Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-28 / 43. szám
Nagybánya, 1906. Október 28. — 48. szám. (M6 £ 29, XXXII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES EKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELBUIK JVriISroBN" VASAHITAI3 Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsébányal-utcza 20-ik szám alatt. Rákóczi hazajött. — Irta: Taksonyi József. — Ünnepet ül ez az ország, Hős Rákóczit visszahozzák. A harangok megszólalnak .. . Régen nem volt a magyarnak, Régen nem volt ily ünnepe: Örömmel van szivünk tele. Tárogató szava harsan, Nagy emlék kél a magyarban: Rákócziék kurucz lelke Jő a sirból fel törtetve . . . Megrezzen az őszi avar: Kitör a harcz, a zivatar. Legelői jön Balogh Ádám, Tán labanczot hoz a vállán; Azután jön nagy Bercsényi, Pekry, Bottyán, Bezerédj .. . Középen a F'ejedelem, Széjjeltekint a seregen. Szól, szablyáját felvillantva: „Rajta kurucz, rajta, rajta!“ Felrobognak, mint a villám, Robognak már labancz-hullán, A labanczot jól találta A kuruczok csatabárdja! — Rajta, kurucz, rajta, rajta, Nem süt még nap a magyarra. Még felleges ez az égbolt, Mikor virradt, olyan rég volt. . Mikor szün meg ez a bánat ? Lesz-e vége éjszakánknak? — Isten hozott, dicső hősünk, Hazahoztunk, itthon őrzünk. Megőrizzük a porodat, Szívjuk, szívjuk szent lángodat, Mely bennünket uj csatára Bátorít, edz valahára. Ihlesd meg a mi lelkünket, Erősítsd meg fegyverünket. Ha te leszel erősségünk, Nem árthat a vész se nékünk; Rákóczinak dicső lelke Bizton vezet győzelemre! Rákóczi itthonn. Kuruczok színéből adtunk ünnepi keretet e lapnak. Sírjatok és örüljetek. Itt van Rákóczi, itt a haza földén, már megérkezett! Kik a hontalanság keserű könnyei között, hajtották végső vívásukban, a halálnak harczában, hosszú, csendes álomra fejüket, távol idegenben, messzi' a szép Magyarországtól: hazajöttek, itt vannak ők köztünk. Csak porok, csak hamvak, csak csontok már s kik egy korszak mesgyéjét taposták velük, azok is rég mélyen alusznak az anyaföld ölében. Mégis csodák csodája, a halottak im föltámasztják az országot. A Vaskaputól a Tátráig megmozdul minden község, megdobban minden magyar szív. Előkerülnek az ősi kaczagányok, a régi fringiák, tárogató harsan, tenger nép az utczán, lobogó-erdő, lánglelkesedés, ünneplő sokaság kiséri a holt fejedelmet, mint akkor életében. Hej! mikor ő nemes szép arczával, selyem hajával, beszédes ajkával, királyszinü attilában, fejér pejparipán megjelent a fiuk között, egy szavára, egy mosolyára seregek támadtak. Hová lettek, hová tűntek Válogatott vitézi!? Akit a magyar szerel, haló porában is meg van az szeretve. Kossuth, Rákóczy itt nvugoszíok már, ahol mi vívjuk az életnek, az igazságnak, a szabadságnak harczát, melyet egykor ti újra, meg újra megkezdtetek. Járhatunk sírotokhoz könvezni, fohászkodni, uj erőt meríteni, esküdni, hogy a hazát miként ti, önzetlenül szeretni, védeni fogjuk s áldozunk érte, ha kell, ifjúságot, vagyont, vért, életet! Honfitársak, magyarok! Sírjatok, örüljetek! Lelkesedjetek, ünnepeljetek. A száműzött visszajött, az édes anya keblére öleli, elzokogja bánatát, hullatja örömkönnyeit sokat szenvedett szegény fia fölött. Hej! Rákóczi! Hej Bercsényi! Városunkban körülbelül azokon a nyomokon halad az ünneplés, amint azt lapunk 41-dik számában megírtuk. Ma szombaton már az épületek fel vannak lobogózva és pedig oly impozáns módon, mely méltó a nagy alkalomhoz. D. e. '/210 órától 10-ig vagyis akkor, a mikor a szent tetemek magyar földre érkeztek félóráig tartó harangozás volt. Fölhívjuk a lakosokat, hogy a mig egyrészt igyekezzék kiki lobogódiszszel ellátni házát, ha csak lehet, másrészt egy ilyen kegyeletes ünnepen a legkisebb tüntetésnek még csak az árnyékát is kerülje. A komoly méltóság legszebb jelleget ád hazafias emlékezésünknek. Holnap vasárnap d. e. 1/29 órakor ismét egy félórai harangozás lesz. 9 órakor isten tisztelet az ág. ev. 1/210 órakor az ev. ref. templomban. Holnap déli 12 órától 1 óráig harangozás, Este 7 órakor a polgári kör Rákóczi ünnepélyt tart. Héttön, okt. 29-én reggel 8 órakor félórai harangozás. Ugyanaznap d. e. 8 órakor a g. kath. d. e. 9 órakor a r. k. templomban Isten tisztelet. D. e. 10 órakor iskolai ünnepélyek és pedig a főgimnázium ifjúságáé következő műsorral: 1. Hymnus. Rákóczi visszatér! — Irta: Takács Ilus. — R ogy elhangzottak a tárogatóknak Utolsó siró, bus akkordjai; Azután már csak fájó sóhajoknak Ü Fojtottt neszét lehetett hallani . . . " Kurucz had elszéledt, — elbujdosott . . . V7 Idegenben siratva a hazát. —• — —• Rodostóban végzé a bujdosást O, — Rákóczi, — a szent, — a legnagyobb!-------És aztán csend lett, — gyászos, néma csend A honszerelem tüze oda-bent, A lélek mélyén rejtve lobogott . . . Honfi-sziv titkon, — félve dobogott. Elkobozták a tárogatókat És elégették valamennyit, — mind . . . Ne hangozzék föl többé ama szózat: Föl ne rázza a lelkek ezreit . . . S hóval fuvá be mindenütt a tél A bujdosó kuruczok lábnyomát; Aztán hosszu-hosszu időkön át — — — Rákócziról csak a rege beszélt; . . . Agg harezos, — vagy ősz nagyanya regéje Őrzé emlékét, — csak úgy — lopva, félve : Zsarnok-uralom nehéz, véres árnya, Borult rá újra letiport hazánkra. így élt a szivekben Ö, — ki magától Eldobott rangot s fejdelmi vagyont . . . Ki úgy távozott el e bus hazából, Melynek szabadságot nem adhatott: Nem enyhité a bujdosás keservét Hitves szerelme, — gyermek mosolya . . . Nem remélte viszontlátni — soha Övéit —- — úgy hordá nehéz keresztjét I — — Élete delén életczélt veszítve, Őrié éveit bus számkivetésbe; S pár hive — kik urokkal megfelezték A hontalanság könnyázott kenyerét. Czéltvesztett életölc komor árnyára Emlékezés vetett vissz-fényt csupán . . . — Mint ragyogott föl a remény sugára A tisza-becsi győzelem után . . . Vér- s lángtenger boritá a hazát, De fölötte dicsőség ragyogott! Nem volt a nemzet néma tetszhalott, Mig követhette Rákóczi zászlaját . . . — — Loboghatott a honszerelem lángja! Nem kellett, hogy a szív magába zárja; Hősöket, — félisteneket teremtett, A fékezetlen szabadságszeretet. Oh letűnt, fénylő, ragyogó idők! Emléketek is —- még miként hevít . . . Teremtétek — a földből csak úgy — kinőtt Vitéz kuruczok délezeg ezreit . . . — — Amint derengett föl a virradat, Fölharsant a tárogatók dala . . . Tuldörgé a vezérek szózata! S rohant csatatüzbe a nyalka had . . . »Rajta, rajta!« kiáltással — előre; Hullt a piros vér harmatos mezőre . . . S amint labanczot bosszuvágygyal üz . . . Kurucz arezon kigyult a lelki tűz. Miként szilaj párduezok közt oroszlán: Nemes méltósággal jár a vezér . . . Szivében jóság, — homlokán fönség ül! A Történelem róla igy beszél . . . A Történelem, melyben elmerül Minden, a mi silány, — a mi salak; Tiszta fényben az igazság marad! — — E fénysugárban ő áll legelői . . . — Jelleme -— mint a gránit szikla-tömb: Kisértés hulláma rajt megtörött . . . Bizalom lángolt a küzdők leikébe, Ügyüknek hogy Rákóczi a vezére ! Csodás kurucz hőstettek százai Vonták legendás fénynyel bé e kort; A szent jel alatt harezba szállani Minden igaz magyar hő vágya volt . . . Hol a »pro libertate« tündökölt Kurucz zászlók lengő-lobogó szárnyán: Kaszás pórnép is rohant mint a sárkány, Győzni pánezélos hadfiak fölött! — — S ha éjjel kigyult a tábor őrtüze, Fölsirt a Czinka Panna hegedűje . . . Mint höfohász az éji némaságba, Szállott a dal: — »repülj fecském ablakára.« ír-a Lapunk mai száma © old.a.1. ■
