Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)

1908-08-02 / 31. szám

Nagybánya, 1908. \ X: Augusztus 2. — 81. szám. / Jrí S'yXlV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MBO-J'BX.EÜTXKl X^IIXTOElSr VASÁBNAP — Előfizetési árak: - ■ — ■ Egész évre 8 K. Félévre A K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévész János. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöbányai-utca 20. szám ala.. üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. Turisztikai széljegyzetek. Ismételve fölemeljük szavunkat szép vidé­künk érdekében. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy-kétszáz idegen tartózkodik állandóan a nyári évadban Nagybányán. Sokan megszerették a kies bányai hegy­láncot s alig várják, hogy ide siethessenek a nyár kezdetén s őszig itt maradhassanak. Hát ez mindenesetre szép és megható mozzanat. Azonban valóban elérkezett az ideje, hogy te­gyünk valamit az idegenek kényelméért és azért, hogy igazán jól érezhessék itt magukat. Talán unalmasak is vagyunk, de úgy lát­szik, az a sorsunk, ami a sváb papé volt, hogy többször kell egyet prédikálnunk. Nos tehát megint elmondjuk, hogy a hegyeket föl kellene tárni, utakkal behálózni, itt-ott egy-egy messze- látót építeni, padokat, asztalokat készíttetni, ahol a kirándulók megpihenhetnek. Van olyan helyünk, ahova egy menedékház is elkelne. A ligetben a keresztül-kasul erőszakkal kitaposott ösvényeket jó lenne betiltani, elzárni és igy tovább. Mily szép volna, ha a Kereszthegyre szer- pentinákon föl lehetne menni s odafent egy mesz- szelátó, vagy egy kis menedékház is várná a kirándulót, éppen úgy a Virághegyen, Kőalján, a Morgónál. A Vascsatorna, Szerencsy-forrás, Özike-csorgó, Szent-jános csorgó stb. egy-egy pihenő helylyel volna ellátandó. A ligetben a kerékpározást teljesen be kel­lene tiltani. Esős időben egyedül a milleniumi utón sétálhatnak a vendégek, itt pedig minden lépten-nyomon akad egy-egy biciklit tanuló fia­tal ember, aki veszélyezteti a gyermekeket, meg a felnőtteket is, hogy rájok dől, alig győznek ugrálni ide-oda a megriadt sétálók. Tudjuk, hogy városunk elöljárósága nagy kérdésekkel van elfoglalva, most rakja le tulaj­donképpen a jövő Nagybánya alapjait, de bátrak vagyunk a figyelmet fölhívni arra, hogy az itt elmondottak is az alapvető munkák közé tar­toznak s a hatóság, mely azt akarja, hogy Nagy­bánya kies, szép, kedves és vonzó legyen, többé nem térhet ki előlük. Megyek ... Megyek, amerre hív az estharang . . . A földre az éj árnya csap, Megyek, csalogat a fülrnile hang, Ah, olyan szép az alkonyat! Megyek, azaz csak lassan ballagok, Mindig tovább megyek, tovább . . . Halkan susogó méla dallamok Zsongnak bús szivemen át. A légben csipkerózsa illata, Mögöttem sötétlő vadon; Fölöttem csöndes, holdas éjszaka, S harmat rezg a virágokon. Mennék tovább, bolyongva még tovább? . . . Vonnak amott a kék hegyek . . . De itt egy csárda; vágyom lángborát, Szép lány méri — betévedek. Pálmay József. Lombard a Petri. — Irta: Friedmann Ferenc. — A holdnak derengő fényében úszott a sajka. Sáppadt és kísérteties volt az éj, mint Lombarda Petri lelke . . . Zúgott körötte a tengerár, mély, lázas muzsikával, világot ostromló dühvei . . . S véres szemei előtt iszonyú hullámokat vélt látni, mik szörnyű dördüléssel cuppannak az ő kis csol- nakára. Néma bánattal terpeszkedett előtte a tenger, olyan volt, mint egy nagy sir, melyre halotti le- peít hullat le a zöldsugaru hold . . . Félelmetes A végrehajtási novella. Napjainkban sürven foglalkozik a közvélemény az uj végrehajtási törvénnyel, mely kétségkívül gyö­keres változásokat fog előidézni a pénzvilág életében. Úgy hisszük, a t. közönség érdekében cselek­szünk, amikor röviden ismertetjük a törvény főbb intézkedéseit. Az országgyűlés mindkét háza megszavazta az uj végrehajtási törvényt. Az eddigi végrehajtási tör­vény az adós helyzetét rendkívül megnehezítette és sok esetben vagyoni romlását idézte elő. Az uj törvény orvosolja a végrehajtási eljárásról szóló és ma érvényben levő 1881. LX. t.-cikk több olyan hibáját, amelynek végzetes kihatása volt igen gyakran a hitelre szorult kisebb existenciák anyagi helyzetére. Tekintettel arra, hogy a nagy közönség majd­nem tájékozatlauul áll az uj törvénnyel szemben, mert a hírlapok még oly bő és gondos ismertetése sem tár­hatta fel oly közvetlenül az uj végrehajtási törvény rendelkezéseit, amennyire azok a közönséget érdeklik, bemutatjuk az uj végrehajtási törvény egyes intézke­déseit. Az uj végrehajtási törvény novellájának megal­kotásánál három irányban igyekezett a törvényhozás a régi törvény hibáin segiteüi; hogy az árveréseknél az ingatlanokat értékükkel arányban nem álló olcsó áron ne adhassák el; hogy a társtulajdonos ingatlan része, a másik társtulajdonos adóssága miatt ne kerülhessen árverés alá és hogy a végrehajtási eljárásnak költségei ne nehe­zedjenek annyira az adósra. E főszempontok mellett érvényesítette a kormány és a törvényhozás az uj tuiväny szellemében mind­azokat a kívánalmakat, amelyeket humanitárius és szo­ciális szempontból oly sok panasz sürgetett. Az uj törvény szerint a végrehajtás alól mente­sített tárgyak: Az adós vagyoni existentiájának biztosítása érde­kében a törvényjavaslat első sorban az életszükségle­tek közé tartozó és a kereset folytatásához szükséges tárgyakat vonja ki a lehető legtágabb mértékben a végrehajtás alól. így a mezőgazdasággal foglalkozókra nézve az eddigi törvény rendelkezéseivel szemben, melyek csak 5 hektoliter vetőmagot mentesítettek s ezen kívül a 12 kataszteri holdat meg nem haladó földbirtok tulajdonosainak igavonó jószagait és gazda­sági eszközeit csak a március 15-től november 15-éig terjedő időn belül mondták ki el nem árverezhetönek: a törvényjavaslat a 12 katasztrális holdig terjedő birtokon a földmiveléshez szükséges vetőmagot, iga­vonó jószágot, gazdasági eszközt és trágyát egyálta­csend volt. És ez a mély, ez az agyzsibbasztó csönd tette lázassá idegeit, ez a rettenetes csönd korbá­csolta veszett viharrá dühöngő képzeletét. Az acélkék szinü hullámsir szélén fehér fodrok voltak. És ezek a fodrok kacéran ütődtek belé a barna dongáju csolnakba. És ő belebámult ebbe a fekete mélyü víztömegbe, az átlátszó, a mocsokta- lan árba. És hallgatta azt az örök zúgását a ten­gernek, mely százezerszer fokozza a képzeletet, mely örökké változatlanul zug, s amely csendes időben tompa morajjá egyesül ... S ott a hullámok mé­lyén, ezer méterre alant egy halállal vívódó, véres homloku ember végső tusáját s arcának torz vigyor­gását látja. Őt átkozza vértelen ajkával, őt keresi üveges szemével s őt markolja meredt ujjaival és ráncigálja le az örökké suttogó, az örökké vívódó tenger korallos fenekére . . . »A szeretőm, Petri! A szeretőm!« hangzik a mélyből. »Te is szeretted?! Te is?« Siklik, csúszik a csolnak a végtelen vizen. S amint belecsapódik a viz a csolnak orrába el-el mossa az alant vívódónak rémülettől megdermedt arcát ... És Lombarda Petri ilyenkor-fellélegzik. Üres volt a part. A hold bágyadtan sütött alá. Távolban két embernek körvonala látszott. De a bokrok alatt is dobogott egy szív. Nyugtalan vérü olasz sajkás rejtőzött el oda. A keskeny csolnakot is, hol két embernek volt hely, magával húzta a bozótba. Sehol semmi. Csak mintha a föld szive dobogna, néha valami dübörgés hallik. Tán a ten­ger megtörő hullámzaját hozza a szél. Hallkan szállt le az éj. Olyan volt ez a bűvös éjszaka, mintegy eltévedt szűz szeme: rejtelmes, ijedős, bágyadt fénynyel teli, titkos és . . . őrjítően nyugodt. ___________________________________ TL a/pinnlr mai száma G olcLa.1. Iában mentesiti a végrehajtás alól; de egyszersmind kiterjeszti ezt a mentességet — március 15-től novem­ber 15-ig terjedő időn belül — a nagyobb mezőgaz­daságokra is, melyekről az eddigi törvény egyáltalán nem gondoskodott. Kiterjeszti pedig akként, hogy ebbeD a mentességben jövőre ne csak a föld tulajdo­nosai, hanem általában a mezőgazdasággal foglalko­zók, tehát haszonbérlők is részesüljenek. Jelentékeny könnyítéseket tartalmaz a törvény- javaslat a köztisztviselők és a velük egy szempont alá tartozó más személyek illetményeire vezetett végrehajtás tekintetében is. A lefoglalás alól elvont minimumot a fizetéseknél az eddigi 1600 korona helyett 2000, a nyugdíjnál pedig 1000 helyett 1200 koroná­ban állapítja meg, s ezen minimumon felüli összegnek egyharmadát mondja ki lefoglalhatónak. A nem állandó alkalmazással bírók illetményei­ből (napidijak, munka- és szakmánybérek) a törvény- javaslat az eddigi 3 korona helyett napi 5 koronát von ki a végrehajtás alól, azzal a korlátozással, hogy a végrehajtást szenvedőnek, vagy családjának élelme­zéséből és lakbéréből felmerülő követelések fejében ezen mentesített összeg is fele részben is lefoglalható. Eddig a munkabérek ezen a címen korlátlanul lefoglalhatok voltak. Az iparral és általában kézimunkával foglalkozók védelmét célzó intézkedéseknél a törvényjavaslat az 1881-iki törvénytől abban tér el, hogy a kereset foly­tatásához szükséges háziállatokra is kiterjeszti a men­tességet és a kisipar javára a foglalásmentes anyag- készletnél a 100 korona értéket 150 koronára emeli. Uj mentességet állapit meg a törvényjavaslat arra a készpénzre nézve, amelyből a végrehajtást szen­vedőnek és háznépének szükséges lakásbére egynegyed évre kitelik, amivel a legnélkülözhetetlenebb életszük­séglet fedezését kívánja részükre biztosítani; a nélkü- lözhetetleu háziállatok részére a szükséges takarmányt az 1881-iki törvényben megállapított egy hónap helyett félévre vonja ki a foglalás alól s hasonló időbeli kiter­jesztéseket tartalmaz az élelmi-, tüzelő- és világító- szerek szükséges készletének mentessége tekintetében is. Az ingatlanoknak aránytalanul alacsony áron való eladása ellen a törvény úgy intézkedik, hogy a házbér alá eső ingatlan az árverési hirdetményben meg­állapított kikiáltási ár felénél, egyéb ingatlan pedig annak kétharmadánál alacsonyabb áron el nem árve­rezhető. A nagyobb vételár elérésének lehetőségét kívánják ezenkívül megkönnyíteni a törvénynek az utó­ajánlatra vonatkozó rendelkezései is. Az 1881. LX. t.-cikk azon nagy hibáját, mely szerint egy vagy több, de nem valamennyi tulajdonos társ ellen vezetett végrehajtásnál az árverés nemcsak a végrehajtást szenvedők, hanem a többi tulajdonos­társ ellen is elrendelendő volt, a törvényjavaslat akként A bokrok közül két villogó szempár kisérte a közeledőket: a Lombarda Petrié. »Jönnek« dörmögi kését végigcsusztatva térdén, mintha élesítené. Pe­dig dehogy akarta. Egész lénye le volt foglalva av­val, hogy most vért fog látni. Homlokán kidagad­tak az erek. Szive hevesen lüktetett. Kékellő arca lázas forróságban égett. Gyanútlanul jöttek Andrea és a jegyese: Car- mela. Szép nyári est volt. Sétálni jöttek ki a partra. Nekik oly nyugodt, oly csendes volt a természet és mégis oly pompás . . . Szép volt Carmela. Duz­zadt orcájának finom bőre alatt forró piros olasz vér kerengett . . . Andrea egyszerű hajós ruhában volt, de öve mellől kacéran pislogott hosszú, két­élű tőre, amivel ölni lehetett. Most jegyezte csak el Carmelát. Az egész kis olasz falut bántotta az irigy­ség. »Miért épen Andrea?« De különösen Lom­barda Petrit ette a sárga méreg. Az ő keze közül szedte ki Carmelát Andrea. Pedig Carmela neki Ígérte a kezét . . . S ma karonfogva látta Andreá­val ... Ez elég volt. A terve is készen volt már. Megtudta, hogy este sétálni mennek ki a tenger­partra. Ő is ott lesz! De nem öli meg Andreát, csak megszégyeníti. Az arcába vág. Carmela is bű­nös. Neki isi És most jönnek. Felé. Jobban reszketett most, mintha a tenger közepén érte volna valami rette­netes vihar. Alig nyögi . . . szinte leheli: »Itt van­nak! . . . Itt . . . Itt . . .!« S mint a tigris ugrik ki a bokorból s ráveti magát Andreára . . . Car­mela dermedten áll mellettük ... De Andrea gyor­sabb s tőrével végigkarcol Petri homlokán. A vér patakban ömlik s elönti lángoló szemét Petrinek. Csak úgy vakon rohan ez neki ellenfelének. Egy vágást ad neki valahova. Aztán mégegyet és Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom