Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-05 / 31. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 31. szám. A fürdő ma a »vasúti háló és étkező kocsi angol társaság« kezelésében van s már messziről látszik a a hegy oldalában a nevezett társaság által ujonan épitett óriási »Tátra palota«, mely mint valami királyi vár uralg az egész vidék fölött. Merész gondolat volt ez, a magaslaton olyan hotelt építeni, melyben ellakhatnának, hogy valami nagyot ne mondjak pl. az egész felsőbányai-uteza összes lakói, de bevált. Nincs üres szoba Tátra Lomniczon, amit különben a társaság előzékeny viselkedésének s a tűrhető áraknak is lehet köszönni. Tátra Lomnicznak sajátos jellegét a síksága adja meg, a lóversenytér olyan mező, mintha csak a Hörto- bágyból kiszakítva volna s maga a fürdőhely is meglehetősen tágas kerek síkságot képez, itt ott az erdő széléből kikukkanó kedves tündérlakásokkal, melyek közül a magyar stíl s a székely kapu sem hiányzik, a sik terület felett pedig ott füstölög közvetlen közelben a hatalmas lomniczi csúcs, mely hajnalban a nap bibor- sugarai által megvilágított hómezókkel, később az öt körülcsókolgató bárányfelhőkkel igazán elragadó látványt nyújt. Alatta az igénytelen, de végtelenül kedves, magyaros protestáns templom. Az isteni mindenhatóság óriás alkotása, az égbenyuló sziklakúp és az emberkéz alkotta kis kápolna egyaránt imára készteti a földi halandókat. De ha már itt vagyunk, nézzünk be* Mat- lárházára is, hiszen csak egy ugrás ide, tovább keletfelé. Igaz ugyan, hogy Imhof pasa tegnap itt jártában ezt már nem tekintette meg, csak a mágnásos helyeket, de legyünk mi demokratikusabb érzelmüek, mint a szultán föhadsegéde. Majd ha a szultán is eljö, ö bizonyosan el fog menni Matlárházára is. Na hát mondhatom, hogy ez a legélelmesebb kis fürdő ezen a vidéken. Négyszáz vendéget toborzott össze, pedig alig van egy-két épületje. Az ellátás itt félannyiba sem kerül, mint a Füredeken, (egy fürdő pl. 50 fillér, még Nagybányát is lefözi olcsóságban) szoba egy koronától fölfelé kapható. Teje, vaja olyan, mintha illatos füvek kivonata volna, aminthogy az is. Pinczérei svéd karakterek, egyik négy krajczárral többet számolt véletlenül a sörért, azt is becsületesen visszahozta. Nagy táblákon jelezve vannak itt a kiránduló helyek, a távolságok, gyalog, kocsin, lóháton stb. s emeletre helyezett nagy étterméből olyan vonzó mező-részlet látható, minden éppen az Izvorán volnánk. Ennek a kis telepnek jövője van! Csonka volna azonban kirándulásunk, ha a »késmárki itatón« keresztül Barlangligetig nem haladnánk, mert keletfelől ez a Tátrának legvégső üdülőhelye. Méltó befejezés, mondhatom. Szepes Béla város ezen fürdője egyike a legszebbeknek és legnagyobbaknak. Barlangliget 813 méter magasan fekszik az Adria felett, közel a Lengyel-határhoz, a Béla patak völgyében, mely a Javorinából ered. 26000 méter hosszú, jó karban tartott sétánynyal rendelkezik ez a hely. A város a gyógy- és zenedijakat végképp eltörölte, anélkül, hogy ezen dijakat a látogatóktól más néven szedné be. Harminczhat épület van itt, 20 magánvilla, 175 jól berendezett szoba. Villamos világítás és pedig impozánsul berendezve. A zsinóregyenes völgyön végig, az égés országút, a messzeségben elvesző ragyogó iv- és izzólámpákkal van dúsan megrakva, s az épületek ott sorakoznak jobbról, balról a fenyvesen. Vendéglője 500 étkezőt képes befogadni. A legnagyobb tisztaság, csend és rend uralkodik mindenütt. Csak a kis oldaltornyos templomban kopognak, zakatolnak, fűrészelnek, furnak-faragnak, mert aug. 20-ra készen kell lennie. Ekkor fogja ugyanis Zelenka püspök felszentelni s idejön a tátrai kerület évi rendes közgyűlésre. Nagyon Ízléses, művészi kivitelű ez a keszegoldalas herczig kis kápolna ; de a legnagyobb nevezetessége Barlangligetnek mégis maga a cseppköbarlang, melytől nevét kölcsönözte. (2) 1906. Augusztus 5. Egész alvilág ez, melynek megtekintése ugyancsak jól igyekezve, egy teljes órába kerül. 2300 lépcsőn jártunk itt fel s alá, mivelhogy a barlang csúcspontja 200 méterrel magasabban fekszik, mint a szája, de oly elmésen vezetik az embert, hogy sohasem jár egy és ugyanazon az utón. Ritka szép alakulatok : a diszterem, a temető, a szobrok, Árpád sisakja, az ékszer szekrény, szalámi kamara, kistó, remete, zengő terem minden cseppkőből és pedig fehér, szürke és barna színekben, az egész barlang villámmal világítva, néhol áttetsző a cseppkő, mint a tejüveg, sokhelyt csak most alakul éppen, perczröl perezre észlelhető, amint a lehulló cseppek alakítják, domborítják az uj oszlopot, vagy az uj gombákat. Egy velünk együtt jött lengyel operaénekes gyönyörű dalokat zengett a lengyel szabadságról, az elnyomottak bus panaszairól, az élethalálharczról, mely talán már készül is odaát a nagy medve csillagzat alatt. A barlang óriási boltivei tízszeres erővel visszhangozták a bánatos nótákat. — Jestye Polká ne zginula ! — Ne zginula. Szegény lengyelek! A ti nótátok, mintha a mienk volna. Szomszédok vagyunk mi, osztályos atyafiak, kiírhatnánk oda lángoló betűkkel a Tátrának arra a túlsó oldalára is, meg emerre is, hogy —- Megvirrad még valaha 1 A síkos lépcsőkön kopognak a léptek egyforma, kísérteties ütemben, kezünk a csepkőtöl csúszós korlátot erősen szorongatja, alattunk a tátongó mélység, körülöttünk csillagok ragyognak, izzó lámpák vakító csillagai. Ki — ki ez éjszakából a napfényre, melegebb veröfényesebb tájakra. Mepillantjuk végre nemsokára a napvilágot s szembe a barlang szájával a Isten adta ég alatt épp a lengyel Javorinát. Odalent meg a fürdőben a hegy lábainál vidám nótákat játszik a czigány : — Utczu tolla, motólla. Kennek arra mi gondja. Igaza van, hát mi gondom nekem arra, nézzünk kocsi után siessünk haza, holnap Késmárkra kell menni. B. Mezőgazdáink figyelmébe! A kassai hadtestparancsnokságtól a katonaság részére szállítandó zab, rozs szükséglet fedezésére nézve a helybeli gazdasági egyesülethez a következő megkeresés érkezett: Vonatkozással a f. évi május hó 19-én kelt 2317. számú itteni átiratra, idezártan átszármaztatom a cs. és kir. közöshadseregbeli csapatoknak a legközelebbi biztosítási időszakra szóló élelmező czik- keinek végleges szükségleti mennyiségeire, valamint eftnek fedezeti módjára vonatkozó átnézetet. A zab szállításra, elővételre és bérletszerü átadásra vonatkozó ajánlatok augusztus hó 15-től legkésőbben szeptember hó 15 ig nyújtandók be. Az ajánlattevők figyelmeztetnek arra, hogy ezen ajánlatok a 6. hadtest hadbiztosságánál nyújtandók be, ahonnan ezek a cs. és kir. közös hadügyminisztériumhoz terjesztetnek elő. Ennélfogva ily ajánlatok egyenes benyújtása az ajánlattevők által a cs. és kir. közös hadügyminisztériumhoz teljesen czéltalan, mert a nevezett központi hatóság minden közvetlenül beérkező ajánlatot a 6. hadtest hadbiztosságnak küldi. Az ilyen kerülő út által beálló idő- veszteség oka lehet annak, hogy az illető ajánlat elkésett beérkezés miatt figyelembe már nem vehető. Azon gazdasági egyesületek, termelők stb, kik ajánlatot benyújtani szándékoznak, fölkéretnek következő tudósítás beküldésére legkésőbb augusztus hó 5-ig. »Szándékozom elővételre ............métermázsa zab szállítására a....................-i katonai élelmező (fiók) raktár szükségletének fedezésére ajánlatot benyújtani.« Bérletszerü átadásra vonatkozó ajánlatoknál azonban ezen tudósítás a következőképpen szólna : »Szándékozom.......................állomás részére bé rletszerü átadásra szóló ajánlatomat beküldeni.« Ezen tudósítás beküldése daczára, a megállapított határidőn belül a pontos ajánlat is beküldendő. Az átnézetben említett kézi bevásárlások foganatosítására a következő alapelvek érvényesek: 1. A kézi bevásárlások Kassán és Nyíregyházán a katonai élelmező raktár által eszközöltetnek. A miskolezi állomáson kilátásba vett kézi bevásárlásokra vonatkozólag megjegyeztetik, hogy a nevezeti állomáson lévő fiók élelmező raktár csak oly terménymennyiségeket fog önállóan bevásárolni, melyeket eladásra kocsin szállítanak hozzá, ellenben írásbeli eladási ajánlatok, melyek a miskolezi állomásra szóló kézi bevásárlásokra vonatkoznak, a kassai katonai élelmezőraktárnál nyújthatók be. 2. Minden mezőgazdának és minden mezőgazdasági egyesületnek jogában áll Írásbeli vagy szóbeli ajánlatot tetszés szerinti terménymennyiségekre benyújtani, tartozik azonban mintákat (legalább is 1—2 kg.-nyi) csatolni, illetve előmutatni, vagy pedig az árut a bevásárló élelmező intézethez kocsin előhozatni. Kisebb terménymennyiségeket (legalább 5 mmázsa) is lehet eladásra ajánlani. Minták csatolásáról eltekintetik azon esetben, ha az ajánlatokban a falajánlott czikk minősége határozottan, mint raktárszerü van megjelölve és ha az ajánlattevők a hadseregigazgatással már előbb üzleti összeköttetésben állottak, és igy föltehető, hogy náluk a raktárszerü minőség lényege tekintetében kételyek fenn nem állanak. 3. Úgy az elővétel mint a bérletszerü átadásra szóló ajánlatokkal egyidejűleg a termelők kötelesek ugyanolyan bizonyítványokat benyújtani, mint a f. évi május hó 19-én kelt 2317. számú itteni átirattal felemlittettek. Azon ajánlattevők, kik kézibevásárlásra irásbe- lileg és nagyobb mennyiséget ajánlanak, kötelesek egy írásbeli igazolványt termelő voltukról az ajánlattal együtt beküldeni. Ezen igazolványok kiállítására nézve általában az előbb nevezett hirdetmény 5-ik pontjának határozványai mérvadók. Elégséges azonban, ha azok a városok rendőrkapitányai által vannak kiállítva. Ezen igazolványok kiállítása minden esetben illeték- és bélyegmentes. Ezen bizonyítványok benyújtása csak azon esetben maradhat el, ha az élelmezőintézet az ajánlattevőt ismeri; ha egy bizalmi férfiú, kit a raktár is ismer, igazolja azt, hogy az illető mezőgazda; vagy ha egyáltalában kétségtelen, hogy az ajánlattevő saját termésű tulajdonát ajánlja. 4. Az eladásra kerülő árut rendszerint az élelmezőraktárhoz szállítva kell ajánlani, lehet azonban oly ajánlatokat is tenni, hogy az áru vasúthoz szál- littatik. Avégből, hogy kézi bevásárlásoknál kedvező eredmény éressék el, megkerestetik, hogy az egyleti tagok érdeklődését a szállítás ezen módjára serkenteni és őket ezen bevásárlási mód előnyeiről (kiváltképen egyszerű és gyors üzletlebonyolitás, azonnali szállítás és kifizetés) felvilágosítani szíveskedjék. Kézi bevásárlások a katonai élelmezőraktárnál Kassán f. évi szeptember hó 1-től deczember hó végéig, az élelmezőfiókraktárnál Miskolczon és a nyíregyházai raktárnál f. évi szeptember 1-től nov. hó végéig eszközöltetnek. , Közli: a Oazd. Egylet. Különfélék. Kitüntetés. Mint halljuk Róth„ Ferenczet a szatmári törvényszék kiváló elnökét Ő felsége legközelebb kúriai bíróvá nevezi ki s igy visszatér a fővárosba. A királyi kegy olyan férfit tüntet ki bizalmával, aki arra úgy szorgalmával mint tudományosságánál fogva méltán rászolgált. Szivünkből gratulálunk a kitüntető kinevezéshez. Kinevezések. Hullán János kir. mérnököt a fér-' nezelyi kohó főnökét a pénzügyminszter főmérnökké nevezte ki. Ugyancsak a m. kir. pénzügyminiszter Besenszky Bálint marosvásárhelyi pénzügyi segédtitkárt titkárrá a marosvásárhelyi pénzügyigazga- tóságho'z. Eljegyzés. Méder Gyula a brassói Kammer és Jekelin vasnagykereskedo ezég képviselője eljegyezte Főikért Rezső brassói lakos kedves leányát Erzsikét. A polgári kör zeneestélye mely julius hó 29-én volt megtartva fényesen sikerült, igen nagy előkelő hölgy és férfi közönség jelent meg, amely a késő hajnali órákig mulatott a legkedélyesebben. Kitett magáért Adám Józsi és derék bandája s bebizonyították azt, hogy nekünk nem kell máshová fordulni ha jó czigányzenét akarunk hallani. Ételek, italok s kiszolgálat kifogástalan volt. Mint halljuk a kör el- nönsége kéthetenkint megismétli a zeneestélyeket. Legközelebbi zeneestély augusztus hó 12-én lesz. Lapunk mai számához Éesseur franczia regényének »A múlt hatalmának« 129 - 136. lapját mellékeltük. Helyreigazítás. Múlt számunkból a Királyné Décsey Mária polgári iskolai tanárnő áthelyezéséről szóló hírből tévesen kimaradt, hogy nevezett kiváló tanárnő saját kérelmére lett áthelyezve Nagykárolyba. Szabályos, rémitően könyörtelen arcz volt ez. Különben az előbbinek arcza sem fejezett ki szánalmat, bárha szép és kedves volt. Feje körül nehány hervadt kórótól szorított, tört kalász éktelenkedett. Ágyékát durva, szürke szövet vette körül, szárnyai bágyadt, kék szinüek, zaj nélkül, de fenyegetödzve lebegtek. A két ifjú elválhatatlan pajtásnak látszott. Egy a más vállára támaszkodott. Az elsőnek puha keze mint szölögerezd függött a másiknak sovány vállpereczén; az utóbbinak keskeny kezefeje, a hosszú újakkal mint kígyó hanyatlott alá az előbbinek női kebeléről. És hangot hallék, amelyből ezt értettem meg: — A Szeretet és Éhség — ez ikertestvérek, minden élőnek alapjai állnak előtted. Minden élő azért mozog, hogy táplálkozzék és eszik, hogy szaporodjék. — A Szeretet és Éhség czélja ugyanegy, mert szükséges, hogy az élet — saját és idegen, egyaránt közös élet — meg ne szűnjön. III. Mily szépek, mily üdék voltak a rózsák .. Valamikor réges-régen, ki tudná hol, olvastam egy verset. A költemény tartalma csakhamar elpárolgott elmémből. De első sora mélyen vésődött be emlékezetembe : »Mily szépek, mily üdék voltak a rózsák . . .« Tél van, jégkéreg ül az ablak tábláin, a sötét szobában csak egy gyertyaszál ég. Ott ülök a szögletbe húzódva és fejemben egyre cseng és peng: »Mily szépek, mily üdék voltak a rózsák. ..« Úgy tetszik, hogy egy nagyvárosi lak ablaka alatt állott. A nyári est csöndesen kialva válik j éjszakává, a meleg levegő rezeda s hársillattól illatoz, az ablaknál pedig kezére könyökölve, fejét vállára hajtva ül egy lányka, némán, figyelmesen tekint az égre, mintha lesné az első csillag feljöttét. Mily nyilt- szivü lelkesedés honol ez ábrándos szemekben, mennyi ártatlanság e nyilt, kérdő ajkakon, mily szabályosan emelkedik a félig nyilt, semmitől meg nem rázkódott kebel, óh mily tiszták és bensők ez ifjú arcz vonásai 1 Nem merem öt megszólítani, de mégis oly drága előttem, úgy dobog a szivem! »Mily szépek, mily üdék voltak a rózsák . . . .« A szobában pedig egyre nő a sötétség ... A gyertya lobogó lángja serczeg, futó árnyék leng az alacsony mennyezeten, a dér csikorog és dühöng túl a falon és úgy rémlik nekem, mintha unalmas, öreges n osolygást hallanék . . . »Mily szépek, mily üdék voltak a rózsák . . .« Uj képek jelennek meg előttem ... A népes városi élet vig moraja hallik. Két szőke fő egymáshoz tapadva, bátran veti rám csillogó szemeit, rózsás or- czájuk reszket az elfojtott nevetéstől, kezeik gyöngéden fonódtak egymásba, hébe-korba ifjú hangok hallatszanak, nem messze pedig szintén a magányos szobában, más, szintén fiatal kezek összekavarodott ujjakkal futnak végig az elavult zongora billentyűin és Lanner keringöi sem némithatják el a patriarchális szamovár dümmögését . . . »Mily szépek, mily üdék voltak a rózsák . . .« Homályosul, hamvad a gyertya ... Ki köhög ott oly hörgőn és tompán f Összezsugorodva szorong s reszket lábaimnál öreg ebem, egyedüli pajtásom . . . Hús van. Fázom ... S ők mindnyájan meghaltak . . . elhaltak . . . »Mily szépek, mily üdék voltak a rózsák . . .«
