Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-07-09 / 28. szám
1 Nagybánya, 1905. Julius 9.— 28. szám. L ^ l o j XXXL évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK ZMIIUXTIDEIINr VASÁRNAP Előfizetési árak>: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Haladunk! A gyors és kifogástalan magyarországi vasúti közlekedés irigylésre méltó forgalmának általános dicsőítése közepette, bizony rosszul, nagyon rosszul esett nekünk az, hogy szatmári vasutunk oly ólomlábakon jár, mint Stephenson legelső garnitúrája járt nyolczvan évvel ezelőtt. Lelki örömmel látjuk a tizenöt-husz kocsiból álló nagy vonatokat állandóan, a fokozódó személy és teherforgalmat, de sehogy sem bir- tunk belenyugodni az elájulásig unalmas lassú menetelésbe, melyhez képest a tallufosztás is egy lóverseny abszolút izgalmával hatott XX. századbeli kedélyünkre. Arról értesülünk most, hogy julius 15-én csakugyan meg lesz a harmadik vonatunk Szat- márra, már. a menetrendje ki van nyomatva. Az eddigi kettő megmarad, a harmadik délben indul Nagybányáról s este a fővárosban lesz^ viszont reggel Budapestről indulva, még délután városunkba érkezik. Csatlakozik tehát a gyors vonatokhoz s maga is gyorsabb lesz az eddiginél valamivel. A milyen komolyan és méltán panaszkodtunk, épp olyan elismeréssel és örömmel fogadjuk az igazgatóság ezen intézkedését. Nagy változásokat várunk a harmadik vonattól úgy a kereskedelmi forgalom, mint a kultúra terén. Arról is értesülünk azonban, hogy a rendes esti vonat csak Nagybányáig jön, Felsőbányára nem megy s a reggel 3/46 órakor Felsőbánya-felé induló 'vonat szintén beszünik. Hát ennek már legkevésbé sem örvendünk (bár a személyzet bizonyosan örülni fo^). Nem örülünk pedig azért, mert mióta a felsőbányái vonat megindult s olcsón lehet jönni délután Nagybányára és késő este visszamenni Felsőre, azóta láttunk felsőbányái közönséget a színházban, a bálokon, estélyeken. Ez a vonat tehát Nagybánya világos kárára szűnik meg. Viszont Felsőbányára kirándulni, de bárhová is legkellemesebb nyáron a hajnali órákban, mig meleg nincs, a nagybányaiak tehát leginkább épp ezt a kora reggeli vonatot használták fel kirándulásaikra Felső-felé s igy ennek beszüntetésével a testvérváros fog veszíteni. A két vonat beszüntetését ennélfogva közérdekből éppen nem helyeselhetjük, bár, elismerjük, lehetnek az igazgatóságnak is e részben igen tiszteletreméltó okai. Visszatérve azonban még egyszer a nagy .ujitásra, mi, akik 75 eve harczohmk a mellett, (változó szerencsével), hogy legyen a szatmár— pesti gyorsvonathoz összeköttetésünk, régi vágyunk megtestesülését látjuk a legújabb menetrendben s üdvözöljük az> igazgatóságot a modern haladás terén ! Községi iskolánk. A nagybányai községi iskolának 30-ik értesítője megjelent 114 lapon, csinos kiállításban Nánásv István betűivel. Az értesítőből megtudjuk, hogy az intézetnek összesen 845 mindennapi tanulója volt s 261 ismétlő tanulója, bár ennél is több lehetett volna, ha a tanköteleseket beiskolázzák. Egy igazgató, 16 tanító és tanítónő s 7 hitoktató foglalkozott az elmúlt iskolai évben a tanítással. Az igazgatói jelentésből főbb vonásokban átvesszük a következőket: A szülők érdekében, gyermekeik tanításának részben való megkönnyítése czéljából isk. szék 1904. julius 20 án tartott gyűlésén hozott határozatával, fordulópontot teremtett iskolai életünkben, a midőn átgondolt, nemes elhatározása után kimondotta, hogy a város törzslakosai, gyermekeik után tandijat ne fizessenek s tandíjfizetésre esupán a »települtek« (de nem törzslakosok) s a vidéki szülők kötelezhetők. Ezen a város egyik bevételi forrásának csökkenése ellensúlyozása fejében a. ‘frvénybe.n megengedett 5"/„-os iskolai pótadó kivetését hozza illetékes he- Iven javaslatba. Ugyancsak ezen isk. gyűlésen jelentette be elnök, hogy az isk. széki tagok megbízásának 3 éves íjiandátuma véget érvén, képviseleti közgyűlés kerestessék meg az uj iskolaszéki tagok választásának megejtése végett s egyben bejelenti, hogy a meghirdetett Borpatak-telepnél megüresedett tanító állás betöltésére 38 (23 férfi és 15 nő) pályázó jelentkezett, az iskolaszék volt tagjaival szemben hálás köszönetét fejezi ki. a buzgó közreműködést illetőleg. Mielőtt az uj iskolaszék megalakult volna, ezen tiszteletreméltó erkölcsi testületet — s ezzel együtt a tantestületet is — azon szomorú hir bánata lepte meg, hogy egyik munkás és városunk legcsekélyebb ügye iránt is melegen érdeklődő, tevékeny tagja: dr Harácsek Imre köz és váltó ügyvéd, augusztus 4-én hajnali 3 órakor elhunyt. Augusztus 6 án, d. e. 10 órakor tartott gyászszertartáson iskolaszék s az igazgató által 75.904. számú hiv. körözvényen összehívott tantestület — az illendőség és tisztelet adóját lerovandó, — részt vett. Borpatak telepünk megürült állására Papp Ma- tild, 2 éven át kisegítő helyettesi minőségben működött tanítónő, 16 szavazattal rendes tanítóul megválasztatott s köteles hivatalos esküjét — a kiküldött igazgató, mint isk. sz. tag jelenlétében Szatmárit, a kir. tanfelügyelőség kezébe letette. A képviselőtestületi közgyűlés 1904. augusztus hó 26-ikán tartott gyűlés alkalmával, az iskolaszék régi tagjait újólag s az elhalt dr Harácsek Imre helyére uj tagul: dr Makray Mihály kir. jbirót megválasztván, az igy megválasztott tagok Torday Imre isk sz. tag korelnök vezetése alatti gyűlésen saját kebeléből tisztikarát megalakította. Elnökké lett: Gellért Endre polgármester; másod elnök: Stoll Gábor kir. közjegyző; gondnok: Tordav Imre s az ugyanezen nap délelőtt tartott tantestületi gyűlésen, tantestületi képviselővé választott Wienerberger Géza, (évi 100 korona tiszteletdij élvezete mellett) az iskolaszék jegyzőjévé választatott. A lefolyt tanévre beirottak száma a mindennapi iskolában 845, tehát 78-czal múlja fölül a tavalyi létszámot. Ha a fenti 845 létszámhoz hozzá vesszük a folyó tanév január hónapjától — a városi hatóság erélyes nyomása és fellépése eredményeképpen beiratásra jelentkező általános ismétlő tankötelesek létszámát, mely — beleszámítva Bor- I patak-telep 26 ism. növendékét i. — a folyó tan- I évünk tanuló-növendékeinek főösszege: 1106 tényleg feljáró növendékből állott, mely létszámmal — a-hitoktatókon kívül — 16 tanerőnek kellett megbirkóznia naponta, melv létszámból egy-egy tanítóra, átlag számítva: 69 növendék jutott. E tultömöttség- ről igazgató iskolaszéket 1904. november 21-én tartott gyűlésén írásban értesítette. Még tanévünket meg sem kezdhettük s már is több rendbeli és nalaszihatatlan intézkedést kellett sürgősen nyélbe ütnünk. Leányosztályainknak egyik példásan buzgó tanítónőjét, Buday Etelkát — a különben is gyenge idegzetű nőt — édes anyjának hirtelen történt elhalálozása folytán ért súlyos csapás olvannyira megviselte, hogy a beiratások elvégzésére — összetört leiki állapotánál fogva — egyáltalán képtelen lévén, a beirási s a tanév megkezdési munkák teljesítésével, igazgató Papp Matild közs. tanítónőt bízta meg az isk. szék utólagos jóváhagyása reményében addig is, mig említett tanítónő borpataki állását elfoglalja s a mig e telep növendékei beírásának ideje megérkezik. Iskolaszék az 1904, szeptember 5-én tartott gyűlése alkalmával, kérvényező Buday E. tanítónőt — orvosi bizonylata támogatása mellett — egy havi időtartamra szabadságolta, mely idő alatt szabadságolt tanítónő osztályának ideiglenes vezetésével Bo- denlósz Irma helybeli lakos és okleveles tanítónő bízatott meg. A természet három országa. (Lessing.) Borozgatok szép csöndben, s ezalatt Motoszkál bennem ilyen gondolat: A természetnek minden alkatrésze Mért van felosztva három országrészre? Az ember s állat iszik és hévül Járván közel a női iiem körül. A delfin és sas, az eb és balha Szeretkezik és vágyik az italra. Tehát, ki inni és szeretni tud. Az mind az első országrészbe jut. A másodikba jön minden növény, Mit lekaszáltak, vagy él a tövén. Kéjvágy nem gyűl a szirmok himporából, De isznak, hogyha hullni kezd a zápor. Iszik a cédrus és az aloe, A szőlővessző és a lóhere. Mi inni tud, de nincs szerelmi vágya, A növényország annak a világa. Az ásvány és föld harmadik csoport, Itt találjuk a gyémántot s a port. A kő nem szomjaz, nincsen ösztöne, Nem iddogál s nem kel! szerelnie. Tehát, hol nincs se’ szerelem, se’ bor : A harmadik országba vándorol ! Ember! ha lányra s borra mit sem adsz: Bizony te is csak hitvány kő maradsz ! Németből : Révai Károly. A pénzes zacskó. ifta: LONDESZ ELEK Egy este, amikor nagyon elfogott*az unalom, betértem a fogadóba, hogy ismerőseimmel egy-két szót váltsak egy pohárka bor mellett. Ott ültünk a tűzhely előtt s jó barátok módjára nyájas beszélgetéssel űztük, az időt. Jó volt akkor a tűzhely mellé kuporodni, mert odakünn sziláján zugott-bugott a hideg szél s a kőrisfák száraz ágai olyan rémesen zörögtek, mintha valami csontváz verné össze a kezét-lábát Valóban csak váz volt valamennyi fa, váza a nyári lomboknak s pacsirták, hangos szavú rigók helyett csak a károgó, fekete varjak telepedtek rája. Egyszerre nagyot nyikorgóit az ódon ajtó s egy öreg ember lépett be a szobába. Szó nélkül odaván- szorgott a tűzhöz s mintha élet sem volna benne, lerogyott a lócza szélére. Mereven bámultunk a jövevényre s nyomban megesett rajta a szivünk. Úgy megvette szegényt az Isten hidege, hogy vaczogott, reszketett, mint a megijesztett gyermek, s két térde szaporán verődött egymáshoz, mialatt nyugtalanul tette-vette a lábát egyik helyrül a másikra, mintha meg akart volna bizonyosodni a felől, hogy van-e •még benne élet, nem fagyott-e meg ideérkeztében. Nem tudtuk elképzelni, hogy ki lehet ez a félig megfagyott, öregember. Amolyan ágról szakadt vándorlegény, amilyen gyakorta megfordult a faluban, nem lehetett, hiszen tisztességes jó kabát volt rajta s hajának és őszbevegyült szakállának rendezett volta is arról tanúskodott, hogy a jövevény nem valami kóborló ember, akit a szerencse kutatása pihenés nélkül kerget át hét vármegye határán. Kiváncsiak voltunk tehát nagyon, hogy kivel van dolgunk. De egyelőre nem akartuk őt háborgatni kérdezősködésünkkel, vártuk, a mig magához tér, amig megmelegedik valamennyire. Erre bizony sokáig várakozhattunk volna. Isten tudja meddig, mert a szegény, meggyötrött öreg ember testébe mintha örökre bevette volna magát az a kegyetlen hideg, reszketett, vaczogott szünet nélkül, hiába raktuk a fát a tűzre nagy buzgósággal. De talán maga is megsokallta végre a hallgatását s talán illendőnek is tartotta, hogy felvilágitson bennünket különös megjelenéséről, mert egyszerre felütötte a fejét, végig- huzta ránezbaszedett homlokán remegő kezet, azután megszólalt: • — Jó emberek, de rám szakadt az Isten hidege. Mindnyájan feléje fordultunk. — Mi baja, öregem? — kérdeztem tőle szelíd hangon. — Beszélje el, hátha segíthetnénk rajta. A jövevény nagyot sóhajtott, azután keservesen panaszos hangon kiáltott fel: — Nem segít már én rajtam még a jó Isten se! Nagyon megbotránkoztam e hitetlenségen, de ugyanakkor okos ember módjára azt is meggondoltam, hogy ki tudja, milyen nagy keserűség zavarta meg e szelíd arczu, öreg ember lelkét, hogy eféle békétlenkedés tört ki belőle. Türtőztettem tehát megbotránkozásomat és atyai jóakarattal fordultam feléje, mondván: — Felebarátom, ilyesmit ne mondjon! Az Ur hatalma nagy és végtelen ! Az öreg rám meresztette a szemét, azután igy panaszkodott: 2szEaI számuak: S oldal.
