Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-05 / 31. szám
* \ Nagybánya, 1906. Augusztus 5. — 81. szám. V XXXII. évfolyam. c NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK UVtlUSTIDIEISr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Iskola — vízvezeték — csatornázás! Folyó évi ápril hó 29-én lapunk az éppen itt tartózkodó akkor még képviselőjelölt, dr Földes Béla országgyűlési képviselőnk előtt feltárta városunk legvitálisabb szükségleteit, elmon- dotttuk, hogy: »elvárjuk a magas tudásu férfiútól — ki úgyszólván egy könyvtárt irt — hogy elsősorban is az elemi népoktatás államosítását, melyre vonatkozó szerződés már alá is van Írva, lehetővé teszi, s nem lesz ez pium desiderium, hanem erélyes kézzel, mély tudással a lehető legrövidebb idő alatt mint az erős kabinet jelöltje keresztül is viszi.« Reményünk beteljesedett, községi iskolánk államosítása megtörtént, a tantestület kinevezve, az illetékes tényezők által a legszélesebb körli intézkedések megtéve, hogy az elemi oktatás folyó évi szeptember hó elején akadálytalanul megkezdődhessék. Mily gyorsaság, néhány hónap alatt azt keresztülvinni, amire évek hosszú sora kevés volt; láthatjuk ebből, hogy mindent, mely közérdeket szolgál meg lehet valósítani rövid idő alatt, csak akarni kell. Hogy ezen ügy gyors lebonyolításában nagy befolyású országgyűlési képviselőnknek van legtöbb érdeme, az kétségtelen. Üdv és köszönet mindazoknak, kiknek részük van a sikeres megoldásban. De térjünk át a fentebb emlitett ápril hó 29-iki lapunkban létérdekünkre szükségesnek feltüntetett többi dolgokra, ugyanis a vízvezetékre és a város csatornázására, mindkettő közérdekű intézmény, mindkettő az amúgy is miserabilis állapotban levő közegészségi ügyünket van hivatva szolgálni, ezen ügyekben is nagy befolyású országgyűlési képviselőnk megígérte támogatását s nemcsak az Ígéretnél maradt, de a már egy- ízben teljesen megrekedt vízvezetéki ügy Polgár- mesterünk tevékenykedése és országgyűlési képviselőnk pártfogása következtében a földmivelési minisztériumnál újból felvétetett s erre vonatkozólag a földmivelési miniszter a vármegye alispánja utján a napokban rendeletet küldött le, melynek idevágó része a következő: »utasítottam a magyar kir. országos vizépitészeti igazgatóság közegészségügyi mérnöki osztályát, hogy Nagybánya sz. kir. rendezett tanácsú város vízvezetéki és csatornázási ügyében a város elöljáróságával újból érintkezésbe lépjen, a még hiányzó ivóvíz kiderítésére szükséges előtanulmányokat és próbafúrásokat ejtse meg s ennek eredményéhez képest a város számára a már elkészített vízvezetéki tervet megfelelöleg egészítse ki.« Eddig a rendelet; fényesen igazolja, hogy ez a fontos s évtizedek óta vajúdó ügy szintén a megtestesülés stádiumába lépett, most már csak akarni, de erősen akarni kell — s azt hogy akarják, felteszem Nagybánya város vezetöségé- ről — s akkor állami népoktatás a kor igényeinek megfelelő épületekben, vízvezeték és csatornázás közegészségünket kiemeli ebből az átkozott helyzetből s az anyagi és erkölcsi haladás el- maradhatatlanul be fog következni s mindenki áldani fogja azokat a vezetőket, kik a város közügyéit önzetlenül, erős akarattal szolgálva hatalmas intézmények létesítése által szereztek maguknak érdemet. Legyen meggyőződve a vezetőség, hogy a lakosság nem lesz háládatlan az arra érdemesekkel szemben, ez buzdítsa tehát őket a nagy munkában. Fürdői levél. . Uj-Tátrafüred, 190ÍÍ. alig. 2. A tátrai fürdőközönség "fcllegzetes • sajátságaihoz tartozik, hogy folytonosan mozog. Gyalog, lóháton, talyigáti. kocsin, omnibuszon, vagy vasúton, az már mindegy, de kirándul, e tekintetben valóságos kirán- duló-láz uralkodik itt, mely önkéntelenül magával ragadja az embert. A lakás inkább csak éjjeli tanyául szolgál, a fürdő meg olyan menedékhely fele esős időben, a tátrai fürdövendég kivágyik a szabadba, azzal kél, azzal fekszik, arról álmodik, hogy ö kirándul. Hiába panaszkodik ellene Józsi, az uj-tátrafüredi kávéháznak és talán az országnak legfessebb pincére. Ez itt a levegőben van s azért nem csoda, ha jó magam is mindig kirándulásokon töröm a fejem. Lesétáltam Also-Tátrafüredre. Balzsamos fenyő- erdőn keresztül, pompásan kezelt, finom sárga poronddal behintett sétányon haladva, jó társaságban ' észre sem vettük, hogy eltelt a felóra és mi bent vagyunk a telep kellős közepében, anélkül, hogy a lépten-nyomon kínálkozó kényelmes ülő-padokat csak egyszer is figyelemre méltattuk volna gyaloglás közben. Igen kedves, csinos hely A.-Tátrafüred. Pavilonjai modernek, jó karban tartottak, parkja elegáns, levegője tiszta, forrásai üdék, vendéglője sokkal mérsékeltebb, mint a másik két Füredé, de van is vendége annyi, hogy az összes ablakokon ott díszük a kis tábla »Lefoglalva« s megvan itt az a jó szokás is, hogy a táblára^ odaírják, ki foglalta le, igy aztán ha végig olvasgatja a turista a czimkéket, tisztában van azonnal vele, hogy kihez van szerencséje. A képes levelezőlap az egész világon ma már elmaradhatatlan, van itt is Száz meg száz kirakatban, csakhogy az a bökkenő, hogy éppen vasárnap lévén, zárva a bazár. Nosza mentünk a patikába »ánziktot« venni. Nem csalódtunk, a gyógyszerész: Gréb János, egy rendkívül ügyes, kedves ember, nemcsak teljesen felszerelt gyógytárral, aspirinnel, chilimnél, hashajtóval stb. fogadja az embert, hanem tart képes levelezőlapokból is dús választékot, sőt foglalkozik egyébbel is. így ph ragyogó, kristály üvegekben csak úgy kínálkoznak itt a tátrai erdei gyümölcsszörpök, marmeládé lekvárok. Áfonyaiz, ribiszkeiz, szederiz, csipkerózsaiz, szeder compote, csurgatott tátrai virágméz, rizike salátagomba, szárított urigomba, málna, áfonya likőr, mézczukor, boróka pálinka, cabinet borovicska, fenyő- illat, lúczfenyő illó olaj, fenyöszappan fürdőkivonat, havasi gyopár tej, áfonya gyógybor stb. stb. s minden saját magyar gyártmány! Igazi szepesi élelmesség. Gréb ma már Londonba is szállítja pompás készítményeit, amelyek elegáns kiállításuknál, finomságuknál és mérsékelt áruknál fogva meg is érdemlik, hogy messzeföldön elterjedjenek. Mikor befelé igyekeztünk a gyógytárba, előre mondtuk, hogy a patikában drága lesz a levelezőlap, mert mi tűrés-tagadás, a patika csak patika marad, mig a világ világ lesz, hát drága is bizony, mert összevásárolt tár Hágunk egy csomo tátrai ritkaságot. így kellene annak menni egész Magyarországon. Minden ház legyen magyar gyár és minden ház legyen önálló vámterület, huzzuk meg magunk a vámsorompókat és fogjunk a munkához magunk, ne dolgozzék a német, a franczia, angol helyettünk, miként azt lapunk múlt számának vezérczikkirója olyan igazán és olyan szépen elmondotta. Pár év előtt Alsó-Tátrafüred volt a mágnások találkozója. Tizenkét éve egyszer harminczkét gróf lakott itt egy időben! Ma már a főurak Tátra Lom- niczra tették át székhelyüket. Dehát ma az a szebb. Sebaj ! menjünk el tehát oda is. Tátra Lomnicz oly messze van Uj-Tátrafüredtöl, mint pl. Nagybányától Fernezely, az ut festői, kellemes, szelíd emelkedésekkel és lejtőkkel, daczára annak, hogy mintegy kétszáz méterrel lejebb fekszik T. Lomnicz, mint Ü-Tátrafüred. Éji futás. És a vonat fut a paszta sötétben, Zugnak alattam a vaskerekek, Elmenekül a fasor a vak éjben, Nyargal utána partmeredek. Én kivigyázok az ablakon, őrként, Mért fut e vad riadalban a táj ? Nyugtalanít, ki elől iramodnak? Űzi az ellen ? az éj ? a halál ? Harsog a gép, kürtője liheg, mögötte Hosszú vonalban a füstje balad ; Pislog, özönlik a szikra közötte, Jön, ragyog, elhal, a korma marad Szikra-e? tüzmag-e ? ködbeli ember? Raj szúnyog égve repült-e belé? Zug a vonat, fut a puszta sötétben, Fut a halálba, a végzet elé. Nesztelen igy fut a végtelen éjben Csillagok ezre, fogózva napokba; Lánczra fűzött golyók hosszú füzérben Buknak együtt ki a mélybe suhogva. Távoli csillagerő, hatalom, kény, Vonja magához a földsereget, S rajtok az élet, erény, szerelem, bú, Tudva, velők a halálba siet. Zempléni Árpád. Kedves apróságok. — Irta : Lányai Péter Pál Elemér. — I. A rózsa. Augusztus végső napja volt .... Az ősz már beállt. A nap nyugvófélben van. A hirtelenül szakadó zápor dörgés, villámlás nélkül vonult át széles rónánkon. A házunk előtti gyümölcsös fénylett és füstölgőit a nap tüzfényétöl és az eső árjától. ti O ott ült a vendégszobában az asztalnál és mélázva nézett a kertbe a félig tárt ajtón. Tudtam jól, mi történik lelkében, jól tudtam azt, hogy rövid, de kínos küzdelem után épp e pillanatban adta át magát egy érzelemnek, amelylyel többé nem bir. Egyszer csak fölemelkedett, könnyű léptekkel ment ki a kertbe és eltűnt szemeim elől. Elmúlt egy óra . . . elmúlt a másik is, de csak nem tért vissza. Fölkeltem én is és végigmentem a fasoron, melyen — hitem szerint — végig kellett mennie. Köröskörül minden elsötétedett, az éj beállt. Az ut nedves fövenyén a homályon át is föltetszett egy gömbölyded tárgy. Lehajoltam. Fiatal, alig kinyílt rózsa volt. Két órája, hogy tulajdon ezt a rózsát láttam kebelén. Fölemeltem a sárba hullt virágot és visszatérve a vendégszobába, széke elé tettem az asztalra. Végre visszajött ö is és könnyű lépésekkel haladva át a termen, helyére ült. Arcza halvány is, piros is lett, gyorsan, kellemes zavarral jártatta lesütött szemeit. Észrevette a rózsát, fölkapta, megnézte gyűrött, sáros szirmait, majd rám vetette tekintetét — és szemei hirtelen könnybe lábadtak. — Miért könnyez ? — kérdeztem öt. Ezt a rózsát siratom. Nézze csak, mi lett belőle. — Könnyei lemossák a sarat, — mondám nyomatékosan. — A könnyek nem mosnak le semmit, a könynyek égetnek, — feleié és a kandallóhoz fordulva, bedobta a virágot a kialvó lángokba, — A tűz jobban égeti meg a könnyeknél, kiáltott föl és könnytől csillogó szép szemei merészen, boldogan mosolyogtak. En megértettem, hogy ö is meg volt égve. II. Két testvér. Álomkép volt csupán . . . Két angyal . . . Két génius jelent meg előttem. Angyaloknak, géniusoknak mondofn őket amiatt, mert csupasz testükön nem volt semmi ruházat és mindkettőnek vállaiból erős, hosszú szárnyak emelkedtek. Mindkettő ifjú még. Az egyik kissé telt arczu, sima bőrű, szöghaju. Kerek, fekete szemű, sürü szemöldökű; tekintete behízelgő, vig és kiváncsi. Arcza csodaszép, lebilincselő, szinte vakmerőnek, gonosznak tarthatná az ember. Piros, duzzadt ajkain gyöngéd rángatózás látszik. Az ifjú mosolygása, mint a hatalom emberéé, önbizalommal telt és hanyag; büszke virág- koszorúja szinte érintve bársony szemöldökeit, köny- nyedén nyugszik fénylő fürtéin. Arany nyíllal összefűzött tarka párduezbör hanyagul csüggött alá gömbölyű vállairól kerek csípőjére. Szárnyainak tollai rózsaillatot árasztanak, csúcsok tűzpiros, mintha csak friss vérbe lett volna mártva. Koronkint meg-megráz- kódnak, kellemes, ezüstszerü zúgást okozva, hasonlóan a tavaszi eső zajához. Sovány, sárga testű volt a másik. Minden lélek- zetvételkor meglátszottak bordái. Haja szőke, vékony, egyenes szálú; szemei nagyok, hamvasszürkék . . . Tekintete félénk és különös fényű. Arczvonásai élesek, kis, félig nyílt szájában parányi fogak, orra vékony és saséhoz hasonló, álla előre nyúlik és fehéres pehely födi. Keskeny ajkain nem játszadoz a mosoly.
