Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-03 / 22. szám
gl Bold-og- ünnepeket I Nagybánya, 1906. Junius 3. — 22. szám. XXXII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK TvEHNTIDEINr VASÁRNAP ,/ «K'«V § Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. A nagybányai templomok. A pünköst az egyház megalapításának ünnepe. Beszéljünk hát az egyházakról ma, hiszen ha máskor kerüljük e lap hasábjain a vallási kérdések feszegetését, ma az ünnep kötelességünkké teszi éppen az ellenkezőt. Persze egy czikk keretében nagyon kevés dolgot lehet megvilágítani, azért egészen különleges tárgyul választom ez alkalommal a templomok kérdését. Őszintén kijelentem s ezzel nem mondok újat, hogy Nagybányán egyetlenegy szép templom sincs. Az ősi Szent István dómot, a műremeket hagyták elpusztulni dicső elődeink — amint mi miattunk is sok minden pusztulóban van itt — s lett helyebe 4—5 is, de a művészi követelményeknek mindegyik alatta áll. A r. k. nagy templom elég csinos belül, kívül azonban a stil- ban szegény korszak kapkodó kinyomatát viseli magán, fessék csak azt a homlokzatot megnézni, hány fele ablak van rajta! milyen törpe a kec torony a nagy ormótlan fronthoz viszonyítva s mily ízléstelen betetőzése az egesznek az a két hosszú szárú kereszt, melyben meg csak az u n. »aranyvágás« sincs betartva, mert a kereszt dereka — a gömb közepre esik. A kis templom szegényes, menyezete nem templomszerü. Az ev. ref. templom stil szempontjából meg nem határozható s rendkívül nagy összegeket kellene reá kivül-belüi költeni, hogy a műit század elejének, ennek a pénz, eszme es izles- szegény korszaknak jellegét leszedjük róla. A g. kath. templom mind között a leghátul áll, éppen csak, hogy templom formája van. A luth. templom, igaz azzal a négy görög oszloppal, a fákkal, kuttal és a kopott latorony- nyal annyira pitoreszk részletet produkál, hogy egy igen hires műtörténészünk azonnal lerajzolta, amint Nagybányára érkezett, de plafonja leczból készült, becsapdosott semmiség, ablakai minden szimmetria nélkül valók s az egesz epitmeny avult, csak úgy áhitja az átépítést. Három templomunk átépítésére okvetlenül szükség van, ez a református, g. kath. ág. ev. A g. kath.-nal hozzájárul a gyakorlati szempont is, t. i. hogy 4000 ember nem férhet el olyan helyen, amely 400 nak való. Úgy értesültem, hogy a g. katholikusok 10000 korona segélyt kaptak a vallás- és tanulmányi alapból. Ezt, mint valami mesés vívmányt, csodálni való nagyszerű tényt emlegetik nekem. Hát mindenesetre szép dolog, hogy ajég megtört s végre templomra is adnak a nevezett alapból, ám az összeg csekélysége mégis gondolkodóba ejt. Mit kezdjen az ember 10000 K-val egy templom építésénél, vagy akár huszszal is, ha meg a sorsjegy jövedelmezne valamit. A nyíregyházi r. k. uj templom, melyet Samassa egri érsek építtetett, 500000 frtba került, a budapesti fasori evang. templom (500 emberre) 180000 írtba. Szépet, művészit, maradandót alkotni nem lehet fillérekből, ahoz tekintélyes összeg kell. Sokszor elmosolyodom rajta, mikor a közvélemény hangosan követeli, hogy építsük fel a luth. templomot, van már 14000 koronánk (?!) s minő főbenjáró bűn, hogy pár év előtt a papcsaládnak a lakását a százados piszokból rendbe hozták 1000 frttal a templom közpénztárábol, templomot meg nem akarnak építeni a koldus fillérekből, miket összekuporgattak. Én Istenem, dehogy is nem akarunk, de hát mit kezdjünk 7000 frrttal?! Alit lehet abból csinálni? Egy másik csűrt, egy másik betlehemi istállót. A mi kis egyeb tőkénk van, az meg a megélhetésre is kévés. Van egy remek szép, művészi tervünk, gyönyörű elbájoló stílben, egy budapesti magyar építésztől, ha azt meg tudnánk valósítani, teljesen eleget tennénk a művészi követelményeknek, de ahoz még vagy kétszer annyi pénz kellene, mint amivel most rendelkezünk. Koronákból, bálokból, sorsjegyekből, bármennyire alkalmatlankodunk is, a szegény, sokat zaklatott közönségnek évtizedek kellenek, hogy 1 — 2 ezer forintoc összeszédjünk. S ki ad ne künk segítséget? talán még a vallás es tanulmányi alap sem, a püspökeink meg kevésbé, mert nekik sincs pénzük, az érsekele sem, mert érsekeink meg nincsenek is. Mikor jön el az az idő, amikor az állam nem csak uchatiusokra, börtönökre, kaszárnyákra, torpedókra fog milliókat költeni, hanem templomokra is. Mikor fogják belátni azt, hogy az államok boldogsága, békéje a templomokon, a valláson alapszik és épül föl. Talán belátják majd, mikor későn lesz. Egy-egy vidéknek akad jótevője, aki szép, nemes feladatot talál abban, ha egy templommal megörökíti a nevét, mint pl. Miskolczon Bató, a ref. sugár torony építtetője, vagy Ácsán Prónay, Domonyban Glück Frigyes. Mindenesetre égbekiáltó kontraszt van abban, hogy templomokra alkalmatlankodjunk, kérjünk, könyörögjünk, gyüjtsünk, zörgessünk, táncoljunk, sorsjegyezzünk, tombolázzunk s korcsmákra, stilszerü bakterházakra, vasgyárakra, a kényelem legkisebb igényeit is kielégítő fogházakra telik a milliókból bőven, a mi adónkból. Soltész kollegámmal mi is szeretnek, ha 1909-ben, a két prot. templom fölszentelésének évfordulóján s Kálvin születesenek negyszázados ünnepen két csinos, uj templommal lephetnék meg Nagybányát, de ehez erős támogatókra volna szükségünk, mert mindenesetre könnyebb fennhangon követelni a templomépitést, mint azt meg- \ csinálni. falán a pünkösti szentlélek, talán az uj aera támaszt újabb lelkesedést, megváltoztatja azok gondolkodását, kik az ország sorsát vezetik, vagy ad egyházunknak bőkezű jóltevöket. Másképp lehetetlen a kérdést megoldanunk, mert semmiből teremteni csak az isten képes. Nagybányán egyáltalában nem szokás az az egyházaknak hagyományozni. Debreczenben 1 minden utczában van vagy az eclesiának, vagy ^ a collegiumnak egy-egy háza s nincs év, amikor ■ tekintélyes összeg ne szállna a ref. gyülekezetre. Itt az utóbbi 20 ev alatt pl. a luth. egyházban csak egy jóltevöt ismerek, aki nevét pár ezer íorintos hagyománynyal örökítette meg, ez özv, Berczy Pálne, o is az egyházmegyének és nem a templomnak hagyta vagyonát. Pedig mily nemes cselekedet volna, ha azt mondana valaki: én felepittetem az ev. egyháznak a tornyot 5000 frtert, én harangot veszek 1—2 ezerert, en meg a templomhoz adok 5000 frtot. Ennyiből a művésznévén ismert Nagybányának lehetne — hozzáadva a ma létező alapot — Wagner II. Elza emlékkönyvébe. Ugyan mi jut eszedbe, hogy Tőlem kérsz emléket?! Ugyan mit adhatna tél a Kikeletnek: Néked?! Csak elhervadt leveleket, 3 a hervadt levelek, Üde virágkoszoruba Sehogy sem illenek. Valamikor, réges-régen, Én is láttam tavaszt, Virágot is, s ha akkor jösz, Adhattam volna azt. Ma már örök tél van nekem, Nagyon soká késtél. .. A virágot elfogyasztó Az a hetvenhét tél. Tót Márton. A paripa. ii. A mai lóversenyek tulajdonképen a görög olym- piai játékokból erednek. Ily alkalommal a legszebb paripákat díszes, könnyű kocsikba fogták. Adott jelre megindult a lócsapat. A versenyző állatoknak 6l/2 km. hosszú utat kellett befutniok. A futást sziklák, árkok s bokrok nehezbitették meg. A mellett meg helylyel- közzel taraxiposok (ijesztő torzképek) álltak el az utat. A czél egy oszlop volt, melyet a nyertes altatnak hatszor kellett körüljárnia. A látványosságkedvelő Neró és a többi római császár a circjsban tutattott. A lóverseny kezdeten a küzdő férfiak quadrigán száguldtak a circus porondján. Majd két-két paripát vezetve nyargalás közben, hol az egyikre, hol a másikra vetették magukat. Végül pedig altalános kiáltozás között nekimentek az eiet- veszeiyes akadályoknak. A középkorban Finkler Henrik által kezdeményezett tourmreknek, lovasjatékoknak fűalakja szinten a paripa. Ebben az időben a fejedelmek és kolostorok óriási méneseket tartottak. Így a történelem is meg- emlekszik XIII. Lajos franczia király fényes istállóiról. 1. Napóleon az angolok iránti gyűlöletből nem volt sportkedvelő, de annál inkább III. Napoleon, kinek istállóiban 1500 ló toporzékolt. A franczia lófuttatás XV. Lajos idejében de la Guerinier hírneves istállómester alatt erte el teny- pontját. I. Henrik angol király 1121-ben araüs lovakkal népesítette be istállóit. Utódai III. Eduard, VII. Henrik is pártolták a lótenyésztést. JJe Vili. Henrik, ki sokat adott a fajtisztaságra, a nem telivér lovakat mind kipusztittatta istállóiból; így I. Erzsébetnek csak dUO lovai kellett beernie. Kesöob 11. Karoly, majd 1. Jakab uralma alatt már hírnévre vergődött az angol teliver. Manapság egy valamire való angol versenyló 50ÜUU dollár értékű. Ideinkben Ascott, Doncaster, Epson, Derby és Nervmarket egészen elhomályosítják már a franczia Longchamp és Fonkaniblen versenytereit. A meetingeu (a lofutatas napján) Londonban az üzletek z^rva vannak s minden munka szünetel, Ki csak teheti, Epsonba törekszik, hol mar egy sereg nemes verseny- paripa varja az izgatott nezokozonseget. Majd feltünedeznek a jokék is. Díszes paszomantu színes öltözetük s napoleon sapkájuk alól kivilágló fehér parókájuk bizonyos érdekes külsőt kölcsönöz nekik. Vegre a starter leereszti zászlaját. A jokek lóra kapnak s valósággal röpülni látszanak gyors paripáikon a kijelölt czel feie. Háromféle versenyfutást külömböztetnek meg. flat races, ez sima földön minden akadály nélküli fu- tatás. Hurdle races, a természetes akadályok legyőzésében ail. A steeple chases alatt falakon, árkon, bokron s mindenfele mesterséges akadályok átugrásat értjük. A mi fővárosi lefuttatásaink is csaknem hü masai az angolnak. Sokkal eredetibb ennél, s . nemzeti érzékünk szempontjából inkább érdekel bennünket az Alföldén helyiyei-közzei meg szemlélhető csikósverseny. Hetekkel előbb csak erről szói a beszéd a környékbeli falvakban. A lovasgazdák nagy készülődésben vannak. »Most mutassa meg a keveiy István gazda, hogy van e joga csakúgy lóhátról beszelnie az emberekkel. Vegre elérkezik a futtatás napja. Az egész környék lakossága hosszú menetben vonul ki a pusztára. A io- bogós íuguju, sárga pitykés dolmányu csikósok felkap- nax nyugtalan paripájukra s utczu neki, vesd el magad, szelik a levegőt. »A Szellő nem — nem a Szikra nyer« kiáltják óssze-vissza az izgalomtól neki vorösö- dott parasztgazdák. Nagyot pattint Pista karikás ostorával, akar puskaropogasnak is beillene. István gazda deli fia büszkén áliitja meg paripáját a fölszailagozott, folviragozott czéiosziop előtt. — No most már csakugyan beszélhet kend velünk amugyan lóhátról — mondja a koma nagyot paXja.p'u.nls: mai száma © old.a.1.
