Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
(2) 1906. Május 6. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 18. szám. a munkásnép helyzetét azzal is, hogy okos gazdasági politikával arányba kell homi a keresetet és kínálatot. Annak a pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, mindig kiváló gondoskodását képezte a munkás nép helyzetének javítása s ha az ez ideig kellő mértékben nem sikerült, nem a függetlenségi párton múlt. A függetlenségi párt azt vallja, hogy a munkásnak van legtöbb s legigazabb joga a föld kincseire. Az államot és a társadalmat aként kell berendezni, hogy a munkásosztály minden jogos igénye kielégítést nyerhessen. Mert, ha eltekintünk azon túlzó törekvésektől, melyek mindenütt felbukkannak, azt látjuk, hogy a munkás osztályban meg van a fogékonyság minden iránt, a mi szép és nemes. Vázolja ezután azon irányelveket, melyeket a politikusoknak követniök kell. A mezőgazdaság a mi országunkban nagyon is primitiv módon kezeltetett. A föld kincsei nem aknáztattak ki s egyrészt ez az oka, hogy a tejjel- mézzel folyó Kánaánból annyian vándorolnak ki. Most indul meg az a nagy munka, hogy a mezőgazdaság oly módon kezeltessék, hogy a föld kincsei kellőleg kamatozzanak. A mezőgazdasági munkások, mintegy 2 millió ember, földbirtokkal nem rendelkeznek. Ebből okszerűen következik az, hogy úgy kell berendezkednünk, hogy a földbirtok nélküli mezőmunkás élete is megelégedett és boldog legyen. Rendezni kell lakási, egészségügyi s megélhetési viszonyait. Úgy kell berendezkednünk, hogy az a mezőmunkás, ki most évenkint legföllebb 400 koronát keres s abból kell családját eltartania, tisztességes keresethez juthasson. A mezőgazdaságot sokszor ellentétbe helyezik az iparral, pedig azok ikertestvérek. A legragyogóbb ajándék, amit az Isten a magyar nemzetnek adott, a a föld, az áldott magyar föld, melyen az aczélos búza terem. Bűn volna arra nem törekedni, hogy a mezőgazdaság érdekeit összhangba ne hozzák az ipar érdekeivel. Amidőn fel akarjuk virágoztatni a mezőgazdaságot, gondoskodnunk kell az iparról, főleg a kis iparról is, mely szörnyen kedvezőtlen helyzetbe jutott. Olyan intézményeket kell létesítenünk, melyek biztosítják a kisipar fejlődését s ha ezt elértük, áttérhetünk a nagy tőke segítségével a nagy ipar támogatására is. A függetlenségi párt programmjának egyik leglényegesebb része a külön vámterület. Pedig e szavakkal még nem sokat mondtunk. Mégis, akik a nemzeti eszmékkel hadi lábon állanak, már e szavaktól is görcsöket kapnak. Mi a külön vámterület alapján olyan politikát fogunk követni, mely a magyar ipar fejlődését biztosítja ; mert nem elég csupán mezőgazdaságunk felvirágoztatása, a mezőgazdaság az állam fokozódó terheit már most is alig bírja, hanem kell, hogy iparunk fejlődése is erős, megingathatlan alapokon biztosittassék. Újabban a külön vámterület mellett foglaltak állást Wekerle is, Széli Kálmán is, a kik pedig értik a dolgot. E két államférfi állásfoglalása megerősíti azokat, akik a külön vámterületért küzdenek, hogy jó utón haladnak. Első lépésnek elég, hogy a külön vámterület kivivassék, azon azután majd tovább építhetünk. Nem hagyhatom említés nélkül a nemzetiségi kérdést. A történelem azt tanítja, hogy mindazok, kik helyes politikát követtek, a legrégibb időktől, Szent Istvántól napjainkig, a nemzeti politika alatt azt értették, hogy az ország lakói szolidárisak legyenek egymással s egymással sohasem torzsalkodjanak. Minden nemzetiségnek úgy kell éreznie magát ez országban, amint érzi magát ez országnak minden polgára a teljes jogegyenlőség mellett. Ez országnak minden polgára, minden lakója a jogegyenlőség alapján áll. Ha e tekintetben történtek hibák, e hibák nem a függetlenségi pártot terhelik. Mint a jelenlegi kormány eddigi nyilatkozataiból meggyőződhettek, a kormány dolgozik azon, hogy a nemzetiségi gravamenek megszűnjenek. Talán ígérnem is felesleges, hogy a helyi érdekeknek mindig hűséges istápolója leszek. Nagy szerepet játszanak a haladás terén a városok s nagy missziót töltenek be. A városok teszik lehetővé a kulturális emelkedést s mikor szükség van az ország minden müveit fiára, a városokat elhanyagolni nem lehet. A fizikai jólét megteremtésén kell kezdeni, hogy a városok hivatásuknak megfelelhessenek, mert hiszen csak erős, egészséges test képes erős, kitartó, hasznos munkára. Tudom, hogy a városoknak s e nemes városnak is sok kívánalma van, sok nagy terve vár megvalósításra, én e törekvéseikben önöket minden erőmmel és befolyásommal támogatni fogom, de istápolni fogom egyúttal minden gazdasági s kulturális érdekeiket is. Istápolni fogom, hogy e nemes város megerősödjék, virágozzék s oly erős kézzel lobogtathassa a függetlenség zászlaját, amily erős kézzel tartotta a megpróbáltatás napjaiban. Nem az én csekély személyemért, de az elvekért, vezessék győzelemre most is e lobogót! Dolgozzunk. . . Ha toll helyett pohár lenne a kezemben — nálunk talán hálásabb vállalkozás, jó vagy rossz tósztot mondani, mint gazdasági tanácscsal, a falra borsót hányni — a gondolat menetét zavaró közbeszólás után ismételem, ha pohár lenne kezemben mondókámat igy kezdeném: Uram, uram. Szász József uram, szállók az urnák. Ön egy alkalommal, nem is nagyon régen, azt mondotta, hogy dolgozzunk, hogy mindenki végezze kötelességét, mert úgy nem szorulunk senki kegyére. Száz torokból hangzott a lelkes válasz: igaza van, dolgozzunk! De hogy a száz torok tulajdonosa igazán dolgozik-e, igazán végezi-e kötelességét? arra nem merek sem »igen«-nel, sem »nem«-el felelni. Azonban nézzünk körül, megkapjuk az őszinte választ, melyért szegény fejem nem lesz felelős. A nagybányai gazdának évek óta nem volt oly öröme, mint e tavaszszal; gyümölcsfái már április derekán kezdtek virágozni. A baraczkfák bíborba, az almafák rózsaszínbe, a cseresznye — körte — szilvafák az ártatlanság színébe öltöztek. Mindmegannyi mosolylyal biztatta tulajdonosát. A hajlékony kis ág, a zöldelő levél, a fakadó virágbimbó, mind azt mondották, no kedves gazda, megjött az ideje, hogy fizessünk. Jutalmad megkapod, fáradozásodért, gondozásodért. Lesz jövedelmed, a takarékban törleszthetsz. Imádkoztál esőért, a könyörületes Isten meghallgatott, küldött termékenyítő esőt, úgy jósolják, hogy a fagyosszenteknek is megtiltotta a nagybányai gazdák örömét, annyiszor megsiratott garázdálkodásaikkal elrontani. Egyszóval, nagyszerű gyümölcstermésre van kilátásunk. Nosza hát örvendjünk! De ne csak kü- lön-külön minden gazda a saját kertjében. Gyönyörködjünk ne csak a magunk és jó szomszédaink virágtengerében. Tegyünk egy sétát. Látogassuk meg Nagybánya minden kertjét, minden gyümölcsösét! És elindultunk. De ah! örömben úszva nem sokáig mentünk, mendegéltünk. Itt egy fa, ott egész csoport, díszétől fosztottan hirdeti gazdájának gondatlanságát. Hová lettek a zöldelő levelek és a szép virágok ? Azok helyén, mint látom, ócska seprők diszlenek! Mikor kijöttem az üzletből, folyton a nyomomban volt, sokszor igazán oly közel hozzám, hogy csak a — kis malacz választott el tőle. Csak egyszer állottam meg az utón : lealkudtam a malaczból 6 krajczárt s azon vettem a czukrásznál egy »saumrollnit«. Ejnye! A szegénykéről egészen megfeledkeztem! (Csomagot húz elő a zsebéből, kiveszi belőle a süteményt és elkezdi enni.) (Evés közben.) Egyszer csak mellém lépett . . . (Mély hangon.) Bocsánat Nagysám, kezdé, de ha nem csalódom, Kegyed ejté el e keztyüt (Rendes hangon) és a szemtelen egy óriási, 6-os számú keztyüt nyújtott felém. No, de lefőztem! Uram, szóltam, a keztyüm megvan és a száma: 5 és B/i, Ráadásul olyan csúnyán néztem rá, hogy csak annyit mondott: (Mély hangon.) — Pardon! És visszamaradt. De azért követett ám a kapuig! De ezt se láttam ám, hanem ezt is csakúgy — éreztem! De hát már most mi lesz ebből ? Érzem, hogy ez a kaland, melynek kell, hogy következményei legyenek ! Holnap biztos, hogy bent lesz az újságban : (Újságot vesz a kezébe.) »Angyal a . . .« Persze, valami ismertetöjel is kellene ? . . . Jaj Istenkém! Utóbb úgy teszi az újságba, hogy: »Angyal a... kis malacczal«. De ám akkor igazán megharagszom! Aztán tovább : Ismerkedés, komoly szándékkal lehetséges-e?« No hát előre is kijelentem, hogy ha a »komoly szándék« nem lesz vastagon nyomva, a hirdetést el sem olvasom ! »Ha az ismerkedés lehetséges, tegyen az ablakba?...« Igen ám, de hát mit is tehetnék az ablakba ?. . . »tegye az ablakba a . . . a . . . malaczot!« — Ob, maga csacsi! Maga vaksi! Hisz még a nyelvemet se látta, hát hogy látná meg, mikor a papa már vacsorázott belőle, a maradék malaczot?! Vagy égő gyertyát tegyek az ablakba? .. . De hát nappal az kissé feltűnő . . . este pedig nem illik egy szolid kis leánynak ismerkedni! . . . Ejnye, de hát nézze meg az ember, törje »0« a fejét azon, hogy mit rakjak az ablakba . . . hisz nem én akarok megismerkedni vele ! Hanem most komolyan vallatóra veszek valakit. (Tükröt vesz a kezébe.) — Hát... mond csak .. . Miczike, hát elmennél hozzá feleségül!? — Hát . . izé . . . ha levetetné a szakálát .. . hát izé . .. talán el . . . Pedig a csúf meg sem érdemli ám, hogy ilyen czukros kis feleségot kapjon. Mert hát én belőlem nagyon édes kis asszonyka lesz ám! Huj ! Hogy fogom én szeretni az uracskámat! De hát nincs is ám szebb a családi életnél! De nem úgy akarom ám, mint itt van a papáéknál ! A papa 2 óra után jön haza a hivatalból, a nagy bottal, igy ni: (Mutatja.) Tip . . . top... tip ... top . . . Aztán csönget. (Mutatja.) Kiing... ling ... ling.. . ling ... És mikor kinyitják az ajtót: nem puszit akar ám, hanem abban a minutában az ebédet . . . aztán nem a mamuskát keresi ám . . . hanem előszűr a papucsot . . . Aztán az étel mindig kemény neki . . . még a leves is! Itt a hernyó! De hát oly nehéz dolog a hernyó ezen fajával megküzdeni ? Nem kell ahhoz semmi egyéb, mint valamelyes jóakarat és némi szorgalom. A szükségelt munka és költség, szemben a bekövetkező kárral, elenyésző csekélység. A városi tanács idejekorán rendelte el, a még lombtalan fákról csüngő száraz levelek leszedését és elégetését. De a tanács rendeletét végrehajtotta-e minden gazda, minden szedő gyerek háta mögött nem lehet; azok pedig majd a fán hagytak, majd kezükből elpotyogtattak egy-egy levelet, melyekből a hernyófajzat nagy számban életre ébredett, és ha él, természetes hogy táplálékot keres. De mi tűrés-tagadás, bizony vannak egyes kertek és gyümölcsösök, melyek fái oly képet mutatnak, mintha a hernyóivadékot tartalmazó jevelekből egyetlenegy sem égettetett volna el. És ez hiba, nagy hiba. Mi értekezni, vitatkozni nagyon jól tudunk, sőt olykor-olykor ujságczikkecskét is megeresztünk, habár ez veszedelmesebb dolog, mert: »verba volant, scripta manent.« Nem akarok én bántani senkit. De nagyon kérem egyrészt városi tanácsunkat, másrészt gazdatársaimat, tegyünk meg mindent, a Nagybányára nézve annvira fontos gyümölcstermést megsemmisítő hernyó elpusztítására ! Ott, ahol a szép szó nem használ, nem szabad sem a denunciálás, sem a kényszer utjától visszariadni. Az. aki gyümölcstermésből várható jövedelmét hernyó által semmisitteti meg, nagyobb kárt okoz hazájának, mint némely úgynevezett »hazaáruló». Ha a még lombtalan fákon látszó száraz leveleket megsemmisítjük és ha a mindazonáltal jelentkező hernyót elpusztítjuk, a fáinkat most támadó her- nyófajzatnak, nehány év alatt, hírmondója sem marad. Sokkal könnyebb a hernyót pusztítani, mint a lepkéjét megfogni. A hernyó pusztítása, czéljából a fák törzseire, megfelelő magasságban, vastag papir- gyürüt — hogy kevésbe kerüljön jól rafiával — kötünk vastag papiros helyett 6—8 rétbe hajtott újságpapírt is használhatunk. A gyűrű szélessége legalább 14 cm. legyen. A papirgyürü közepét vonjuk be kocsikenőcscsel, de úgy, hogy a törzshöz kenőcs ne jusson. A fákat rázzuk többször, különösen korán reggel, a vastagabb ágakon tartózkodó hernyót pl. paszulykaró segítségével piszkáljuk le. A lepotyogott hernyó, a fák törzseit fölkeresve a papír [vagy kenőcs-gyürü alatt csoportosul, hol könnyűszerrel meglehet ölni. Igaza van Szász József urnák, dolgozzunk! Vajha az ő szavára »igaza van«-t kiáltó száz torok minden tulajdonosa, hernyóirtási kötelezettségének eleget tenne ! Szabó Adolf. Gazdasági levél. Rázsó Imre gazdasági akadémiai tanár urnák. 1906. április 25. Igen tisztelt Tanár Ur! A »Nagybánya és Vidéke« folyó évi 16-ik számában megjelent becses czikkére, mely az ugyanezen lap 14-ik számában megjelent czikkemre vonatkozik, csakis csupán a közérdek szolgálatában a következőkben van szerencsém válaszolni. A mi termőföldünk nagy hegyek lábánál terül el és vizet át nem eresztő márgarétegen (nálunk pala) nyugszik. A márga néhol 1 méternyire, másutt 10 méternyire van a felszín alatt, tehát általában sekély földréteg fekszik a márga felett. Eunek következmt- nye az, hogy tartós esőzések alkalmával, (ami nálunk gyakori), a felszínig telítve van talajunk vízzel. De nem álló, poshadó vízzel, hanem olyan vízzel, amely a Jaj, milyen máskép lesz nálunk! Én majd elibe repülök az macskámnak . . . össze-vissza csókolom, igy ni. (Mutatja.) Aztán, hogy fog izleni az ebéd: mert hát én főzöm ám neki! Már 21 lapot tudok kívül,öl a szakácskönyvből, de úgy ám, hogy akár visszafelé is el tudom mondani. 141-féle levest tudok főzni: van köztük olyan is, a mire csak »auflagot« kell tenni, aztán az ember beadhatja mindjárt főzeléknek is! A leveseket mind kipróbáltuk a papán — de a papa most pihen . . . beteg. . . . Olyan furcsa baja van: amint levesestányért lát meg, azonnal rosszul lesz! A doktor bácsi karlsbadi kúrát ajánlott neki! Aztán milyen más lesz nálunk az ebédnél a kiszolgálás: egy kanál leves. . . egy puszi . . . egy darab sniczli. . . egy puszi ... Ki fog járni a puszi még a süteményhez is . . . mert hát nagyon sok czukrot lehet ám igy megspórolni! Jaj, az a puszi! Egyszer már próbáltam: mikor a nyáron lent voltam falun az unokatestvéremnél, az éppen menyasszony volt s egyszer a sötétben a vőlegénye tévedésből engem csókolt meg helyette. No hát nem is jó erről beszélni! (Felkel és a zsebkendővel legyezi magát.) A legfinomabb Kugler-sütemény is csak közönséges pogácsa hozzá képest. Istenkém! Aztán ... izé . . .(Szégyenkezve) . . . a . . . a . . . gyerekek! No hát mind a három fiú barna . . , a három leány pedig szőke lesz ! A szemeik ... no de azt majd megbeszéljük . . . Jaj, milyen czukros lesz, majd, mikor ott megy előttem az utczán az a sok , . . sok gyerek. En persze majd folyton beszélek hozzájuk, hogy: hadd tudja meg ez a világ, hogy én vagyok a kis mama! — Médi, veszi ki mindjárt a szájából az ujját!
