Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-08 / 14. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MJÜNTEXEUNT VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. A tulipán-gyűlés. A városháza tanácstermének komoly falai között csütörtökön délután kétszázra menő eleven tulipán díszelgett. Városunk intelligens hölgyközönsége teljes számban megjelent, hogy a tulipán jegyével simbolizált eszme mellett hatalmas erkölcsi erejével szivvel-lélekkel tüntessen. Már napokkal előzőleg hatalmas nemzeti szinü plakátokon olvastuk a lakonikus felszólítást, hogy a kebelbeli magyar ipar védő egyesület megala- kulása érdekében tömörüljünk. Épkézláb ember nem haladhatott el e sokat mondó felhívás mellett, hogy arczán el ne ömöljön a lelkesedés pirja, szivét meg ne dobogtassa az eszme fensége és mély jelentősége! A díszes hölgygárda mellett azonban elenyésző csekély számban jelentek meg kereskedőink és iparosaink. Miden szemrehányás nélkül konstatáljuk, hogy ez a közönyösség saját rovásukra esik, mert önérdekükben is csatlakoztok kell az országosan hullámzó mozgalomhoz, eltekintve attól, hogy hazafias lelkesedésük parancsolja a nagyközönséggel való teljes solidaritást. Hiszszük azonban, hogy ez alkalommal üzleti elfoglaltságuk miatt nem jelentek meg e nevezetes értekezleten, mely helyi piaczunkon is rövid idő alatt éreztetni fogja átalakító hatását. Az impozáns gyűlést Bónis Istvánné nyitotta meg, kinek az egész mozgalom létrehozásában és a komoly érdeklődés, hatékony közreműködés felkeltésében oroszlánrésze van. Minden kommentár nélkül közöljük gyönyörű, kerek- ded beszédét, melynek nehéz tartalma a gördülékeny, nyugodt és átérzett előadásban mély hatással domborodott ki. íme: Tisztelt Hölgyeim és Uraim l összegyűltünk, hogy mi is részt vegyünk abban a hazafias mozgalomban, mely most a magyar ipar pártolása és felkarolása érdekében országszerte megindult. Röviden szólok, mert a tulipán jegyében született eszme mibenlétét ismertetnem felesleges. Minde- nikünk tudja, hogy a tizenkettedik órája érkezett el annak, miszerint felekezeti, rang s minden egyéb néven ismert társadalmi különbség nélkül egyesüljünk, hogy egy szívvel, lélekkel, forgácso- latlan erővel, megingathatatlan akarattal pártoljuk a hazai ipart. A mozgalom az országban egyre hatalmasodik. A külvárosban. Ha bánt itt benn a hivalgó fény, Az oktalan gőg és hiúság : A külvárosba menekülők, Hol gond lakik és szomorúság. Hol gond lakik és szomorúság, Ks a munka, a verejtékes — Imádság fakad ott szivemből A szegényeknek Istenéhez. A szegényeknek Istenéhez Száll lelkem a hit fehér szárnyán, És szemem köny-fátyolán által Felcsillan mosolygó szivárvány . . . Felcsillan mosolygó szivárvány, Mint égi biztató Ígéret : Hogy túl e föld múlandóságán Van egy szebb, tisztább örök élet. Van egy szebb, tisztább örök élet; Hol koldulni jár gőg, hiúság, És alamizsnát nyújt szelíden Az alázat s a szomorúság . . . Lamp ér Ih Géza. A takarékosság. — Irta: Vrabély Armand dr. — Olyant ütöttem mérgemben az ebédnél az öklömmel az asztalra, hogy tánczra perdült rajta minden. A só reálunióba lépett a paprikával, a boros üveg pedig odaborult a sült csirke kebelére. Mi, nagybányai nők is teljes erőnkkel vegyünk részt ebben! Mutassuk meg, hogy a nemzeti cultura e határvárosában mi is tudunk tenni, ha tenni kell! Ne engedjük, hogy abból az 1800 millió koronából, mely különféle iparczikkek révén évente külföldre vándorol, a reánk eső rész átlépje az ország határait I Legyen e rész bármily csekély is, ma az számottevő. Hisz a hires afrikai utazót: Stanleyt is egy tevenyomban talált viz mentette meg a szomjhaláltól, mikor a nagy Szahara végtelen sivatagján hányódott. Hátha ily tevenyom lenne a mi kis actiónk a nagy országos mozgalomban f Erkölcsi és hazafias kötelességünk az osztrák termékek bojkottálása s ezért minden üzletben hazai iparczikkeket kérjünk és győződjünk meg róla, hogy bevásárlásainknál honi termékeket nyerünk ! S hogy az eszmét magunkévá tettük, annak jelképezéséül viseljük a tulipánt; legyünk rajta, hogy kies városunk rövidesen tulipán-kertté legyen varázsolva ! Hordjuk e virágot híven, büszkén, mert e virág most nem pünkösd hajnalán kelt, hanem rut, zimankós időben jött világra; apja a zivatar, anyja a honszerelem ! Nem kérdi ez, ki a viselője ? Gazdag vagy szegény, hivatalnok vagy mesterember! Mindegy neki; mindenkit egyenlővé tesz; hitben, reményben egyesit, érzelemben és gondolkodásban egy- gyé forraszt, erényben, honszerelemben erősít. Tüzzük fel e virágot s egyesüljünk törekvéseinkben az ország magyar érzelmű nőivel! Ha összetartunk, biztos a győzelem, az eszme diadalra fog jutni, a magyar ipar fel fog virágozni s akkor boldoggá fog tenni az a tudat, hogy e győzelemben parányi részünk nekünk is van ! A mély hatást kelte i- lelkesítő beszéd után Szőke Béla emelkedett szólásra. Sajnáljuk, hogy e minden izében gyújtó szónoklatot lejegyeznünk nem sikerült. Apodiktikus igazság volt minden mondata ; csupa tűz és erő, a hazafias mozgalom nagy jelentőségének átértéséböl eredő szent meggyőződés. Ne legyen tétlen szemlélő a magyar, mint mostanáig volt; lépjen már egyszer sorompóba, dolgozzék már önmagáért is, vaskarjával maga lendítsen a magyar ipar mostoha sorsán! Ne szalmatüz legyen e nemes fellángolás, legyen állandó s ezért higgadt tervszerűséggel kell azon dolgoznunk, hogy a magyar iparpártolás gyakorlati megvalósulást nyerjen. Indítványozza ezért, hogy városunk társadalmi utón szervezkedjék az eszme megtestesítése czéljából: hölgyek, férfiak, ifjak, öregek valamennyien vetekedjenek a nemes munkálkodásban, mely legnagyobb részt annak ellenőrzésében rejlik, hogy iparosainknak és kereskedőinknek a honi termékek iránt érzett lelkesedésén nem csapong e túl a rideg utilizmus, a mi viszont csak azzal ellensúlyozható, ha szükségleteinket kizárólag honi czikkekkel fedezzük még az esetben is, ha ez igényeink némi korlátozását követelné. Frenetikus taps között végezte szavait s mi boldogan konstatáltuk, hogy újból értünk egy oly alkalmat, midőn társadalmunk intelligens közönségét törekvésében és lelkesedésében összeforrva láthattuk. Ezután végrehajtó-bizottság megalakult, melynek elnökéül: özv. Turmann Olivérnét, alelnökiül Bónis Istvánnét, Kovács Sándornét, Pry- radny Kálmánnét, Waigandt Annát és Kupás Mihálynét, Szőke Bélát, Kovács Sándort, Almer Lajost és Bónis Istvánt; jegyzőiül: dr ajtai Nagy Gábort és Glavitzky Károlyt; — a végrehajtó- bizottság tagjaiul : BálinX Imrénét, Bányai Idát, özv. Bittsánszky Edériét, György Gusztáváét, Han- zulovics Kristófnét, Jancsovics Józsefnét, Kovács Eleknét, Lakos Imrénét, Langer Sándornét, Neubauer Hermint, Oblatek Juliskát, Szaitz Irént, Stoll Gábornét, Steinfeld Jolánt, Teleky Bélánét, Tor day Gizit, Weisz Lajosnét és Wienerberger Bélánét egyhangú lelkesedéssel megválasztották s egyben az értekezlet felhatalmazta a végrehajtó-bizottságot, hogy a kereskedők és iparosok közül magát kiegészíthesse s az eljárás programmját megalkossa. Időközben megérkezett, volt országgyűlési képviselőnk nejének, dr. Földes Bélánénak sürgönye, melyben tudatja Bónis Istvánnéval, hogy 500 darab megrendelt tulipán jelvényt már útnak indítottak. A közönség megéljenezte e sürgönyt, melyből kitűnik, hogy dr. Földes Béláné elénk figyelemmel kiséri városunk mozgalmát és szívesen segédkezik törekvéseinkben. Robelly Lajosné, a Nöegylet elnöke lelkes Ígéretet tett, hogy a munkaházban kísérletet fog tenni némely divatezikk előállítására, csakhogy minél terjedelmesebben keresztül legyen vihető az idegen gyártmányok elkerülése. Olyan jól találtuk magunkat ebben a mozgó De itt már kifakadtam! Dühösen mutattam rá a kezemben lévő csirkeczombbal az utolsó tételre; a »Muczus« egészen zsiros lett e mutatvány következtében. — No hát azt ünnepélyesen kikérem magamnak, hogy engem a szemetes mellé helyezz. Tégy bele a tejbe, vagy akár a petróleumba, de az már még sem járja, hogy én a szemetes kompanistája legyek. — De ugy-e, azt nem bánod — szólt pityeregve a feleségem — hogy a Kati mellett vagy ? Hogy ez irányban a bővebb tárgyalások megindításának elejét vegyem, jónak láttam hirtelenében folytatni a pörölést. — És különben is tele van az egész könyv felesleges Kiadásokkal. Azt az 5 irtot kivéve, a mit nekem adtál, a többi kiadás mind csökkenthető s jót állok, hogy csökkenni is fog. Tej, ezután nem kell; csokoládét iszunk ; mellénygomb nem kell: majd begombolom a kabátomat; kifli felesleges : süss kalácsot! — szóltam dühösen, végighuzva a tejet, mellénygombot és a kiflit az egyik, ép kezemben lévő, közkedveltségnek örvendő pipifalattal! — Petroleum sem kell! A mint sötétedik : lefekszünk vagy színházba megyünk ! Ehhez az indítványhoz hozzájárult a feleségem is, de oly stiláris módosítással, hogy előbb menjünk színházba s aztán feküdjünk le. — Liszt sem kell, megeszünk helyette egy pár >Kuglert«-t! És a mi a gallért illeti: ha meg lehet fordítani a mandzsettát, megcsinálom a gallérral is ! Majd rendet hozok én a házba! — Hát az a »vegyes« 7 frt 51 krért micsoda ? — mind »felvágott« ?? A feleségem e kérdésre odatette az orrom elé a ■ balkezét s azon végigböködte a különféléket, vagy hétszer végigsétálva az ujjain. Volt abban: telefonA feleségem rám nézett és — hallgatott! És itt kötelességemnek tartom felhívni kedves olvasóim figyelmét, a következő, igazán különös lélektani viszonyra: Ha a férj haragszik — az asszony hallgat; de ha az asszony hallgat, a férj soh’sem haragszik. Ha én haragszom: az asztalt ütöm, még pedig a tetején ; ha a feleségem haragszik: a Katit üti, de nem a tetején, hanem rendesen képen. — No hát nem értesz a gazdálkodáshoz! A mi jövedelmünkből nem juthat az asztalra áprilisban sült csirke ! — kiáltottam a feleségemre, kivéve két hákszlit a tálból. A feleségem lenyelte a krumpli-salátát s aztán sirva fakadt. Az egyik kezével, meg a szalvétával a szemeit törülgette, a másik kezével meg a zúzát kereste a tálban. Megjegyzem, hogy abban a kezében, a melyikkel a zúzát kereste, ott volt a villa is. — Hiszen a cselédek csak rántott zsemlyét kapnak — mentegető magát. ■— Az is pazarlás! Kiáltottam, ahhoz is zsir kell! Már látom, hogy magamnak kell a konyha után is néznem! A feleségem felkelt, íróasztalához lépett, kivette onnan a számoló könyvét s a tányéromra tette a következő, a férj urak előtt már mindenesetre ismeretes felszólítással: »Mütassa meg hát, mi itta fölösleges?« Méreggel kezdtem a kiadási rovatok olvasásához. »Tej, mellénygomb és kifli, össsesen . . 52 kr. Petroleum, alamizsna, csizmakefe . . . 55 » Liszt, subiczk és gallérvasalás .... 88 » Egy pár csirke ............................ 99 » Ve gyes.......................................\. . 7 frt 51 » Katinak, Muczusnak (a »Muczus« az én vagyok!) és a szemetesnek . , ‘ . 12 frt.«
