Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-12-06 / 49. szám
Nagybánya, 1908. December 6. — 49. szám. ^ * • * * '•U ” fi \ XXXIV. évfolyam. Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre á K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Révész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca SO. szám ala„„ Üzleti hirdetések négíjzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Gyermekek védelme. Nagy szerencsétlenségek alkalmával nem egyszer megtörtént már az az igazán szomorú és leverő dolog, hogy férfiak keresztül gázoltak a gyengébbeken s különösen a gyermekeken. Vészes tolongásoknál az erősebb — nem teljesen gyöngédtelenné válik s legelső sorban a védtelen gyermekeket tapodja agyon. Az emberiség nagy mértékben önzrrs ebben is a férfiak járnak elől. Nem régen Budapesten egy kis tifusz ütött ki. Hogy féltek tőle, menynyire védekezett mindenki, a mélyen tisztelt hírlapírók is iszonyú cikkeket hoztak, pedig csak 1—2 eset volt naponként s a tifusz nem is olyan ragadós. Most skarlát járvány uralkodik Budapesten s dacára annak, hogy naponta 20—30 gyermek kapja meg ezt az iszonyú betegséget, mégis csak elvétve látunk egy-egy 5—6 soros igénytelen hirecskét valahol eldugva hátul, a lapok ismeretlen tájain, mert csak gyermekekről van szó s nem a közélet dédelgetett nagyságairól. Még egy gondolatot hozzá tehetünk: ha egy-két sertés elhull valamelyik külvárosi udvarban, megállapítják a sertésvészt rögtön s hónapokig megzavárják a szegény gazdák sertésüzleti viszonyait, mert az állatot védeni kell, mert az sertés. Minő humánus ezzel szemben az a törvény, amely kimondja, hogy az iskolát csak akkor lehet bezárni, ha a gyermekek 30 százaléka beleesik a ragályba! A héten nálunk 3 újabb skarlát-eset fordult elő. A skarlát minden alakjában veszedelmes, az orvosok áltál még kevéssé ismert, mondhatjuk, a legrémesebb gyermekbetegség, mely az érintkezés által kitünően terjed, úgy, hogy egy harmadik is elhurcolhatja. El is hurcolják. A polgári iskolában keserű tapasztalatokat szerezhettünk e részben éppen most. És mégis azt tapasztaljuk, hogy a bajt nem kezelik a kellő óvatossággal a vezető körök. Napirenden van, hogy a beteg-házaktól bejárnak az iskolába. Már pedig ki biztosíthat arról, hogy a családokban lehetséges teljes és tökéletes elkülönítés, ki biztosíthat arról, hogy a beteg gyermek testvérén, még ha elkülönítették is, 4—5 nap múlva nem út-e ki szintén a baj, mikor ő már lappangó betegségével másokat is megfertőzött. Kérdjük; olyan sokat vészit egy gyermek azzal, ha pár hétre, vagy legalább 8 napra fölmentik az iskolázás alól, hiszen azt állandóan és könnyen pótolhatja. Mikor a levélhordó, kinél ragályos betegségben haláleset fordult elő,, két hét múlva kézbesít, mikor abból a házúul, ahol skarlát halott volt, másnap a többi gyermekek iskolába mennek, mikor úgy gondolkoznak, hogy »könnyű a baj« tehát mehet az iskolába a másik, vagy hogy »már meghalt« tehát mehetnek a többiek iskolába, akkor nem fogják a ragálynak útját vágni. A szüléknek legdrágább kincsük, vagyonuk a gyermek, a kiért teljesen önzetlenül sok-sok aggodalommal, munkát, nyugalmat, pénzt, sokszor életet hoznak áldozatul. A gyermekek védelme tehát, mint a kiké a jövő, első kötelesség. Ha terjedni fog a ragály és veszedelmes mérveket talál ölteni, a mitől Isten óvja városunkat, mi azokat tesszük felelőssé a pusztulás, vész, jajszó, sirás, gyermekhullásért, akik köny- nyedén veszik a bajt s az érintkezés megakadályozása áltai nem igyekeznek útját vágni a gyermekek iegremesebb ellenségének, a szülők legborzasztóbb gyászának. Nagybánya város előirányzata. Nagybánya városának 1909. évre szóló kölfségvelését a héten tárgyalta le a gazd. és pénzügyi bizottság. Tételről-tételre foglalkoztak kellő részletességgel és mélyreható alapossággal úgy a bevételekkel, mint a kiadásokkal. Hétfőn, november 30-án d. u. körülbelől felét végezték el ennek a nagy munkának, aztán Moldován László, Révész János, Ajtai Gábor, Stoll Tibor, Marosffy Dezső képviselőkből álló bizottságot küldöttek ki a takarékpénztári folyószámla megvizsgálására, amely bizottság kedden délután megtette a maga jelentését s ennek alapján letárgyalták aztán dec. elsején délután az egész előirányzatot. Majd csütörtökön rövid ülésre csak azért jöttek össze, hogy a számszerű végleges eredményt megállapítsák. Az előirányzat főbb tételeit következőkben ismertetjük: Az összes szükséglet 1,002.949 K 43 fillér, az összes fedezet 1,003.510 K 88 fillér vagyis a fölösleg 561 K 45 fillér. Ez a végeredmény tehát azt jelenti, hogy a pótadó kivetését ez idén sem fogja a város igénybe venni. Az előirányzat a régi szokástól eltérőleg most csak két részre oszlik, u. m. erdőgazdasági és közgazdasági részre. Az erdőgazdaság bevétele 375606 K. Kiadása 2603G1 K 95 f, a tiszta jövedelme 115.244 K 05 f. A kitermeléssel járó költségek itt természetesen igen magas össseget adnak, de a jövedelem is elég tekintélyes, személyi járandóságok csak 18828 koronát tesznek, adókra az erdészetnél 5392 koronára megy ki, erdőrendezésre 3358 korona, tűzifa vágatásra 164195 korona 95 fillér fillér, széntermelésre 10240 korona slb. erdészeti jövedelem várható tűzifa eladásból 254158 korona, laposerdei épülelfa 30000 korona, bérceserdei épületfából 16500 korona, fagyártmányokból 14280 korona, faszénből 20000 korona, fűrész- malom béréből 4257 korona, mellékhaszonvételekből 11556 korona, előlegek visszatériléséből 24000 korona. A közgazdasági pénztár összes bevétele 627.904 korona 88 fillér, összes kiadása 627.343 korona 43 fillér, fölöslege 561 korona 45 fillér. A város jövedelmei az erdőgazdaságon kívül Az én régi szeretőmről. — Irta : Révai Károly. — Megrogyva állok'; fejem ősz már, Sűrűn barázdás homlokom; Sáppadt arcomra föl van Írva, Hogy nemsokára búcsúzom. De azért lám, büszkén kiáltom : — Bár túl vagyok a delelőn, Engem még sonasem hagyott el Hűséges, régi szeretőm ! Vének! Elő a vallomással 1 Kinek van szeretője még ? Olyan, ki nem kacsintgat mással, S kinek a szive érte ég ? Nekem van tündérszép leányom, A teste, a lelke az enyém ! És ez az én szép ideálom, Mind csupa illat, csupa fény ! Mellettem áll a szépek-szépe, Csókszomjas ajkkal közelit! Szivem e rozoga, kopott szív Szűz érzelmekkel megtelik. Karjával átfog s szomju vágygyal Szerelmetes keblére von; S én mélán csak az ő szivének Szent dobogását hallgatom. Jaj ! mennyi üdv és boldogság van Egy hű szerető kebelén ! A menyország bűvös varázsát Csókjával lopkodja belém. Virágot bont aszott avarban, Bús éjnek ad sok csillagot; S mikor körül ködös homály van : Szavára fényes nap ragyog. U, Múzsám hűséges szerelmem ! Csak ne kíméljed csókjaid t Ölelgess gyönyörű karoddal, S ne hagyj el engem síromig! A nagy tömegnek gúny szavára Szivedet tőlem el ne vond; Legyek tovább is, ami voltam, Egy szegény versiró bolond 1 A jóslat, Mese.) Két vándor hosszú gyaloglás után megérkezett egy szép városba, amely telistele volt aranyos tetejű palotákkal. Az utczán selyemruhában jártak-keltek az emberek: valamennyinek leragyogott az arcáról a boldogság és megelégedés. — Jó helyre érkeztünk ! — mondotta társának az egyik vándor. — Itt megpihenünk s jól ellátjuk magunkat utravalóval is, Megálltak egy sátor előtt s kenyeret és gyümölcsöt vásároltak, Nagyon olcsó volt itt mindennek az ára. Váltig csodálkoztak rajta a vándorok, hogy a kofa mindenért csak egy rézpénzt kért. Mindennek egy rézpénz volt az ára. A vándorok megtekintették ezután a várost s nagy csodálkozással nézegették a sok drága ékszert, amely a kereskedők boltjai elé volt kirakra. Kíváncsiságból megkérdezték az egyik kereskedőtől, hogy mennyiért ad egy aranygyűrűt. Egy rézpénz volt ennek az ára. Hát azt a gyémántos karperecét mennyiért adja f — tudakozódtak a vándorok. — Annak is egy rézpénz volt az ára. — Miféle csodálatos város ez, hogy itt mindennek egyforma ára van? — kérdezte az egyik vándor a kereskedőtől. — Minálunk — felelte a kereskedő — mindennek csak egy rézpénz az ára. A vándorok most még nagyobb csodálkozással jártak-keltek a pompás városban, ahol mindenki boldognak és megelégedettnek látszott. Mikor a továbbindulásra került a sor, az egyik vándor igy szólt a társához: — Én nem követlek tovább vándorutadon, Én itt maradok ebben a boldog városban. Jól tennéd, ha te is követnéd a példámat. Itt boldogan élhetünk. A másik vándor azonban ezt felelte neki; — Én tovább megyek, mert azt hiszem, hogy az igazságot is ugyanazon az áron mérik ebben a városban, mint a portékát. Én küzdeni akarok a boldogulásomért s nem az a célom, hogy henyélve töltsem el az életemet. Megyek tovább s ha nem akarsz követni, akkor itt hagylak. Isten veled! Lap-unlc mai száma © oldal. MEGHÍVÓ a Teleki Társaság 1908. évi deczember hó 13-án (vasárnap) d. e. 11 órakor a városháza közgyűlési termében tartandó Í j? If H yaariy a . felolvasó ulesere, Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Dr. Kiss Rezső: Ünnepnap. Óda. 3 Dr. Káplány Antal: Petőfi és Teleki Sándor barátsága. 4. Fliesz Henrik: Költemények. 5. Révai Károly: Elbeszélés. Vendégeket szivesen látunk. Révai Károly Fliesz Henrik elnök. titkár.
