Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-28 / 17. szám
V V Április 28. — 17. szám. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik nxzEiisriDiBixr vasárnap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Még 100.000 korona. »Le style c’est l’homme«, a stilus az ember — mondja a francia közmondás igen találóan, melylyel azt fejezi ki, hogy az embert az irályáról lehet meg és felismerni A »Nagybánya« cimü társadalmi lapunkat ifj. Égly Mihály városunk főjegyzője ez előtt 5 évvel alapította és szerkeszti, s alig múlik el hét, hogy néha-néha bár frázisokkal telt, de mindig igazi újságírói vénával és rutinn al megirt cikkeiben ne gyönyörködtem volr.a. A »Nagybánya és Vidékében« a pótadó kérdéséhez Írott cikkemben a »Nagybánya« e hó 25-én megjelent száma egy hosszabb vezércikket közöl, melyben sok szóval művészet-számba menöleg keveset mond. Állításaimat gyengíteni igyekszik. Hogy ez sikerült-e a cikk írójának, azt azok vannak hivatva elbírálni — kiknek a városi ügyekkel foglalkozni kötelességük — de érdekűkben is áll. Engem nem győzött meg állításaim helytelen voltáról, de meggyőzött arról, hogy Szerencsy József képviselőtársam bátran beállhatna a »Nagybánya« állandó vezércikk Írójának anélkül, hogy a lap szellemi irályában változást tudna olvasó- közönsége fellelni. Rectificálnom kell azonban egy sajnos nyomdai hibát, mely cikkembe a szedő hibájából belekerült; azt tudniillik — hogy a laposerdei fa eladási árból nem 230.000 — de 330.000 koronát költöttünk el közczélokra, és igy 100.000 koronával rosszabbul gazdálkodtunk, mint azt a pótadó kérdéséhez Írott cikkemben sötét színekkel bár— de leplezetlen őszinteséggel — megírni kötelességemnek tartottam. Moldován László, Szervezkedés. Polgármesterünk beteg lévén, a szervezőbizottság alelnöke, a napokban egy beadványt nyújtott a városhoz, melyben a közelgő tiszt- ujitás alkalmából jóakaratu javaslatot tesz egyes nélkülözhetlen teendőkre nézve. A kérelem tárgya első sorban az, hogy alakittassék meg a képviselet. Erre nézve a községi törvény (1886: XXII. t.-c.) 53. g-a ezt mondja: »Ha a választás (értsd: városi képviselők választása) a községben, illetőleg a választókerületekben mindenütt befejeztetett, a főszolgabíró, illetőleg alispán — tekintet nélkül az igazolóválasztmány folyamatban levő eljárására — az uj képviselőtestületet megalakulás végett összehívja s egyidejűleg a tisztujitás napját is kitűzheti, úgy azonban, hogy a tisztujitás idejéről a község legalább negyven- nyolc órával előbb értesülve legyen. Apr. 13-án volt a képviselők választása, tehát tizenöt nappal ezelőtt, a panaszok határideje, a tiz nap tehát már rég lejárt. És bár az alispán akár 14-én is megalakíthatta volna az uj képviseletet, mert hisz a törvény ezt megengedi, mégis, ma sem vagyunk azon szerencsés helyzetben, hogy gyűlést tarthassunk. A szervező-bizottság alelnökének beadványában az is bent van, hogy hivassék egybe ez a bizottság, az összes tisztviselői állásokat tárgyalja le, s a betöltendő helyekre a viszonyoknak megfelelöleg tegyen javaslatot, egy még a választás előtt megtartandó képviseleti közgyűléshez, amely közgyűlés kérné azután az alispánt a pályázatok kihirdetésére, és a választó- gyűlés határnapjának kitűzésére. A h. polgármester fölterjesztéssel élt a betöltendő állásokra nézve az alispánhoz, most azonban ezen újabban érkezett beadványt is fölterjesztette. Mi abban a meggyőződésben élünk, hogy Ilosvay Aladár alispán teljes jóindulattal viselkedik Nagybánya iránt s igy egészen bizonyosra veszszük, hogy a képviseletnek módot fog nyújtani a tisztujitás előtt való megnyilatkozásra, annyival inkább, mert a képviselet, ex-lex miatt eddig, ebben az évben egyetlen egy gyűlést sem tarthatott. Ismételjük, abban nem kételkedünk, hogy mint alkotmányos érzésű ember, az alispán nem tűzi ki addig a tisztujitást, mig magától a képviselettől nem kap erre nézve fölterjesztést, sajnálattal jelezzük azonban, hogy a képviselet még mindig nincs megalakítva, s kérjük Nagybánya város közönsége érdekében s talán mondhatjuk a nevében is — mert hiszen ebben mindnyájan egyet értünk — hogy a megalakulást minél előbb szíveskedjék az alispán ur eszközölni. Igaz, hogy ez egynapi fáradságba kerül az alispánnak s a vármegyének, és a közigazgatás első tisztviselőjének ideje drága, de Nagybánya talán mégis megérdemel annyit, hogy megszakadt alkotmányos életét sürgősen helyreállítsa. II naiiiii rtl. illa» Hamist. A ref. egyházmegye, mint előre jeleztük városunkban tartotta e hó 25-én és 26 án szokásos tavaszi közgyűlését. Ez alkalomból sok kedves vendéghez volt szerencsénk. A közgyűlés ugyanis hatvannégy tagból alakult meg Széli György főesperes és Helmeczy József dr. egyházmegyei főgondnok elnöklete mellett, kik már 24 én a d. u az 5 órai vonattal érkeztek ide s több tanácsbiróval a lelkészlakon elő- leges értekezletet tartottak. Csütörtökön d. e 10 órakor kellett volna a gyűlésnek kezdődnie, a vonatnak azonban megrögzött rendszerré vált késése miatt a vendégek idejekorán nem érkezhettek meg s igy ya 11 órakor nyitotta meg az elnökség a gyűlést. Széli György főesperes papi ruhában fölemelkedett helyéről a zsúfolásig megtelt városi tanácsteremben, hol felsőbányái és nagybányai érdeklődők is igen sokan megjelentek, s emelkedett hangú imát mondott, mely körülbelül igy hangzott: »Mindenség hatalmas Ura! Meghajtjuk magunkat te előtted. Mi gyarló gyermekeid, anyaszentegy- házad munkásai alázatos szívvel hozzád fohászkodunk, ki nagy vagy és dicső. Segedelmedért esdünk, áldó kegyelmedet áhitozzuk. Ott künn a természet ölén kibocsátottad a te lelkedet s megujitád a földnek színét! Megelevenült az utolsó rög is, zöldéi a fű, virágot hozó a mező, bimbóval rakva a nemrég kopár ág. Élet, szinpompa, csodás varázs mindenfelé : a te nevedet magasztaló, a te hatalmadat dicsőítő ! Mi is hasonló célt szolgálunk ! A te országod eljöttén, a lelkek mezején munkálunk, kik itt összegyűltünk mindnyájan, mert választott nép, királyi papság vagyunk — igéd szerint. Az a tisztünk, hogy feléd forduljon minden szív s nyomán megújuljon a lélek, valóra váljon az élet — virágot hozzon, néked illatozót a szív s gyümölcsöt, nemest, neked tetszőt, érzületben, tettben s általa táruljon fel az élet összhangja, boldogsága, békéje, hogy éreztén a por fia lehessen a te gyermekeddé, zendüljön szivében, ajkán mindennek, egeidre hatólag, a te nagy neved magasztalása, a te dicsőítésed, mint hálaadó halleluja, oh Uram, mindeneknek hatalmas Ura ! Erre kérjük Atyánk a te segedelmedet! Egyszersmind könyörgünk a te kegyelmedért is 1 Áraszd alá reánk a maga teljességében. Ez vezéreljen minket tanácskozásainkban! Hadd vetkezhessük le azt mi szertehuzó, mi földi önzés. Engedd belátnunk, megértenünk, mi leghelyesebb ügyeink intézésében ! Hogy sikerrel munkálkodván, a közt építhessük, a te anyaszentegybázadat s anak előbbviteléből gyarló munkánk után, a te neved dicsősége tündököljék ki. Ámen. Majd Helmeczy József főgondnok üdvözlő szavai után a főesperes a következő megnyitó beszédet tartotta : »Szálló igévé vált, hogy a tavasz megjötte, meghozza itt e helyen a mi összejövetelünket is. Úgy Ion most is, összejöttünk. Vajha ne csak ott künn, de egyházi életünkben is, a tavasz, a megújhodás venné kezdetét. Úgy tetszik, jogos reményünk lehet! Köztudomású, a zsinat bevégezte törvényhozói munkáját. Egyházi törvényeink szentesítést nyertek s az életbeléptetést várják csupán. A zsinat alkotásai közt ki- magaslanak: egyházi adózásunk könnyítése, a lelkészi nyugdíjintézet létesítése, a lelkészi fizetésnek elvben való megállapítása. Mindezek, hogy többet ne említsek, nagy jelentőségű intézkedések. Ha életre kelnek, áldott hatásuk jelentkezni fog az egyes egyházak életében. Mindemellett is amit a zsinat alkotott, inkább az egyház külső rendjét képezi. A paragrafusok, önmagukban véve csak paragrafusok, megújhodást pusztán nem adhatnak. Ennek forrása nem lehet más, mint volt már e helyről szerencsém érinteni, mint az evangéliom. Hatását élővé kell tennünk a lelkeken, áldását érezhetőbbé az egyesekben és a közélet viszonyaiban. Erre kötelez hivatásunk, ez tisztünk, mint őrállóknak az egyházi élet terén. Ma, sajnos, szürke közönyösség nehezedik oly sok egyháztagra. A vallás áldott hatásának tudatát az erkölcsre, a házastársak között, a családban, a köznapi élet terén, a gazda és munkás körében más eszmék, érdektörekvések szinte háttérbe szorították és ellensúlyozzák. A létért való harcz köti ma le majdnem egyedül az embert, gyűlölködést vet, osztályharcot szit, szembe állítja a munkást, a munkaadót. Egyházainkat a kivándorlás erőben gyengíti s iskoláink az egyház testéről porladoznak alá egyik a másik után. Külső bajunk is van, mely mélyre hat. Az egyenlőség, melyet az 1848: XX. t -c. kimondott, csak névleg van meg reánk nézve, de nem valójában, attribútumaival. És az egyenlőség e nagy időszakában, hány református embernek eszébe se jut, hogy ez a mi egyházunk, mely évszázadokon át a nemzeti nyelv fenmaradásában oszlop volt s szolgálta a haza kulturális érdekeit a maga iskoláival első helyen, küzdve lelkiismereti szabadságáért, e haza szabadságáért küzdött : ez az egyház mily egyenlőtlen helyzetben van az állam részéről nyújtott vagyoni támogatásban! Én nem kívánom el a más felekezetüek nyert vagyonát, de jogos igényeinknek kielégítését se mellőzhetjük. Mindezen bajok, t. közgyűlés a figyelmünket méltán kihívják. Tegyük közös érülközésünkben szóvá, vigyük be társas életünkbe, csináljunk az eszméknek propagandát, a közügynek, a családok áhított jólétének teszünk vele szolgálatot. Üdvözlöm a megjelent egyházmegyei képviselőket s agyülést ezennel megnyitottnak nyilvánítom.« Megjegyezzük, hogy ekkor már majdnem mindannyian jelenvoltak a képviselők, kiknek soraiban a következőket sikerült följegyeznünk: Jelenvoltak: Széli György főesperes, Helmeczy József egyházmegyei főgondnok elnökök. Balogh István, Sátor Dávid, Szabó József, Nagy Elek lelkészi tanácsbirák. Tóth Mór, CXaba Adorján, Szilágyi Tihamér, Sinka Lajos világi tanácsbirák. Magoss Ferenc, Torday Imre főjegyzők. Soltész Elemér jegyző. Nagy Lajos pénztárnok. Dr. Harcsár Géza ügyész. Bogdán Lajos, Dávid Sándor, Dobos József, Ferenczy Imre, Hajdú Albert, Joó Kálmán, Kálmán Béla, Kálmán Sándor, Kató Béla, Kiss Sándor, Kocsi Péter, Melegh Albert, Nagy Sándor, Oláh Sándor, Öry Tamás, Papolczy Zoltán, Szabó Bertalan, Szabó Károly, Szentgyörgyi Zsigrnond, Tóth Dániel rendes, Batta Miklós h. lelkész, Boronkay Béla, Czelder Béla segédlelkészek. Imre Károly, Hajdú Ambrus tanitótestületi képviselők. Pap Márton felsőbányái, Kocsis György nagy- kolcsi, Szeőke Sándor udvarii, Gaál István homoki, Molnár Lajos rozsályi, Horváth Miklós garbolczi, Gacsályi Károly uszkai, Kató Dániel misztótfalusi, Kovács Péter nagyhodosi, Pándi Antal hiripi, Varga János apai, Asztalnok Sándor amaczi, Bagoly Albert aranyos-medgyesi, Szilágyi István ombodi, Ács Elek pettyéni, Bakos István lázárii, Váczy Mihály mikolai, Nagv Gáspár sárközujlaki, Fényes Péter batizi, Nagy Elek kiskolcsi, dr Vass Gyula nagybányai, Szobosz- lay Sándor tisztabereki, Tóth Imre krassói, Lénárt Imre szatmárhegyi képviselők és számos érdeklődő. La-pvinlc mai szárast S old.a-1.
