Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-14 / 41. szám
(g) 1906. Október 14. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE 41. szám. nem lévén jelen Égly M, főjegyző olvasta fel az érdemleges választ. Moldován László nincs megelégedve a válaszszal, mert az csak történeti magyarázata a szokásos eljárásnak, de nem a dolog lényege. Beszél a Mándy- házról, mely 3-szor görbe alapokon épült. A felvilágosító jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Utasittatik a mérnök, hogy a város szabályozási tervezetéről 60 nap alatt tegyen jelentést. 6. Kosztin Demeter 50 K felvételi dija helyben hagyatott. Tudomásul szolgál. 7. Nagyobb vitát keltett Doroghy Ignácz volt közs. iskolai igazgató nyugdíjügye, melyben a nyugdíj- bizottság azt javasolta, hogy 1288 koronában állapíttassák meg. Révész János hosszabb beszédben foglalkozik a kérdéssel s megvilágítja, hogy Doroghyt a Ratio educationis értelmében 2068 K nyugdíj illeti meg. Hozzá szóltak még Soltész Elemér és Székely Á., dr Ajtai Nagy Gábor, Rozsos István, dr Miskolczy Sándor. A közgyűlés eltéröleg a bizottság indítványától, Révész János indítványát fogadta el nagy szótöbbséggel. 8. Kerekes János kérvényét akkor fogja tárgyalni a gyűlés, mikor nyugdíjba szándékozik menni. 9. Szabó Ferenczet kérelmével elutasították. 10. A Jerikó kőbányáért évi 100 korona bért ajánlanak, a város tekintettel a kőfaragó iparra, ezt engedélyezi. 11. A láposbányai régi malomkőbányára nézve ugyanezt mondották ki. 12. A múzeumi őrt választó bizottságba a város Moldován Lászlót, Virág Lajost és Révész Jánost küldte ki. 13. Csüdör F. kérelmét elfogadták. 14. Prokáj János és leánya illetőségét el nem ismerték. 15. A kirakatok szabályrendelete 30 napi közszemlére lesz kitéve. Elvileg azonban elfogadták. 16. Az idegeneknek letelepüléséről szóló szabályrendeletet módosították azzal, hogy a 20% pótadó megszűnik. 17. Rényi Árpád kérvénye zárta be a gyűlést téglagyártás iránt »az általa megvett és bérelt« földön, mivel azonban Rényi se meg nem vette, se nem bérelt eddig semmit a várostól s mivel az egész ügy felebbezés alatt áll, Révész János ellenezte azt, hogy addig engedély adassék a földterület összeturkálására s általában, hogy további lépés tétessék ez ügyben, mig jogerős határozat nincs. Az igen csekély érdeklődésű gyűlés 15—20 taggal, legnagyobbrészt tanácstagokkal úgy gondolkozott, hogy hadd gyártson Rényi téglát, ha tetszik neki. Révész azonban bejelentette ez ellen felebbezését, mivel az előbbi felebbezés birtokon belül volt beadva s igy annak leérkeztéig e tárgyban semmiféle jogfoglalás nem eszközölhető. A házigomba. Sok mindenre kell az építkezésnél figyelemmel lenni, csak egy dolog van, amelyikre soha nem fordítanak elég gondot. Nem fordítanak a ház építésénél elég gondot arra, hogy a házigomba képződésének elejét vegyék. A legtöbben nem is gondolnak erre a kellemetlen vendégre, amely a modern, gyors építkezésnél, nálunk Nagybányán is, egyre gyakrabban szokta magát a házba befészkelni és igy nem is tesznek semmit, hogy a befeszkelődést megakadályozzák. Akik pedig gondolnak a ház faalkatrészeinek ezen romboló ellenségére, azok a legtöbbször nem elég erélyesen teszik meg azokat az intézkedéseket, melyek a házigomba távoltartására szükségesek. Mindennapi dolog, hogy egy-két évi fennállás után megint ezreket kell az uj házra költeni, mert a kellő elővigyázat hijján befészkelődött házigomba ezen rövid idő alatt alaposan elkorhasztott minden faalkatrészt, melyhez hozzáférkőzhetett.! És nem csak a gerendákat, vakpadlót, parkétákat korhasztja el ez a szerfelett kártékony gomba, hanem tönkreteszi a tapétákat, olajfestményeket, szőnyegeket, bőröket és papírokat is. Ezenfelül egészségtelenné teszi a lakásokat. Minden házban, amelyben házigomba van, a lakások nedvesek, dohosak, penészesek. A házigomba ugyanis nyúlványokat (mycelium) bocsát ki magából, melyek a falba, a tégla hézagai közt kapaszkodva emeletről-emeletre kúsznak, mig az egész házat behálózzák egész a padlásig. E nyúlványok segítségével képes a házigomba a pincze nedvességet a padlásig szállítani. A nedvesség azután a nyúlványokból beivódik azokba a falakba és farészekbe, melyekbe a nyúlványok kapaszkodnak. így nedvesednek át és maradnak azután nedvesek a szobák falai. A háziúrnak igy újabb érzékeny kára támad, mert a dohos, nedves lakásoknak nem akad bérlője. Ettől a kártól ugyan aligha fogja őket megóvni az uj fővárosi építési szabályrendelet. Azalatt a néhány hét alatt, amelylyel a falakvakolását a rendelet kitolja, a falak nem igen lesznek sokkal szárazabbak. A természetes szárítás, azt minden szakember tudja, csak fél rendszabály. A vakolás idejének kitolása azt a czélt, mely a közmunkák tanácsa előtt lebegett, hogy t i. a lakások szárazságát tökéletesbbé tegye, nem éri el. De igenis eléri a közmunkák tanácsa ezzel a rendelettel azt, hogy az építtetők és építők vállaira még nagyobb terheket ró. Hogy mily kevéssé felel meg az uj szabály- rendelet czéljának, annak illusztrálására fölhozhatunk több esetet, ahol az épületek tető alatt vakolatlanul álltak nem egy-két hónapon, hanem egy-két éven át, mely idő alatt eléggé ki voltak téve a fagy, a nap, a szél hatásának és mégis annyira nedvesek maradtak, hogy a lakhatási engedély kinyerése nagy nehézséggel járt. Sőt még a behurczolkodás után egy évre is még olyan nedvesek voltak a lakások, hogy a háztulajdonos száritó-fütő vállalat közreműködését volt kénytelen igénybe venni. Annyiféle és oly nagy kárt okoz a házigomba és mégsem védekezünk eléggé ellene. Pedig milyen könnyű és olcsó ez a védekezés kellő időben és helyen alkalmazva, legczélszerübb erről az építkezés megkezdése előtt gondoskodni. Ezt és ezen intézkedést nem szabadna senkinek elmulasztani, mert a házigomba behurczolásának az uj házba százféle módja van. Magukkal hozhatják a gomba spóráit, (csiráit) az ácsok szerszámukon, ruhájukon, beburczolhatják a faalkatrészekkel, ha régi házból valók éz az újakkal is, ha régikkel egy helyen feküdnek, növény- élettani tudósok szakvéleménye szerint már az erdőből a friss vágású nedves faanyaggal czipelik az épületbe. Tudunk esetet, hol egy több milliomos uj építkezésen a szakértők kimondták, hogy a házigombának spóráit a szél hordta az épületre s ezen vélemény alapján az illető vállalkozók horribilis kártérítési összeg fizetésétől szabadultak. Hogy a szél is elhordhatja a házigomba spóráit, az lehetséges, nehezebb volna ezt azonban bizonyítani. Bizonyos azonban az az egy, hogy ha a széí is hozta a gomba spóráit, ha azon építkezésnél a kellő óvóintézkedéseket megtették volna, ezen spórákból soha házigomba nem fejlődik. Mert bármi utón kerüljenek is a gomba spórái az uj építkezésre, abból csak úgy válik házigomba, ha alkalmas talajra jut, ehez pedig nem szükséges más, mint nedvesség és egyéb az uj épületeknél előforduló és divó hygenikus szabálytalanságok. A házigombának nedvesség az élete, szárazság a halála. Vizet, nedvességet pedig fölös mennyiségben talál a házigomha az uj építkezésen. Nedves a téglafal, nedvességet visznek a falban az építkezésnél használt homokkövek is, melyek nagy mértékben nedvességszivók. Ugyancsak magába szívja és tartja a nedvességet a padozat feltöltéséhez használt szén és koksz, salak, esetleg agyagos, földes homok. Es a legtöbbször nedves maga a fa is, melyet az építkezésnél felhasználnak és melynek kiszárításától oly sok esetben érthetetlenül félnek. Bőven megtalálja tehát minden uj épületben éltető elemét, a vizet, a házigomba. És csakhamar meg is indul a nedves falakon és faalkatrészeken a fejlődése, a növése, mely tart minaddig, mig csak egy darabka ép fa marad a házon. Ha ezt az éltető elemet, a vizet, el tudjuk vonni a házigombától, akkor elejét fogjuk venni fejlődésének és terjedésének. Ennek a legegyszerűbb és leggyökeresebb módja pedig az, hogy ha a falakat a lehető legtökéletesebben kiszárítják. A szárítás nyitott koksz kosarakkal vagy primitiv kályhákkal, melynek tulajdonképeni czélja csak az, hogy a falak félig-meddig alkalmasak legyenek a tapétázásra, vagy festésre és hogy a hatóság megadja a lakhatási engedélyt, a házigomba fejlődésének megakadályozására ritkán elegendő. Az ilyen szárításnál a falnak csak egy vékony, felületes rétege szárad meg. A fal belseje és a beépített faalkatrészek olyan nedvesek maradnak, a milyenek voltak, sőt a teljesen szárazon elhelyezett ács- és asztalos-munkák a fal nedvességétől ismét magukba szívják a nedvességet. A falak és faalkatrészek olyan tökéletes kiszárítása, hogy azokban házigomba ne fejlődhessen, csak erre a czélra szerkesztett száritó készülékkel lehetséges. Csakis ezekkel a készülékekkel lehet olyan tiszta oxidgázmentes meleget (légcirkulátió) előidőzni, amilyen a falaknak egész vastagságukban való kiszárításához szükséges. A falaknak ezen utón való tökéletes kiszárítása nem csak a leggyökeresebb és legolcsóbb módja a házigomba távoltartására az uj épülettől, hanem az egyedüli módja is. Vannak ugyan nagy számmal olyan vegyi szerek, melyekről előállítóik azt hiresztelik, hogy biztosan meg tudják akadályozui a házigomba elterjedését, a már kifejlődött gombát pedig el tudják pusztítani. Hogy ezekből a gombapusztitó szerekből már annyi féle fajta van és hogy rövid időközökben újból és újból »jobbak« és »hatásosabbak« kerülnek a piczra, ez csak amellett szól, hogy bizony egyik sem lehet valami nagyon hatásos és amint a szakemberek tapasztalatai mutatják, valóban úgy is van. Mindezek a szerek többet használnak az előállítóiknak, mint amennyit a házigombának ártanak. sorsból, keserves, sokszor megalázó helyzetből kiemelkedve, becsületes munka után, az élet nehéz keresztje alatt görnyedve, a küzdelemben kimerült idegekkel hogy is vágyna valaki a nagyságos, méltóságos mandarinok közé ? örvendett a szegény, ha a tekintetes urak nagy és tágas gárdájában megtűrték; alacsony eredetét ezek is szemére nem lobbantották. Most tehát, egyet fordult a kerék! Hollá, hollá! Hiába űzi a protektió merész falkája a kegyelmes urakat! Nem éri be. Fittyet hánynak a kegyért mosolygó, görnyedni tudó ravasz udvaronczoknak. Vége a protectiónak! Magyarországon egy protektiót ismernek a miniszter urak: a munkát. Oh, mert aki szorgalmas, az hü, gondos, jellemes és megbízható is. De hát mi lesz veled, szegény paraszt ország: Magyarország ! Hiszen eddig azt tartottuk urnák, aki négy lovon Járt, hintóbán; parancsolt, rendelkezett, de sohasem dolgozott. Micsoda anomáliát perversus viszonyokat csempésznek be ezek a kortól elmaradt miniszterek a magyar társadalom fogalomkörébe ? Url Aki dolgozik ur\ Hogy fér majd ez össze? Mi lesz az úgynevezett jó nevelésű emberekkel ? Ezek a jó nevelésű emberek ugyanis halomra gyűjtötték íróasztalukon a restantiát; de gondosan feljegyezték és nyilvántartották a vizitek napjait. Mi lesz a táncziskolákkal f Báltermekkel f Voltak ugyanis kitűnő tisztviselők, akik nem dolgoztak semmit; de kötelességszerüleg tánczoltatták a miniszteri tanácsosék leányait. Mi lesz a szabóipparral ? Voltak ugyanis tisztviselők, akik nem dolgoztak semmit, nem fizették a szabókontókat sem: de gondosan öltözködtek, vizitekre, bálokra pontosan megjelentek és előléptek. így hát be kellene zárni az összes szabó műhelyeket és táncztermeket meg táncziskolákat. Ne siessünk I Gondoljuk meg csak a dolgot: hátha nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik. Hát tudunk mi erre egy valóban megtörtént vigasztaló történetet. Nem is olyan régen egy — immár csak volt — hatalmas miniszter kijelentette, hogy semmiféle protekciót nem tűr és hozzá úgy forduljon valaki pártfogó utján, hogy annak nyakát szegi. A miniszter be is tartotta szavát. Kisérgették nagyobbnál nagyobb protektorok, de eredménytelenül. Nem használt a kőszívű miniszterrel szemben sem az alázatos meghunyászkodás, sem az osztályfőnökök ravasz fifikája : a kegyeltek ott gubbaszkodtak a szamárlétra azon fokán, amelyen a mindenható miniszter őket találta. Próbálták a másik oldaláról is. Szegényesen öltözött, de mindig fess asszonykák, mint a protegálandó tisztviselők unokahugai kopogtattak a kőszívű miniszternél. Hiába l Egyszer aztán. Igen, egyszer aztán még is megtalálták a miniszteri szív Wertheim kulcsát, a miniszter ur öreg inasában. Jean ur, az angolos pofaszakáit viselő morosus arczu, bajusztalan öreg inas pletykáit meghallgatta a miniszter ur bizalmas perczeiben; talán mikor rheumás lábait sósborszeszszel kenegette. Jean ur úgy ismerte az excellentiás urat, miut a jó feleség az uracskája gyönge oldalait. Jean ur busás borravalókért aztán elvégzett mindent. Discretül, ügyesen, nagy raffinériával, egy-két odadobott szóval Jean ur felfedezte, ki a legügyesebb, a leggeniálisabb, legszorgalmasabb tisztviselő ebben és abban a minisztériumban. És ezek a felfedezett geniék eszeveszetten rohantak felfelé a szamárlajtorján. Persze hogy megint csak a jobb nevelésű, finom modorú uracsok vették igénybe a Jean ur becsületes közvetítését is, akik érezték magukban, hogy őket az Isten is urnák teremtette. Azok, akik dolgaiktól ráértek kitapogatni a hatalmas miniszter gyönge oldalát. Azok a szögletes modorú, könyv és aktamolyok pedig, akik, mint a taposó ló a malomban, ész nélkül keringtek a hivatalszoba dohos levegőjében, őrölve a munkát, nem érve rá töprengeni a maguk sorsa fölött, azok maradtak szegény filisztereknek. Ez csak egy történet, de tudnánk mondani többet is . . . Hát csak azt mondom én, hogy minden emberi szívnek meg van a maga saját külön — Wertheim — kulcsa. ; Okos ember megtalálja azt, csak laterna magica kell hozzá. így protektió mindig volt és lesz, amig emberek dirigálnak a földön. Nem lehet megszüntetni rendeletekkel, sem ujságczikkelyekkel. Akik ráérnek protektió után futkosni, azok majd találnak protektorokat, majd szereznek Wertheim kulcsokat ehhez és ahhoz a szívhez is. Azok pedig, akik csak dolgoznak, és mindig dolgoznak, nem érnek majd rá töprengeni a felett, hogy hol árulják azokat a mindenható miniszteri sziveket megnyitó kulcsokat. Erek az élhetetlenek, ezek a rósz nevelésű emberek aztán felismeretlenül, vagy félreis- merten ott rekednek a szamárlétra legalsó fokán.
