Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-01 / 26. szám
Qi' \ Nagybánya, 1906. Julius 1. — 26. szám. XXXII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE IVEBG-J'ÉLBISriK: MINDEN ‘V-A.sAlRJNr-ACF Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. L Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Válasz Grünwald Bélának. ^ Kedves Barátom ! Köszönöm, hogy szives voltál nevemet felszínre hozni, leveledet egyenesen hozzám intézni. Részemről, elfogadom a magaménak mindazt, ami a Nb. és V. 24. és 25-ik számában megjelent, mint kritika a városi palota terveiről, az ott közlötteket teljes egészükben aláírom vallom s mivel a »Nagybánya« jun. 28-iki számában hozott czikkedbenis érveinkből mit sem döntöttél meg, ennélfogva azokat az állításokat továbbra is fentartom. Hallgattál a legújabb jun. 28-iki czikked- ben az alacsony, nyomott sülről, az eldugott kávéházról, bolti raktárakról, sötét klosettekről, a kistéri, a Kossuth-utczai, homlokzatról, seces- sióról és még sok másról, én sem beszélek hát sokat, hiszen a közönség talán unja is már a mi polémiánkat, majd találkozunk a hivatalos küzdőporondon s ott igyekezni fogok megvédeni a magam igazát, ha ugyan még védelemre szorulna. Egyelőre megelégszem azzal, ha felhívtam a figyelmet az agyondicsért terv hibáira s egy mellőzöttnek előnyeire. Számadataimért mindenkor jót állok, ezeket egy jól-rosszul, durchsuszokból összetákolt s tervrajznak csúfolt valamivel nem lehet le- czáfolni. Mert hiszen mit a »Nagybánya« mellékletül hozott, az igazán szót sem érdemel. A laikus is látja, hogy a falakat hajszál vonalak helyettesítik, a 3 tulipán nagyterme 4 méterrel szélesebbnek, 2-vel hosszabbnak látszik, mint a milyen valósággal, a főbejárója 8 m. szélesség helyett l.l-re van véve, a vörös pontnál meg sokkal keskenyebb a terem, mint az igazi tervrajzon stb. Különben mit tárgyaljam. A »Nagybánya« maga is kijelenti, hogy »precíz mérésekre nem alkalmas« az általuk kinyomott valami, ezek szerint tehát halva született rajzgyakorlat az egész, bizonyíték erejével nem biró, melyre kár volt a nyomdafestéket pazarolni. A czáfolásokkal, bocsáss meg, nem szabad oly művészi non salanszszal bánni, te emlé- kezhetel valamire, hogy én is a mellett voltam, hogy a zsűrit meg kell hallgatni. Ez lehetséges, nem tagadom akkor, mikor már szóba kerülA hárfás dala. Ifjú hárfás jár udvarunkba. Szegény, oly viseltes, kopott, —■ Dalában az életnek búja, Olyan keservesen zokog! Majd mélyen száll le fájó hangja, Majth magasan emelkedik : Mint midőn az égi viharba’ A habok egymást verdesik. Dalát elmondom, — jól figyeld meg! Ahogy (Öle tanultam azt: Ne bánd, ha fájni fog szivednek, — Szemedbé tán könnyet fakaszt. Vy; . ' A Há engem a sir éje föd hé, Rózsák virulhattok miattam: Szemem már látni nem fog többé ! A lombok közt majd olt feleltem, Rigók, fütyülhettek miattam: Dalotok nem csendül fülemben! Csókolni nem fog tudni ajkam: Te csókolhatsz már most miattam, Sírom felelt, suttogva halkan! Szivem dobogni nem fog többé: Te már vígan élhetsz miattam, Ha engem a sir éje föd bé! * Ték, de az is megczáfolhatatlan tény, hogy ők maguk ajánlkoztak. A dolog története ez, szept. 17-én jelent meg az első pályázati hirdetmény, mely rossznak bizonyult, október elején jött ide, a magyar építőművészek szövetségének átirata a városhoz, a melyben a 3-ik pont alatt ők ajánlkoznak, hogy a »Magyar Építőművészek Szövetsége« és a »Magyar Épitész-Egylet« 2—2 tagja bírálja meg a terveket. A város aztán az ö ajánlko- zásukat etfogadta. Érdekes az is, hogy a 2. pont alatt igy írnak az építőművészek a városhoz: -»20 évi gyakorlat mutatja, hogy tökéletes, a kivitel alapjául változtatás nélkül felhasználható tervezet pályázatból soha ki nem kerül.* Ugyan édes Béla Barátom, keresd ki ezt a városi irattárból és olvasd el, hogyan beszélnek a magyar építőművészek saját terveikről s te tulipános létedre nagyobb mameluknak csaptál fel, mint ők maguk. Állítom és hirdetem tovább is, hogy a 3 tulipánnak vigadója színháznak elég nagy, de teremnek kicsiny, kisterme nincs, amire feltétlenül igen-igen nagy szükség van, kávéháza eldugott, bolti raktárai nincsenek, terme tűzveszélyes, ha vész esetén a színpadot elzárják s a közönség bennmarad az épület közepén, még csak egy vizipuskával sem lehet megközelíteni a termet, még leugrálni sem lehet belőle stb. a nagy előcsarnok térpausrlás, sokféle hivatása abszurdum, nagysága nem indokolt, a főbejárója closetthez vezet, stilja nyomott, stb. amint ezt már az unalomig elmondtuk. Többet a magam részéről ehez a kérdéshez szólani nem óhajtok, mert üres szalmát csépelni nem akarnék ebben a drága napszámos világban. Ha azonban más tárgyalni akarja tovább is a Nb. és V. hasábjain a kérdést, feltéve, hogy czikke tárgyilagos és higgadt, annak mindig szívesen nyitok tért. Álljon itt mai számunkban is egy hosszabb czikk, mely a kérdést esetleg újabb oldalakról is megvilágositja. A »Nagybánya* legutóbbbi számában közölt két alaprajzzal végzetes szerencsétlenség történt. A »Három tulipán* színházterme ugyanis 4 méterrel szélesebbnek és 2-vel hosszabbnak van felrajzolva, mig a »VöSzemem világát te vevéd el —■ Szivednek csalfa szerelmével. Te rontád meg éles hallásom — Százszor esküdött vallomáson. Te csókolád halálra ajkam — Hogy magad igy bosszuld meg rajtam. De szivem nem te — önmagam öltem meg, Mert féltem, hogy a sírba is szeretlek!... JLiónyay Péter Pál Elemér. Művész-lelkek.*) (Tulipános Láda. Magyar dalok. Zempléni Árpád szövegére szerzetté Z. Révész Anikó ) — Irta: Tömöri Jenő. — Sokszor fölsir a magyar lélek egyik-másik lap hasábjain, hogy maholnap már nem is lesz jellegzetesen nemzeti irodalmunk. Jogos panasz, de ép oly méltán panaszkodhatunk amiatt is, hogy eltűntek a fővárosból az igazi magyar bohémtanyák, melyek mindég szoros összefüggésben voltak a különböző irodalmi áramlatokkal. A modern fiatal iró a villanyfényes, bársonyos, csiliáros kávéházat vallja otthonának s a cikóriás kávét az ihletadó nektárnak. Ezért olyan czikóriás a világ nézete is. *) A Kecskeméten Szappanos István országgyűlési képviselő főszerkesztésében megjelenő ’Függetlenség*-bői vesszük át e tárczát. rös pont* két czentiméíerrel a lapban »vétetlenüU keskenyebbre rajzoltatott. Mivel pedig 1:200 mérték szerint, mint a mely mértékben az ábrázolás történt minden egy czentiméter két méternek számit, ennélfogva a »Vörös pont* éppen 4 méterrel van kisebbnek feltüntetve szélességében, mint kellett volna, és csodálatos, hogy ebből a hiányzó 4 méterből 1 és V, czentiméter == 3 méter keskenyités jutott a nagyteremnek. A »Vörös pont* nagyterme tehát az összeíráson- litó sematikus rajzon 3 méterrel van keskenyebbre rajzolva, mint ahogy az valóban terveztetett, mely éppen 80 négyzetméter alapterületnek felel meg. A három tulipáné pedig csekély 108 m3-vel tágasabbra van elrajzolva. Na hát igy, komolyan vitatkozni nem lehet. Megengedem és feltételezem, hogy a tévedés véletlenül történt, azonban akik a »Nagybányát* kézhez kapták és a két nagyteremnek az oszlopok közé eső részét összehasonlították: bár akaratlanul, de félre vezettettek. Ezért a két sematikus rajz, méret tekintetében, még csak összehasonlításra sem szolgálhat alapul. Ami azt illeti, hogy a »Vörös pont* nagyterme alig valamivel nagyobb, mint a »Három tulipán* ez igaz akkor, ha a »Vörös pontból* a nagyteremnek az oszlopok közti részét vesszük csak, a »Három tulipánból* pedig a nagytermet, folyosót, zenekart, színpadot és tudom is én még mi mindent nem szedünk össze. Ha azonban a Vörös pontot is igy kihámozzuk akkor a »Vörös pont* nagyterme a két folyosóval együtt 18 50 m. széles X 24 50 m. hosszú = 433 négyzet méter. Ehez ha éppen Grünwald Béla olyan nagyon akarja a színpadot is hozzá venni ez 17 50 X 8 00 m. = 140 négyzetméter, tehát majdnem 600 négyzetméter lenne. Azonban a színpadot a tánezte- remhez hozzászámítani nem lehet már csak azért sem, mivel egy rendes színpad felett annak rendje és média szerint egy zsmó.-padlásnak kell lenni. Nem lehet tehát egy teremnek tekinteni azt a díszes me- nyezettel ellátott nagyteremmel, mert vagy jó a zsinórpadlás is menyezelnek s akkor kár egy díszes nagy termet építeni, vagy pedig nem jó, és akkor azt díszteremnek és tánezteremnek meg vigadónak használni nem lehet. Egyébként is a díszleteket valahol tartani kell, hová tegyék azt akkor ha ott tánczolni akarnak ? mit csinálnak a menyezetről lelógó csigákkal, kötelekkel, létrákkal, vaslépcsőkkel? a m elyekre pedig egy modern színpadon és színházban, pláne, ha arra már annyit kiadunk, feltétlenül szükség van, mert ha színházat építünk, akkor építsünk színházat, ne pedig egy »en tout cas«-féle tákolmányt, amely azután végül mégis csak se napernyő, se esernyő. Különben is a három tulipán színpadjának nyílása csak 7 méter, mig a vörös ponté mégegyszer annyi, tehát 14 m. A 7 méteres nyílású színpad sehogy sem olvadhat egybe a 14 méter széles teremmel. (A sóhaj folyosón belül számítottuk oszloptól-oszlopig a 14 métert.) Ami a »Vörös pont* két méteres oldalfolyosóját illeti, hát azt összehasonlításba hozni a »Három tuliA régi jó idők irodalmi tanyáinak utolsó tipikus képviselője a Kálvin-téren volt. Csöndes, polgári korcsma, becsületes koszt, jóravaló homoki borocskát mértek a söntésben. Itt jöttek össze, — ide-oda tiz éve már — akik homlokukon a Múzsa csókjával bontogatták szárnyaikat a világ meghódítására. Egyik-másiknak sikerült is a repülés a dicsőség utján. Egy része félrecsapott az árkádiai virágos mezőkről az élet áldásosabb, zabos földjeire s mint példás hivatalnokok és jámbor családapák gondolnak vissza titkon a boldog napokra, illetőleg éjjelre, mikor még az a nóta járta : »Voltam király Beótziában« ! . . . Ha körülnézek az akkori társaságban, mélységes szomorúsággal látom, hogy majdnem több abból a csöndes, pihenő ember, temetői lakos, mint az élettel küzködő. Hogy csak néhányat említsek: Inczédy László, Luby Sándor, Szentessy Gyula neve irodalmi emlék ma "már csupán. Az élők is vajmi ritkán jönnek össze, meglővén már a legtöbbnek a maga házi oltára, amely nem tűri, hogy idegen oltárokon áldozzon, még "szelíd polgári kimenők formájában sem. E régi gárdának legkiválóbbja ma kétségtelenül Zempléni Árpád. Valami kókler asztronomusnak köszönhetem ismeretségünket. Uj üstökösnek — gondolom Bieláénak — megjelenését jósolta^ egy szép, sürü csillagos szeptemberi éjszakán. A kálvinién tanyáról kerekedtünk föl, hogy a Gellért-tetőn megfigyeljük az üstököst. De bizony a Zempléni Göndör üstökén kívül más ilyesmit nem láttunk. Kárpótlásul valami olasz osztériába kalauzolt be Zempléni, az olasz bor és poéták rajongó tiszteXjapvmls: mai száma © old,al.
