Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
Nagybánya, 1906. Augusztus 19. — 33. szám. XXXII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY MEGJELENIK VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám A vidéki lapok helyzete. A múltakban hallottam, hogy egy vidéki lap, a melynek 80 azaz : nyolczvan előfizetője volt beleolvadt egy másikba, a melyik 300-zal rendelkezett. 300 előfizető! Irgalmas egek, valóságos vidéki dinásztia. A fővárosi lapok némelyike 60—70 ezer példányban lát napvilágot. Távol legyen tőlünk azon naivitás, mely hiszi, hogy vidéki lap is elérheti a fővárosi példányszámot. Jól tudjuk, hogy az ország szivében az erők hatalmassabban lüktetnek, mint a végtagok erecskéiben, de tudjuk azt is, hogy a vidéki hírlap irodalmat sokkal erősebbé lehetne tenni, ha a közönség egy kis érdeklődéssel viseltetnék az országnak ezen szükséges orgánumai iránt. Mindent üzletnek tekintenek ma, igy a hírlapokat is. — Ha valaki lapot vesz 5 krért, nem azért teszi, hogy a magyar kultúráért áldozzon, hanem hogy saját kíváncsiságát kielégítse és szívesebben vesz a rikancstól minthogy előfizessen, had keressen a gyerek is valamit. — Ma ez a jelszó: »tömörüljünk egy lap körül, fizessünk elő reá, mert irányával, meg vagyok elégedve mert nemzeti missziót teljesít, mert a magyarság érdeke, hogy erős, független lapok lehessenek. * Ez ma ismeretlen. — A melyik több naptárt, képet aranyórát, hónapos szobát igér azt jóban pártolják, de az aztán bele is bukik. — Százezreket forgat évenként egy fővárosi lap s ha bár sokszor küzdelmet folytat a létért, a közönség még sem lát benne egyebet, mint egy üzleti válalatot. Ha a 70000 példányos lapokat igy tekintik, azt még értem, bár nem helyeslem, de a vidéki lapok, meg annyi eszközei a magyarosodásnak a szólásszabadságnak, egyedüli képviselői a vidéki érdekeknek, — mert a fővárosi lapok csak akkor Írnak a vidékről, ha rabolnak, gyilkolnak akasztanak, lázadnak, máskor nem — valóságos élet halál harczot küzdő szegény bajnokai a kultúrának, ezek megérdemelnék, hogy körülöttük lelkesedésből, hazafiságból is tömörüljenek az emberek. Pedig ellenkezően van. Szidni a lapot, mindenki szívesen szidja, de előfizetni 100-ból alig 3-4 fizet elő. — Dicsérik is sokán, de a dicséretnél meg maradnak. »Vitám et sangvinem, séd Avenam non!« — Az egyletek, sógorok, komák, munkatársak, némely hivatalfők, iskolatársak, jóbarátok, nagy urak, szegények ingyen kívánják a lapot, a legelőkelőbb országos nevű férfiak pedig mit sem törődnek vele, köszönje meg az a szerkesztő vagy kiadó, ha egyáltalában a kezébe veszi valaki az újságját, — az hogy neki minden egyes szám több pénzébe van, mint a mennyiért egy napilap számot meg vesznek, — az mellékes. Ugyan az a szellem mutatkozik itt, a mi a könyveknél is, — ki-ki azon mesterkedik, hogy juthat hozzá ingyen, féláron, vagy hogy olvashatja el kölcsön kérve a másét, az keveseknek jut eszébe, hogy az irodalomért áldozni is kell, ha azt akarjuk,- hogy fejlődjék. Egy barátom könyvet adott ki s igy biztatta magát: »Annyi ismerősöm, barátom, rokonom van, hogy ezeren szívesen meg veszik a könyvemet.«— Szét küldötte tehát s mi lett az eredmény? Ki ki megtartotta ingyen és igy szólott: »Milyen jó fiú ez a Sándor! ismerősöm, barátom, rokonom, lám gondolt reánk és meg- küldötte könyvét.« Egy kis lelkesedés, jóakarat, anyagi támogatás ráférne a vidéki hírlapokra, különösen pedig az hogy az ismf'ó" nekivánja ingyen, az idegen pedig .............idegen ne legyen senki a vidéken, hanem legyen a lappal minden jó magyar ember ismerős!! Fürdői levél. Uj-Tátrafiired, 1906. aug. \b. A Tátrafüredeken nem lehet unatkozni. Reggel 8 órától 10-ig már szól a kitűnő czigányzene, d. u 5 órától 7-ig megint s egyszer-egyszer este a vacsoránál is. Az utakon és tereken, az erdőben, a tennis pályákon élénkség uralkodik mindig, vannak kölcsön- könyvtárak, olvasótermek, kávéházak, tekepályák s azonkívül gondoskodnak egyéb szórakoztató összejövetelekről, mint pl. tombola, gyermek-mulatság, gyermek-háború, mozgó fényképek, előadások stb. O-tátrafüreden gyakran van lampionos, konfettis- estély, ma este is készül nagyszabású ilynemű szórakozás, a lőcsei katonabanda közreműködése mellett Agrandhotel, tündérlak, tengerszem villák környékén óriási sik tér van, mely száz meg száz díszes lampionnal ragyog, középen uj nótákat zug a katonazenekar, a közönség sétál, veszi a confettit, 20 fillérért egy borítékkal, meg a szerpentint 4 fillérért, ezekkel aztán dobálják egymást. Minap mintegy 2000 főből álló elegáns és rendkívül változatos közönség hullámzott a térségen, ott volt Károly István főherczegnő, még a két kis Habsburg főherczeg, de ott a pinczérek közzül is néhányan, igazi demokratikus szellem, persze a nagy gomolygásban összevegyül fekete meg szürke kabát, selyem viganó, karton szoknya, magányosan lépkedő öregek és ujjongó gyermekek. A confettiből jut mindenkinek, komoly férfiak sincsenek ettől megkímélve, kik odahaza ítélnek elevenek és holtak felett, itt kapnak a szakállakba, vagy a panama-kalapra egy jó adag színes papiresőt, s visszaadják ők is a kölcsönt, persze van nevetés, tapsolás, reggelre pedig olyan a disztér, mintha tarka eső hullott volna az égből. Ujfüreden meg ma phisikai, művészeti, szini- estélyt rendeznek, Benkő M. tanár vezetése mellett. Faller kisasszony 200 m. bő selyem ruhában szer- pentintánczot lejt. Pierre M. operaénekes Verditől, Mascagnitól, Gounod-tól énekel egyes áriákat. Aga a megsebesített hölgy mint medium szerepel. Harington S. franczia tanár physikai mutatványokat produkál. A szünetek alatt pedig egy szenzácziós kinematograf működik. A közönség drámai helyzetbe van, nem tudja hova menjen, ha jó idő lesz, a mi valószínű, mert három nap óta pompásan ragyog a nap, akkor O füred győz, ha szitálni kezd az eső, akkor Uj- füredé a pálma. A folytonos közlekedés nagy forgatagában bőven akadunk ismerősökre is. így pl. találkoztam itt Sziegmeth vasúti főfelügyelővel, Hein-- rich Viktor főmérnökkel és kedves nejével, dr Varga József budapesti kir. ügyészszel, Szitnyai Elek tanárral, Gretzmacher tanárral, mind nagybányai ismerősök és sok más jó emberünkkel, a ki érdeklődik Nagybánya iránt. Gyűlések is akadnak bőven, legutóbb a kárpátegyesület 33-dik évi közgyűlésén vettünk részt. Szépen működik a turisztika terén ez a derék, lelkes egyesület, sok nagy dolgot létesített, egy emberöltő alatt világhírűvé tette a Tátrát. A gyűlés kiemelkedő mozzanata volt, hogy elnökké Alapi Salamon Gézát, Szepesmegye főispánját választották, a ki rögvest szolgált egy szép programmal. Hangsúlyozta, hogy fő czélját fogja képezni a tátrai utak kiszélesítése, melyek ma már nem felelnek meg az óriás forgalomnak, a Füredeknek vasúttal való összekötése, igen érdekes volt fejtegetése arról, hogy ma Ó-tátrafüred a Malompatak községé, a lőcsei bank csak bérli 30 évre, Alsófüred az Alsóerdőfalu községé, ezt meg a késmárki bank bérli szintén 30 évre, a községek Tiberius Gracchus. (Dialog.) — A »Nagybánya és Vidéke« eredeti tárczája. — 1. Polgár. (Tiberiusz elé jön.) Üdvözlégy még egyszer jó Tiberius ! Az elhagyott nép reszkető kezét Nyújtja ki feléd, oh, Tiberius! Semproniusnak nagy s dicső fia ! Emeld fel a posványba sülyedöt, Hová tasziták a lelketlen nagyok. Ki test- és lélekre egy rokon veled, Mert Romulusnak szintúgy magzata, Mint te és halhatatlan őseid. Tekintsd a kolduló világ-urát, Ki előtt nem rég-az egész világ: Kelet, nyugat, dél és észak reszketett. Most az éhségtől elaszott arczczal, Rongyokba burkolva hajléktalan Lábaidnál esd egy darab kenyérért, Mert becsülete ára elfogyott, Miből tengette züllött életét. Az istenek szentelt neveivel Könyörgünk hozzád, óh Tiberius! Szánj meg bennünket, légy védelmezőnk, Nagy Róma népe térdenállva kér ! Tiberius : Térdet ne hajtson előttem római. Istenek része nem illet halandót. Hát ennyire sülyedt a világverő Róma népe, hogy az istenek Tiszteletét ragadozza el, Szomorú sorsa enyhitésire f Keljetek fel, rátok sújt Jupiter. (Felkelnek.) 2. Polgár: Mélyebbre is sülyedt, jó Tiberius. Hitvány érezért, mint barmot váltanak : Elvét, becsületét árulja el. Polgárjogával igy kufárkodik. Tiberius: Mit vér árán szereztek ősitek: A szent örököt egy rozsdás pléhdarab — Fordulj el Mars! — felülhaladja már! Jól látok-e ? Romulus birtokán, Édes szülőföldemen vagyok ? Vagy a honáruló barbárok között? 8. Polgár: Hazádban vagy, nemes Tiberius! Ä fényes, de rabló Rómában. Igen, itt kalóz valamennyi nemes. Oh, ha látnád, hogy koldusbotra mily Ravaszsággal juttatott bennünket A nemesség, megszakadna szived. Hol ez nem használt, erőszak működött. Majorral bírtam én is egykoron S most koldusként bolygok Róma téréin. Otthon öt fiam éhen kesereg Anyjuk nyakán, az meg szegény beteg. Ennek (Másikra mutat.) szintén egy szomszéd nemes Erőszakkal rablá el birtokát; Most az arat, ő meg nyomorog, S vele együtt egy csomó gyerek; Ott ólálkodnak a kofák körül, Egy rohadt almáért esengenek. Ennek szintén, ez meg ez, — szóval Rómánnk összes polgára mind Ki van rabolva mind és úgy szédeleg Éhen, mint kárt tett, kikergetett kutya. És nincs igazság, nincs törvény, amely Védelme alá fogadja be ügyünk, Mert a nemes kezében van az js. így örvényzik nálunk a köznyomor ; Ily gyászosak Róma polgárai. Az istenek neveivel esdünk Nemes férfiú, légy védelmezőnk. Tiberius: Ily rút fekély dúl testeden hazám! Honnét barátaim, e bizalom, nem tudom, Mivel a népért mit se tettem még. Többen: Oh tettél, tettél nagyon is sokat. 1. Polgár : ‘Emlékezzél, Numantia alatt Egy szavaddal ezrek életétől Riasztottad el a biztos halált. Tiberius: Ah! Az nem érdem, kötelesség csupán. De élt gyermekkoromtól bennem egy Tűz, mit el nem mulasztók szítani. Más tűz lehet-e, mi keblemben ég, Mint az emberbaráti szeretet ? Én nem tudom, anyám emlegeti, Ha kiskoromban láttam egy szegényt: Rimánkodtam, mig megsegítették. És most, midőn Róma polgárait Látom előttem koldusként állani. Akik húsomból s véremből valók : Mostan zárhatnám én be keblemet ? Nem, nem zárhatom be! Igaztalan Lennék hozzátok, jó barátaim ! S viszont magamhoz. Tehát kinyitom, Hadd lobogjon a szent láng szabadon. NAGYBÁNYA ES YIDEKE ^------5.
