Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-09 / 23. szám
(2) 1907. Junius 9. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 23. szám. sok bába drasztikus példájától a felelősség érzete jelentős mértékben csökken s merően formális jellegű lesz, a mennyiben a városi közgyűlés, mint utolsó forum, a jövőben sem ruházhatja át a vagyoni garancia alapszabályilag és törvényileg előirt kötelezettségét s ha e vagyoni biztosíték az alaptőke és tartalékalap összegére szorítkozik is, épen a vagyon közjellegénél fogva feltétlenül a városi közgyűlés hatáskörébe tartozik úgy az évi zárszámadás jóváhagyása, mintáz összes személyi ügyek kezelése, vagyis az igazgatóság és kezelőszemélyzet tagjainak megválasztása, általában az összes vagyoni és személyi ügyek fölötti absolut rendelkezés, a mint ez bármely más takarékpénztár közgyűlésében történik s annak hatásköréből törvényes tilalom terhe mellett ki nem vonható! A K. T. 176 §. és 179 §-ba ütközik s emiatt csakis a törvény szellemének félreismeréséből sankcionálhatta a kir. törvényszék az alapszabályok azon intézkedését, hogy a kezelőszemélyzetet és az igazgatóságot a választmány választja, mert a törvény világosan előírja, hogy az összes tagokat illető jogok a közgyűlésen intézendök el. Kik az érintett tagok? A város közönsége, röviden az azt képviselő közgyűlés, melynek mindenegyes tagja törvénynél fogva jogosult és kötelezett a város közvagyonának mikénti kezelését intézni, a mi a takarékpénztári közvagyon tekintetében alapszabályilag is deklarálva van, de mi jogon van hatásköréből kivéve a takarékpénztár személyi ügyeinek absolut kezelése ? A kereskedelmi törvény nem, sem más speciális törvény nem jogosítja fel a közgyűlést választmány alkotására, ezért létének alapjai inognak s én hiszem, hogy a kir. törvényszék jövőben ilyen intézkedést jóváhagyni nem fog. A választmány barátai most azzal ujjonga- nak, hogy teljesen téves utón járok, midőn azt hiszem, hogy a város takarékpénztárára a K. T. rendelkezései alkalmazandók. Tudom, hogy erről csak per analogiam beszélhetünk, mert nem részvénytársaságról van szó, de az is bizonyos, hogy valamely törvényes zsinórmértéket az intézmény, mint nyilvános számadásra kötelezett társaság létében és működésében el kell ismernünk. De a jogegyenlőség általános elvét is mé • lyen sérti a választmány választási joga, mert a kezelőszemélyzet és igazgatóság megválasztásába, mely végérvényes, a városi közgyűlés tagjai nem szólhatnak bele, miáltal 31 városi képviselő számára egy jog privilegizáltatik, a mit teljesen indokolatlannak tartok, mert e személyi ügyek olyan permanens jellegűek, hogy a közgyűlési intézkedés nehézkességét komoly ellenvetésül elfogadni nem lehet annálkevésbbé. mert a személy megválogatása tekintetében a közgyűlés mégis nagyobb garanciát nyújt, mint a választmány. Azzal a felvetett eszmével szemben, hogy a zárszámadás is csak bemutattassék a városi közgyűlésnek egyszerű tudomásvétel végett, homlokegyenest ellenkezik ezen javaslatom, mely a vagyon és személy feletti rendelkezést ('gyedül és kizárólag a közgyűlés hatáskörébe utalja s hogy melyik racionálisabb és indokolhatóbb, e fölött az érvek kölcsönös meghallgatása után a közgyűlés bölcs belátása lesz hivatva dönteni. Ha tehát a választmánynak az alapszabályok 15 §. b.) és c.) pontján alapuló választási jogosultsága visszautaltatik oda, a hol természeténél fogva helye van : a városi közgyűlés hatáskörébe, teendői mind oly természetűek, melyek további fennállását nem indokolják. A 15 § a, d, e, g, h, i, k.) pontjaiban jelzett teendők mind az igazgatóság hatáskörébe utalandók, hova azok bármely részvénytársaság • nál is tartoznak, mig a kamatláb szabályozása és a felebbezések eldöntése szintén a közgyűlés resortjába vétetnék fel. A választmány eltörlésével absolute semmit sem vesztene a takarékpénztár, mert a választmány fentartott ügyköre három kivétellel technikai természetű s fenmaradásának indokául legkevésbbé hozható fel azon érv, hogy kell egy olyan testületnek lenni, mely a részvénytársaság közgyűlésének felel meg' E testület a városi közgyűlés, mely az általam kontemplált általános elvnek megfelelöleg. minden körülmények között fen kell hogy tartsa önmaga számára azon jogot, hogy bármely financiális vállalkozásnál kizárólag maga döntsön s az ide vonatkozó javaslatokat ép úgy, sőt sokkal inkább megteheti az igazgatóság, mint a választmány, melynek léte legnagyobb részben formális természetű okokra vezethető vissza s ezért működésében a kezdeményezés és az üzleti konjunktúrák kiaknázása és megragadása nem remélhető. Az az ellenőrzés pedig, melyet a választmány végez s bármely változatában is végezni fog, kevéssel több a semminél, mert az ellenőrzés gyakorlásának lehetősége legalább is illusorius akkor, midőn a szakértelem hiánya számbeli túlsúlyban van. A szakértelmű ellenőrzés pedig az esetről esetre közgyülésileg kiküldhető, hozzáértő három-négy tagból álló bizottság által sokkal jobban teljesíthető, ha az igazgatóság kebelében s az elnöki tisztségben az ellen- i őrzés teljes garanciáját bárki is kétségbe vonná, a mi szinte érthetetlen, mert más külön ellenőrző szervezet egy részványtársaságnál sincs, mint a közgyűlés s a törvény sem látja szükségét annak, hogy e szervet konstruáltassa. Legfelebb megtehető és az alapszabályokba illeszthető valami olyas rendelkezés, mely a K. T. 175 §-ban foglaltatik, mely azt tartalmazná, hogy a közgyűlés bizonyos hányadrészének joga van a takarék- pénztár üzletkezelésének megvizsgálását követelni, és ezen intézkedés kombinálható a fennebb említett és esetről esetre kiküldendő bizottság eszméjével úgy, hogy ezen bizottság (2—4 tag) kiküldését a képviselőtestület bizonyos számbeli hányadrésze követelheti. így nyújtva volnának az igazi ellenőrzés biztosítékai anélkül, hogy a képviselőtestület gyökeres jogait feladná. Ajtay Gábor dr. Előre! »Sempre avantiU I. Oly mélységes szeretettel szeretjük kis városunkat mi nagybányaiak, hogy közülünk akárhányan értékesebb, csillogóbb sorsot hagynak el vagy áldoznak fel csupán csak azért, hogy ide visszakerülve TÍtb éljünk s haljunk meg.« Mindezek a visszatértek a szülőföld szeretetén kívül törekedjenek arra is, hogy a rohamosan fejlődő kultúra áldó ereje által városunk modern fejlődését előbbre vigyék, megfelelelő ipari vállrlatok teremtése, az egészség és erők fokozása által a nyomort megszüntessék, a mindenirányu művelődés terjesztése által az általános jólétet segítsék elő. A városok fejlődésének, gyarapításának, művelődésének legnagyobb akadálya a tevékenység hiánya, a munkakerülés, a pangás, a Pató Pál ur öröksége, az a koldusitó, Ázsiából magunkkal hozott, keleti hangulat, ami itóka mellett való örök barátkozásból és összekülönbözésből, a haza sorsán való (ha nem is bánatos) kesergésből és ezek után megfelelő mámoros pihenésekből állván, a nap és az éjjel minden óráját megnyugtató eredménynyel (teljes munka- szünettel) lefoglalja. Ez a »dolce far niente« országszerte ismert és kedvelt állapot az oka annak, hogy nem száz, de legalább háromszáz évvel hátramaradtunk a nagy nemzetek kultúrájától sok tekintetben. Nagybánya helyes fejlődésének első feltétele az építési és terjeszkedési irányok kijelölése : az azonnal kidolgozandó rendszeres szabályozási tervezet. Ez már munkában van. (A most épült Mándy-ház piaci vége egy méterrel vág bele a Kossuth-utcába, ez által szűkíti a Kossuth-utca piaci nyílását; ezen háznak piaci része pedig botrányosan elcsúfítja és rontja nemcsak a piacot, de a Lakatos-utcát is. Averesvizi útról ne beszéljünk.) Rendszeres szabályozási terv szerint épült város úgy forgalmi, mint egészségi, esztétikai előnyöket biztosit magának és gazdasági gyarapodást. Természetes, hogy eme szabályozási tervezethez a vizveték és csatornázás terve is tartozik. (A Vár-utcában most fedeztek fel egy kitünően készült levezető csatornát, nem tudott róla senki se, hanem uj csatorna építés közben belekerültek a régi, ismeretlen csatornába.) Ha mi igazán akarjuk fejleszteni városunkat, akkor annak további feltétele az, hogy az itt tartózkodást kellemessé, kívánatossá tegyük, egészséges, kényelmes, kertes lakóházak építése által, ezzel velejárjon már most a vízvezeték és csatornázás bevonása is, amiknek megalkotása halasztást nem tűr, továbbá az összes, szélesebb utcák befásitása, zugsikátorok rendezése, ide tartozik a Széna-térnek, Agyagosnak, a Kis-piacnak befásitása, utcanyitással a Gellért- utca felé. Halaszthatatlan az utcai világítás rendezése (sötétben is égő lámpákkal) és a világításnak a kalendáriumtól való szétválasztása. A ligeti útnak és a ligetnek pihenő padokkal való ellátása. Nagyon fontos ügyünk a köztemető megalkotása és ezzel együtt az egész temetkezési rendszernek közegészségi szempontból való szabályozása. Esztétikai, köztisztasági, közegészségi és humánus okok miatt a városnak három leglátogatottabb helyén bárom hygienikus férőhely felállítása, szegényház és elaggottak, vagy gyógyithatlanok menedékháza, a rozoga városi fürdő és ezzel kapcsolatban az elavult városi kórház újból alkotása. A város jövő sorsára kiható igen komoly ügynek tartom egészségi és városfejlődési okból az üveggyár helyének újból való kijelölését, a színház és nagyvendéglő végleges le- tárgvalását. H. dr. Elnöki helyettes a már eddig tett jelentékeny magány ajánlatok jegyzékét bemutatván, az ünnepélyességek sorrendjére nézve inditványozólag előterjeszti, hogy junius 8-án taracklövésekkel tudatnék a koronázás megkezdési ideje, a közös harangozások alatt a városházára díszesen elösereglendö közönség innen testületileg jelenne meg hálaadás végett a templomokban s innen testületileg térjen vissza a kiindulási helyre. Este a város kivilágítása mellett térzene tartatnék. Junius 9-én, délutáni isteni tisztelet végeztével a koronázás emlékezetessé tételére népünnep rendeltetnék. Junius 10-én, a nagy nap, közebéd s az ezt követő fiatalsági bállal fejeztetnék be. Ezen sorrend megálla- pitás esetében a rendezés, a közcsend és rend tekintetéből egy bizottmány kineveztetését kérvén. Az indítványozott sorrend elfogadtatván, a rendezéssel s a részletek megállapítása, valamint keresztül vitelével Gellért László főbíró elnöklete alatt Böhm Alajos, Donovák Antal, Kerekes Mihály, Mol- csány Mihály, Beck József, Pap György, Stolczer Károly, Simay Tivadar, Szobonya Károly, Vig János képviselők és Sarudy György gazdatiszt, a jelvényekkel ellátandó békebiztosok kijelölésével Ket- ney Mihály tanácsos, mint helyettes főkapitány bízatott meg. Végbe is ment az egész programm, úgy, amint megtervezték, a Laposerdön nagy ökörsütés volt, amint azt Sziklaváry Adolf ny. főpénztáros ur, nekünk előadta, a nép közzé magas állványról kenyeret szórtak, egy nagy hordó bort csapra-ütöttek az erdő szélén, ihatott boldog, boldogtalan, amennyit akart, ki is ment az egész város, idehaza alig járt-kelt valaki a sűrűn fellobogózott utcákon, de az igazság érdekében megjegyezzük, hogy a polgárság maga vitt ki magának ételt és italt, táncban, zenében bő részt vett min den rendű és rangú nép, ott volt Nagybánya minden cigánya s több csoportban is táncoltak, még az öregek is táncra perdültek a nagy lelkesedéstől. A költségekből kevés hárult a városra, többnyire összeadták a mi szükséges volt, a közpénztárt alig huszonöt frt terhelte. Igazolja ezt a jul. 3-án fölvett közgyűlési jegyzőkönyv, mely igy hangzik: A koronázási népünnepély rendezésével megbízott választmány a koronázási ünnepély tárgyában a magánajánlatok feletti tárgyalást, számadást, a bevételi és kiadási okmányokkal felszerelve és a tett, de valósággal be nem fizetett ajánlatok jegyzékét 1 f. 60 kr. kíséretében az illető bizottmányi jegyzőkönyvvel együtt beterjeszti, Ugyanez alkalommal Léding Sándor képviselő a koronázási népünnep költségeinek fedezésére főjegyző kezeiben 10 ftot tesz le, A koronázási népünnepély vezető bizottság je. lentése tudomásul vétetvén, az annak kíséretében beterjesztett 1 f 60 kr. valamint Léding Sándor képviselő által fölajánlott, elismerő nyilatkozattal fogadott 10 frt, bevételbe, ellenben a magán adakozásokból ki nem telt összegek és pedig Klein László pék részére 12 f 50 kr. Nékán Sándor pék részére 12 f 50 kr. és Kunay Eduárd pék részére 12 f 50 kr. mint a házi pénztár által fedezendő összegek kiadásába utalványoztatnak miről a pénztári és számvevői tisztség értesittetik. (Jegyzetté Makray Béla aljegyző, ki már akkor diplomás ügyvéd volt, jelenlegi polgármesterünk édes atyja.) így ünnepeltek a régiek, szerényen egyszerűen, megkímélve a közpénztárt, de azért jó kedvvel összetartással. Most mikor negyven év viszontságes története után az öreg király és a megitjodott nemzet hő imája ismét egyesül az Ur oltára előtt s áldást, boldogulást kér a sokat szenvedett hazára, jól esik fölelevenitenünk a múltat buzdításul, okulásul. A városháza, ahol ezeket elhatározták, összeomlott, romjai sincsenek már, a képviselet tagjai, akik elhatározták egy-kettő kivételével ehaltak, de él a király és él a nemzet, legyen áldást a Magyarok Istenének áldása mind a kettőn! Kévész János.
