Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-23 / 38. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE !MEG-J3LiENTK IVCIKTOEKT VASÁEKTAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Gyümölcsszedéskor. A gazdák munkáját ez évben igazi áldás kisérte, legalább a mi vidékünkön szép termés volt és van szilvában, dióban, almában, körtében, sót a szóló is tűrhető eredményekkel kecsegtet. Annyival kedvezőbb volna a gazdák helyzete, most igy betakarításkor, mert a jó gyümölcstermés nem országos, hanem csak szórványosan fordult elő hazánkban. Különös szerencse már csak azért is, mert a jó termés akkor jött, amikor éppen 3—4 év adóhátralékát kell keservesen leróvnia a gazdának, a hosszú ex-lex után. Az áldás tehát, mint mondani szokás »apropóra érkeztt.« Mit ér azonban mindez, ha nem tudjuk kellően értékesíteni terményeinket. A nagykereskedőknek nincs kivel szóba állaniok, tömeges szállítást pedig nálunk talán 1—2 gazdát kivéve, senki sem eszközölhet. Nincs gyümölcs-értékesítő szövetkezet, nincs igazi helyi gyűjtő és közvetítő. Olcsó áron kell tehát elprédálni a gyümölcsöt, vagy hagyni elkallódni, elrothadni, legjobb esetben pálinkának felhasználni. Jól tudjuk, hogy ezen az állapoton pillanatnyilag segíteni nem lehet, de éppen azért eszükbe hozzuk már most a város és vidék gyümölcs- termelő gazdáinak, hogy jó lesz mielőbb megalakítani azt a gyümölcsértékesitő szövetkezetei, hogy az elkövetkezendő esztendők ne találjanak minket ismét ily tanácstalan és sok féle károsodással járó állapotban. A jelen veszteségeiből okuljunk legalább a jövőre nézve, hadd legyen az a sok ezer forint, amit kidobunk az ablakon, legalább tandíj, mert igy még nem is az. r * övóintézkedések a tífusz ellen. Lapunk legutóbbi számában hangsúlyoztuk, hogy a tífusz nagyobb mérveket kezd ölteni. A tanács a járványszerüen terjedő betegség ellen való védekezést rendeletileg magyarázza meg a lakosságnak. A falragaszokon hirdetett óvóintézkedéseket tájékozásul közöljük mi is a következőkben: Városunkban egymásután több helyen betegedtek meg tífuszban és mert ennek a betegségnek majdnem mindig elejét lehet venni, ezért az ehez szükséges tudnivalókat itt elmondjuk : 1. A tifuszbetegség már 1—2 héttel az ágyba- kerülés előtt olyan változásokkal jár, a mikből, mint figyelmeztető jelekből a tífuszt megelőző betegállapotot ösmerhetjük meg. Ezek a jelek : Folytonos fejfájás, nyakszirtfájás, étvágytalanság, (émelygés), keserű, igen rossz szájíz, piszkos nyelv (a nyelv széle piros is lehet), kedvtelenség, folytonos gyengülés, reggel, de különösen délután és estefelé forróság. nagy erőtlenedéssel. Ez az állapot napról- napra mindjobban nő, a beteg ágyba kívánkozik, de abból már fel se bir kelni, mert már kitört benne a tífusz, ami a beteget hetekig ágyba szegzi, nagy ápolást, gondot, költséget és igen nagy munkaveszteséget okoz és ha hetek múlva ki is gyógyul belőle, még hetek, néha hónapok telnek el, amig a teljesen lefogyott, erőtlen, roskadozó test ismét erőhöz jut és kenyerét keresheti. 2. Mivel a tifuszbetegséget a beteg ürüléke és az ettől szennyes ivóvíz, edény tisztítására használt viz, a szódavíz, a tej, borkút és szennyes vizes élelmi szerek (zöldség stb.) terjesztik, legelőször is óvakodjunk a nem teljesen tiszta viz ivásától, de mert nekünk a közelben tiszta forrásvizünk nincs : csak forralt vizet (lehűtve) igvunk. Kutvizet se igyunk, mert a mi kutvizeink majdnem mind tisztátalanok és az esetleg jó kutvizbe is most a sok esőtől felázott földből mindenféle szennyes lé folyik és evvel tífuszt okozó méreg iá kerülhet bele. (Példa: a szénatéri állomás 5 tífusz' fcfeegtvakik az állomási kutból ittak.) A felforralás után lehűtött pohár vizbe tehetünk nehány csepp eczetet, czitromlevet, hig sósavat, (ezt a patikában nehány fillérért adják), kevés bort. Az is igen jó, ha a viz helyett bármilyen gyenge teát iszunk, (hársfavirág, kamilla, orosztea) akár czukorral is. A módjával való teaivás (rum nélkül) ebben az egészségtelen nedves időben különben is jó. 3. A tejet is csak felforralva igyuk, mert a tejes edény talán olyan vízzel lehetett kiöblítve, a melyik nem biztosan tiszta vagy éppen tífusztól szennyezett. A piaczi tej mind gyanús, ezt okvetlen fel kell forralni és nyersen soha se igyuk. 4. Szódavizet pedig ez idő szerint egyáltalában ne igyunk. Ha azonban forralt vízből, hatósági felügyelet mellett és hivatalosan lezárt üvegekben fogják árulni, akkor ihatjuk. . 5. Minden vizes élelmiszert, zöldséget, stb. forralt vízzel mossuk, tisztogassuk. 6. Mértékletesek legyünk az evésben, mert az elrontott gyomorban legkönnyebben fejlődhetik ki a tifuszméreg. 7. Vigyázzunk arra is, hogy meg ne hűljünk, mert ezáltal érzékenyebb lesz a testünk és köny- nyebben megkaphatjuk a betegségeket. 8. A gyerekeket mindig szemünk előtt lássuk, nehogy meghűljenek, megzabáljanak, tisztátalan vizet igyanak és ezek által is megrontsák és gyengítsék egészségüket; kezük tisztántartására is gondunk legyen és pénzt nekik soha se adjunk, mert ezzel mindenféle ragályos betegséget megkaphatnak. 9. A lakást gyakran kell szellőztetni. Nagy meleg a szobában ne legyen, mert ez igen ártalmas, gyengíti az embert azáltal, hogy a nagy meleg a belélekzésre való levegőt megrontja. 10. Ha pedig a tífuszra figyelmeztető jelek, rosszullét, mégis mutatkoznának, azonnal orvoshoz kell menni, mert idejében adott tanácsokkal és gyógyszerekkel még elejét vehetjük a bajnak és elkerülhetjük a tifuszbetegséget. 11 A tífuszban fekvő beteget ne látogassuk, ne rontsuk a levegőjét és ne zavarjuk az ápolóját, a kinek a dolga és kötelessége úgyis olyan, hogy nagy türelmet és önfeláldozást kíván. Az ágyruhákat naponta szellőztessük, gyakran adjunk a betegnek tiszta fehérneműt és ágyneműt és ami legfontosabb : a tifuszbeteg szennyes ruháit forró lúgba kell áztatni, az éjjelit pedig csak forró lúggal való kiöblítés után szabad kivinni az árnyékszékbe, mert a tifuszbeteg ürülékében van a legnagyobb tifuszméreg, amit nekünk azonnal meg kell semmisítenünk forró lúggal vagy corrosivval, mert a félrehelybe töltött tifuszos ürülék legjobban terjesztheti ezt a betegséget. Az ápoló sokszor mossa kezét. Mosdatlan kézzel ne egyék és szájához ne nyúljon. * * * * S * * * * 10 * * * * S * * * * 10 Karczolatok. A Kálvin-téri templomban igen szép ünnepélyes istentisztelet volt 16-án. Szabó Aladár I. Kor. XVI. 13, 14 alapján mondott beszédet »Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, úgy cselekedjetek mint férjfiak, legyetek erősek. Minden dolgaitok atyafiui szeretettel legyenek.» így szólott az amerikai magyarokhoz. Jól beszélt, de az istentisztelet legmeghatóbb része volt mégis Kalassay Sándor pittsburgi lelkész, Örök csendben. Sirhat a hegedű Zenghet a cimbalom; Beszélhet a fákkal Az enyhe fuvalom; Dalolhat a madár A lomb sűrűjében : Nem ér a szivemig. Nem vidít fel engem. E zengő világban Árva vagyok, árva, Örökös csendesség Börtönébe zárva. Nem oszthatja senki Szomorú magányom S börtönöm nyílását Hej, hiába várom ! . . . Mig nézem e pezsgő E néma világot, Melyben én oly búsan, Oly egyedül járok : Feltűnik a képe Régi boldogságnak, Mely a mult ködéből Tűnő árnyként támad. S mig szállók a múltba A képzelet szárnyán : Azt a boldog időt Mintha megint járnám. Mikor gyermek voltam Mosolygó, vig gyermek S hegedű, madárdal Én nekem is zengett! Ekkor — bár fülembe Örök csendet hordok — Feltűnnek egy percre A régi akkordok S szomorú szivemnek Mindenik verése: • Madár dalolása, Hegedű zengése. Ki'iizselyi Erzsiké. Amerikai apróságok. — Irta: Révész János. — Tiz napig szakadatlanul tartott utazás után megérkeztek az amerikai magyarok, mintegy háromszázan hazánk fővárosába. Útjuk egyébként szerencsés volt, vihart nem kaptak, hajójuk el nem sülyedt, gőzkocsijuk össze nem ütközött, ám azért kifáradva, megviselve, többnyire egy kis betegséggel jöttek a vén Európába, de a mily könnyen jött a gyengélkedés, olyan köny- nyen ki is heverték. Egy millió magyar ember lakik már odaát, több mint Budapesten, több mint Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa vármegyékben együtt véve. Szomorú dolog biz ez; ha igy, haladunk pár évtized alatt szétszóródunk a világ minden részén mi is, mint az a nemzet, mely ma nem képez többé államot. Hazavágytak a fiuk, elhozták magukkal bemutatni az asszonyt, sőt némelyek a gyermekeket is s hoztak drága, értékes ajándékot az édes anyának, mint mikor ünnepelni hazalátogat a tanuló gyerek s nem akar jönni üres kézzel: Elhozták Washingtonnak szobrát. Némelyek szerint valóságos kérdőjel az uj szobor a városligetben, szerintem inkább felkiáltó jelnek mondható. A szabadsághösnek, a ki hazája függetlenségét kivívta, a polgárokat boldoggá tette s hazájának első köztársasági elnöke volt, ennek a nagy méretű embernek szobra csak felkiáltó jel lehet. Sikerült alkotás. Ha ránézünk, azt látjuk, hogy minden rendben van már, a turul madár ott tartja lábainál a kardot, nincs szükség reá s az öreg farmer bottal kezében, karján felső kabátjával elégedetten sétál a kertben. (O teheti, mi még nem.) Budapest legigazabb, legszebb szobra, Bezerédi, az alkotó büszke lehet rája. Clevelandban ott áll apendantja: Kossuth Lajos szobra. Hogy mit beszél a kettő egymásnak, azt gyönyörűen kifejtette leleplező beszédében Rákosi Jenő, miért mondanám el én is újra, kiki elolvashatta a lapokban. Az ünnepélyt sem Írom le, a maga szép részleteivel, attól is elkéstem, inkább elmondok egyetmást, a mit ő tőlük hallottam az uj hazáról. — Boldogok vagytok-e ? jobb e ott nektek, mint epre mi nálunk ? — Hát bizony más világ az barátom, egészen más, mint a hármas halom és négy folyó országa, nem hasonlítható össze egymással sépp azért ha anyagilag boldogul is valaki, vissza-vissza vágyik a mi lelkünk az édes magyar haza földére, feledni ezt nem tudjuk, de nem is akarjuk soha. — Emlékszel-e még mikor Debreczenben jártuk a múzsák csarnokát, gyártottuk a verseket s te nagy páthosszal szavaltad önkölteményedet a konviktusban: Rég volt, rég volt, midőn a czélt kitűzve Kicsiny fiajónk fölszedte horgonyát . . . Jánosi meg csufondárosan felelt neked vissza: S mig lelkünk égett izzó eszme-lüzbe’ Ettünk pirítva, hitvány burgonyát. — Hogy emlékszem-e ? minden nap megjelenik a kálvinista Rómának képe lelkemben s ha keletfelé fordulok — hidd el — nem bírok elnyomni soha egy önkénytelen sóhajt, mint az igazhitű müzülmán. Ott-ott a tengeren túl, ott az én hazám, ott küzdenek honért az én véreim ! — Beszélj, beszélj magatokról barátom, a ti éltetek folyásáról, Amerikáról beszélj, a mi eszedbe jut, minket minden érdekel, a legapróbb adat, mely rólatok szól, a legigénytelenebb szokás is. — Halld tehát: Kanadában lakom, lelkészkedem, fizetésem évi 2000 ft. de én is farmer vagyok, mint minden magyar Békalencsén, ezen a három magyar mértföld hosszú, két mf. széles telepitvényen. Minden felnőtt egyén kap 160 hold földet az államtól azzal a feltétellel, hogy köteles azt legalább három évig müveltetni és rajta lakni a földön, ezért egyszers-mindenkorra összesen 10 dollárt kell fizetni, én még 160 holdat készpénzért is vettem hozzá s igy 320 holdon gazdálkodom. Vau esze az auglusnak, ha nem miveli valaki a földet, attól egyszerűen elveszi, ha meg már három évig bajlódik vele, akkor csak nem hagyja már el.
