Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-08-02 / 31. szám
(21 31. szám. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE 1908. Augusztus 2. orvosolja, hogy a vonatkozó rendelkezéseket egészen hatályon kívül helyezve, az árverés elrendelését a végrehajtás alatt nem álló tulajdonostárs hányadára csak akkor engedi meg, ha azt valamennyi tulajdonostárs hitelesített beadványban kéri s egyszersmind az újabb hirdetési költségre szükséges összeget előlegezi. A végrehajtási eljárás olcsóbbá tétele tekintetében számottevő intézkedéseket tartalmaz a törvény- javaslat, mely a járulékok nélkül 100 koronát meg nem haladó követelésnél a végrehajtást feltétlenül hivatalból elrendelendőnek mondja ki, tehát az adóst a végrehajtató közbelépésétől származó költségektől megkíméli, továbbá a becsüs alkalmazását csak az elkerülhetetlen szükségre korlátozza és több végrehajtató esetében az árverési hirdetmény kibocsátásával és kézbesítésével járó költséget csökkenti, végül az árverési hirdetménynek a hivatalos lapban való közzétételét az eddigi három helyett csak egyszer teszi kötelezővé. Ezekben soroltuk elő mindazokat a főbb rendelkezéseket, melyekkel a törvényjavaslat az 1881-iki törvény legsúlyosabb hibáit, az önfentartásukban leginkább fenyegetett kis existentiák érdekében kívánja orvosolni. Hogy ennél továbbmenőleg a törvényjavaslat magának az ingatlannak bizonyos minimumát is nem vonja el a végrehajtás alól: erre nézve •— bármily sürgős a homestead intézményének behozatala, be kell látni, hogy az ingatlanok nagy részét jelenleg terhelő jelzálog révén egész jogrendszerünkbe mélyen belenyúló intézkedésnek egy novelláris törvénybe való felvétele lehetetlen. E kérdésnek a megoldása egyébként már olyan előrehaladt stádiumban van, hogy az erre vonatkozó külön törvényjavaslat előterjesztését az igazságügyminiszter már a legközelebbi ülésszakra ígérte. Kritika és álszemórem. Társadalmi érintkezésünkben, mikor szó esik egyről-másról, hogy határozott véleményt kellene mondani, valamely dologról, gyakran hallunk ilyen nyilatkozatokat: »Kérem, ez az én foglalkozásomtól annyira eltérő«, »Igazán én ebhez teljesen laikus vagyok«, »No, jótól kért véleményt« stb. Viszont, aki esetleg sok mindenhez hozzá mer szólani, arra könnyen ráfogják, hogy ezermester s épp azért nem ért semmihez. Ex omnibus aliquid, ex toto nihil. Véleményem-szerint, ha valaki bárminő foglalkozást, de csak egy foglalkozást üz, attól méltán elvárható, hogy azt a foglalkozást szinte gépszerü pontossággal és tökéletességgel tudja végezni, elvárható, hogy abban teljesen jártas legyen és épp mivel ez oly méltán megkívánható, annál inkább kell, hogy egy ilyen ember müvészmunkája minden kritikát kiálljon és ha müve valósággal egy gondolkodó elmének nyomait viseli, nem sablonos, hanem a mester egyéniségét tükrözi vissza, az ilyen mű nyugodtan állja a kritikát minden irányban. De ha már valaki eljutott a kritizálhatóság eme magaslatáig; akkor azt kívánni, hogy egyszerűen beadjuk a derekunkat és elősorolván az illető nagy qualitásait megtegyük őt egy magasabb szent és sérthetetlen lénynek, akinek puszta neve említésekor szent borzalom fut keresztül rajtunk és végtelen törpéknek érezzük magunkat, hogy vele szemben véleményt merjünk kockáztatni: Ez a túlzások túlzása. így keletkeznek a nagyságok,, akik nagyon is észrevéve előnyüket, azután a már egyszer megszerzett nevök fényében sütkéreznek, esethörögve esik össze . . . Carmela őrülten sikoltozva rohan el: »Andrea; Szegény Andreám!« Lombarda Petri pedig letörli a vért homlokáról, kiszakit egy darabot ingéből s beköti a sebét... S most bután, reszketve nézi Andreát és látja, hogy a homloka véres és a szive fel van nyitva . . . Őrült remegés szállja meg. Rémképeket lát. Homlokát valami szörny forró vassal süti s melle úgy piheg, mint a viharos tengeren a fel s lecsapódó hullám . , . »Ölt . . . Igen! ölt!« dobolja valami a fülében. S véres szemével lángbetüket lát az Andrea homlokára vésve: »Miért Lombarda Petri, miért? . . . »Érzi, hogy valami korbácsolja, valami hajtja s érzi, hogy mozdulni sem tud . . . A vékony vászonkötésen átszivárgóit a vér és ismét csepeg. Egy csepp a kezére esett. S Lombarda Petii felbődül, mint az oroszlán, ha gyilkos golyó találja ... És elindul. És megy. Egy lépést, kettőt .. . és megáll Andrea előtt. Őrült vágy fogta el, hogy magával ragadja, hogy vigye, vigye ész- nélkül, lázasan acélos karjaival be a tengerbe. A homályos mélybe . . . Letépi róla az inget. S egy nagy követ vesz. De már sir, sir Lombarda Petri. És al akarja temetni Andreát. Az ingbe csavarja a követ. S odaköti Andrea derekához .,. . Ölre fogja. Jajongva, sírva viszi a csolnakjába. És evez, evez be a tengerbe, az örökös zúgásba s a kis, locsogó habok mind belebb viszik a sajkát . . . Egy locscsa- nás ... Egy sóhaj ... És Andreát viszi lefelé a kő a tenger korallos fenekére. Nagy gyűrűkben vált szét a viz. S ezek a gyűrűk a sajka alá mentek s meg- libbentették a csolnakot. S az csendesen himbálózva megáll ... A véres hullámok lassanként elsimulnak. Rettenetes csend volt. És Petri majd megsiketült az agyában konduló harangszótól, mely szivéig s leges tucatszámbá menő munkáikra is várják a tömjénezést. Tehát a jó hírnév megszerzése válik első sorban is szükségessé, ebben pedig nagy segítő társ ma a reklám. Igazi hozzáértő ember vajmi ritkán mondja el véleményét és a jóindulatú kritika gyakran üzleti, baráti, vagy vállveregető okokból ered. így azután a nagyközönségnek ama része, amely az egyoldalú kritika után indul, gyakran jut hamis véleményre. Ez okokból tartom én szükségesnek, hogy az embereknek lehetőleg önálló véleményök legyen. Hogyan, miképp, az nagyon egyszerű. Az ember már gyermekkorától kezdve azért tanul, hogy általános ismeretekre tegyen szert, ezért az általános alapvető ösmeretekért küzd egész az érettségiig. Természetes, ha még oly sokat is tanul elméletben, kell, hogy ösmereteket szerezzen gyakorlatilag is. Erre való a minden téren kínálkozó mükedve- lősködés. Nagyon sok műkedvelőből lett már művész és épp a mükedvelősködés szüli meg azt, hogy hajlamának megfelelő téren fejthesse ki és valósíthassa meg ideáit az ember. A műkedvelő, aki nem kenyérkeresetből üz valamely foglalkozást szabad kezekkel dolgozhatik, nem kötik meg kezét-lábát a megrendelők, tehát ha bizonyos tehnikai fogásokat elsajátított, úgy előbbre viheti magát a választott foglalkozást, mint látjuk sok esetben, hogy tényleg előbbre is vitték. És az amatőrök munkája előtt a hivatásos ember megáll és azt mondja, hogy ezt teheti egy amatőr, de ha én adnám ezt megrendelőmnek, ugyan ki fogadná el azt? Pedig elfogadná, hogyha tényleg értené, mi abban éppen az értékelni való és becses. Tehát az önálló vélemény a fő dolog. De napjainkban nem ezt lá'juk, hanem ellenkezőleg az óriási ingadozást. Elhisszük a kereskedőnek, hogy nekünk az a megfelelő, amit ő ád, hagyjuk magunkat befolyásolni. Ha a kereskedő azt mondaná egyszerűen, tessék nézni, ezeket az árukat tartom raktáron, tessék választani Ízlése szerint, egyszerűen udvariatlan embernek tartanók és ott hagynók — ugyancsak, ha más dologra van szükségünk, következnek a barátok s barátnők tanácskikérései. Egy ezt mondja, az amaz azt, amig végre végleg belezavarodunk a legizléstelenebbe, legalább magunknak Ízléstelen, de annyira szuggerálva lettünk, hogy végül elhisszük, hogy épp ezt akartuk elérni és semmi mást. Egyáltalában ez a másért s másnak való élés a mai kor legnagyobb bűne, ezt igy láttuk ott, amúgy láttuk amott, nekünk is kell ezért épp olyannak lenni, egy hajszálat sem engednünk belőle; ahelyett, hogy ép ellenkezőleg saját igényünk, ízlésünk s kényelmünknek megfelelőt választanánk: Hát a kultur ember az ősi majmolás természetén nehezen tud átvergődni, egyesek, akik mernek szakítani az egyhangú örökös sablonnal, meg is kapják a különc nevet. És az a legérdekesebb, hogy ezeket a különcöket pár év múlva ezer számra utánozni mégsem átalják ? Ha az ember lehetőleg minden téren igyekszik betekintést nyerni egy más dolog technikájába, úgy sok mindenről fogalmat nyer és nem mond rá olyan kritikát, melylyel blamirozhatná önmagát. De minthogy ezt tegye, annyi fáradságot vegyen magának, egyszerűen előáll adott viszonyok között a már említett »laikus« mivoltával. Mondjuk ki bátran, egy igazi müveit embernek tartozzék az műveltségéhez, hogy fogalmai legyenek legalább is egy és más dologhoz Akkor azután onnan vissza agyáig csapott. S. ott a viz alatt, a tenger fenekén haláltusáját ^vivja egy véres homloku ember és hivja és csalja. Ls véres ajkával átkozza a gyilkost És a ruháját ráncigálja és a torkát szorongatja. És viszi, viszi rettenetes erővel, le a falánk, a tátongó, a hűsítő hullámok közé. »Nézd Petri, itt olyan jó, de olyan jó itt a mélyben, ahová te dobtál . . .!« Sápadtan ült csolnakában Petri. Olyan volt az arca, mint a hold. Sárga, sápadt, reszkető. Mozdulni sem bírt Petri. Az örök felelősség mardosó lángja égette lelkét. Csak bámult meredt, üvegesedő szemekkel a hullára, amely sehol sem volt. Es úgy szeretne lemenni hozzá, hogy megfojtsa, hogy betakarja arczát, hogy ne tudjon oly rémes szemekkel nézni reá. De nem bir mozdulni, mert odatapad a halott arcához a szeme. S ott látta maga előtt mindig azt a véres homlokot, az üveges szemet, a tajtékos szájat . . . Borzongós éjszaka szállt le. Petri látta, mint verik ki fekete szellemek az égboltot sárga szegekkel. Leszállt a hold. Sötét volt. De a tenger mélye világos. Az Andrea vére fénylett ott. S az a rettenetes vigyorgó arc hivja, csalja és átkozza őt. S Lombarda Petri kis csolnakja tovább úszik a fekete vizen. A homlokából időnkint egy-egy csepp vér' szivárog a kezére. S mély, tüzes vonal marad az arcán, ahol végig folyik. Égeti az a csepp s nem bir mozdulni, hogy letörölje . . . Ott látta vonaglani a tenger fenekén még a hajnal vörös fényében is a testet, mely hívta, mely csalta és átkozta őt . . . Csak néha rezzent föl, ha a szél erősebben kavarta fel a tajtékos tengert. az ilyen müveit emberek nem fognak felülni jogtalan, oktalan kritikáknak, nem fognak fütől-fától tanácsot kérni minden dolgaikban, hanem szerzett tapasztalataik révén önálló énjöknek megfelelő életet fognak élni és ítéletet alkotni s vallani. Érős a hitem, hogy a legnagyobb művészek soha se fejlődtek volna kritika nélkül nagy művészekké és gyakran meriték előbbre jutásuknak lényegét egv egyszerű, de jól látó laikus véleményéből. Ma ettől elesnek, mert a mai magát műveltnek tartó közönség nem mer álszeméremből Ítéletet mondani, nehogy műveletlennek lássék. .Azt is lehet mondani, hogy egy amatőr véleménye sem lehet mérvadó ; ej, pedig dehogy nem, egy jól látó amatőr önzetlen kritikát gyakorolhat, de egy pályatárs csupa elfogultságból vagy üzleti szempontból sem fogja azt tenni. Aki betekintést nyert egy munkának elkészítése körül fölmerülő technikai nehézségekbe, csak az tudja értékelni az alkotó művész munkáját, az ítélhet a felett, hogy mikép tudta leküzdeni a nehézségeket. Tehát csak több fáradságot, tapasztalást szerezzünk s merítsünk egyéni ízlésünkből, úgy önálló kritikánk meg fog szabadítani a tapogatózás, ingadozás s mások véleményének kellemetlen útvesztőjétől. Junior. Heti krónika. Elseje van, felséges, várva-várt és sokak által irigyelt kedves nap. Ilyenkor jobban fog az emberi elme, vigabban serceg a toll a papíron s az egész világ ragyogóbb szint ölt. Előttünk a mulatságok egész serege, az iparos ifjúság, kereskedők, a kabarettek diszmurija, a klassikus koncert. Nekünk nem elég egy Anna-bál Nagybányán, ezzel megelégedhetik Pöstyén, Herkules-fürdö vagy Tátrafüred, nekünk három-négy is kell, hogy városunk ősi múltjához mérten, szégyenpir nélkül állhassunk meg a világ előtt. Melyikbe menjek el f Az én hajlott koromban mind a négyet nem bírom, kilencedikéig a zsebem is franciás lesz. Igazán drámai helyzet, melyből nehéz a kibontakozás. Az iparos ifjúságnál tapasztalhatunk lelkesedést, a kereskedőknél rendezői tudományt, a koncertben klasszicitást, a kabaretben változatosságot. Nincs ebben személyválogatás, a jó közönséggel együtt ott leszünk mindegyiken és hogy síkért fogunk konstatálni kivétel nélkül mind a négy estélyen, az szent meggőzödésem, melyet soha nem fogok szegre akasztani, miként T. K. a bihari pontokat. Elmegyünk! Az árvíz már úgyis elmúlt, a haragos Zazar félénken összehúzta magát, mint a gyermek, aki csínyt tett s retteg, hogy békóba verik. Váralján sem járnak már lóháton a hivatalba. Nincs tehát semmi akadály többé a világon. Kirándulás kirándulást ér, erdők, mezők, hegyek, völgyek csak úgy tarkáinak a nyüzsgő turistáktól, jut még a Kereszthegy tetejére is. — Ez már igazán felséges ! a háromszáz méter mélységben elterülő város, odaát az erdélyi hegyek; a Szamos, Lápos, Zazar folyó, a Fernezely pataka, a tizenhat község, amint látni lehet. Na, ez valóban megér 100 forintot! így kiált föl önfeledten egy lelkes turista. Lefelé jövet azonban észreveszi, hogy elveszett az ezüst szivar tárcája. Szomorúan kapkod a zsebeihez s bizonyos lemondással jelenti a társaságnak, hogy; 50 forintnak fuccs! — Látod, milyen szerencsés vagy te komám, vág vissza neki Jóska barátunk, most éppen 50 forintot nyertél, mert a hegyi kilátás szerinted is 100-at ért. Hát még a város mennyit nyerne, ha minden kilátást hozzáférhetővé tenne; de most nem törődik azzal senki, vörös-fehér póznákkal emberek járnak körül az utcákon s ahova egy komoly képű ur parancsolja, oda karót vernek, olyik helyre kettőt is. Ahol egy karó van, oda izzó-, ahol kettő, oda ivlámpajön, ennyit tudunk a hivatalos titokból s ez nekünk már elég, hisz nem vagyunk nagy igényűek s oly kevés örömhírrel megelégszik a krónikás. Kérelem. A beállott elseje alkalmából kérjük a hátralékok szives beküldését. Jelen számhoz mellékelt utalványlapon az esedékes összeget kitüntettük. Tisztelettel: a Kiadóhivatal. Kinevezés és áthelyezés. A m. kir. földmivelés- ügyi miniszter Sailer György kir. erdészeti szám- vizsgálót számtanácsossá nevezte ki s a napokban Ungvárra helyezte át az ottani kir. erdészethez. Eljegyzés. Markó Béla szatmári banktisztviselő eljegyezte Szinérváraljáról Gerber Irént, Gerber Ödön gyógyszerész leányát. Kinevezés. A földmivelési miniszter Mikes János kir. erdőmestert erdőtanácsossá nevezte ki. Tanügyi kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Wotzasik Adél nagybányai áll. polgári isk. h. tanítónőt, ugyanezen iskolához, a XI. fiz. osztályba segédtanitónővé nevezte ki. A helybeli g. k. templom építését, hir szerint Fogarassy és Tatorján szatmári cég vállalta föl az eddigi tervek szerint s még ez évben be akarja az építkezést fejezni.
