Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)

1908-05-17 / 20. szám

Nagybánya, 1908.

íius 17.

20. szám.

XXXlV. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

IVtEOKREXRE INTIK! IVIIINTIDIBKT VASÁRNAP

— Előfizetési árak :

Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos ;

Révész János.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Felsöhányai-utca 20. szám alatt. Üzleti hirdetések négíjzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint.

—1

A g. kath. torony rombadőlése.

Csak a múlt számunkban dicsértük meg, hogy milyen szép, milyen nagy, hatalmas, hogy vetekedik a Szt. István toronynyal s ma már csak egy óriási romhalmaz jelzi a helyet, ahol volt.

A g. katholikusok Brebán Sándornak, a fáradhatatlan lelkésznek vezetése alatt ugyanis uj templomot építenek Bálint és Jámbor budapesti építészek tervei szerint. A templom föhajója, az előcsarnok, a baloldali kis bástyatorony már nagyjából készen volt, vakolás, menyezet nélkül, a 40 méterre, illetve fedéllel együtt 50 méterre tervezett torony alsó része még tavaly, felső része pedig most épült tavasz óta. Már volt úgy 28 méter készen belőle, amit gyorsan emeltek föl; a szcp román stilü templom már kedves képet nyújtott a szemlélőnek s ime e hó 12-én pont déli 12 órakor romba dőlt a torony s magával ragadta a tern plom előcsarnokát is.

Mikor a g. katholikusok a kertben álló külön harangláb egyik harangjával elharangozták a delet, egyszerre csak mintegy 6 másodpercig tartott meny- dörgésszerü robaj, majd utána erős és sürü farecsegés- ropogás hallatszott, a munkások éppen lefelé jöttek s amint tudtak menekültek a robajra, lekusztak hirtelen az álványfákon, voltak akik a toronyról a templomra átugrottak s aztán onnan kúsztak le, akik alul állottak s már lent voltak, azok szétfutottak, szóval a munkások elég ügyesen viselkedtek — noha némelyek együtt estek az állványnyal a magasból — s meg is menekültek egytöl-egyig mind, persze ez nem történhetett kisebb- nagyobb sebesülések árán.

Szentmiklóssy és Kulin járásbirák, továbbá Schönherr Sándor m. kir. főerdész közvetlen szemlélői voltak az összedőlésnek. Szentmiklóssy éppen azt magyarázta, hogy milyen csinos a templom, milyen, szépen halad stb. amikor nemül, láttára összeroppant az egész alkotmány.

Nyomában nagy porfelleg támadt, látni alig lehetett, csak a sebesültek jajgatása hallatszott az omladékból.

A helyszínén óriási tömeg gyűlt össze, alig pár perccel a rombadőlés után ott volt városunk polgár- mestere is, aki legelsőnek fogott hoszá a mentéshez és aki mintegy fél órai fáradság után névsor szerint összeszedte a munkásokat, amikor is kiderült, hogy a munkások közül senki sem hiányzik, de többen súlyosan megsebesültek. Ott voltak a helyszínén hamarosan az önkéntes tűzoltók is Rónay Géza alparancsnok vezetése mellett tizenöten, ők (vörös karszalaggal jelezve) látták el a biztonsági, rendfentartási szolgálatot s akik kórházba szállították a sebesülteket.

Megjelent a főkapitány, főjegyző, mérnök, csend- őrség, orvosok u. m. Herczinger, Kádár, Nagy. Wagner, Winkler, akik a sérülteket hamarosan be is kötözték.

A több ezer emberre tehető tömegben zúgolódás

Ősi örökségünk.

— Két közlemény. Irta: Zempléni Árpád. —

II.

A magyar dal el-elrejtőzött a hatalmasok elől. Sürü erdők tisztásain, titkos ünnepeken hangzott, mint a Szent-Iványi ének, aztán a fonóházakba vonult el virágénekeivel, s csak olykor-olykor, háborús időkben, a csaták zajában tombolta ki magát. Az ősi vallás kihaltával a harci dicsőség volt egyetlen élesztője a magyar dalnak. Minden nagyobb háborúskodásunk száz meg száz szép nótát vetett fölszinre. Nem mind a csatamezőn termett az bizonyára, noha a magyar mindig ott volt igazán elemében, hanem inkább akkor kaptak szárnyra, akkor, ott cserélték ki a nótás vitézek meg a kobzosok szülőföldjük tiltott, titkolt, üldözött, szeretve féltett dalait más vidékbeliekével. Valóságos daivásár lehetett egy-egy táborhely, mint ma a kaszárnyák. Csakis igy magyarázható meg, hogy például a kuruc-dalok oly változatosak, szépek és ősi zama- tuak. Minden vidék adhatott hozzá a maga dallam- kieseiből valamit. Hogy mely vidék mikorit és menynyit, az még megfejtőjére vár.

A népdalokat tudtommal, Szénffy Gusztáv gyűjtötte először rendszeresebben, szövegben és kótázva. Járt Erdélyben is gyűjteni. 0 hangoztatta először azt a véleményt, hogy a nyugati vonal- és ütemrendszer fölöttébb alkalmatlan a magyar dallamok jegyzésére és beosztására. De hát nincs más, tehát használjuk. De jó lenne átalakítani valahogyan. Ez azonban jámbor kívánság maradt mind e mai napig. Bartalus István hatalmas köteteiben szintén csak annyit adhatott

és moraj hallatszott, mikor egy-egy sebesültet szállítottak s leírhatatlan rémület vett erőt a lakosságon, úgy hogy később a csendőrség már csak a legnagyobb erelylyel tudta a rendet föntartani.

Megsérültek súlyosabban: Ancsa Pál, Brinzeli Gábor, Csicsó Demeter, Gázsa László, Pojenás László, kik a kincstári kórházban feküdtek. Könnyebben mintegy heten sérültek meg: Krizsán Simon, Miháli János, Bikfalvi Pál, Földiáki Mihály, Krizsán György, Páska Károly,. Grabán Ferencz. Ezeket a lakásukra hazavitték.

Brebán Sándor lelkész Borpatakban volt akkor, mikor a ledölés történt, délben kocsin hazafelé indult; amint az országúti a kijöttek, a bérkocsissal együtt, aki sziutén g. k. vallásu, látni akarták az uj g. k. tornyot, hogy miként illeszkedik bele a város általános látóképébe? de sehol sem találták. Észrevették a g. k. templom piros cserépfedelét is, de a torony nem látszott. Brebán lelkületében súlyos aggodalmat keltett ez az érthetetlen dolog; mikora »hosszú zúzó« eléért, akkor kiáltotta egy munkás fel a kocsiba, hogy összedőlt a torony s mondta azt is, hogy sok embert maga alá temetett, többen meghaltak, 20-an megsebesültek. Polgári iskolás leányok is alatta vesztek.

Brebán azonnal a helyszínére hajtatott. Képzelni lehet azt a lelki állapotot, amelylyel megérkezett a rettenetes, lesújtó, sót megdöbbentő látványt nyújtó romokhoz.

Délután körülbelől 60 kirendelt bányamunkás neki látott a romok takarításának, haladtak is vele szépen szerdán is, közben azonban az ügyészség a takarítást betiltotta, hogy a helyszínén vizsgálatot eszközölhessen, ezért csütörtökön úgy álltak a romok érintetlenül.

Van-e alatta valaki, ki tudja? Valószínű, hogy nincs, mert hiszen a munkások névsorából nem hiányzott senki, aztán a városbeliek közül, ha valakinek hozzátartozója hiányoznék, már azóta kereste volna.

Nincs azonban kizárva, hogy valami vidéki csavargó ott aludta déli álmát a torony tövében s ott is maradt örökre, olyan, akit nem keres senki, pláne a vidékről. Ismételjük, nem valószínű, de nincs kizárva.

A szerencsétlenség okáról bajos tiszta képet alkotni, majd a vizsgálat fogja kideríteni. Jámbor Lajos építész többször megtekintette az építést, legutóbb is itt volt három hét előtt; a város mérnökét is felszólították olykor, hogy ellenőrizze a vezetést. De vezető, vállalkozó tulajdonképpen nem is volt.

Mondják, hogy nagyon vékonyra volt tervezve a torony,' L35 m. vastagságra, alaktalan kőből, mikor pl. a helybeli ref. torony alul 2-40 m. vastag, a Szent Isván torony 3 m., hogy gyorsan építkeztek s a fal nem Szállhatott és nem száradhatott meg, hogy az esőzések is ártottak az építménynek, hétfőn éjjel is valóságos felhőszakadás-féle eső volt. Mindezek találgatások, melyekre sokáig nem fogjuk a végleges választ megnyerni.

ki dalainkból, amit és amennyit éppen kőtára és ütemre tudott szedni. Holott sokkalta több hangot éneklünk, vagy hegedülünk, mint amennyit jegyezni bírunk. Ezért nagyon nehéz a magyar nótát zongorázni is, mert elvesznek az átmenetek finom árnyalatai. Ha a cigány csak azt a tizenkét hangot hallaná, amennyi a zongorán van egy oktávban, rég útilaput kötöttünk volna a talpa alá. Ök azonban valósággal énekelnek hegedűjükön, hajlonganak, táncolnak is hozzá és ez kell, a mi nótás, dalos, táncos, érzékeny természetünknek. Lehet hozzá dalolni, sírni, táncolni, szeszélyes ütemzésünket végletekig vinni; lassú és gyors tempókat a lehetetlenség határmesgyéin hőm pölygetni keresztül-kasul; a melódia érzékeny egyensúlyát egy tü hegyén jobbra-balra, s megmutatni a pedáns németnek, hogy még sem dől fel a nóta. Mindehhez bizony valami másféle kóta-rendszer kellenne s nagy kár az öreg Szénffyért, hogy meghalt, mielőtt azt a rendszert föltalálhatta volna.

Edison és Galbelsberger találmálnyáig kellett várnunk, hogy a magyar népdalgyűjtést és vele a magyar zene fogas kérdéseit végre dűlőre juttathassuk. S Vi- kár Béla sokoldalúságára volt szükség, hogy a gyűjtés helyes irányban haladjon. Mert aki nálunk gyűjtésre vállalkozik, annak elsősorban nyelvészeti, történelmi és néprajzi tudásra van szüksége. A zene megörökítését elvégzi a fonográf, minden zeneértőnél tökéletesebben. A fonográf nem csal, nem hizeleg, nem okoskodik ; valóságos dalam-fotográfiákat ád. A magyar nótázás összes titkait megleshetjük véle. Nyelvészetileg is megbecsülhetetlen, mert a lájszólást is adja egyidejűleg. A fonogram mellé pontosan feljegyezhetjük, mire a mai kótázás képtelen, az előadás pontos

A katasztrófáról egy műszaki embernek a következő a véleménye:

Ha valamely épület bedől, annak emberi számítás szerint, a vis major esetét kivéve, két oka lehet, vagy hibásan van az megtervezve, konstruálva, vagy pedig rósz a munka.

Megvizsgálva a városi tanácsnál 1906. évben engedélyezett torony tervét, az alábbiakban közölt számítási adatok figyelembe vétele után mindeki előtt könnyen kiviláglik, hogy a megengedett szilárdsági igénybevételeknél sokkal jobban van a fal igénybe véve.

A torony fala a földszinten két oldalon 1-35 méter vastagra, két oldalt pedig 1'20 méter vastagra terveztetett.

Megvizsgálva a szilárdsági igénybevételt a földszinti falnál, itt a következő sulyok nehezednek az alapokra. A toronyból l'O m. széles távot véve vizsgálat alá, ezen a súly a következő :

I. (4-9 X 0 6) = 2-94 m8

II. (3-37 + 3-38 -f 2) X 09 = 7-88 »

III. (4-0 + 2 0 -j- 2-0) 1 05 = 8 40 »

IV. (2 0 -j- 4-0) 1-20 = 7-20 »

V. 6-0 X 1 35 =s 8 37 »

összesen 34-79 m3

Egy köbm. Bruchstein mauerwerk súlya (terméskőfalazat) lásd Wochenschrift A. Ingenieur und Architekten Vereines 1889. évi I. füzetet = 2400 kg; a 34'79 m3 súlya 8349G kg.

Szóval a földszinten 1 rn. széles falterületre 834 96 métermázsa vagy 83-496 tonna súly nehezedik.

Meg kell jegyezni, hogy jelen számításnál csak a falazat súlya lett kiszámítva; a 11’4 m. magas fedél- szerkezet súlya; a kereszt, a harangok, a szélnyomás, az esetleges megterhelés figyelembe nem jött, úgyhogy a fent kiszámított súly lényegesen emelkedni fog ezeknek a hozzáadása által, ezeknek a számításához azonban közelebbi adatokra volna szükség; jelen esetben a toronyfal csak úgy lett megvizsgálva, vájjon a falazat önsúlyát véve figyelembe, a fal ezen önsúlyt megbirja-e ?

A keresztmetszet igénybe vétele

_ P terhelés kg. 83496

F felület cm* 135X 100 cm.

6'18 kg./cm2.

Szóval 1 cm. hosszú és 1 cm. széles területre 618 kg. súly nehezedik.

Ha most figyelembe veszszük, hogy a magyar mérnök egylet, valamint az Österreich Ing. und Architekten Vereines Comité meghatározta, hogy a Bruchstein mauer weiskalkmörter, magyarul; fehér mész habarcsba falazott terméskő falazatot csak 4 kg-ig lehet igénybe venni cm2-enkint: jelen esetben az igénybe vétel a megengedett igénybe vételt messze túl haladja egyedül a falazat önsúlya által, hát még a többi megterhelések esetén ?

időtartamát. A hengereket sokszorosíthatjuk, tehát idővel összes múzeumainkat s tanintézeteinket elláthatjuk nyelvészeti és zenei ritkaságokkal A gyorsírás pedig híven és gyorsan követheti a szöveget, ami nagy siker és óriási időtakaritás ; hetek munkáját pár óra alatt elvégezhetni. Ily kis időre podig a legelfog- laltabb gazdálkodó embert is meg lehet nyerni, hogy különleges dolgait előadja.

Vikár gyűjtése, bár üres idejét áldozhatja rá, már is tetemes. Közel kétezer dallam és rengeteg szöveg. Alkalmasint több, mint az összes eddigi gyűjtés együtvéve. Mint fonogram-gyüjtemény első és egyetlen a világon. A néprajzi muzeum, melynek tulajdona, büszke lehet rá. Zeneszerzőink pedig, kiket első sorban szolgál e gyűjtés, végtelen sok hasznát fogják látni, mihelyt hazajönnek Bayreuthból.

Különösen érdekesek a Vikár-gyüjtötte székely balladák versei és dallamai. Ezeket hallva, tudjuk csak igazán: milyen is hát az az urál ajláji ritmus, milyen volt az a sokáig elveszetnek tartott epikai zene? Ezek a szabálytalanul elnyújtott ütemek elmúlt ezredévek hangján szólnak hozzánk; ezek az egymásba kapcsolódó vers-sorok egy ősi nagy költészet mintáit követik. A dallam különleges csavargásaiból, melyeket hajlandók volnánk nevetségesnek tartani, megértjük, hogy azokra a közbeeső mellékhangokra, erre a primitívnek látszó postamentóra szükség van, mert a tiszta skála nem fejezné ki a költemény hangulatát, ez egyszer fölvett ütem szabatos megtartása összetörné az elbeszélés folyamatosságát. Dallam és szöveg szorosan összetartozik, mint kígyó a bőrével és e szoros egységben hullámzik odább-odább. Milyen lehetett ez a költészet virágkorában, ha kilencszáz évi üldöztetés után, száLiapunR mai száma © oldal,