Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-23 / 38. szám

(2) 1906. Szeptember 23.

NAGYBANYA ÉS VIDÉKE

38. szám.

— Lássák az urak, hogy nem csak most utasítottuk vissza a bankettet, annyira nem akartunk potyázni, hogy a szivart már ott megvettük három hét előtt a mai bankettre Amerikában.

— Tudtok-e ti Magyarországról mindent? kérdem amerikai szomszédomat a közebéden.

— Hamarább, mint ti. Mikor nálatok Budapesten d. u. 6 óra, akkor nálunk még csak reggel 10 óra. Ha nálatok szept. 20. reggel 3 óra van, nálunk még csak szept. 19. este 7 óra.

Ha tehát megszavazzátok pl. az önálló magyar hadsereget és a magyar vezényszót, a mi szemfüles riportereink azt azonnal megsürgönyzik s a mit ti esetleg délután 2 órakor szavaztatok meg, azt mi már korán reggel tudjuk nehány órával előbb, mint a mikor megtörtént.

*

Apponyi elsietettt a bankettről, családjához utazott a három órai gyorsvonattal, a Vampetics kerten keresztül igen-igen sietett, a rendezők mellette futottak, mert a hosszúlábú óriás mellett rohamosan kellett aprózniok.

A czigány épp e pillanatban ráhúzta tüzesen:

»Köszönöm galambom,

Hogy eddig is szerettél.«

»A mióta nem szeretsz,

Mezítláb is elmehetsz.«

Hát ez körülbelül olyan debreczeni tapintat volt a czigánytól, mint mikor a Bikában a királyi tósztra rázendítettek valami ösmeretes közhasználatú nótát, mely a németről néma leghizelgőbben nyilatkozik.

*

A leleplezésen három jó volt: a szobor, a Zempléni ódája és a Rákosi beszéde és három rósz: az idő, a Kohányi beszéde és a Népszínház előadása.

R.

Különfélék.

Változás a főgimnázium vezetésében. A vallásés közoktatásügyi miniszter Rentz János dr. újonnan kinevezett rendes tanárt bízta meg a helybeli főgimnázium igazgatói teendőinek vezetésével, aki ilyen minőségben tegnap városunkba érkezett s a hivatalt átvette.

Himenhir. Vettük a következő értesítést: Váradi Stoll Gábor kir. közjegyző és neje Girsik Erzsébet, örömmel tudatják Tibor fióknak, borosjenöi dr Kádár Antal és neje Dobler Irén leányával: Ilonkával folyó évi szeptember hó 29-en Nagybányán leendő egybekelését.

Áthelyezés. Thurzó Ferencz h. tanárt a vallás és közokt. miniszter a nagyszebeni áll. főgimnáziumhoz helyezte át.

A ref. egyház köréből. Boronkay Béla és Takács Ferencz s. lelkészek a lelkészi vizsgálatot Debreczen- ben a napokban letették.

Kinevezés. A pénzügyminiszter Magyarosán Mihály helybeli kir. adótisztet, számellenőri minőségben, Besztercére járási számvevővé nevezte ki.

Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Német József szolnoki áll. főgimnáziumi rendes tanárt Budapestre a II. kerületi főreáliskolához helyezte át.

Állandó választmányi ülés. Dr. Falussy Árpád főispán az állandó választmány tagjait szeptember hó 24-én délelőtt 10 órakor a vármegyei székház kistermében tartandó ülésre egybehívta.

Uj tornatanár. A vallás és közokt. miniszter Uj Gyula okleveles tornatanárt a nagybányai főgimnáziumhoz kinevezte.

Mai számunkhoz külön füzetes mellékletül hozzuk Zempléni Árpád Washington ódáját, melyet az amerikaiak első díjjal jutalmaztak s melyet a költő igen nagy hatással maga szavalt a vasárnapi ünnepélyen Budapesten.

Színészet. Szabadhegyi Aladár színigazgató városunkban szinelőadások tartására november hó 10-től deczember 18-ig engedélyt kapott. Nevezett előnyösen ismert igazgató az előadásokat a polgári olvasó kör nagytermében fogja tartani.

Elhalálozás. Gurszky János helybeli kir. bányakapitányi tisztviselő kis fia, a 13 éves János, ki évek óta gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, e hó 21-én Budapesten a gyógyintézetben meghalt. Szept. 23-án lesz a temetése a fővárosban, hova szülei ma reggel felutaztak. A sokat szenvedett gyermekre nézve igazi megváltás volt a halál. Nyugodjék békében!

Az áll. elemi iskola gondnoksága e hó 16-án megalakult. Az uj tagok az esküt letették Stoll Gábor kinevezett elnök kezébe. Alelnöknek Gellért Endrét nevezte ki a főispán, gondnokul Székely Árpádot, jegyzőül Rozsos Istvánt választották.

Az iparos tanulók iskolájának felügyelő bizottsága elnökké Kupás Mihályt, alelnökké Galló Antalt, Jancsovics Józsefet, jegyzőül Wienerberger Gézát választotta.

Ideje már. Még mindig akadnak városunkban u.

n. sátor kémények, deszkából, zsindelyből összetákolva, ezeknek nov. 15-ig lebontását a tanács elrendelte. A tűzfészkek e megrendszabályozását örömmel vesszük tudomásul.

Költemények. Krüzselyi Erzsiké az ismert szigeti poéta harmadik kötete jelenik meg nemsokára a könyvpiaczon. Hangulatos költeményei a gondolkozás mélységével, az irály szépségével és az érzelem igazságával megragadják az olvasót. Ajánlgatnunk szinte felesleges. Ára fűzve 2 K, kötve 4 K, az előfizetést november 1-ig lehet eszközölni a szerzőnél. (M.-Sziget, Petőfi-utcza.) Az uj kötetből mai számunkban mutatványt hozunk.

Eljegyzés. Kerekes János rendőrhadnagy a napokban jegyezte el özv. Mosbacher Ádámné leányát: Karolinát.

Felsőbánya város költségelőirányzata nyomtatásban tegnap jelent meg 39 folio lapon, teljes részletességgel. Á csinosan kiállított terjedelmes munka Nánásy István nyomdájában készült. — 137830 K 24 f bevétellel szemben 137518 K 14 f kiadás mutatkozik s igy a felesleg 312 K 10 f volna. A bevétellel szemben tulkiadás várható az ingatlan rovatnál, továbbá a közigazgatási jövedelmek 2172 K bevé- ! telével szemben a közigazgatási terhek 54495 K 74 fillért tesznek ki. Ott is legfőképen az állami italmérési jog és fogyasztási adó házi kezelése lendít legnagyobbat a mérlegen. Az egész költségvetés áttekinthetően teljes, őszinte részletezéséssel van összeállítva, azért is- oly terjedelmes, (10 nyomtatott iv) mert 1—2 ivén legfeljebb a fő czimeket lehetne közölni. Az előirányzatot a legközelebbi közgyűlésen tárgyalják.

a szobor-egyesület titkárának imája. Az a mélabus, csendes, mondhatnám szenvedő hang, azt bizonyította, hogy Kalassay átérezte a pillanat történelmi nevezetességét. Átjönnek a magyarok a tengeren és idehaza imádkoznak. Először régi idő óta s ki tudja nem utoljára-é?

*

Mig Zempléni szavalt, a szószék mellett én tartottam a köpenyegét, meg a kalapját, mint egykor Pál apostol az István vértanúét, csakhogy Zemplénit a nép nem kövezte meg, hanem lelkesen, gyakran ki-kitörve éljenezte valósággal ünnepelte.

* *

Leleplezéskor az amerikaiak Apponyit akarták hallani, szűnni nem akaró kiáltások hangzottak:

— Halljuk Apponyit! Halljuk Apponyit!

A programmon azonban ki volt nyomva:

»Programmon kívül beszédek nem tarthatók«

s igy ha akart volna sem szólhatott a miniszter.

Végre is, mint egykor a türelmetlen huszárok Mátyást királynak, az amerikaiak kikiáltották Apponyit köztársasági elnöknek ott a szobor mellett.

*

Az sem megvetendő jelenete volt az ünnepségnek, mikor Apponyi külön fölkereste Zemplénit s meleg szavakban gratulált neki gyönyörű ódájához és hivatkozott rá beszédében.

Kohányi meg igy nyilatkozott róla : »ha Amerika története elveszne, a te ódádból újra meg lehetne Írni.«

*

Két öreg honvéd járt-kelt a bankettezők között, árultak egy diszkötéses könyvet:

— Az van ebben megírva, hogy mit csináltunk mi negyvennyolczban.

Zempléni megkérdezte, hogy hová valók az öreg hadfiak?

— Czeglédre, felelték ők.

— Azok közül a honvédek közül, a kiket Kossuth maga legelőször toborzott ?

— Igen, Nagyságos uram!

És Zempléni megcsókolta a szegény öregnek azt a kezét, melylyel a kardot forgatta negyvennyolczban.

Az amerikaiak meg 1000 koronát adtak a szegény honvédek fölsegélyezésére.

Melyik volt értékesebb, a poéta csókja, vagy a magyar farmer pénzáldozata?

Ki tudná azt megmondani?

*

Sokat mozogtam az amerikaiak között, de még többet Zseni József a lelkes fáradhatatlan magyar rendező, jól meg termett, derék ember.

A népszínház kapusa meg nem állhata, hogy ne közölje velem abbeli véleményét, hogy

— Mégis csak jobb dolog lehet oda át, milyen jól néznek ki az urak. A pesti ember nem ilyen kiállású.

Persze én nem mondtam neki, hogy bennszülöttek vagyunk, minek rontsam az illúzióját.

*

Dr, Bárándy Oszkár south leend orvos, az amerikai magyar szövetség kormányzó tanácsának tagja egyik főfőrendező volt, szép elegáns, szőke szálember. Ebéd végén Havannából hozott finom, drága, valódi amerikai, szivarokkal kinálgatta a vendégeket skatulya számra és igy szólott:

Mi is lóval, ökörrel szántjuk a földet, búzát vetünk belé, de egy napszámosnak körülbelül 600 ftot fizetünk egy esztendőre, hanem van is termésünk bőven. Hatvan, mondd: hatvan magot ád a búza, persze az ára nem szokott 4 ftnál magasabbra hágni mázsán- kint. Élelmünk aránylag nem drága, 6 — 8 krért kapunk egy font húst, a mire itt nagy szükségünk van, mert mindenki erősen dolgozik, a ruházat az drágább. Az egész telep magyar s magyar szokásokat követ, magyar konyhát tart, a melyet bizony az angol is nagyon szeret.

Telünk nagyon hideg, nyarunk nagyon meleg. Novembertől áprilisig tart a tél s aztán mindjárt jön a nyár. Oszt, tavaszt arrafelé nem ismerünk. Télen néha 35 fok hideg is van.

A házakat ennek daczára deszkából építjük, de jól bevonjuk festékkel, hogy a likacsok beduguljanak. Többnyire emeletes házban lakunk, fent is két szoba lent is; télen az emeleten melegebb van, nyáron a földszinten hidegebb, az időszak szerint fent vagy lent tartózkodunk. Ha vendég jön, azt rendesen az emeleten helyezzük el, a hol nyugodtabban lehet, nem zavarja annyira a házi mozgalom,

Egész héten dolgozunk, templomba csak vasárnap délelőtt járunk. Harangunk nincs, ott az óra kinek- kinek a zsebében, templomul is az iskola szolgál. Magyarul imádkozunk, magyarul beszélünk, de már az iskolában angolul megy a tanítás s nagy városokban az utczai élet is angol lévén, a gyermekek egészen elangolosodnak és ez a mi nagy fájdalmunk.

Nagy a telep, a temetéssel mindenki odajön a lelkészhez, nem mi megyünk a házhoz. A ki esküdni akar, az hoz a közjegyzőtől írást, de minden esetben megesküszik a pap előtt; ha nem megy a közjegyzőhöz, akkor a pap hatszor hirdeti, de egy napon kétszer is hirdetheti s úgy esketi meg közjegyző nélkül. A házasélet erős alapokon nyugszik, elválás alig fordul elő.

A vallás sokféle, az ismerteken kívül vannak ott

mormonok, quaekerek, tánczolók. baptisták stb. stb. senki se akadályozza őket szabad gyakorlatukban.

Az egyházban puritán szokásom uralkodnak. A mi kántorunknak az idén 5000 ft ára búzája termett, de azért mikora püspöu jött s nála volt szállva, szalmán hált az öreg ur, a gondnok átakarta adni neki a maga ágyát, de a püspök nem fogadta el.

— Hogyan tudnék én hivatásomnak megfelelni — úgymond — ha igy kényeztetném magamat s lepihent a szalmára.

Reggel meglátva, hogy a fát rosszul fűrészelik, a püspök megmutatta, hogy kell amerikaiasan függőleges rendszerrel fát fűrészelni ? s egy órahosszáig aprította a fát a ház számára,

Nincs különbség az emberek között. A férfi »Mister« a nő »Miss« vagy »Lady« a köztársaság elnöke, meg a napszámos egyforma titulust kap ; ha valaki nagyon czimezget, azt rögtön rendreutasitják. A vonaton is csak egy osztály van, a miniszter ott ül esetleg a tótgyerek mellett, de hiszen a ruhájuk is egyenlő.

A kézcsókolást se nem mondják, se nem teszik meg. A hölgyeknek sem csókol kezet senki. Ez nagy baj és visszaélés volna, őrültnek tartanák az embert, mert azt tartja az amerikai, hogy a ki a kezét hagyja megcsókolni, az a száját is engedi.

Egy angol Lady szörnyen megbotránkozott azon, hogy a mi farmunk lányai mezítláb járnak.

Borzasztó illetlenség ez, valóságos merénylet, a ki bokáig meg meri mutatni a lábait az már veszedelmes. És nem bírtam meggyőzni a Ladyt, hogy a magyarlány azért tisztességes, ha mezítláb jár is,

Házunk nyitva éjjel-nappal, nem félünk senkitől, még az indiántól sem, azok belátogatnak olykor hozzánk, adunk nekik egy kis eleséget, csendes jó emberek.

Minap egy indián a »Varjutörzs«-ből való Sziku Nicsi beköszöntött hozzám Timu Henki nevű barátjával, ez utóbbi tovább sietett, de Sziku Nicsi nálam maradt vendégül. Hatalmas nyíl volt nála, mert ez a

nép, mely a vizek mellett lakik, most is vadászatból és halászatból él.

Elvittem öt magammal a mezőre, fölkértem, hogy mutassa be lövész tudományát, kiváncsi voltam rá, hogy kezelték a mi őseink, Árpád idejében az ijjat f

Alig sétáltunk pár lépést, hatalmas nyúl ugrott fel előttünk, Sziku egy pillanat alatt agyon lőtte nyilával a szegény állatot, mintegy 60 lépésnyiről; jött a másik, a harmadik . . .

Nyolcz nyulat terített igy le gyors, biztos lövéssel, egymásután, egyetlen egyet se hibázott el. Azóta nagyobb tisztelettel tekintek a nyílra. Szikut meghívtam ebédre, megsütöttük az egyik nyulat s együtt költöttük el. Ebédelni különben estefelé szoktunk, akkor van leves és több tál étel, délben nem nagyon pazaroljuk rá az időt, gazdai életünknek jobban megfelel ez a rendszer.

Pálinkát azonban nem adtam az én indián barátomnak, mert a ki indusnak pálinkát ad, az két évi börtön büntetést kap. Ezek az emberek ugyanis egészen megvadulnak a szesztől s könnyen gyilkosságra is vetemednek tőle.

Szigorúak a mi törvényeink, aki a lovat ütni meri pl. annak is két esztendő dukál. Aztán mindjárt mindenre hoznak törvényt, ha valami fölmerül. Egyszer négyen csolnakáztak, bedültek a tóba s belevesztek. Három nap múlva már megvolt a törvény, hogy csak úszási oklevéllel zsebünkben szabad csolnakázni s az állam mindjárt megnyitott egy néhány uszodát, a hol ingyen tanították az úszást. A törvénytisztelet pedig nagy.

Sokszor mégis nem várja be az angol a törvény érvényesülését. Megfogják, megkötözik, megégetik az indiánt, ha valami gyalázatos bűnt követett el s a rendőr egykedvűen nézi, semmit sem tesz ellene. Ezt nevezik lincselésnek, Linch nevű embertől, aki maga vett magának elégtételt első alkalommal s fölmentette a törvény.

Dolgozunk, dolgozunk, de szórakozásunk vajmi kevés. A magyar kocczintgatás, a vendéglőben üldö-