Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-08 / 14. szám
(i) 1906. Április 8. 14. szám. tulipán kertben, hogy jó időbe került, mig az élénk eszmecserébe merült közönség eloszolt, hogy minél előbb hozzáfogjon a munkához. Örömmel kell felemlítenünk, hogy Bóms Istvánná szives áldozatkészséggel előlegezte az említett 500 drb tulipán-jelvény árát s ennek folytán a közönségnek módjában áll azt 3, 2 és 1 korona árban nála ma már beszerezni. * Ezzel egyidejűleg az ipartestület kebelében is folyik a csendes, de tervszerű munka. Az Országos IparvécLö Egyesület megküldte számára alapszabályait s a közvetlen érintkezés czéljából felhívta a kötelékébe való belépésre, minek az a hasznos következménye, hogy teljes és kimerítő direktívát és felvilágosítást nyújt a honi iparczikkek beszerzési forrása tekintetében és az ellenőrzés hatékony keresztülvitelére. Egyben lapokat, árjegyzékeket szolgáltat. Derék dolog: a fogyasztók pedig tudni fogják hazafias kötelességüket. Kereskedőink azonban ne dolgozzanak a reklám olyszerü fogásaival, mint a minővel helyenként találkozunk, hogy külsőségekben demonstrálnak áruik magyar eredete mellett, mert ez csak a naivabb közönség félrevezetésére alkalmas. Az intelligens közönség az ilyennek nem fog felülni, hanem kézzelfogható meggyőződést szerez magának. A meglévő raktár elárusitásá- nál nem lehet alapos kifogásunk, de megkívánjuk, hogy a mai rendelések a magyar ipar termékeire szóljanak ; nagyobb reklám lesz ez minden más egyébnél! Megjegyzések Rázsó Imre akadémiai tanár gazdasági előadásához. Rázsó tanár múlt hó 20-án tartott és a trágyázást ismertető előadásának ezen lap f. é. 12 és 13-ik számaiban közzétételekor elmulasztotta Szabó ur — az előadás közzétevője — az én két rendbeli felszólalásomat is megemlíteni. Mivel ezen megemlítés elmulasztásának következtében, mindazon gazdatársaim, kik az említett közzététel értelmében járnának el, kárt szenvedhetnének, közügybeli kötelességemnek ismerem az előadás alkalmával tett megjegyzéseimet itt is megismertetni. I. Midőn Rázsó tanár — az általános talajviszonyokra vonatkoztatva igen helyesen, de a mi talaj- viszonyainkra nem alkalmazhatóan — azt tanácsolta, hogy a gyümölcsfák koronája alatti területet 50-60 ctm. mélységre ássuk fel s az ásás közben előbukkanó gyökeret minden aggodalom nélkül vágjuk el és hogy az igy ásott árok fenekére (tehát 50 — 60 ctm. mélységre) hintsük a trágyaanyagot, rögtön tisztában voltam azzal, hogy hiszen igy mi a gyümölcsfáinkat, összes gyökereiktől megfosztva, kiássuk, csak a kidöntést bízzuk a legközelebbi nagy szélre. Mert hiszen a mi talajunkban, mely 50—60 ctmteren alul oly sokszor és hosszúidéig csicsogóan vizes, még a gyökerét mélyen eresztő körtefának sem fejlődik gyökere mintegy 60 ctmteren alól. hírmondó, fokhagyma, ibolya-parfüm, makaróni, kukker- javitás, keserüviz . . . szóval a mosónétól kezdve egész a tormás virstliig minden. E közben én kétségbeesve turkáltam a tálban, keresve a másik zúzát. A feleségem megesküdött, hogy ö csak egyet evett meg. A Kati szakácsné — ki szintén szereti a zúzát — derítette fel a rejtélyes esetet, megmagyarázván, hogy: — De nacscsága kérem, az ilyen fiatal csirkének még nem igen nő ám ki a zúzája! Ezután meg a feleségem számolókönyvét kerestük — teljesen nyomaveszett! — Jeszszuskám ! — kiáltott fel elrémülvc a feleségem — csak nem ettük meg azt is a nagy cziva- kodásban ? ? Végre ott találtuk meg a számolókönyvet a tányéromon a csontok alatt a szaftban : már egy negyedóra óta mártogattam bele a kenyeremet! A csibe fejét elköltve, eszmetelten kiáltottam fel : Asszony ! íme a sors ujja ! Számadási könyved megsemmisült! Borítsuk a feledés fátyolát a múltra! — s ezzel tragikai mozdulattal takartam el a szalvétával a csibe megcsontosult maradványait. — Kezdjünk uj, takarékos életet és számadási könyvet 1 S hogy annak az 5 írtnak, a mit ebben a hónapban nekem adtál, az uj számadási könyvben is nyoma legyen, legjobb lesz, ha megadod újra! A feleségem 1 forint erejéig belement a megnyitó ünnepélybe s aztán az uj élet küszöbén takarékos hangon azt kérdezte tőlem : — Muczuskám! mit együnk vacsorára ? Én elgondolkodva mártottam bele egy darab kenyeret a múltba, akarom mondani, a régi számadási könyvbe és zúza után epedö szívvel elérzékenyülten rebegém : — Rántott csirkét, angyalom ! — de talán két párt! NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Az is nyilvánvaló lett előttem, hogy ha oda hányjuk a trágyát, a hol már gyökér nincs, sem lent, sem fent; kárbaveszett a fáradság is, a trágya is. Ezen körülményre, a mi talajviszonyaink ismertetésével, felhívtam az előadó tanár figyelmét. II. Mikor a márgáról (pala) oly értelemben nyilatkozott Rázsó tanár, hogy az káros, de ha már mind a mellett is használni akarjuk, ne használjuk istállótrágyával egys7erre, hanem a mint paláztuk, az istállótrágyát csak a rákövetkező évben alkalmazzuk. Akkor én a következő felvilágosítást adtam : Légenyben igen szegény talajunkon a csak palával való trágyázásnak nem vesszük semmi hasznát, mert hiába van jelen a márgában a mész és foszfor, ha nincs hozzá adva nitrogén is, ami ezen palabeli tápanyagok felvételét a növényeknek lehetővé tenné. De meg, tapasztalásomra hivatkozva, állítottam, hogy a pala nem űzi ki az istállótrágya légenyét, mely körülmény arra mutat, hogy a palában lévő mész nem szabad állapotú, mint p. o. az égetett mész, hanem mint só, vagyis savval kötött állapotban van jelen. Bár az általános talajviszonyokra való tekintetben helyes és tanulságos és tőlünk hálát érdemlő volt Rázsó tanár előadása, de mert tanácsa, a mi vidékünk különleges talajviszonyainál fogva, nálunk nem minden esetben alkalmazható, Rázsó tanár iránti figyelemből, nem kellett volna Szabónak ezt az előadást közzétennie, vagy ha már közzétette, akkor meg — a közérdekre vaíó tekintetből — közzé kellett volna tennie az én felvilágosító felszólalásaimat is.' akár pártolva, akár meggyőző érvekkel megsemmisítve, de minden esetre meg kellett volna említenie. Azzal bebizonyította volna, hogy mező- és kertgazdaságunk iránti érdeklődésből, nemcsak hogy vidékünk talajyiszonyait is ismeri, hanem, hogy" a gazdasági szakismeretek tárházából kiválogatni is tudja azt a javallatot, a mely a mi talajviszonyainknak leginkább megfelelő, vagy káros. O azonban csak azt tette, a minden észrevétel nélkül való közléssel, hogy káros szaktanácscsal elriasztotta gazdaközönségünket egy nálunk nagy mennyiségben készletben levő értékes ásványi trágyának, a márgának használatától. Nagyon furcsán hangzik, hogy épen a benne lévő tápanyagok nehéz oldhatóságánál fogva és igy, hosszú ideig való kitartóságánál fogva teszi meg a mi palánkat (márga) káros hatású semmiséggé, holott, épen ezen tulajdonságai teszik azt — a mi sokszor és hosszú ideig felázott állapotú talajunkon nagyon is becses trágyaanyaggá. Még azt is ráfogja a "palára (márga), hogy az istállótrágya légenyét a talajból gyorsan elillanóvá teszi. Én azonban ennek is az ellenkezőjét tapasztaltam. Mig egyfelől elhallgatja Szabó, fenntebbi észrevételeimet, másfelől — a tényállás elferdítésével — mint az előadás alatt történt határozott állításomat tünteti fel azon számtévesztésemet, hogy a mint — nem is az előadás alatt, hanem annak még megkezdése előtt — Rázsó tanárral a paláról beszélgettem, tévedésből 3°/„ foszfortartalmat mondottam 0'3"/0 helyett. Hamár tudatos észrevételeimet elhallgatta, hát, már csak műveltséggel járó kíméletből is, elhallgatnia kellet volna ezen — a mint mondám, nem is az előadáshoz fűződő — tévedésemet is. De ő ezt nem hallgatta el, hanem csakis épen ezt említette meg és igy enge- met, aki az előadás alatt, gazdasági ügyünk védelmében, szerény tudásom fegyverével sikraszállottam még egy kiváló szaktekintély tévedésen alapuló véleménye ellen is, ezen a dologhoz tartozó felszólalásom elhallgatásával és a dologhoz nem tartozó tévedésem előrántásával úgy mutat be e lap olvasó közönsége előtt, mint valami badarbeszédü együgyüt. Mint minden ember tévedhet, tévedhetek én is. De mindaddig fenntartom és gazdatársaimnak is figyelmébe ajánlom a gyümölcsfák trágyázására és a a palázásra vonatkozó fenntebbi észrevételeimet, mig azok tarthatatlanságáról Szabó ur, vagy bárki más: megbízható felvilágosítással meg nem győz. A többi között különösen azt szeretném tőlük megtudni, hogy: ha már azt állítják, hogy kihajtja: hát milyen vegyi egyesülés utján hajtja ki oly gyorsan a pala szénsavas mesze az istállótrágya légenyét. Engem nagyon könnyű meggyőzni, de csak helyes és bizonyító erővel biró érveléssel. Szabó urnák, vagy bárki másnak ezen ezikkemre vonatkozó, közérdekű és felvilágosító válaszát kérvén és várván, nem mulaszthatom el kijelenteni, hogy ezen czikk megírását nem személyeskedés sugallta, hanem a közügy szolgálata tette kötelességemmé. Lakos Imre. Debreczeni egyetem. A nagybányai ref. egyháztanács folyó hó 1-éu tartott üléséből a létesítendő debreczeni egyetemre való adakozásra hívta fel a közönséget. A kibocsátott felhívás a következő : Évtizedek óta hő óhajtása egyetemes magyar reformált egyházunknak, közelebbről a mi tiszántúli egyházkerületünknek, hogy a nagy magyar Alföld virágzó metropolisában, Debreczenben több mint háromszáz esztendő óta fennálló hires kollégium bölcsészeti fakultással kiegészítve egyetemmé fejlesztessék. Ez óhajtás megvalósítására irányuló törekvés természetes magyarázatát leli abban a gondolatban, hogy a hazai középiskolákban működő protestáns tanárok százai protestáns jellegű egyetemen nyervén kiképeztetésöket, onnan mint drága örökséget, a protestáns öntudatot, hithüséget és az egyházhoz való ragaszkodást vigyék magokkal az életbe s öntsék át növendékeikbe; a leendő magyar intelligencziába. Minthogy pedig a magyar reformált egyház által alapított és fenntartott tanintézetek eleitől fogva a hazafias szellemnek, alkotmányos érzületnek s a nemzeti függetlenség buzgó szerelmének voltak veteményes kertjei s a nehéz időkben védőbástyái: kétségtelen, hogy a debreczeni egyetem is mindenekfelett a törhetetlen magyar hazafiságnak lesz sziklavára s igy mielőbb való felállítását előmozdítani minden igaz magyar embernek kötelességévé teszi hazája iránt lán- gonló szeretete. E tudattól áthatva határozta el egyházunk tanácsa folyó évi január hó 31-ik napján tartott gyűlésében, hogy az újabban ez irányban megindult országosmozgalomhoz csatlakozván, a debreczeni egyetemre gyűjtést indít s most e felhívás kapcsán azzal a kéréssel fordul nagybányai egyházunk hitbuzgó tagjaihoz s Nagybánya város hazafias polgárságához, hogy adományaikat az általa kibocsátott Ívre sajátkezüleg feljegyezni s a gyűjtő presbyterek által egyházunk pénztárába, Szűcs Károly pénztárnok kezeihez folyó évi május hó 1. napjáig eljuttatni kegyeskedjenek. A szives adományokat a helyi lapokban nyugtázzuk s a gyűjtő ivek egy-egy példányát örök emlékezetnek okáért a debreczeni kollégium, a nagybányai ref. egyházmegye s a nagybányai ref. egyház levéltárában elhelyezzük. Az egyháztanács ülésében jelenlevő 12 presbyter páratlan lelkesedéssel karolta fel az ügyet, s a saját körükben azonnal megindított gyűjtés 850 koronát eredményezett. Április hó 7-ig a debreczeni egyetemre ado- koztak : Soltész Elemér 100 K, Torday Imre 100 K, Dobi Ervin 100 K, Gálffy Pál 100 K, Szerencsy József 100 K, dr Vass Gyula 100 K, Beregszászi Samu 10 K, Deák Károly 50 K, Sólyom Ferencz 50 K, Bányai József 100 K, Jég Károly 20 K, Székely Árpád 20 K, Kiss Gábor 50 K, Géresy János 50 K, Szűcs Károly adótárnok 50 K, Spiczuli K. 20 K, Szűcs Károly fogy. adókezelö 20 K, Bálint Imre 20 K, Smaregla János 20 K, a »Nagybánya« nevében Egly Mihály szerkesztő 25 K, Morvay Gyula 20 K, Vermes Kálmán 20 K, Kiss Béla 10 K, Stoll Béla 50 K, Nagybányai részvénytakarékpénztár 50 K, (mint a fölajánlott 500 K első részlete) Szabó Adolf 20 K, Hanzulovics Kristóf 10 K, dr Herczinger Ferencz 10 K, Spinetti Sándor 5 K, Bottyán Gézáné 2 K, Kovács István 2 K, ifj. Klement Károly 1 K, Petki Gyula 2 K, Silberger Lajos 1 K, Hevö Gyuláné 40 fillér, Lövy Ernő 1 K, Geőcze István 1 K, Nagy János 1 K, Steinfeld Béla 5 K, Troplovits Márton 2 K, Maday Pál 2 K, Boda Gyula 2 K, Köves Lajos 2 K, Hinffner Jenő 2 K, Ru- soráa József 2 K, Wienerberger és Glavitzky 1 K, Matolcsi Blanka 5 K, Madán Ferencz 2 K, Rumpold Gyula 20 K, Almer Lajos 25 K, Almer Károly 20 K, özv. Katona Lajosné 2 K, összesen : 1403 K 40. Különfélék. Főigazgatói látogatás. Szieber Ede kit. tanácsos, a kassai tankerület főigazgatója, mint múlt számunkban jeleztük, a helybeli állami főgymnasiumot meglátogatta. A főigazgató a látottak és hallottak felett teljes megelégedését fejezte ki s a tanuló ifjúságnak folyó hó 2-ára a főigazgatói szünnapot engedélyezte. A kir. tanácsos főigazgató folyó hó 1-én utazott el városunkból. Kinevezés. Őfelsége a király, Nagy László Szat- mármegye és Szatmár törvényhatósági joggal felruházott város főispánját, Szatmár- és Szabolcsmegyék területére teljes hatalommal felruházott királyi biztossá nevezte ki. Előléptetés. A m. kir. pénzügyminiszter Gálffy Pál m. kir. főbányabiztost a VIII. fizetési osztály fokozatába előléptette. Gálffy úgy is mint tisztviselő, úgy is mint társadalmi ember rászolgált ez előléptetésre, a melyhez örömmel gratulálunk. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Oblatelc Béla m. kir. bányafőmérnököt a bányászati tisztviselők egyesitett létszámában m. kir. bányatanácsossá nevezte ki. Őszintén gratulálunk a jól megérdemelt kinevezéshez. A nagybányai ev. ref. egyházmegye — mint már múlt számunkban is röviden megírtuk, e hó 19, 20, 21-én tartja városunkban tavaszi rendes közgyűlését, melynek egyik igen fontos tárgya lesz a gróf Dé- genfeld Sándor egyházmegyei gondnok világi elnök lemondásával megüresedett elnöki székre a szavazás elrendelése, úgy h dijuk, hogy a közvélemény e di- diszes állásra Helmeczy József nagybirtokos, ügyvéd, egyházmegyei tanácsbirót óhajtja megnyerni, a ki különben már eddig is mint elnökhelyettes működött s mint zsinati képviselő, nagy tudásával az egyházmegye érdekében sokat tett. Tulipán estély. E hó 16-án husvét másodnapján a helybeli dalegyesület a polgári olvasókör helyiségeiben változatos műsorral Tulipán estélyt rendez 1 K belépő dij mellett. E nagysikert Ígérő estélyre a müveit közönség figyelmét már ezúttal is fe'hivjuk. Esküvő. Két régi nagybányai család ünnepsége lesz e hó 16-án, Husvét másodnapján, a mikor is ajtai Nagy János derék, törekvő iparos lép házassági frigyre Vigh Dezső és neje Kádas Rózának kedves leányával: Rózával. — Tartós boldogságot kívánunk a jegyeseknek.
