Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-08 / 27. szám
Mr, YU 0 Nagybánya, 1906.. Julius 8. — 27. szám. XXXII. évfolyam. NAGYMEYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEQJELENIK IVLIdNTDIGlNr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-lk szám alatt. A nőnevelés kérdése Nagybányán. Ha visszagondolok reá, mikor Nagybányán mintegy 15 év előtt nehányan összeállottunk s magán leánynevelö intézetet akartunk létesíteni, számolgattuk, hány növendék is lehet városunkban, aki a felsőbb osztályokba lépne, harmincznál, negyvennél több sehogy sem jött ki s mikor e sorok írója elkészítette később a minisztériumhoz intézett emlékiratot egy állami felsőbb leánynevelő intézet érdekében, attól féltünk, hogy nem fogják az iskolát engedélyezni, mert arra itt nincs elegendő tér. A polgári leányiskola mindnyájunk örömére létesült és pedig állami, nem magán alapokon s most már a 13-ik értesítőjét adta ki. Figyelemmel kisérjük ennek a derék intézménynek működését s lelki örömmel látjuk, mint gyarapszik évröl-évre. 168 növendék iratkozott be az idén ebbe az iskolába, 24 a kézimunka-tanfolyamra, 144 a polgári leányiskolába. Oly tekintélyes szám ez, hogy méltán bámulatba ejti az embert. Sok személyi változáson ment át az 1905—6. iskolai évben az intézet, mindjárt júliusban uj tanfelügyelő állott az ügyiek élére, majd uj segédtanfelügyelők is Gálffy Lajos és Sprenger Ferencz, öt uj tag jött a gondnokságba, eltávozott egy tanítónő, a vallástanitást 3 uj hitoktató teljesítette, mind e változások azonban leg- kevésbbé sem érintették az iskola eddigi jó szellemét, épp oly friss erővel, épp oly szép eredménynyel ment a tanítás, mint ez előtt. Igen szépen mutatja a czéltudatos vezetést az a körülmény, hogy mig az első osztályban 4-en ismételnek, 1 javitó-vizsgálatra megy, a másodikban már nincs ismétlő, hanem csak 7 javitó-vizsgás, a harmadikban pedig egyetlen javitó-vizsgálatra utasított, végül a IV-ik osztályban sem ismétlésre, sem javításra nem uta- sittatott senki. Az intézet tiszta, szép termei, állandó rendes kezelése, a kitűnő szertárak, a pompás ismertető képek a folyosókon, melyekből egész kulturtörténelem tárul az ember elé, igazán dicsérik, nagyon dicsérik ezt a dédelgetett iskolát. Megünnepelték október 6-ikát, márcz. 15-ét, jun. 8-át s jun. 27-én szép záróünnepélyt tartottak. Harminczkét növendék részesült jutalomNősülni szeretnék. — Humoros előadás. — Irta: Vrabély Armand dr. Fejezzük be hát az előadást. Hol is hagytuk el? Csak ketten ültünk a kocsiban, egészen belemelegedve a diskurzusba. — Hova tetszik utazni ? — kérdém. — A Csömöri-utra — válaszolt ő. — Ott van bérelt lakásuk? — kérdém, a hangsúlyt fifikusan a »bérelt« szóra fektetve. — Oh nem, a saját házunkban lakunk — mondá az angyal. Nohát kérem, hogy a birtokosragnak ilyen hatása legyen a szívre, azt még semmiféle népszerű orvosi könyvben sem olvastam. A szivem olyan dobogást vitt véghez, mintha valami szorgalmas lakatosmester nyitott volna benne műhelyt. Rögtön tisztába jöttem azzal, hogy nősülni fogok s a lakókat képzeletben mindjárt stájgeroltam is. Megkezdtem a szerelmi attakot. Nagyot sóhajtottam. — Ugy-e, Schwarz ur, a szilva bántja f — kérdé az angyal. Oh én úgy sajnáltam önt ismeretlenül is a baleset miatt. — Oh Nagysád! — szóltam elérzékenyülve, — ily résztvevő szavakért képes lennék egy kosár lekvárba is beleülni. — De mit fog mondani kedves neje hozzá ? — kérdé a kis hamis, alighanem arra kíváncsian, vájjon nős vagyok-e f ban jó magaviselet, kitartó szorgalom és szép előmenetel miatt. A városunkban uralkodott betegségek folytán szenvedett ez az intézet is eleget, de a tanítás menete azért nem volt megzavarva. Jól esik mindezeket igy az év végén konstatálni, visszatekinteni a szép eredményekre, miket a nőnevelés terén ez idén is felmutatott ez az intézmény. A leendő anyák, a lelkes honleányok képzése egyike a legnagyobb jelentőségű kérdések- nek s ha a rövid tömörséggel megirt, de annyi lényeges adatot tartalmazó év végi értesítőt elolvassuk, bizonyos megnyugvással tesszük le kezünkből, azzal a tudattal, hogy a nőnevelés kérdése Nagybányán jó kezekben van. Az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról. — A nagybányai gazd. egyesület közleménye. — Az országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár létesítése folytán a törvények értelmében Magyarországon minden gazdasági cseléd balesetbiztosítást élvez. Ha a munkaadó a reá szabott minden törvényes feltételnek megfelel, akkor baleset esetén a kölísé- geket a pénztár viseli, ha azonban a munkaadó a feltételek betartását elmulasztja, akkor az összes költségek a munkaadó terhére esnek. Nehogy tehát a munkaadók jóhiszemű mulasztásuk miatt kárt szenvedhes^uek, indokoltnak találjuk rövid, áttekinthető képét adni annak, hogy mik azon törvényes feltételek, a melyeket a munkaadók gazdasági cselédeik balesetbiztosítása körül betartani kötelesek. 1. A 120 filléres hozzájárulási dij fizetése. A törvény értelmében minden munkaadó köteles a szolgálatában álló minden egyes gazdasági cseléd után az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár javára évenkint előre 120 fillért befizetni. E hozzájárulást a cseléd bérébe betudni vagy annak megtérítésére a cselédet kötelezni büntetés terhe alatt tilos. A munkaadónak ez a kötelessége kiterjed minden olyan cselédre, akit kizárólag vagy főleg gazdasági munka teljesítésére fogadott szolgálatába, legyen az akár férfi-, akár nőcseléd és pedig akárhány éves az illető (tehát esetleg 16 évesnél is fiatalabb.) A 120 filléres hozzájárulási dij megfizetendő nemcsak az éves, de havi béres gazdasági cselédek után is, akár kapnak az illetők élelmezést, akár nem s a — Semmit 1 válaszoltam szellemesen, — mert még nincsen. De most egy fordulattal én vettem öt vallatóra. Én elvből mindenkit, aki szoknyát visel — ha nincs gyerek a karján — kisasszonynak szólítok. Végre is legfölebb tévedhet az ember! — Kisasszony — kérdém tehát tőle — s ha ön került volna lekvárba, mit szólt volna becses férje hozzá f Erre a kérdésre az angyal a szemét lejebb sütötte s a mutatóujját szemérmetesen oda dugván a szájacs- kájába, csak annyit mondott: — Hiszen csak az idén kaptam az első hosszú ruhát! — Hát becses vőlegénye mit szólt volna hozzá? — kérdém, folytatva a tudakozódást. A kis czukros e közben már elérkezvén a szemlesütés végső határáig, becsukott szemmel mondá : — Abból sincsen! — Oh kisasszony! — rebegém elérzékenyülve, olyan lágyan, mintha valami kisebb fajta fuszharmónium lenne a torkomban — engedje meg, hogy a szivébe nézzek? Az angyal ijedten kapcsolta össze a mantillját. — Kisasszony! — folytattam úgy, miként egy pesti háziúr leányával beszélni illik — ha lakik szivében valaki, mondjon fel néki s ha üres, engedje meg, hogy nem a fertálykor, de most mindjárt én hurczoí- kodjam bele. Oh, mert a kegyed neve örökre szivembe van vésve! Különben szabad tudnom becses nevét ? ? 120 fillért még abban az esetben is egész összegében kell megfizetni, ha a cseléd a munkaadónál nem is egész évben, hanem például csak 1 hónapig szolgál. A szóban forgó 120 filléres hozzájárulási dij külön törvény által évenkint előre fizettetni rendelt olyan állandó járulék, mely ha a közadók módjára kezeltetik is, teljesen független az évenkinti adó- megajánlástől és állami költségvetéstől, ez a dij tehát azon hozzájárulásnak tekintendő, amelylyel a törvény- hozás a munkaadókat a gazdasági munkások és cselédek biztosítására alkotott intézmény támogatására állandóan megterhelte. Magában véve azonban az a körülmény, hogy ez a 120 fillér a munkaadótól utólag úgyis behajta- tik, vagy hogy esetleg azt késedelmesen külön felhívás nélkül is befizeti, a biztosításra való jogot még nem adja meg, hanem csak az a munkaadó számit- hát arra, hogy a gazdasági cselédeinek balesetei folytán felmerült költségeket a pénztár megtéríti, aki az illető gazdasági cseléde után a 120 filléres hozzájárulási dijat az alább megjelölendő esedékességének időpontjáig, vagy utóbb ugyan, de mindenesetre a baleset megtörténte előtt legalább 30 nappal tényleg befizette. Ha a munkaadó ezt elmulasztotta, sérült cseléde (illetőleg ennek örököse) a munkaadótól éppen olyan baleseti segélyezést követelhet, mint a minőtől a pénztárral szemben elesett. A 120 filléres hozzájárulási dij minden esetben a községházán fiizetendő. Ebből a czélból az elöljáróság minden év november havában, az általános adóösszeiráskor, a következő évre a munkaadókat és a gazdasági cselédeket névszerint összeírja. Az összeírás alkalmával kötelessége a munkaadónak gazdasági cselédei létszámáról és nevéről az összeíró közegek részére a kellő felvilágosításokat az igazsághoz híven megadni. A hivatalból történt általános összeírás alapján kivetett hozzájárulási dijat tartozik a munkaadó minden külön felszólítás nélkül április hó 1-ig megfizetni. Ha az összeírás foganatosítása után a munkaadó már meglévő cselédlétszámán felül uj gazdasági cselédet fogad fel, köteles a munkaadó a szolgálatába lépett uj cseléd nevét haladék nélkül (de mindenesetre 15 napon belül) szóval vagy Írásban a cselédkönyv bemutatása mellett az elöljáróságnak bejelenteni s a bejelentéskor a 120 filléres hozzájárulási dijat azonnal lefizetni. Ha az összeírás foganatosítása után a munkaadó gazdasági cselédet változtat, köteles a munkaadó az eltávozott cseléd helyére szolgálatába lépett uj cseléd nevét haladéktalanul (de mindenesetre 15 napon belül) szóval vagy írásban a cselédkönyv bemutatása mellett az elöljáróságnak bejelenteni s a bejelentéskor az ilyen cseléd után is azonnal köteles a 120 filléres hozzájárulási dijat lefizetni, kivévén, ha igazolja, hogy azon cseléd után, aki a szolgálatából eltávozott s akinek helyébe az uj cselédet fogadta, azon évre a 120 filléres hozzájárulási dijat már lefizette — Krumphaxl Máli — felelt, Róka Jani táncz- iskolájára való pukkedlivel, az angyal. — Oh Máli! — szóltam hozzá — vegye ki a zsebéből a kezét s engedje, hogy az egész életen át én fogjam. Oh! tegyen engem a boldogok legha- landóbbikává . . . akarom mondani, a halandók legboldogabb . . . A »legboldogabb« szóban épp a második »b«-nél tartottam, mikor az angyal megint eltüsszentette magát. Vártam, mig rendbe hozza az orrocskáját, aztán folytattam a vallomást, az idő rövidsége miatt annál a betűnél, a hol elhagytam : — ... bikává! Mondja csak azt az egy szót: »Schwarz ur, én imádom önt!« — Jesszuskám, — sikoltott az angyal, — kinn vagyunk a Városligetben! Kikapok a papától! Leszálltunk a villamosról s miután a szilvaüzlethez nem szokott zsebem egészen kiürült, határozottan amellett voltam, hogy gyalog menjünk be a Csömöri- utra. Előbb azonban megálltam s megragadva az angyal kezét, igy szóltam költői stílusban hozzá: — Oh Máli! Engedje meg, hogy itt az ölében a szabad természetnek . . . — Ne tessék a gyöpre lépni! — szólt közbe a rendőr. A kövezetre ugorva folytattam : — ... ismételjen! vallomásomat. Hallgassa csak, a lombok suttogása... a pacsirta... szóval minden... de minden szerelemről beszél . . . — Egy perecz egy krajczár! — kiáltott megint a legrosszabbkor egy pékinas közbe.
