Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-18 / 33. szám

(2) 1907. Augusztus 18.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

33. szám.

nyomattatása még 1632-ben megkezdődött. Ez a négy évi munkaidő, tekintve a hatalmas ivrétü könyvet, annak nagy terjedelmét, azt a temérdek kottát, melyet tartalmaz és figyelembe véve a korabeli nyomdai viszonyokat, kevésnek mondható. Tekintve pedig a a hatalmas pergamen lapokat, a szép formájú és tiszta, nagy betűket; a jellegzetes, igen nagy számú iniciálékat, »melyek mind e ezélra és ujjonnan rendeltettek«, csodálkozásunknak kell kifejezést adnunk a rendkívüli szép könyvet illetőleg, melynél, különbet a korabeli, sőt igen sokáig a későbbi nyomdászat sem hozott létre.

Az »Öreg Graduál«-ból 200 darabot nyomattatok I. Rákóczi György, Erdély fejedelme és minden nagyobb protestáns egyháznak küldött egy-egy példányt, a sajátkezű aláírásával ellátva. A nyomtatást illetőleg igy ir a fejedelem:

»Ezt közel négy esztendőkkel előtt kezdettem vala nyomattatni az Ur Istennek nevének dicséretére és az keresztyén anyaszentegyháznak éppületire. Elkészittetesében voltak akadályok, de legyen hála az Ur Istennek im koldog végét engedte érnünk«.

A példányok számára és F.-bánya autentikus mivoltára vonatkoznak ugyancsak I. Rákóczi Györgynek következő, nagyon jellemző szavai:

»Mivel a nyomtatott kétszáz exemplárokban egyet is pénzen el nem hagytunk adni, kiben Kegyelmeteknek is exemplárt küldtünk ajándékon, mellyel hogy kegyelmetek sok boldog esztendőkig az Istennek tisztességére, dicsőségére az Kegyelmetek Ecclesiájának nevekedő éppülésére nagy örömmel élhessen, szivünk szerént kévánjuk. Gyulafehér- váratt Fejedelemségemnek székes helyén, Szent István havának nyolczadik napján, Ezerliatszázharmincz- hat esztendőben ez világi pályafutásom negyvenkettedik esztendejében ez gondos és igen bajos Fejedelemségemnek hatvanhatodik holnapjában'

Georgius Rákóczi.

Non est currentis, nec volentis séd miserentis Dei.

Felsőbániai Ecclesiaei.*

A kétszáz darab könyvből ma alig akadunk már néhány példányra, minek oka részben a korviszonyokban keresendő, t. i. a katolikus visszahatás idejében a protestáns iratok nagy üldöztetéseknek voltak kitéve. Több kutforrás említi, hogy az »Öreg Graduál« mint az ujhit templomos könyve eléget- tetett. De egyik fontos oka az is, hogy — sajnos — mi régi, történelmi emlékeink iránt kevés érzékkel, és még kevesebb kegyelettel viseltetünk. Kálmán Farkas ref. lelkész feljegyzéseiből tudjuk, aki 1880 ban felszólitott minden ref. egyházat s lapok utján nyilvános kérelemmel fordult a közönséghez az »Öreg Graduál« még létezhető példányainak és tulajdonosainak kikutathatása érdekében, hogy ma hét példányunk van. Ebből is kettő csonka (az akadémia és a kolozsvári kollégium birtokában.) Teljesek: a debreczeni, marosvásárhelyi, nagykőrösi, a felsőbányái ref. egyházak és a nemzeti muzeum tulajdonát tevő példányok

Ma olvasva a jó »Öreg Graduált«, melynek kiadhatásáért két erdélyi fejedelem hozott »nagy tetemes költséget«, felette érdekesnek, a kort tekintve nagyon jellemzőnek, históriai szempontból tartalmasnak, nyelvtörténeti szempontból fentosnak találom a könyv címét; bámulatos az a szakavatott- ság, körültekintő, sok tudás, a mély vallásosság, mely csupán e sorokat is jellemzi! Szinte kenetteljes érzelem vesz erőt rajtunk olvasásakor ! Azért álljon itt az egész eredeti czim, hiszen a mai ember már úgy sem igen olvas ilyeseket:

Az keresztyéni üdvözitő hitnek egy nyomban járó igazságához intéztetett ékes rhitmusu hymnusokkal Próyhétai lélektől szereztetett széni S’oltárókkal, örvendetes nótájú prózákkal és több sok nemű született nyelvünkre fordított lelki Ditséretekkel és esztendőszakai templumbeli kegyes Caerimóniákkal tökéletesen megtöltött öreg

Gyakori vendég lett tehát a leány szüleinek házánál. S ugv látszik, hogy a papa és mama nem idegenkedtek tőle. A leányt azonban untatta a tanár ur bölcs beszéde, integráljai, egyenletei, melyektől még az ő oldala mellett sem tudott szabadulni. Kellemetlennek, kiállhatatlannak találta udvarlóját s ezt meglehetősen éreztette is vele. Sokkal szívesebben beszélgetett a magyar irodalom tanárával, s annak legújabb verskötetét majdnem egészen kívülről betanulta. A tanár ur azonban semmit sem látott a dologban, s nem tudta megérteni a‘ jelekből, hogy az ő szép tervei füstbe mennek. Biztosra vette, hogy az egyenletben, melyet olv sokáig számított, pontos az x értéke s abban az aránylatban, melyet ő s a leendő menyasszonya alkotnak, érzelmek tekintetében, a beltagok szorzata hiány nélkül, pontosan, egyenlő a kültagok szorzatával.

Azonban a tanár ur ez egyszer, életében először rosszul számított. Rosszabbul, mint a legutolsó diákja, ki minden időszakban szekundát kapott a mathema- tikából.

Nemsokára be kellett látnia tévedését. Egy napon a tanári szobában nagy ovációkkal fogadták a kollégák a magyar irodalom tanárát és szivükből szerencsét kívántak neki menyasszonyához. Most tudta meg a tanár ur, hogy az x értéke rosszul jött ki, mert a leány, kit kiszemelt magának, a magyar irodalom tanárának lett a menyasszonya.

És a tanár ur szégyenében és fájdalmában le- horgasztotta fejét és ismét hozzáfogott az x értékének kiszámításához. Kus Zkó Mariska.

GRADVAL

melly mind az első fordításban vagy újonnanvaló sze- reztetésben, mind penig az egy exemplárból másban való irattatásban esett fogyatkozásoktól szorgalmatosán megtisztított és sok hozzákévántatott szükséges részekkel megöregbittetett.

KESERVI DAJK/v JÁNOSNAK ÉS

GELEJI KATONA ISTVÁNNAK

Erdélyországában levő Magyar Keresztyén Reformata Ecclésiáknak Püspökinek és az Gyulafehérvárinak Lelkipásztorinak, fáradságos munkájak által.

És elsőben az boldogemlékezetű Felséges

RETHLEN GÁBOR

fejedelem Urunknak gondviseléséből, ez itt való Fehir- vári Ecclésiabeli szolgálatra, kézzel nagy öreg betűkkel íratott.

S — mostan immár Isten kegyelméből, annak székiben ülő kegyelmes

urunknak

RÁKOCI GYÖRGY

Fejedelmünknek keresztyéni szorgalmatoskodásából az Istennek dicsőségére, és az CRISTUSNAK az Magyarnemzetségben lévő Ecclésainak, közönséges javokra, még az Írottnál is sokkal tellyesebben és tisztábban kinyomtattatott.

GYULAFEIRVÁRATT

Az Igének Megtestesülése után MDBXXXVI Esztendőben

Ugyancsak ezen szempontok teszik nagyon becsessé a szerzőnek, G. Katonának, alábbi sorait, melyekben munkáját a fejedelemnek ajánlja:

Az Tiszteletes Fejedelmi Méltósággal tündöklő és Igazgatói Felsőséghez illendő Dicséretes Külső, Belső Jószágokkal Fényeskedő

RÁKÓCI GYÖRGYNEK Isten Kegyelméből Erdély Országának

FEJEDELMÉNEK

Magyarorsz3g Részeinek Urának és Székelyek Ispánnyá- nak, Az CRISTUSNAK szegény megallyasodott Nemzetünkben levő tzondorlott Anyaszentegyházának és abban ISTEN könyörületességéből, az emberi újításokról és hiúságos babonákról tisztán maradott, igaz tiszteletinek kegyes Tútorának és Gyámolának, nékem Kegyelmes Uramnak, ETC.

Az Atya Istentől az Jézus Cristus nevében, kegyelmes békességet, boldog igazgatást és szerentsés hosszú életet, s-minden keresztyén fejedelemséghez kévántató szükséges lelki, testi és elmei ajándékokat kévánok

GYULAFEIRVÁRATT.

ANNO 1636. die 25. JANU.

Az Jézus Cristusnak haszontalan szolgája s-Nagy- ságodnak méltatlan Lelki Pásztora

GELEJI KATONA ISTVÁN

Erdélyi orthodoxus püspök.

Nem hagyhatom említés nélkül azt a megható, fenkölt vallásos érzületet, mely mindjárt a fentebbi ajánlás után, I. Rákóczi György tollából sugárzik ki:

»Az Atyának kegyelmet, az Fiúnak szerelmet és az Szentléleknek vigasztaló áldását kévánnyok Kegyelmetekre mind fejenként terjedni . . .

». . . Megemlékezvén azért én is, hogy az mi vagyok Isten kegyelméből vagyok, az is elmémben forogván, hogy en- gemet is az Ur Isten az ő nevinek dicséretire Euangeliumának, Anyaszentegyházának nemcsak oltarmára de egyszersmint terjesztésére is, nevinek dicseretire állatott és hivott az utolsó fogyatékára jutott nemzetünk végéhez közelitő idejében, igyekezetem ez volt mindenkoron, hogy Én is az én Istenemtől kezemtől kezemben bízatott Girátskával úgy kereshedhessem, hogy jó szolgának találtassam . . .

». . . Megvallom bizonyára, hogy én kevesebbet cselekedtem annál az mint kellett volna. De nem vakmerőségem sem buzgóságtalanságom voltak akadályok, miért hála legyen az én Istenemnek. Ez után is igyekezetem az lévén teljes erőm, tehetségem lzerént, valamig az én Istenem életben tart hogy ne szünnyem meg az ő nagy nevét dicsérni és igaz anyaszentegyházának terjesztésében, oltalmazásában kész szívvel lélekkel sőt életem fogyásával is munkálkodni és fáradozni...«

Ezek után rátérek a tulajdonképpeni felsőbányái »öreg Graduálra.« Ezt a megmaradt példányt az emeli a többiek fölé, hogy az ötvösséget különben is becsülettel és szép képességgel űző felsőbányái mesterek számára, megbecsülésük jeléül, egy igen érdekes, vert ezüsttel nagyon gazdagon ellátott tokot, jobban mondva kötést készítettek 1642-ben, tehát a könyv megjelenése után éppen hat esztendővel.

A díszítés közepe egy-egy hatalmas tulipánfonat, drágakő-foglalványnyal, de a drágakövek már mind hiányzanak, az üres helyek mutatják, hogy milyen nagy darab drágakövekkel voltak ékesítve. Leszámítva, hogy a szélekről három-három helyen összefutó, szintén magyar motivumu remek kapcsoknak is csak a sarkai vannak ma már meg, tehát az összetartó részek hiányoznak : egyébképpen a foglal- vány 265 év múlva, épnek mondható és a régi magyar ötvös-iparnak valóságos remekel

Nagy kár, hogy a gyönyörű kivitelű mü sarkain, 1877. bejegyzéssel javitásokht eszközöltek s ezzel eredeti szépségén és stilszerüségén igen feltűnő csorbát ejtett a kontár reparáló.

A hatalmas foglalat középdiszitésében, két oldalt, stilszerü vésés mutatja a készítés évét (1642), a hely nevét (Felsőbánya) és a mü címét (Gradual). Nagy kár, hogy a mesteri kéz nem véste be nevét, hogy ez fonálul szolgált volna régi ötvösművészetünk történetének rendezéséhez.

Egyébképpen a felsőbányái ötvösmü emlékről szólván, meg kell említenem, hogy láttam az ottani református egyház birtokában egy tűzben gazdagon aranyozott nagy ezüst tálat 1853-ból, egy másikat, mely kevésbé díszes, 1646-ból. Ugyancsak ott őriznek, mint helybeli terméket, még: egy nagy fedeles és oldalt fogantyus keresztelő kannát 1639-ből, egy

hatalmas nagy urasztali kelyhet, mely az ötvösipar valóságos remeke, I. GV. K. M. bejegyzéssel.

Irodalomtörténet szempontjából fontos, hogy a felsőbányái »Öreg Graduál« egyes lapjainak szélein, az illető lapon foglalt énekekre, részben magyarul, részben latinul, megjegyzések, összehasonlítások fordulnak elő. így pl. Téged Istent dicsérünk (Te Deum Iaudamus) kezdetű ének mellett megjegyzések vannak, melyek az 1651-iki Kisdi-féle egri énekeskönyvre vonatkoznak.

Pár helyen zsoltárforditási eltérések vagy éppen ritmikai külön felfogások fordulnak elő, melyek a Szenczi Molnár Albert által átvett francia Goupimel hangjegyeire vonatkozhatnak (1604. Herborn), jeléül annak, hogy egyszer-másszor a felsőbányái református egyház élén (melynek neve már 1530-tól emlittetik) egy-egy igen képzett lelkipsáztor állott.

A »felsőbányái Graduál«-t ma műkincshez illő gonddal őrzik s megérdemelné, hogy szakemberek tennék tanulmányozásuk tárgyává, mely alkalommal, gondos utánnézés mellett a város tősgyökeres családjainál, valószínűleg más régi, értékes helybeli ötvösmüre is lehetne találni. Mátray Lajos.

Tőke és vállalkozó kedv.

Nálunk állandóan azon fáradoznak, hogy a külföldi tökét mentül nagyobb összegben az országba csábítsák, e szót persze legjobb értelmében használva, kívánatos is, hogy gazdaságunk külföldi tökével is erősödjék, annál innkább, mert fajunk vállalkozó kedve még mindig igen távol áll a külföldi kulturnemzetek vállalkozó szellemétől. Megfeledkeznek azonban nálunk arról, hogy a külföldi töke soha sem fogja a magyar érdeket helyezni első sorba a maga vállalkozásainál, hanem pusztán a saját egyéni érdekét a mi érthető is; továbbá arról, hogy ennek a tökének összes tiszta haszna külföldre vándorol és nem a magyar nemzeti vagyont gyarapítja és erősíti, hanem a maga nemzetéét, és végre arról hogy a gazdasági önállóság és függetlenség egyik alapfeltétele hazánk tőkeerejét annyira fokozni, hogy ne szoruljunk idegen tőkére, a mely mindenkor csak a surrogatum jellegével bir.

De a tényleg meglevő hazai tőke is sokszor nem csekély mértékben terelődik el a reális válalkozásokba való befektetéstől s e tekintetben utalunk egy hazánkban sajnos mindinkább fejlődő helytelen irányra. A gyors fáradságos munkanélküli meggazdagodás iránti vágy aránytalanul nagy mértékben fejleszti a játék- szenvedélyt az amúgy is gyenge vállalkozási kedv rovására. A nem hivatásosak tözsdejátékától, a totaliza- tőrtölés egyéb szerencsejátékoktól eltekintve, tulsokan tekintik anyagi gyarapodásuk egyik főtényezőjének a szerencsés véletlent. A sorsjegy kölcsönök címletei ugyanis seholsem örvendenek oly nagy kelendőségnek; mint a mi piacainkon, a mely tekintetben elegendő a közelmúlt két nagy sorsjegymissióinak fényes és gyors sikereire, valamint az osztálysorsjátéküzlet évi üzleteredményeire hivatkozunk. A jótékonycélu sorsjegy- kibocsátásokról, mint ide nem tartozókról nem beszélve, az említetteken felül egyébként sok alkalommal még azt is tapasztalhatjuk, hogy közönségünk, azon tudatának, dacára hogy még a sorsjegy névértéke sem felel meg teljesen a belső értéknek vagy gyakran minden számszerű vizsgálódás mellőzése folytán fenforgó teljes tájékozatlanságban is a nagy nyereménynyel kecsegtető kilátás csábjának hatása alatt, még e névértéket messze túlhaladó hajlamnak lehető korlátozása közgazdasági fejlődésünk érdekében felette kívánatos volna.

De sajnálatos jelenség az is, — s erre már egyéb alkalmakkor is nyomatékosan utaltunk — hogy még mindig nem vesznek részt ipari vállalkozásainkban tökegazdag földbirtokosaink és a dúsgazdag főpapság, a mely két osztály együtt működve, óriási összegeket helyezhetne el ipari vállalatokba a nélkül, hogy ez mezőgazdaságok hátrányára volna. Mert nyilvánvaló, hogy ezek az ipari vállalkozások első sorban a birtokukon termelt nyersanyag feldolgozását céloznák, a mi nemcsak a mainál sokkal belterjesebb mezőgazdasági és állattenyésztési üzemre indítaná a birtokosokat, — egy, hogy ezen a réven is a jelenleginél sokkal nagyobb jövedelemre tehetnének szert — hanem aránylag csekély beruházással sikeresen versenyezhetnének azokkal a külföldi gyárakkal, amelyek a magyar nyersanyagot megvásárolva és telepük helyére szállítva, feldolgozva újra beviszik Magyarországba.

Oly kézzelfoghatóan biztos jövedelem kínálkozik ezen a téren nagybirtokosainknak, hogy valóssággal megdöbbentő, miért nem követik ebben a tekintetben a külföldi nagybirtokosok módszerét, a kik a legnagyobb iparvállalatoknak is tulajdonosai és azokból óriási jövedelmeket húznak, nem is szólva arról, hogy implicite birtokaik forgalmi értékét is aránytalanul növelnék.

De nem a szóban levő egyének magángazdasága érdekel bennünket, hanem a nemzeti vagyon szaporodásának fokozása és az ez által mielőbb elérhető gazdasági függetlenség. Ha a nevezettek egyéni vagyo- naikat nem tekintik munka és vállalkozás által még ezután is szaporitandóknak, ezen avult felfogást illetőleg kell, hogy kizárólag önmagukkal legyenek tisztában.

A mi azonban a nemzeti vagyon szaporítását s az ez iránti, minden egyes e haza polgárát arányla- gos részben terhelő feladatot illeti egymagában, távolról sem elegendő például egyéni szükségleteit hazai eredetű czikkek bevásárlása által fedezni, hanem a