Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
& «44^4. NAGYBÁNYA ÉS YIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK ZNamsTDEKT VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Választás után. Most már körülbelül az egész ország megnyilatkozott a választási urnáknál. Május 6-ikán egy kerület és 7-ikén négy kerület van még csupán hátra s igy tulajdonképpen ismerjük az eredményt teljesen. Győzött a függetlenpárt az egész vonalon, elnyerte az abszolút többséget s ebből igen könnyű levonni a consequentiát a közvéleménynek gondolkozására nézve. Nagybányán is egyhangúlag választották meg Földes Bélát — aki a múltkor szótöbbséggel nyerte el a mandátumot — s valóban jól esett végre ismét látnunk olyan képviselőválasztást, amikor nem a pártok versengése, a szenvedélyek tulcsapongása, a gyűlöletes harcz zaja veri föl, különben békés, városunk csendjét, hanem mindenki egy véleményen van, mint volt öt Ízben a Wekerle idejében. Nem láttuk a vidék szekértáborát, nem hallottuk a csatakiáltásokat, s a kirendelt katonaság, — huszárok, gyalogság — csak dísznek szolgáltak inkább, valamint a bányászbanda vig zenéje kedves keretül, mert hát keleti nép lévén, mégis csak nem tudunk dekórum nélkül ellenni. Kerületünk nagynevű képviselője: Földes Béla itt időzött nálunk éppen s csütörtökön a reggeli órákban már át is nyújtották neki a mandátumot. Uj korszak hajnalán sok szépet és jót várunk mi Földestől s az, aki programmbeszédé- ben lapunk múltkori irányczikkére oly kitünően reflektált, bizonyára úgy a hazának, mint e végvidéki magyar városnak érdekeit híven fogja szolgálni. Keserűség, utóiz, odium nem marad a májusi választás nyomában. Hamarosan visszatérünk hát az ekeszarvához, a mindennapi munkához; kövesse is a béke áldott munkája a nemzeti akarat impozáns megnyilatkozását a viruljon fel a megelégedés jegyében végre-valahára a közboldogulás! A képviselőválasztás. Csütörtökön, május 3 án voltak egész Szatmár- vármegyében az orsz képviselőválasztások s mint azt már lapunk múlt számában jeleztük, maga a választási aktus reggel 8 órakor kezdődött. Szerdán délután már lehetett az elnöknél jelölteket ajánlani s be is érkezett egyetlenegy ajánlati iv, melyen Farkas Sándor, Oblatek Béla, Sólyom Ferencz, Torday Imre, Szász József, Almer Lajos, Almer Károly, dr Makray Mihály, Égly Mihály, Szőke Béla, dr Vass Gyula, Gellért Béla, Jég János, Nagy Gábor, Wágner Sándor, dr. Moldován Ferencz, Jeszenszky Kálmán, Ráth Ferencz Földe', Bélát, a kerület volt képviselőjét ajánlották megválasztásra. Csütörtökön reggel 8 órakor, a városháza egyik főtéri ablakából Gellért Endre polgármester, mint választási elnök az egybegyűltekhez harsány hangon felhívást intézett, hogy 8 és Va óráig jelölhetnek képviselőt. Nagybányáról számosán összecsoportosultak, Felsőbányáról nehányan s a falvakról is kevesen. A bányászbanda hazafias dalokat játszott, a 76 gyalogezred egy százada és a 14 huszárezred félszázada készenlétben állott, de semmi tennivalója nem akadt. 8 és V2 órakor az elnök minekutána konstatálta azt, hogy az óra mind a két toronyban a fél kilenczet elütötte, s hogy Földes Bélán" kívül más jelöltet senki nem ajánlott: a jelenvoltak harsány éljenzései között Földes Bélát a nagybányai választó- kerület orsz. képviselőjéül jelentette ki. A mandátumot Földesnek, — aki Hanzulovits Kristóf vendége volt — ott a Hanzulovits háznál azonnal átnyújtották s a megválasztott képviselő rövid, tartalmas beszédben köszönte meg polgártársai bizalmát, mivel programmját már előzőleg, vasárnap kifejtette. Az üzletek a választás napján be voltak zárva, az iskolák szüneteltek, ünnepies hangulat uralkodott a városon, többfelé összejövetelek, barátságos poharazások voltak s Földes c,".e!:Dt a jó tanyákat fölkereste, este pedig részt vett a polgári kör népes lakomáján, hol a megválasztottra számos szép köszöntőt mondtak. Miután múlt számunkban részletesen foglalkoztunk Földes bevonulásával s a programm beszédre vonatkozó előleges értesüléseinket kimerítő czikk- ben közöltük, ennek kiegészítéséül hozzuk most főbb vonásokban Földes Béla programmbeszédét. Földes Béla programmbeszéde. Magyarország kormányán oly férfiak állanak, kiknek mindenike évtizedek óta küzd az ország boldogulásáért, küzd a magyar nemzetért. E kormány minden egyes tagja évtizedes múltjával biztosit arról, hogy a kormány átvételénél uj éra nyílott meg s hogy ez uj érában az ország minden polgára biztosítva láthatja jogait s méltányos érdekeit! Igaz, hogy az uj kormány »átmeneti kormánynak«. nevezi magát. De e szavak mögött tisztelt polgártársaim mély értelem rejlik. Hiszen olyan gazazt levettetném ... (Visszahökken.) Jaj, meglátott ! . . . (Az ablak felé.) Elmenjen innen, maga tolakodó ! . . . (Kinéz az ablakon.) És köszön . - . és elmegy . . . Tessék, ilyenek a férfiak : semmi állhatatosság sincs bennük! Vagy egy óráig jött utánam és az ablak alatt 5 perczig se tartja ki. . . De talán a hivatalába siet ? Vagy tán várja a beteg mamája? . . . vagy a nagymamája? . . . vagy a felesé . . . Nem! Házas ember nem lehet: sokkal okosabb képe van ! (Hosszan kinéz az ablakon.) A szemtelen! Még csak vissza se néz. No, csak jöjjön még egyszer ide az ablak alá: kinyitom az ablakot és egy álló óráig folyton a kéményeket fogom nézni . . . észre sem veszem, még ha bukfenczeket hány is! (A hintaszékbe veti magát.) Jaj I De ki vagyok merülve. Úgy rohantam a lépcsőn, hogy még csak szóhoz se tudok jutni. (Nagyot sóhajt.) Annyira tele van a szivem, hogy egy piczikét muszáj kisírnom magamat. Hanem előbb leveszem a fátyolt, mert ha le- sirom, hát kikapok a mamától. (Törülgeti a szemeit.) No, már készen vagyok! Jaj, de jól esett ez a kis pityergés 1 (Elgondolkodik.) No hát ilyesmi az intézetben nem történt velünk . . . Mikor kint sétáltuuk hosszú sorban az utczán, le kellett sütni a szemünket . . . igy ni (Lesütött szemmel sétál) úgy, hogy mindig egész csomó gombostűt vittünk haza. Én egyszer még egy krajezárt is találtam ! Az igazgatené aranyba is foglaltatta s aztán a séta végén mindig az kapta meg, aki a legnagyobbakat tudott sütni a szemén ... Az egyetlen férfi, akit az intézetben láttunk, a tánezmester volt. Abba is csak addig voltunk sznrelmesek, mig egyszer otthon nem felejtette a parókáját. dagok vagyunk mi nagy férfiakban, hogy ily kaliberű államférfiakból csak átmeneti kormányt alakíthatnánk ? Nincs Európának oly állama, mely ezt a fényűzést megengedhetné magának. Láthatjuk t. polgártársaim e kormány állandó jellegét abból is, hogy oly programmot adtak, mely maradandó. De bármint csavarjuk is a dolgokat, legyen e kormány állandó vagy átmeneti, egy bizonyos, hogy ez országot a nemzeti eszméktől többé eltéríteni nem lehet. Ebben az országban többé más politikát, mint nemzeti politikát, többé csinálni nem lehet! S épen azért nem hiszek én a kormány átmeneti jellegében, hisz e kormány úgyszólván in- karnácziója a magyar nemzeti politikának, mert pro- grammja állandó jellegű s abban az országnak szerfölött fontos gazdasági s kulturális érdekei nyernek kielégítést. A kormány programmjának egyik kimagasló része az általános választói jog megvalósitásitása. Sok vád hangzott el a függetlenségi párt ellen, hogy nem nagy lelkesedéssel karolta fel az általános választó jogot. Hát t. polgártársaim, ez a vád nagyon igaztalan. Nincs párt az országban, mely az általános választó jog behozatalát régebben követelte volna, mint épen a függetlenségi párt. De ez eszme kivívásáért csak lépésről-lépésre haladtak, mert félni kellett, hogy Bécsben azt nem akarják. Midőn azonban az általános választó jog behozatalát Bécsben szentesítették, kész örömmel ragadta meg a párt az alkalmat, hogy annak mielőbbi megvalósítását meggyőződése egész erejével támogassa. S a független párt látja legnagyobb örömmel, hogy az általános választó jog behozatalát az ország nem ellenzi. A feladat tehát most az, hogy azokat, kik az alkotmány sánczain kívül éltek eddig, oda bevegyük. Ezen az alapon nyugszik tehát az általános választó jog, Ettől a nagy reformtól nem kell félnie senkinek, legkevésbbé kell félni Magyarországon. Mert mit tanít a történelem ? Azt, hogy a magyar nemzet a haladás nagy eszméit mindig elfogadta, de nemzeti alapon, a nemzeti érzelmeken átszűrve. Az általános választó jog behozatalával milliókat veszünk be az alkotmány sánczaiba s ezzel az alkotmányt magát erősítjük meg. Nagyon természetes, hogy ily nagy reform nagy előkészületeket igényel. Szükséges tehát, hogy egyidejűleg azon gazdasági és kulturális feladatokat is megvalósítsuk, melyek letővé fogják tenni, hogy a nép okosan és bölcsen éljen a joggal. A középosztály jogait az úgynevezett privilegizált osztálytól csikarta ki. De a középosztályt nagy mulasztás terheli, mert midőn a kiváltságos osztálytól kivívták jogaikat, egészen megfeledkeztek a munkás osztály millióiról. A munkás osztályt részesíteni kell e jogokban, hogy a mulasztást helyrepótoljuk. De javítani kell És Íme (Szavalva) midőn kikerül az ifjú leány ama szent falak közül az élet rögös mezejére . . . . (Rendes hangon) no, ezért a hasonlatért a magyar irodalmi dolgozatban biztos, hogy egyest kaptam volna! (Újból szavalva). Rögös mezejére . . . (Rendes hangon) tessék, mindjárt ilyen veszedelemnek van kitéve 1 De különben, mindennek a Mama az oka. Már hogy is engedhet ki ilyen herczig kis leánykát egyedül az utczára ? Azt mondja a mama, hogy az önállósághoz kell szoknom és beküldött a városba »Dobosihoz (Valami nagyobb, ismert csemege-üzlet említendő.) hogy hozzak a vacsorához — mert hát a papa nagyon, de nagyon szereti ám — egy olyan iczi-piczi kis . . . füstölt malaczot. Mintha bizony az ember malacz nélkül nem lehetne önálló ? Az utón találkoztunk . . . hol elém, hol mögém került . . . aztán olyanokat nézett rajtam, hogy . . . (Felkel és legyezi magát) jaj még most is melegem van tőle . . . Milyen fekete a szeme! De nem néztem ám bele . . . Isten bizony, nem néztem ... csak úgy éreztem, hogy fekete . . . nagyon fekete .... Aztán bementem az üzletbe a . . . malaczért ! . . . »0» megállóit a kirakat előtt s a duneztos üvegek között kukucskált be . . . Kileste, hogy mit veszek ... A csúf még mosolygott is, mikor a kis malaczot pakolták ! Aztán . . . tisztán láttam az ablakon keresztül ... a kirakatban egy nagy patkón akadt meg a tekintete. De le nem vette volna a szemét róla: mintha patkón kivül más nem is volna a világon ! Oh, mily prózaiak a férfiaki (Szavalva) Hát érezhet annál a szív-----— híven ? Ki nek szeme ilyenkor mákos, Vagy mondjuk, diós patkón--------pihen ? La punk mai száma S oldal. Vig magán jelenet. — Irta: Vrabély Armand dr. — (Emeleti szoba, ablakkal az utczára s egy ajtóval, mely az előszobára nyilik. Az előtérben jobbról kis asztal, rajta újság, kézi tükör. Balra egy hintaszék. Az előadó hölgy utczai ruhában, fátyolos kalappal, lihegve besiet a színpadra; kezében csomag.) — A szemtelen ! Egész a kapuig követett ! (Az ablakhoz siet.) És itt sétál az ablak alatt! . . . Felnéz . , . Köszön . . . Nem, nem tudom megállani: kiöltöm rá a nyelvemet . . . Tessék, nem látja! . . . Újból köszön! . . . Aztán még azt mondja a mama, hogy hosszú a nyelvem, mikor az első emeletről se látszik ! . . . Jaj Istenem, mit csináljak f Ha leeresztem a redőnyt, akkor nem láthatom, hogy elment-e már ? (Az ablak felé.) Maga csúf! . . . maga kiállhatatlan 1 . . . maga utálatos! . .. Elmenjen innen, mert .. . (Kinéz az ablakon.) Újságot mutat I ... A szemtelen, csak nem akar az újságban izengetni nekem ? . .. Aztán legalább látnám, hogy miféle újság .. . Holnap kénytelen leszek meghozatni az összes lapokat ... Jaj Istenkém, hogy minek nincs egy ártatlan fiatal leányka kitéve! . . Nem 1 Azért se fogok kinézni, hadd lássa a tolakodó, hogy megvetem . . . Csak egy pirinkót még innen a függöny mögül: hogy megismerjem és máskor már messziről szökni tudjak előle ! (Kinéz az ablakon.) Ejnye, de nem is csúnya fiú! Jaj, de herczig bajusza van ! . . . (Örömében tapsol a kezeivel.) És monoklit visel. . . És, milyen elegáns ! No, megnézhetné a papa a czilinderét: a papa a czi- linderben mindig úgy néz ki, mintha egy megázott muffot tenne a fejére! . . . Hanem azt a szakáüt . . .
