze, hol örökké süt a napsugár, virágos délkeleti tájon, melyre nesztelenül, szeretőn borul rá a rózsák sóhajaitól remegő világos kék égboltozat. Vagy talán csak egy álom, amilyent rózsaszínű felhőkben szálldogáló angyalok visznek fel a magas- ságos égbe s amilyen csak iratos mezőkön, virágos réten, csobogó vizek mentén, bársonyos mohában szendergő tündérek pilláin szövődhetik. Észbontó sötét szemének tüzében egy egész világ minden szenvedése ott borong. Ha mosolyog is úgy néz ki, mintha sírna és örökké nedvesek a szemei, mint kora reggel a gyöngyvirág harmatos kelyhe, amikor rá mosolyog az első napsugár. Oh, az a mosoly! Milyen jól illene ahoz a finom metszésű piciny szájhoz és mégis mennyire száműzve van onnan. A sápadt, imbolygó őszi rózsa hasonlata illeti őt, melyet hasztalan csókolgat a kései napsugár, nem bírja vele feledtetni a közelgő telet, amitől fél, amitől irtózik, reszket, mert jól tudja, hogy annak fagyos lehelletétől meg kell halnia, meg, okvetlenül. Azután pedig nem jő semmi fény, csak egy sötétlő, bus, csillagtalan éjszaka és semmi melegség, csak a dermesztő Halál fagyos birodalma. # Szürke, nyirkos októberi nap volt. Fönn az ményeként Fábián István és Kádár Károly tanítók egyházmegyei tanitó-képviselőkül választattak. Itt került bejelentésre a tegnapi szavazatbontás is, melynek egyenlő eredményére nézve a törvények semmit sem Írnak elő. s talán legjobb lett volna a homoki egyház szavazatát elfogadni, mert hiszen az egyház valósággal leszavazott, Tóth Dánielre adta szavazatát, azt jegyzőkönyvbe is foglalta, s csupán a lelkész hibájából maradt el a név a beterjesztett szavazó Ívről, a formalitás igaz nem volt betartva, de az anyagi jog amellett szólana, hogy Tóth D. meg van választva. Az egyházmegyei gyűlés mégis uj választást rendelt el s a lelkészt 4 K pénzbírsággal sulytotta. Az esperesi jelentés részletesen felsorolta az egyházi élet nevezetesebb mozzanatait, megemlékezett dr Bartók György eddigi püspök és Uray Imre beregi egyházmegyei fögondnok, továbbá Ferenczy Imre krassói lelkész haláláról, megemlítette, hogy Krassó Oláh Sándort választotta egyhangúlag lelkészévé, Nagybányán pedig segédlelkészül Miszti Mihályt hívták meg. Az esperesi jelentés előterjesztéseit elfogadták. Egyházközségi közgyűléseket az egész egyházmegye összes egyházaiban nem óhajtanak szervezni, ezt terjesztik föl a kerülethez. Az egyházfentartó alapokról szóló jelentéseket tudomásul vették s Mikolát iskolája beszüntetése iránt való kérelmével elutasították. Eközben megérkezett Helmeczy Pál az egyházmegye újonnan választott jegyzője, aki az esperes kezébe ünnepélyesen letette az esküt, s akihez az esperes lelkes és fenkölt beszédet intézett. A számvevőszéki jelentések és előterjesztések nagyrészt tudomásul szolgáltak. Nagyobb vitát keltett a tisztaberki küldöttség jelentése, valamint a Márton Bálint-féle hagyaték ügye. Az aranyosmedgyesi csendőrlaktanyának az egyház telket adott s az épület 12 év múlva az egyházra száll, ezt megerősítették. Berendnek megengedték, hogy anyaegyházzá alakulhasson. Az apai egyház öumegadóztatását nagy elismeréssel fogadták s Papolczy Zoltán lelkészt őszinte óvációkban részesítették. A nagybányai egyházi adókulcs ellen Vásárhelyi Gyula által beadott fellebbezést a közgyűlés, mint teljesen alaptalant és meg nem okolhatót, mivel különben is az uj rendszer nagyot könnyít a híveken, elutasították s jóváhagyták a presbyterium intézkedését. Az ombodi és uszkai lelkészeknek megadták a káplántartási engedélyt, A bevehetetlen dijakat törölték. A szatmárhegyi lelkész fizetésemelését örvendetes tudomásul vették. A tanügyi bizottság előterjesztéseit és javaslatait elfogadták. Nehány tárgy maradt péntekre és négy fegyelmi ügy, amelyeket szintén elintéztek, sőt gyámintézeti gyűlést is tartottak és a jegyzőkönyvet is még itt Nagybányán hitelesíttették. égen komor fekete felhők szálldogáltak és sötét fátylát már korán boritni kezdte a leszálló alkonyat. Olyan szomorú, fakó volt minden, mintha vége közelednék a világnak. És az a húsz éves, elhagyott, halovány asszony úgy érezte, hogy vége is van, legalább az ő boldog, tiszta világának vége örökre, mindörökre. Amint ott feküdt az ijesztően csendes hálószobában, beteg, összetört leikével és lázasan dobogó szivével, minden csekélyke nesz idegesen rezzenti össze. Oh, hogy földerült ilyenkor egy pillanatra az a sápadt, élettelen arc s mily boldog csillogással csüngtek azok a vakító szemek a kis tapéta ajtón, hogy aztán újra a csalódás visszafojthatlan könnyei fátyolozzák be . . . És mint akit lázas vízió üldöz, ugrik fel párnái közül a lélek e fiatal nagy betege s oda rohan a sarok nagy, terebélyes pálmája alá s összekulcsolt kezekkel omlik le, úgy mint az oltár előtt szokás. A feje felett, a virágos falon bordeaux bársony keretben félig elsárgult, félig elmosódott arckép függött, egy édes, gyerek leány nevető képe. Maga a testet öltött ártatlanság mosolygott a fehér batisztruhás képről; igen, igy nézett ki ő az első áldozat napsugaras,, boldogságteljes idejében. Éhez a régi, igazi Énjéhez — amiből már csak a fehér ruhás arckép maradott meg — imádkozott minden napon, mióta a csalódás fulánkjai össze- szurták törékeny, érző szivét és ilyenkor megtelt az a két nagy ragyogó szem sötét, panaszos könnyekkel s lázas ajkairól valami fájó, gyötrő sóhajok szállottak fel aboz a mosolygó rózsás babaképhez s e sóhajokLapuixk mai száma © oldal.
