Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-12-10 / 50. szám

Ennek az ellenkezőjéről tanuskodhatik Nagy Károly jelenleg szilágyvármegyei kir. tanfelügyelő ur, valamint Cionte Demeter iskolaszéki elnök ur is, kiknek a jelenlétében lettek kihallgatva a gyermekek a múlt évi iskolavizsgálat alkalmával, a mely körülbe- löl két és fél óráig tartott, a mikor ki volt hallgatva valamennyi gyermek,

Ezen vizsgálat alkalmával csupán magyarul feleltek mind a gyermekek, csak egyes szavakat fordítottak magyarról román nyelvre. E vizsgálat alkalmával lett kiutalványozva fize'és-javitás czimen 200 kor. és korpótlék czimén 100 kor.

Ami azon alaptalan rágalmazást illeti, hogy ér. mikor nem várok tanfelügyelőt, mindig Nagybányán vagyok — megjegyzem, hogy miután a faluban sem megfelelő lakásom, sem használható melléképületek nincsenek, kénytelen vagyok sok költséggel járó két lakással kínlódni, de nem úgy amint rósz akaratból van kimutatva, hanem úgy, hogy mikor szünidő van mint vasárnap és ünnepnapokon, akkor megyek Nagybányára, a hol családom lakik, néha ha közbe jön valami elkerülhetetlen ügy, kénytelen vagyok, mikor nincs kivel helyettesítsem magamat, az iskolaszéki elnök úrtól szabadságot kérni és igy megyek Nagybányára, de ilyen eset nagyon ritkán történik. Ezen napokat aztán pótlom a szünnapokkal.

Mindezek után kijelentem, hogy az egész részletezés rossz indulatu rágalom lévén, kénytelen leszek magam ellen fegyelmi vizsgálatot kérni, hogy derüljön ki a valódi tényállapot és az illető részletezőt a magán levél-titok megsértéséért és ily alaptalan rágalmazásokért felelősségre vonni. papp János

kékesoroszfalusi gör. kath. tanító.

(2) 1905. Deczember 10.

HETI KRÓNIKA.

Megindul a falun egy dobos, 1—2 ember lézeng utána, azután jön két dobos, harmadnap három és mindennappal egygyel több, végre egy egész ezred dobol őrült lármával, utolsó nap a kezük majd elszakad, úgy ütik a nagy dobot, de jönnek is az emberek seregestől. Hát, kedves olvasó, ezt az évadot éljük most, kezdődnek az ünnepi hirhajszák, napról-napra szédületesebb hirdetések jelennek meg, a legolcsóbb, a legszebb, a legfinomabb árukról, utolsó nap hirdet már az egész világ és nyüzsög mindenki, de azért járják most is a boltokat elegen pedig még csak a kezdetén vagyunk, mert hát ez a divat és igy volt ez mindig.

Mily zokon eshetett éppen ebben a hónapban némely lapoknak a rémséges szedő-sztrájk, melynek revolver lármái egész idáig hatottak. Elmaradt a sok hirdetés. Persze most a közönség is idegesebb. Ebben a furcsa exlexes életben minden bántja az embert.

Jól emlékszem rá, mikor Tisza Kálmán meg az akkor még élő Andrássy Gyula proklamálták a fegyverkező muszkával szemben a hármas szövetséget vagy 15 év előtt, akkor egy hétig nem kaptunk lapot Nagybányán, azért olyan nyugodtan jártuk a disznótorokat, meg a névnapokat, még csak rá se gondoltunk a papiros sárkányokra. Most csak egy napig nem jött egy vagy két lap, hát már nem ki akarták tiltani a többit is, hogy egy se legyen.

Uraim! szerfölött idegesek vagyunk, csak hidegvér és tisztagallér, lesz még az jobban is, mint a hogy most van. Legyünk igazán magyarok!

Eszembe jut e mondásról a szedő-sztrájk alkalmából a B. H.-nak egy üdvözlő távirata, (deczember 7-iki szám 7-ik lap, Il-ik hasáb 5 ik bekezdés) mely szóról-szóra igy hangzik:

Mi, hazafias munkások a sajtó védelmezőit üdvözöljük, az ellene indított hajszát undorral visszautasitNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

juk, miért is védelmezőkként szolgálatunkat a függetlenségi védelrn zésre tisztelettel fölajánljuk. Kronstein Károly, Kohn Alajos, Rein Lajos, Tannhaiser Pál.

íme ezt beszéljük régóta, legyünk igazán magyarok, ilyen Niebelungokba való nevekkel, nem lehet odaát imponálni.

14-én megyegyülés lesz, az események előre vetik árnyékukat s a harczban megedzett fővárosi lapok mindenről írnak, csak éppen a nagybányai választásról nem. Két hete elmúlt, hogy Bay Lajos leköszönt s még mindig nincs terminus, azt se tudja senki, hol késik az ügy az éji homályban.

Talán korán is van még erről beszélni, törődjünk a helybeli eseményekkel, menjünk a mai bucsu- estélyre, áldozzunk a tanügynek és egy derék tan- férfiu kedves emlékének, a népes banketten, tudom, egy lesz a gondolat egy az érzelem, egy a lélek, s a távozóért sokan emelnek és üritnek poharat nem Csak a krónikás

Különfélék.

Hogyan áll a képviselőválasztás ügye?

Általános az ámulat és csodálkozás mindenfelé, úgy városunkban, mint a kerületben, hogy a nagybányai választást még mindig ki nem hirdetik. A megyebeli lapok hasábszámra vezérczikkeznek róla, ellátnak minket jó tanácsokkal, sokszor nem a leghi- zelgöbben nyilatkoznak rólunk. Itt több házon a zászlót kitűzték, tollakat is viselnek s a választás kitűzésének határideje még mindig nem érkezik.

Biztos forrásból értesülünk, hogy a ház elnöke még mindig nem kereste meg a központi választmány elnökét. Ez annyit jelent, hogy egyhamar nem választunk. Általában lapunk fenntartja azt az álláspontját, a mit kezdettől fogva vallott, hogy Bay Lajos lemondását a háznak tárgyalni kell s ez ügyben határozatot kell hoznia.

Annyival inkább állítjuk ezt, mert a kúria az összes iratokat az igazságügy miniszterhez tette át, mivel az 1899: XV. t. ez. 126. §-a szerint: »A menynyiben az eljárás folyamán büntetendő cselekmény vagy fegyelmi vétség jelenségei mutatkoznak, a bíróságnak e körülményt meg kell említeni és az összes iratokat az igazságügyminiszterhez áttenni, ki, ha fegyelmi ok forog fenn, átteszi az Ítéletet az illetékes miniszterhez.«

A 137. §. pedig azt mondja : »ha a képviselőház a kúria ítélete vagy a ház bizottságának jelentése folytán tudomására jutott annak, hogy .... választó- kerületben nagymérvű vesztegetés vagy etetés és itatás gyakoroltatott: ennek kinyomozására házszabályaiban megállapított módon vizsgálatot rendelhet.«

Beszélik azt is, hogy a kerület választójogát esetleg felfüggesztik, mi ettől nem félünk, mert a kúria nov. 27-iki Ítéletében erről nincs szó, már pedig a 126. §. szerint: >ha oly jelenségekről szerzett tndomást a kúria, melyek szerint a vesztegetés, etetés, itatás nagyobb mérvben űzetett, az Ítéletben e jelenségek külön felemlitendök.« Ilyen pedig felemlítve nincs.

Utalunk azonban a »Szivák codex« 338. lapján olvasható 111. §-ra, mely azt mondja: hogy az ítélet a Ház elnöke által, a Háznak bejelentendő, a Ház uj választást rendel s annak eszközlésére az elnököt utasítja.

Már pedig a nagybányai eset nem egyszerű lemondás, hanem Ítélet is, a mennyiben -a kúria a költségekben, sőt abban is Ítélkezett, hogy az ügyet az igazságügyminiszterhez áttette.

E kérdések lebonyolítása időt vesz igénybe s azért senki se reménykedjék, hogy 1905-ben nálunk választás lesz. És ez igen helyesen van igy, legalább a szép karácsoni ünnepeket a mindig rut választási hecczekkel nem fogják zavarni.

A mi a jelölteket illeti, ott vagyunk, a hol a múlt

Kritika Révész János művéről.

Talán nem lesz érdektelen, ha egy nagybányai munkának, a Révész János történeti könyvének a hivatalos egyházi lap által közölt részletes kritikáját megismertetjük olvasóinkkal, annyival inkább, mert a müvet a helybeliek közzül is igen sokan megvették s igy érdeklődnek iránta, mit mond róla a hivatalos kritika ?

A »Pozsonyi Őrálló« a magyarországi evang. egyház hivatalos közlönye, egyik legutóbbi számában ezt a közleményt hozza a műről:

A mi osztályrészünk. A nagybányai ág. h. ev. egyház története. Ezen czim alatt legközelebb egy figyelemreméltó egyháztörténeti munka jelent meg Révész János nagybányai ev. lelkész tollából. Az irodalmi téren már különben ismeretes szerző saját egyházközségének, Nagybánya város gazdag levél- j tárának adatai, régi és ujabb-keletü jegyzőkönyvei s más e szakba vágó munkák alapján, melyeket szorgalommal átkutatott, érdekes s néhol igazán könnyekig megható képét rajzolja meg egyházának, — kezdetétől kezdve egész a jelen időkig. A munkát Zsilinszky Mihály ajánló sorai vezetik be, a melyekben egyházunk ezen kiváló alakja első sorban örömének ad kifejezést a felett, hogy a szerző megértve a kor hivó szózatát, felkutatta a gyülekezetére vonatkozó adatokat s ez által megszerezte magának — és a nagy olvasó közönségnek is — azt az örömöt, hogy teljesen megbízható források alapján készített monográfiát adhatott első sorban híveinek, másodsorban az egész ev. protestáns közönség kezébe« — s azután a munkát a prot. közönség figyelmébe ajánlja, a mely 'figyelmet, nézetem szerint is,

tudja, hogy a sirbaeresztett halott nyugalmát is szerető rokonai rögdobása zavarja meg legelőször ! Ne törődjék hát oly sokat barátnőivel, kik elkaparják Ön elől a gesztenyét, mielőtt felismerhette volna, hogy hisz az teljesen meg van sülve !

Mily feneketlen érzés van Önben; mért igyekszik elölni? Nincs a teremtésnek az a hitvány "fér- fia, aki érdemes ne volna a családi boldogságra ! S Ön nem bíznék a szerelem átalakító erejében ? Akkor nincs magában hiúság s én tüzbedobhatom a fotográfiámat! Nem ez a baj! Ön túlbecsüli hivatása értékét, mikor azt hiszi, hogy okos ember is lehet szerelmében öngyilkos erre csak beteg lélek képes s ezt Önnek nem szabada általánosítania. Ellenkezőleg higyje azt, hogy az az ember is egészséges, aki szerelmét magába tudja fojtani, ha Ön balladaszerüen játszik vele, mint a macska az egérrel!

De egy kicsit tolja a háttérbe intelligencziáját is! Nem szabad tulokosnak lennie, mert sohasem fogja azt az exiomát leronthatni, hogy a szerelem vak ! Az okos szerelem gyanússá teszi az érzelem valódiságát s nem fog Önnek hinni az a fiú, aki csak a Maga kedvéért jár olympusi kothurnusban, mert hisz Ön az ő mindensége s Magának viceversa legalább játszani kell e szerepet. E tónust ön könnyen el fogja sajátitani, hogy valakit boldogtalanná tehessen!

Ugy-e, mégis tökéletesebb ez a fotográfia, mint emez itt az asztalomon, mert több benne az igazság s Ön szereti az igazságot. * p

50. szám.

héten, legfeljebb annyi változott, hogy Lukács György kult. miniszt. a fővárosban megbukott s már most sokan azt hiszik, hogy Nagybányán ő fog fellépni a haladópárt részéről és nem Feilitsch. Dr. Szappanyos Geröröl az a hir jár, hogy a jelöltséget nem fogadta volna el. Erre vonatkozólag hozzuk itt Szappanyosnak Bónis Istvánhoz, a független párt egyik lelkes vezetőjéhez intézett ! levelét Bónis I. megbízásából. A levél igy hangzik: Kedves Barátom !

Szives soraidra a következőkben válaszolok :

Én fölléptem Nagybányán akkor, a midőn ott a függetlenségi párt territóriuma még teljesen töretlen volt.

Hoztam a választásra annyi áldozatot, a mennyi tőlem kitellett, még pedig a siker minden valószínűsége nélkül.

Talán még abban is van valamelyes részem, hogy a polgárságnak a múltkori választás megdöntésére irányuló ak- cziója nem volt eredménytelen.

És merem állítani, hogy ezen egy esztendei tevékenységben nem volt semmiféle inkorrektség, a melyért szemrehányást érdemelnék.

Ha mindezek daczára párthiveim bizalma megfogyatkozott, akkor sem én bennem van a hiba, mert tudtommal erre sem szolgáltattam okot.

Miután pedig nem akarok sem önjelölt, sem oklroyált jelölt lenni, nincs czélja annak, hogy polgártársaim meglazult bizalmát továbbra is lekössem s a függetlenségi párt egy esetleg sikeresebbnek látszó akczióját jelöltségem erőltetésével megbénítsam.

Ugyanazért fölkérlek és feljogosítalak, hogy belátásod szerint, a midőn ezt jónak látod, nevemben kijelenthessed, hogy én egy másik, mindenesetre posszibilisebb függetlenségi jelölttel versenyfutást nem akarok s ez esetben a jelöltségre sem reflektálok, hanem megelégszem azzal az értékes tanulsággal, a melylyel szülővárosom tapasztalataimat gyarapította.

Kérlek add át üdvözletemet mindazoknak, a kik azt még szívesen veszik, Neked pedig megmaradok mindig hálás és lekötelezett barátod :

Szappanyos Gero.

Az érdekes levél után megjegyezzük, hogy legfrissebb értesülésünk szerint Szappanyos végső nyilatkozatát a jelöltség el vagy el nem fogadására nézve akkorra tartotta fenn, a mikor a választást elrendelő intézkedés a Ház elnökétől, illetve a központi választmánytól megérkezik.

Egy vidéki politikai lap szerint a függetlenségi párt itt Fazekas Ágoston pestmegyei főjegyző jelöltsége mellett tömörül.

Jurkovich Emil volt itteni főgymn. igazgató tiszteletére népes bucsu-vacsorát rendeztek ma a kaszinóban, hol városunk értelmisége igen szép számmal volt képviselve. Az egybegyűltek számos köszöntőt mondottak Jurkovich tiszteletére, aki már a napokban végleg eltávozik Nagybányáról.

Áthelyezés. Herrer Caesárné szül. Drumár Ale- xandrin fiumei áll. polgári leányiskolái tanítónőt a miniszter saját kérelmére, Uj-Pestre helyezte át.

A bányászat köréből. Dömötör János, Glück Zoltán, Harencsár János, Krepelka Ferencz végzett bányászakadémikusokat a nagybányai igazgatósághoz dr Mihálovics Jánost és Grünhut Gyulát Kapnik- bányára bányagyakornokká nevezték ki, Böhm Fe- renczet Oradnára, Spitzer Fülöpöt Felsőbányára helyezték át.

A czölöp építmények hazájából. A Gyarmat-ut- czán a városi hatóság jóvoltából feltöltötték a szekér utat, mivel azonban a házak és telkek különben is alacsonyan feküdtek, most lent maradtak egészen a mélyben s amint egy kis eső van, azonnal elönti a lakásokat a viz annyira, hogy térdig járnak a szegény emberek és pedig nem a rózsában, hanem a pocsályában. Az udvari viz nem bir a töltés tetejére felkapaszkodni s igy azok a telkek tönkre vannak téve, mert feltöltésük nagyobb költséggel járna, mint az értékük s akkor is a házak csak lent maradnának. A lakosok azt mondják, hogy a város />Vigye el a kövét innen, de mi itten maradunk « Itt sürgősen kell intézkedni, mert a tulajdonosok kártérítési pörrel fogják a várost megtámadni.

j annál inkább megérdemli, mivel a szorgalmas szerző ezen müve által bevilágít nemcsak saját gyülekeze- tének, hanem úgyszólván egész magyarhoni ev. egyházunknak történetébe, a mely egyháznak a nagybányai eklézsia egyik legrégibb gyülekezete s az ő küzdelmei, hányatásai, nyomora és erényei az egész protestáns egyházéval közösek. A szerző a következő három főszakaszban tárgyalja egyházának történetét. L Alakulás. II. Küzdelem a létért. III. Megújhodás. Az első elmondja, mikép alakul meg Nagybányán Kopácsi István nagynevű magyar reformátor buzgó tevékenysége folytán a prot. egyház, ki az akkori róm. kath. plébánost tizenegy káplánjával s egész gyülekezetével együtt áttériti a prot. vallásra és pedig úgy látszik, a lutheri színezetű protestantismusra, mivel akkoriban még az volt a domináló s a Protestantismus még nem vált el kálvini és lutheri irányzatra. 1576. után azonban már a két prot. egyház Nagybányán külön szervezkedik, s ezt az időpontot jelöli meg a szerző az ottani evang. egyház kezdőpontjának. A két prot. egyház szépen megvolt egymás mellett, mindenik külön templomban végezvén istentiszteletét, melyeket a római kath. vallásról áttért hívek magokkal hoztak, mintegy 110 évig maradván e templomok birtokában. A második szakaszban elmondja a két protestáns gvülekezet küzdelmeit az ellenreformáczióval, a mely itt a 17-ik század közepén kezdődött s néhány küzdelembe sodorta a nagybányai ev. híveket, mert 1675 ben Saponara szathmári parancsnok elűzte a prot. lelkészeket, a templomokat elvette a protestánsoktól s jezsuitákat telepitett Nagybányára. Az evangélikusok azonban három év múlva erőszakkal visszavették templomaikat s Cseh Márton jeles lel-