Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-10 / 6. szám
Nagybánya, 1907. Február 10. — 6. szám. XXXIII. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. GJELENIK JVLUSrZDELsT VASÁRNTAP f 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Társadalmi életünk. Mily különös czim! Csodálkozva fogja látni ezt a két szót lapunk homlokán a nyájas olvasó és önkéntelenül felkiált: Nem is tudtam, hogy nekünk is van társadalmi életünk?! És fájdalom, igaza van, mikor ezt mondja. Mindenképpen szeretnénk nagyváros lenni, pedig az sehogy sem megy. Nagybányának sem a lakosai száma, sem azoknak foglalkozása, sem ipari, kereskedelmi forgalma, vagy a közművelődési tényezők sokasága nem kölcsönözhet nagyvárosi jelleget. Éppen azért kisvárosi módon kellene élnünk, több barátsággal, szeretettel, nagyobb közvetlenséggel. Ma azonban úgy állunk, hogy meghonosodott immár a nagyvárosi hidegség nagyvárosi előnyök nélkül. Budapesten, Pécsett, Kolozsvárt, Debreczenben, Pozsonyban stb. lehet visszavonultan élni. elég élvezetet, szórakozást nyújt amúgy is a nagyvárosi zaj, mi azonban itt az ország keleti szélén, eldugott, félreeső helyen, igazán egymásra vagyunk utalva. És mégis mit látunk ? Azt, hogy száz csoportra (kük) oszlik a társadalom, más és más vágyakkal, gondolkozással, igényekkel. Akinek öt embere van, annak már nagy klik-je van, mert az is előfordul, hogy egy ember maga alkot külön csoportot s talán még önmagával is meghasonlásbán él. A kaszinók, körök, szóval az ilyen társadalmi egyesületek szintén nem nagyon törik magukat rajta, hogy kedélyes, barátságos, társadalmi életet teremtsenek, a tag elsősorban fizet, aztán a tagok tizedrésze megjelenik, elolvassa az újságját, játszik egy kalabert, iszik egy pohár bort és hazamegy, dicsőítvén a nagy Széchenyi szellemét. Mondják, hogy a bálok nagyszerűen sikerültek — még egy van hátra, az is bizonyosan pompás lesz — elhisszük, de ha a tudósításokat olvassuk, nagyon sokakat nem látunk a névsorban, akiknek ott kellett volna lenniök, itt-ott több a beküldött pénz, mint a belépő-dijak ösz- szege, jeléül annak, mennyire vágynak egymást látni, egymással érintkezni az emberek. Az idők jele, hogy ma Nagybányán még csak ifjúsági kör sincs, amely pedig 1868. óta oly nagy szerepet játszott társadalmi mozgalmainkban, legalább nekünk nincs tudomásunk róla, hogy volna, egyetlen egy báli meghívón sem olvastuk a nevét, pedig ezelőtt mindegyiken ott volt. Nem akarjuk a régi időket dicsőíteni, bár ez ősmagyar szokás és bár kedves dolog volna e hajdan hires »bányavárosi társadalmi élet«-röl regélni, csupán fel akartuk kissé a figyelmet hívni rá, minő különös itt ma az élet, lehet, hogy ez csak múló jelenség, de nincs kizárva az sem, hogy gyermekeink az igazi kisvárosi barátságos társadalmi életet már csak a régi krónikák poros aktáiból fogják megismerni. A temesvári kiállítás. Múlt számunkban megemlékeztünk róla röviden, hogy Temesvarott nagyszabású kiállítás készül. Festmények, fényképek, iparművészeti tárgyak, női kézimunkák, gyermekjátékok stb fogják képezni az egyes csoportokat. Városunkban a nőegyesület már meg is kezdte a rendezés munkáját. 30 tagú bizottságot alakított, az összeírandó tárgyakat márczius elején itt helyben ki fogják állítani csekély dij mellett s abból fedezik majd a fuvart és térdijat. A jelentkezések már is folyamatban vannak s a nőegyesület bejelentette, hogy sásmunkáival részt vészén. Semmi kétség benne, hogy kapcsolatosan ezzel egy temesvári kirándulást isHétesithetünk. A kiállításra vonatkezó újabb értesüléseink következők : Január 20-án rendezőbizottsági ülés volt, hol Telbisz Károly dr udvari tanácsos, elnök a megjelenteket üdvözölve, lendületes szavakkal ismertette a kiállítás czélját s azt a nagy thatást, melyet közművelődési, művészeti és gazdasági téren gyakorolni fog. Bejelentette, hogy Darányi Ignácz dr földművelésügyi miniszter Steiner Ferencz orsz. képviselő utján értesítette az elnökséget arról, hogy a védnökséget készségesen és örömmel elfogadta. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter az alábbi levélben értesítette Kabdebó Gergelyné társelnököt, hogy a védnökséget elfogadta: »Méltóságos Asszony! A temesvári Országos Háziipari és Műkedvelő kiállítás rendező bizottságának azon megtisztelő óhajtását, hogy e kiállítás védnökségét elfogadnám, örömmel vettem tudomásul. Mint szóbelileg már Steimer Ferencz barátommal ezt közöltem, értesítem Méltóságodat, hogy a megtisztelő felhívásnak örömmel teszek eleget s a védnökséget szívesen mély köszönetem nyilvánításával elfogadom. Fogadja Méltóságos asszonyom kitűnő tisztelem nyilvánítását. Kossuth s. k.« Nákó Sándor gróf fiumei kormányzó a következő tartalmú levelet intézte az elnökséghez: »Folyó hó 21 én kelt igen becses sorait ma vettem és azokra válaszolva van szerencsém értesíteni, hogy a Temesváron 1907. márczius havában rendezendő orsz. Műkedvelő és Háziipari kiállítás védnökségét kész örömmel és köszönettel elfogadom. Fogadja kérem az igen tisztelt Elnökség kiyáló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Nákó s. k. A nagygyűlés a bejelentéseket lelkes éljenzéssel vette tudomásul s a védnököknek, valamint szives közbenjárásáért Steiner Ferencz orsz. képviselőnek köszönetét szavazott. Ezután dr Bodor Antal kiállítási titkár tett jelentést a végrehajtó bizottság eddigi működéséről s arról a propagandáról, melyet a bizottság a kiállítás érdekében a budapesti és vidéki lapok utján, továbbá az 1600 példányban kiadott s az ország minden kulturális és gazdasági egyletének, felsőbb tanintézetének, olvasókörének és számos műkedvelőnek megküldött »Kiállítási Lapok« segélyével kifejtett. Több ezer darab raklarn levelező-lapot bocsátottak ki, melyek a »Kiállítási Lapok« első oldalának az azon levő tájékoztatónak miniátur kiadását tartalmazzák. E levelezőlapokat a rendező bizottság kívánságára bárkinek több példányban is megküldi. A tárgysorsjáték engedélyezése, továbbá a kiállításra küldendő csomagok posta- és vasúti díjmentességének megadása iránti kérvények az illetékes minisztériumokhoz beadattak. Az ország különböző vidékein a helyi bizottságok megalakitása folyamatban van. A végrehajtó bizottság január 28-án, délután Kabdebó Gergelyné és dr Laszy Józsefné elnöklete alatt tartott ülést. Dr Laszy Józsefné elnöknő üdvözlő szavai után Bodor Antal dr titkár jelentést tett a kiállítás érdekében kifejtett propaganda eredményéről. Bejelentette, hogy az ország legtávolabbi részeiből is tömegesen tudakozódnak a kiállítás feltételei felől, sőt bejelentések is szép számmal érkeztek. Különösen örvendetes jelenség, hogy egyes nőipariskolák, festő-iskolák, fényképészeti és amateur klubbok, gazdasági egyesületek, nagyobb szabású kollektív-csoportokkal fognak részt venni a kiállításon. Ezeken kívül közreműködésüket bejelentették újabban az alábbiak : A festmények csoportjában: Bencze Jánosné, dr Oláh Gusztávné, Kriszt Józsa Budapest, Miákits Árpád Szeged, Zsebők János Csáktornya, Gödör Gyuláné Zsuka czigány hegedűje. Szólhat nekem egész világ Zenekarja, Nótája úgy a szivemet Meg nem hatja, Mint az öreg Zsuka czigány Hegedűje ; Ő kisérte a rózsámat Esküvőre! Szólhat tőlem száz opera A világon, Szebbnek még az eolhárfát Sem találom, Mint az öreg Zsuka czigány Muzsikája, Mikor rózsám kedvencz dalát Muzsikálja. Taksonyi József. A Kalviii-bál. Fenséges varázs munka ez ! A télidő csörgős sip- kás bohócza Karneval belefuj ezerszáju papír trombitájába és szürke betühangokon egy táborba csalja a sok jó barátot, a sok gyülölködőt. Azután összekeveri őket, mint a pajkos játékos a kártyát, hogy egymásmellé kerüljenek, hogy fokozódjék a jó barátság, hogy elszálljon a mélységes gyűlölet. Tűnyelvü kegyetlen darazsak raja, a gondok serege uralkodik a bálteremben, mielőtt belép a fenséges jókedvű bohócz. Ezek riadtan menekülnek ki a dermesztő fagyos világba, amikor megérkezik belép a jó kedv hatalmas királya Karneval. Jön. Csörgős sipka a koronája, bő bugyogós a ruhája. Arcza csupa mosoly, pillantása csupa kaczaj, pattog, sziporkázik belőle a tréfa, mint a régi fejedelmek udvari bolondjaiból, amikor megihlette őket az arany kupák tüzes tartalma. Most lekapja csörgős süvegét és üríti, üríti színes, eleven tartalmát. Mint valami büvész-sisakból egyre szállnak csillogó szárnyú pillangók, akiknek szájában mézes álmok bújtak el. Szétfutnak a teremben körülrepdesnek mindenkit, az ezüsthaju szülőket csak úgy, mint a mézédes álmukra éhes aranyifjuságot. A hervadásnak indult eladó lány, hisz a pillangó méz édességének. Fölragyog a szeme, nevet, mulat csak úgy, mint a mikor még először vette körül ez a bűvös, bájos farsangi játék. Most egy bimbófej körül, tavaszéltü lánykát vettek körül az álompillangók. Tarka mesékben, egy fényes világot festenek elébe, amelyben az egész lét egy végtelen mosolygás, egy hosszú édes játék, semmi más. A sokszor megálmodott meseországban járkál, hol az annyiszor hasztalanul keresett égő fekete szempár ráragyog, boldog, nevető ragyogásban. Be, nagy szomorúság, hogy ez a fenséges játék a hajnali szürkeség szárnyán nem tud belefutni a rideg valóságba! Szállnak-szállnak a vén bohócz bűvész sisakjából a könnyelműség pillangói. Ezek körülrepdesik az uzsoralelküeket, a szűk markuakat, akik durva szitokban szokták elkergetni a könyörgő koldust. Ezekre is pazarolják a jókedv aranymézét, csak úgy, mint azokra, akik nem igy cselekedtek. Adakozó, bőkezű lesz a teremben mindenki. így váltja be lelke aranyát a csörgős sipkás vén bohócz, csengő aranyra. Csörgős süvege ezzel télik meg. A vén bolond amikor nevet, mulat, amikor nevettet, kaczagtat, akkor és igy gondol a szegényekre, a nyomorgókra. Gyorsan, lázasan végzi ezt a szent, alattomos munkát: »Quis cito dat, bis dat.« Batyubál. Ezt az egyszerűségében pompás czimet viselte az ev. ref. egyház február 2-iki családias jellegű mulatsága. A legsikeresebb, a legzajosabb igazában feszélytelen kedélyű farsangi mulatságoknak neve ez. A Kalvin-bál fényesen igazolta ismét. Fenséges batyuk 1 Már kora délután fölvonultak. A leginyenczebb falatai a magyar konyháknak, legzamatosabb borai a pinczéknes. Mosolygó gyümölcsök, egyéb százféle édességek vettek vándorutat a családi portákból és gyülekeztek a fehér asztalok hátán, hogy vetélkedhessenek : melyikük a jobb ? Melyikük az izle- tesebb? Szépséges házi asszonyok, bájos házikisasszony- kák nekipirult arczczal, lelkűk minden kedvességét belelehelték a batyukba, úgy küldték el a nagy útra, a nagy versenygésre. A polgári kör feldíszített helyiségeiben Sólyom Ferenczczel, az agilis rendezővel élükön az ev. ref. egyház gondos asszonyai és lányai már kora délután egyre fogadták a versenyző jószágokat. Gyönyörűséges gazdasszonytábor, lázas sürgés-forgásban rendezte el őkel. Micsoda tábor volt ez! A vezért megirigyelte volna a legvitézebb huszárezred tábornoka is. Egy tábor, pirospozsgás menyecskékből, hajnalarczu leánykákból. Egy hadsereg, melyet jó Ízlés fegyelme dirigál. Katonák, akiknek fegyvere a főzőkanál. Az a fegyver, melynek minden porczikája veszedelmes édességekkel van töltve és nincs ember, aki hatalmas erejüknek el lent áll ni tudjon, le ne szereljen. Hogy az utókor is olvashassa, kik voltak a veszedelmes vitézek, mint igénytelen krónikása a jelennek, sorra ide jegyzem őket: Torday Mimiké. A gazdasszonyi sorban bizo-
