Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-07-16 / 29. szám

29. szám.

(2) 1905. Julius 16.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

Ezen feltételeken kivül pályázók községi erkölcsi bizonyitványnyal fedhetetlen előéletüket, közhatósági orvosi bizonyitványnyal pedig ép és egészséges, a posta- és távirdaszolgálatra testileg is alkalmas voltukat igazolni tartoznak.

Továbbá azok, kik a középiskolát az 1904/905. tanévet megelőzőleg végezték, kötelesek hiteles módon azt is kimutatni, hogy azóta hol voltak alkalmazva, illetve mivel foglalatoskodtak.

A pályázat alá bocsátott állásokat a posta és távirda vezérigazgatóság fogja betölteni és a fölvett gyaaornokjelöltek közül 40 a budapesti, 10 pedig a zágrábi posta-és távirdatisztképzö tanfolyam hallgatására fognak bocsáttatni.

A sajátkezüleg irt és születési, orvosi, erkölcsi és iskolai bizonyítványokkal fölszerelt kérvények, a már közszolgálatban állók felettes hatóságuk, a köz- szolgálatban nem levők pedig az illető főszolgabíró, illetve polgármester utján folyó évi julius hó 20-ig a posta és távirda vezérigazgatóságnál nyújtandók be.

A felfogadott posta- és távirdagyakornokjelöl- tek eskü helyett ezt pótló fogadalmat tesznek, két (2) korona napidijban részesülnek ás azon posta- és távirdahivataloknál ahova előzetes gyakorlatszerzés végett beosztatnak, a következő feltételek mellett lépnek szolgálatba :

L Állásukat folyó évi augusztus hó 15-ig elfoglalni tartoznak és a kijelölendő hivatalnál, melynek fegyelmi hatósága alatt állanak, kötelesek a posta- és távirdakezelést gyakorlatilag elsajátítani és ott rendes szolgálatot teljesíteni.

2. Folyó évi november hó 1-én saját költségükön Budapestre, illetve Zágrábba helyeztetnek át a posta- és távirdatisztképzö tanfolyam hallgatására.

3. A posta- és távirdatisztképzö tanfolyam tartama alatt, mint annak rendes hallgatói, a tanfolyami szabályzatnak minden tekintetben alávetik magukat és az előirt beiktatási dijat fizetni kötelesek.

4. Napidijaik élvezetében a tanfolyam tartama alatt is megmaradnak, de ennek fejében a tanfolyam székhelyén levő posta- és távirdaigazgatóság rendelkezése szerint délelőttönként gyakorlati szolgálatot teljesíteni tartoznak.

5. A kik ezen feltételeknek eleget nem tesznek, vagy a kiknek magaviseleté, avagy megbízhatósága kifogás alá esik, valamint azok is, a kik a posta- távirda- és távbeszélőszolgálatra más okok miatt alkalmatlanoknak találtatnak: a szolgálat alól, minden további igény nélkül egyszerűen fölmentetnek.

6. Azok viszont, a kik gyakorlati alkalmaztatásuk alatt teljesen beválnak, a posta- és távirdatiszt képző tanfolyam szabályszerű elvégzése és a posta- és távirdatiszti alapvizsga sikeres letétele után. posta - és távirdagyakornokokká neveztetnek ki, az 1893. évi IV. törvényczikk 11. §-ában megállapított segély- dijjal, azaz ha felsőbb tanintézetet végeztek, évi 1000 korona, különben pedig évi 800 korona segélydijjal ; a posta- és távirdatisztképzö tanfolyam szabályzata által előirt szakvizsga sikeres letétele után pedig minősültséget szereznek posta- és távirdatisztviselöi állásokra.

Kelt Budapesten, 1905. évi julius hó 5-én.

Kereskedelemügyi m. kir. minister.

HETI KRÓNIKA.

Az országban nagy alkoholellenes mozgalom indult meg. Rémes dolgokat tudnak beszélni és írni róla, hogy mennyire árt az embernek a pálinka, a bor, a sör, a savanyvizes bor, a szorbet, almabor és minden, a miben szesz van. Félország részt vesz a mozgalomban s már is nagy össsejövetelek, bankettek, közebédek zajlanak le a nyári éjszakákon az alkohol ellen, persze vidám poharazás közben.

Egyedül Veresviz vette komolyan ezt a dolgot s a bányász-ünnepélyt áldomás nélkül tartotta az idén, mondják sokan, hogy e miatt nem lesz olyan áldás a bányán, mint eddig volt, mert a meg- öntözés mindennek használ De ne hamarkodjuk el a dolgot, majd meválik, mi jobb az alkoholellenes bánya-e, vagy az alkoholos? addig függesszük fel véleményünket.

Mert hogy a bányász-körökben is szükség van ilyen mozgalomra, bizonyítják az utczák szegletén

„50 józanéletü bányász kerestetik“

szöveggel mindenfelé kibigygyesztett falragaszok.

íme lámpással keresik tehát már a józanéletü bányászt Nagybányán s a munkaadó kétségeskedik fog-e találni ötvenet.

Én azt hiszem igen, mert az élelemnek az ára annyira megy föl, hogy most már nem jut pénz szeszes italra, elég ha a mindennapit bebirják sze rezni. Drága a zöldség, a liszt, a czirke, a hús, a kukoricza, drága minden, ha az ember nem akar podlupkával meg spenóttal élni.

Hanem azért czirkuszra telik most is. Végre az ember is szórakozásra született, »nemcsak falu végire« a mint a csalódásra, épp úgy a szórakozásra is szüksége van.

A bohócz kétségbeejtő ostobaságait, az ügyes frájlák torna figuráit, a zso.cé halál ugrását, meg a magas iskolát 120 kiló sulynehezékkel szívesen megnézi a felséges nép.

Szinte hiányzott ez a czirkusz nekünk, érdekes kisegítője a nyári évadnakA ma d. e. 11 órakor először indult felsőbányái gyorsvonatnak utasai irigykedve nézték a Szénatéren a redőnyös nagy sátrat, hogy nekik olyan nincsen.

De se baj, van vízvezetékük, nekünk meg az nincsen.

Eh! hiszen már unalmas is az a vízvezeték, annyit emlegeti a krónikás.

Különfélék.

Személyi hir. Dr Gergely György m.-szigeti jogakadémiai tanár tegnap hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett.

Primiczia Pércsy Márton fölszentelt r. kath. pap e hó 16-án. azaz holnap tartja első miséjét a r. kath. templomban. Szőke Béla helybeli h. plébános lesz a manuductor.

Személyi hir. Révay Károly hirneves költő és iró rövid pár napi tartózkodásra, testvére látogatására városunkba érkezett.

Egészségügy. As utóbbi hetekben már egészen megszűntek a gyermekbetegségek az utóbbi napokban azonban ismét előfordult két megbetegedési eset u. m. Julius 8-án Kiss Juli Fürész utcza, 4 éves, torokgyík. Gyógykezelő orvos Nagy János. Julius 10. Szaszarán Demeter 7 éves, skárlát Agyagos-utcza. Nagy János dr. Ha igy szórványosan előfordul egy- egy eset az ugyan nem járvány még s más városokban is akad egész éven át, mindazáltal a szülőket óvatosságra, tisztaságra intjük.

A bányasz-zenekar Kedden, julius 18-án d. u. 6 órakor a ligetben térzenét tart a következő műsorral : 1. Jászkun induló, Müllertől. 2. Polka fr. klarinett solo, Schebeliktől 3. Bánk Bán nyitány, Erkel Ferencztől. 4. a) Két veréb dal, Huszkó Jenőtől. b) Náni, Náni. dal, Vivian Greytől. 5. Kurucz nóták, Nyárytól. 6. Rákóczy-induló, Scholl Miklóstól.

Buday Sándor plébános a múlt iskolai évben a budapesti II. kér. egyetemi kath. főgimnáziumban s a vele kapcsolatos m. kir. Ferencz József nevelő-intézetben a vallástanitást teljesitette. Ténykedéséről a nevezett intézet értesítője a 44 ik lapon igy emlékezik meg: »Ugyancsak betegség miatt félévig helyettesíteni kellett dr Pokorny Emánuel r. tanárt is. Helyettese ezen időre dr Buday Sándor szatmár egyházmegyei áldozó pap volt, kinek szives készségéért, eredményes működéséért, a tanulókkal való szeretetteljes bánásmódjáért, kedves, jó kollegiális magatartásáért ezen utón is köszönetét mond az igazgatóság.«

Kinevezések. Bodnár György kir. s.-tanfelügyelőt a vallás- és közoktatásügyi miniszter Szatmár- vármegye tanfelügyelőjévé kinevezte. Ugyanakkor Gálffy Lajos beszternaszód vármegyei s -tanfelügyelőt hasonló minőségben vármegyénkbe áthelyezte. — Neubauer Ferencz doktor jurist, a debreczeni kir. tábla elnöke, a szatmáti törvényszékhez joggyakornoknak kinevezte.

A minoriták köréből Zsuffa Gyulát Lőcsére, Dob- róczky Alajost Nagybányára, Mahalcsik Bónót Szilágy- somlyóra házfőnökké, Lakatos Ottót őrré választották, s Lakatosnak a római s.-congregatió a tiszteletbeli theol. doctori czimet adományozta.

Eljegyzés. Vértes Adolf ur Bécsből eljegyezte Krámer Matild kisasszonyt.

Megbízatás.. Mint a »Szamos« irja: A föispáni szék üresedésében annak betöltéséig a belügy miniszter Nagy László alispánt Szatmár vármegyére, Pap Géza polgármestert pedig Szatmár város területére a föispáni teendők végzésével bízta meg.

A kaszinó e hó 12-én választmányi ülést tartott a mikor is' Elnököt, igazgatót és Weisz György főmérnök választmányi tagot megbízta, hogy a kaszinó nagy termének parkettel való ellátását lehetőleg ez év augusztus 20-ig eszközöltessék- E czélra eddig 825 korona áll rendelkezés alatt. Ugyanezen bizottság megbizatott a nyári és téli étkező helyiségek tetőzetének kijavíttatásával. Végre a f. év. folyamán zeneestélyek rendezésére kiküldött bizottságba Révész Jánost beválasztotta.

Zene-estély A kaszinó ez évi augusztus hó 20-án István király napjárt saját helyiségében, táncz - czal egybekötött nagyobbszabásu zene-estélyt rendez Zsemberi Tivadar nyugalmazott bányakapitány közreműködésével, akit a rendező-bizottság e czélra megnyerni szerencsés volt. A többi működő tagok felkérésére és a műsor összeállítására egy szűkebb- bizottság küldetett ki.

Ez alatt volt a ki tengeri betegséget is kapott, mert inán három nap óta utaztunk a tengelyen igen jó szívvel vettük, a mint Bródnál kitrombitáltak bennünket a mozgó táborból s azt mondták, hogy itt egy napot pihenünk.

Ez az ország határa — azt mondják — de mi sehol se láttuk a határt?

Hajnalban felvertek bennünket, átvittek gyalog a Dráva vizen s mire hóttfáradtan megérkeztünk valahová, újra azt vettük észre, hogy megest csak Biodon vagyunk.

— Mán miként is volna az lehetséges, hogy mi Bródon lennénk, holott két órával ezelőtt indultunk el onnan s azóta folyvást előre mentünk ? — kérdi egy tudákos regruta.

A káplár ur menten letorkolta:

— Tán nem tudod, hogy kerek a föld ?

— Igen, de mikor jöttünk, akkor vizen jöttünk át. de mióta jöttünk, azóta visszafelé nem mentünk ám át a vizen?! — okoskodott a paraszt.

— Szamár! Nem is úgy van a’ 1 Ez itt a világ két vége. Az ott: a mit a folyón túl látsz: az Ma- gyar-Bród, ez meg itt la’, a hol állasz: Bosnyák- Bród? Érted?

—- Áhán ! - felelt a kérdezett, de azért nem igen értette ám.

Hogy mégis csak más világba jutottunk, abból vettük igazándiba észre, hogy a mikor az indulóházhoz vezettek bennünket, láttunk ugyan sok kis apró kocsit, olyasfélét, mint a debreczeni kávédaráló masina, a mék az utczákon vason szállítja az iletet a vasúthoz, de nem láttuk a mi 36 embernek 6 lónak való lórénkat.

Azt mondták, hogy itt nincs is olyan Itt urasabban utazunk: kupéban.

Ajnye, mán hogy itt még többre is becsülik az embert! Már ez is valami! Ezért is érdemes volt lejönni Boszniábn!

Valami furcsa kis kupékba ültettek be bennünket s ami a legfurcsább volt, még pokróczczal is le volt takarva az ülés.

— E csak olyan »szoktató« lehet! — gondolám magamban.

Pedig mán alighogy szoktató lett volna, mert egész utón igen kényelmesen utaztunk.

Reggeltől estig az ablakoknál tolongtunk, hogy nézzük a furcsaságokat ebben az idegen országban. Volt, aki még hegyet se látott életében s a mint ki dugta a képes felét az ablakon, hogy jobban lásson, ugyancsak kapkodta vissza, amint valami meredek hegynek nekimentünk. Félt, hogy beléüti a kobakját.

— Magláj! ájne minute! — kajátott be a ba kakondoktor.

De úgy látszik eltévesztette a kommandót, mert a tiszt urak menázsira is fuvattak E mán pedig csak több, mint egy minuta?

Kiszállottunk. Sorba az állomás megé vezettek bennünket,hol valami furcsa öltözetű menyecske osztogatta a gulyást.- Na! — mondám — a gulyás: az magyaros; de az asszonynép nagyon elüt az otthoni fehércselédektől !

Nem hogy rátartóbb volna, hanem olyan »izé- sen« veszi a legyeskedést a férficseléd résziről.

— Ez is nem jó lesz: ha mindig igy lesz! — állapodtunk meg benne.

Mikor bekebeleztük a gulyást, megjelent egy bosnyák, nagy réztálczával, apró kis porczellán ku- piczákkal rajta s kinálgatta a fekete lötytyöt.

— E mán teszi!

— Vájjon ád-é hozzá borjuszáju pipát is? — találgattuk egymást közt.

Azt ugyan nem adott, csak a markát nyújtogatta s egyre motyogta, hogy :

— Deszet krajczári!

A káplár ur tirpák volt, megértette a szaval- latját s mondja, hogy tiz krajczárt követel a bosnyák a lötyedékeért.

Szerencse, hogy megszólalt a trombita s be kellett szállani. mert mán nagyon haragudtunk rá.

Esteledett, mikor egy kis állomáson jött az avi- sió, hogy öltözni kell, mert itt van már Sarajevo a szomszédságban

Igyekeztünk hamarosan készen lenni s tolultunk az ablakok felé. A hátsók a borjura is felkapaszkodtak, csak hogy lássanak valamit.

Furcsa világ is ez 1

Szegény baka! Soknak (kivált az ujonczoknak), még a könny csillogott egyik szemében, melyet az utolsó búcsúszó fagyasztott az arczára, már a másik szeme mosolyra -hajlott, a mint eldefiliroztak előtte a putinás bosnyák, a turbános. török, a borotvált fejű hodzsa, a fátyolba burkolt török asszony...

Tetszett is a dolog, meg nem is.

Mikor a káplár ur kérdezte az okoskodó regrutától, hogy:

— No, hát ecsém ! hol jobb? Itt-e, vagy a basahalmán belől? (Debreczen mellett egy öklömnyi domb — talán ,régi sir ez: a basa-halma) — a regruta azt felelte:

— A rossz pusztítsa el ezt a girbe-gurba országot, káplár uram, nem jó világ van erre !

— Már miért, te bundás?

— Mert semmit se lát az ember ettől a ménkű sok hegyektől! — méltatlankodott a hortobágyi újon ez.

Amint hogy igaza is volt, mert néha úgy beleszorultunk a hegybe, mint a dugóhúzó az üvegbe.

Ennek daczára, sohase hallottam annyi »aun- nyét«, mint a mikor bekanyarodott a kis vasút Sarajevo felé.

Valami hejjes kis fészek!

A nevét Bosn.a Seráj-nak emlegették.

Sokat hallottam mán a szerájról, a szultán pa- lotájairól, de sohase hittem, hogy azt a rengeteg sok szép fehércselédet, a ki tulajdonképen a szérajba tartoznék — igy szabadjára eresszék !

Még a vasútnál is annyi várt bennünket, hogy csak úgy tévelygett rajtok a bakaszem.

— Eh, nem is lesz itt olyan nagyon rossz világ! - gondoltuk magunkban. Kivált mikor egy pár kosaras szakácsnő is feltűnt a többek közt.

Amikor kiszállásoltak bennünket a sarajevói állomáson, alig győztük várni a parádé végét.

Bandát kaptunk valamék testvér-regimenttől s azzal defelléroztunk be a nagy kaszárnyába.

Majd azt hittük, hogy a debreczeni nagy pia- czon masérozunk végig, annyi bámulónk akadt. Rúg-