Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-01 / 1. szám
tettük. A melynek egyetlen emlékét megrongált állapota mellett is oly nagy becsben tartottuk, hogy múzeumunk legkedvesebb kincsei között tettük közszemlére és rajzban, gipszben s érczben örökítettük meg hasonmását. S a melynek jelmondatát, a »Mu- tuus amor civium«c-ot büszkén valljuk városunk .társadalmi élete alaptörvényének. Midőn ezelőtt 18 évvel a Turul hasábjain hü rajzban ismertettem azt a íenyomatot, amely a város nagy pecsétjéről a szűcsök 1480-iki kiváltságlevelén meg maradt, úgy mutattam be azt, mint Nagybánya város történelmi múltjának legbecsesebb emlékét, amelynek művészi kivitele nemcsak a hazai, de az egyetemes sphragistika középkori termékei között is elsőrangú helyet biztosit számára. S ezt a véleményemet a tudományos világ teljesen magáévá tette, jóllehet az egyetlen ránk maradt viasz-lenyomat az idők vi- s :ontagsagai által megviselve, elmosódott és egyes részleteiben csonka állapotban, csupán halavány képet nyújthatott a pecsét eredeti állapotáról. Ezt a pecsétet, melynek használatáról csak egyetlen emlék maradt reánk, örök időkre elveszettnek kellett tekintenünk, miként elpusztult az évszázadok viharaiban a középkori Nagybánya minden emléke, köztük Szent-István királyról nevezett hires templomunk, amelynek tornyát csak falainak vastagsága mentette meg az elpusztulástól. Ki hitte volna, ki merte volna remélni, hogy annyi eltűnt tégi emlékünk közül, melynek létezéséről ma már az okleveles adatok beszélnek, épen ez a legbecsesebb, a város legelső klenódiuma, amit rendeltetése úgyszólván a város szimbólumává, köztörvényhatósági állásának jelképévé tett, fog birtokunkba visszakerülni. A körülmények sajátságos összetalálkozása, hogy éppen abban az évben, a midőn városi múzeumunkban múltúnk emlékeinek gyérszámu maradványait fáradságos munkával összegyűjtöttük és az utókor okulására közszemlére tettük, akkor, néhány hónappal a muzeum megnyitása után adja meg a választ a föld belseje arra az annyi nemzedék által feltett kérdésre, hogyan mikor tűnt el, hova lett az a nagybecsű klenódium, mely, miként régi templomunk utolsó maradványa, az öreg torony, első szent királyunk nevével fűzi össze városunk történelmének ősi korszakait. És ama hatásnak, amelyet a városi muzeum megnyitása a történelmi érzék és kegyelet ápolása j terén közönségünkre gyakorol, legszebb bizonyítéka az, hogy ez a becses lelet, amelyet másutt, városunk falain kívül talán jobban lehetett volna értékesíteni, nem került avatatlan kezedbe, hanem oda jutott, ahol az első hely illeti meg: a város múzeumának kincsei közé. A megtalálás körülményei azt a reményt keltik fel bennünk, hogy történelmi múltúnknak nem ez az egyetlen emléke, amely elkerülte az enyészetet és a föld mélyében számos régiség elrejtőzve várja a pillanatot, amelyben szerencsés véletlen avagy avatott kezek által vezetett kutatás napvilágra juttatja. És városi muzeumnnknak épen az a legfontosabb feladata, hogy az ekként elrejtve lappangó kincseket nyomo zza és napvilágra hozva, megmentse az elkallódástól. Az oly szerencsés módon megtalált pecsét nem magában került elő rejtekhelyéből. Az az ócska cserépedény, amelybe el volt rejtve, kívüle még több értékes régiséget óvott meg a föld gyomrában az idő dusztitásától. XV. századi ruhakapcsok aranyozott ezüstből, ékkövekkel kirakva, egy ugyané korbeli s hasonló müvü gyűrű, valamennyien e régi ötvösmüves- ség remekbe készült termékei, egy bogiáros tü a XVI. századból ez egy kettétört czinkanál az egykori tulajdonos monogrammjaval, két ezüstpénz társaságában (2) 1905. Január 1. ____ bára. Nászn agynak elmehetett volna, úgy rendbe szedték a nagy útra. Mihály is kiöltözött magyarosan, de egy czifra tulipános szűrt is a nyakába akasztott, jó lesz az az öregnek, ha hideg találna lenni Feljöttek a kiállításba. Miska kézen fogva vezette az apját a homokos utakon. Néhol észrevették, hogy vak az öreg, s derekasan megéljenezték. Meg is érdemelte. Micsoda forró, tiszta magyar szjve lehet annak, akit semmi testi akadály vissza nem tarthatott attói, hogy őseinek kincsét sorra járja, az örvendőkkel egy J levegőt szívjon, s csak a szóból, a zúgásból, a szeretetnek tiszteletnek egy-egy éljenszavából tudja meg, hogy most körüite az ezeréves Magyarország ünnepel. 1 Mire a történelmi csarnokhoz értek, egész tömeg nyomult a két czivis után, bámulva, lelkesedve a szokatlan látogatón. Vak a kiállításon! aki a fia szemével lát, meg tálán a saját, egyszerű, becsületes magyar szivével. — Ez itt Vajda-Hunyad vára, édes apám. — Láttam, fiam, honvédkoromban. Menjünk be. Sok szép minden van itt, ugye i — Gyönyörű Hunyadi-kincsek. Ez itt Hunyadi János kardja. a melylyel Nándorfehérvárát fels. abaditotta. — Szép kard. szent kard, s megtapogatta az öreg. — Ez meg Kapisztrán János keresztesbotja. Hol van ? hol van ? — és kapkodott utána a kezével. Az őr lcönybe lábadt szemmel fordult félre. — Mutasd! Kálvinista vagyok, de azt a keresztet | megcsókolom, — s ráczuppantott a kopott érezre. Mihálynak könybe lábadt a szeme. Megcsókolta ő is Megcsókolta mindenki, a ki ott állt. A lelkesedés ra gadös betegség. Akármerre fordultak, akármit néztek, a tömeg j mindenütt kitért nekik. Éljenzés, kérdezősködés, sutlo- ; gás kisérte őket lépten-nyomon. Olyan becsületet vallott a jó öreg, alig birta hordozni, roggyadozott alatta. Akik láttuk, mindnyájan éreztük, hogy az a sokat emlegetett, láthatatlan »magyar géniusz« közöttünk : szálldogál és mint a villámfolyam, játszik idegeinkben. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE voltak a nagy pecsétnyomóval együtt a régi bögrében elrejtve. Kétségtelen, hogy mindezt együtt valaki annak idején külső veszedelem elöl igyekezett a föld gyomrában biztos helyre rejteni s a két ezüstpénz, egyik I. Ferdinánd körmöczbányai ezüsgarasa 1550-ből, a másik Ágost szász herczeg ezüstgarasa 1565-ből, elárulja azt is, hogy ez nem történhetett máskor, mint 1567- ben, amikor János Zsigmond fejedelem a Schwendi Lázár által elfoglalva tartott várost ostrommal vette vissza és régi erősségét lerombolta. S közelfekvő az a feltevés is, hogy a város bírája vagy hozzá közel álló egyén igyekezett a város régi pecsétjét, ami akkor már nem volt használatban s csupán klenódiumként őriztetett, az ékszerekkel együtt, amelyek talán a korábbi időszak emlékeiként őriztettek a város birtokában, a pusztulástól megmenteni. Ezt a kérdést azonban csak közelebbi adatok alapján lehetne eldönteni. Ma egyelőre a megtalálás körülményeiből annyit tudunk megállapítani, hogy a pecsétnyomó és a többi régiségek immár közel ne- gyedfélszáz éven át voltak a föld mélyében elrejtve, mig a szerencsés véletlen azokat visszaadta az utókornak. Úgy a pecsétnyomót, mint a kíséretében talált ékszereket szakszerű ismertetés fogja fővárosi illetékes szakközlönyökben a tudományos világ közkincsévé tenni. A pecsétnyomóról ezúttal egyelőre elég annyit elmondanunk, hogy kivitelének finomsága még azokat a várakozásokat is felülmúlja, melyeket az eddig ismert 1480-iki lenyomat alapján támaszthattunk irányában Nemcsak sphragistikai, hanem mtitörténeti fontosságra is első helyen áll a középkori pecsétek között és amint büszkén tekinthetünk vissza Nagybánya város régi polgáraira, akik ily remek alkotással örökítették meg e város egykori nagyságát, ép oly büszkének vallhatjuk magunkat annak tudatában, hogy az ősi klenódium visszakerült a város birtokába. A város közönsége mindenesetre elismeréssel tartozik annak a polgártársunknak, aki a véletlen kedvezése által ez értékes lelethez jutva, lehetővé tette, hogy az a városi muzeum részére szereztessék meg. Az a testület pedig, amely városi múzeumunk felett az állam atyai gondosságát képviseli, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége a legszebb módon tetőzte be azokat a jótéteményeket, amelylyel fiatal múzeumunkat fenállása óta elhalmozta, midőn a várost megkímélve az anyagi áldozatoktól, a maga jószántából gondoskodott a felöl, hogy városunk ez igazán megbecsülhetetlen értékű ereklyéjét magunkénak vallhatjuk. Dr Schönherr Gyula HETI KRÓNIKA. A karácson sem hozta meg tehát az ország békéjét. Azt hittük, hogy a farkasszemet néző honatyák a Jézus neviben kiegyeznek valahogy ; Csütörtökön el is terjedt a hire Nagybányán a békességnek, ez azonban fájdalom, nem bizonyult valónak. Helyette azt írták az újságok, hogy valami német feltalálta a fáradtság szérumát. Nincs többé elgyengülés, végkimerülés, stb. Kellő adag szerűm ismét friss erőbe hozza az embert. Ilyenkor az év végén, mikor mindenki ki van fáradva 366 napnak viszontagságos küzdelmeiben, bizony nagy kelendősége volna nálunk is a szérumnak, Sőt választásokon a kortesek sem vetnének meg 10 — 20 adagot. Az öreg esztendőt azonban hiába szérumozzuk, csak kimúlik az végelgyengülésben s holnap uj numerust írunk megint. Más gazdához szokunk már, belejövünk ebbe is, kivált, ha jól köszönt be és örömmel Írjuk le a kedves nevét. Megnyerő első tekintetre is, mert vasárnappal, tehát valóságos pihenéssel köszönt be. Látható majd benne napfogyatkozás és holdfogyatkosás és hogy pénzfogyatkozás is lesz, arról mindjárt holnap reggel a gratulálások végnélküli csapatjának jóindulatú felvonulása után meggyőződhetik a nyájas olvasó és meg fog győződni a krónikás. Különfélék. Lapunk t. előfizetőit az előfizetés megújítására kérjük, e czélra mai számunkhoz utalványlapot mellékeltünk. Azok, akik uj előfizetőkul ez évnegyed elején belépnek, ingyen utólag is megkapják '„Rákóczi“ ez. füzetes mellékletünket. Királyi kitüntetés. A király Gränzenstein Béla államtitkárt valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. A vármegyei gazdasági egyesület a lemondott Svaiczer Gábor utódául, a vármegyei lótenyésztési bizottság elnökévé berenczei Kováts Jenőt választotta Dr. Schönherr Gyula nemzeti múzeumi igazgató, akad. tag szívességéből veszik olvasóink mai számunkban a jeles szaktudósnak közleményét városunk megtalált régi nagy pecsétjéről, melyről annak idején lapunkban jelentettünk. Bírjuk dr. Schönherrnek ígéretét, hogy a pecsétnyomóról rászletesebb ismertetésben is értekezni fog lapunkban. Uj plébános. Mihucz Sándor g. k. s. lelkészt, a ki az utóbbi időben városunkban, mint kisegítő lelkész működött, • a nagyváradi latin szertartásu káptalan kegyurasága alatt álló székelyteleki, biharmegyei plébániára rendes lelkészül nevezték ki, hova tegnap családjával együtt el is költözött. 1.. szám. Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Gaál Lajos nagybányai áll főgimnáziumi tanárt a VII. fizetési osztály harmadik fokozatába nevezte ki Gyászhir. Lapunk zártakor részvéttel vesszük a szomorú hirt, hogy a nagybányai ref. egyházmegye főesperese: Bencsik István Nagypaládon deczember 29-én szélütés következtében hirtelen elhalt 71 éves korában. Mint onnan Írják, holnap január 1-én temetik d. e. 10 órakor. Bencsik egy negyedszázadon át állott a nagybányai egyházmegye élén s tapintatosságával, lekötelező modorával a más vallásuak közt is népszerűségre tett szert. Halála veszteség az egyházra. A tévé kény embernek adjon az ég csendes pihenést. Választás lesz január 17-én kedden. E napon fogják ugyanis a városi iktatói és kiadói állást betölteni s esetleg a megüresedő irnoki állást is. Az alispán a képviseleti gyűlést a fenti napon délelőtt 11 órára tűzte ki Mai számunkhoz Révay Károly Rákóczi ez. elbeszélő költeményének 17—24 lapját mellékeltük. Magyar sakkozó. A Hungarian Daily News-ben olvassuk, hogy Amerikában a »New-York University | Chess Club« a mi pátrinkat és lapunk munkatársát, Mandel L. Ernőt, a »New-York University School Of Civil Engineering« hallgatóját, mint elismert kitűnő sakkozót, titkáijául választotta, a mi szép kitüntetés számba megy. Személyi hir. Magyarosán György kir. adóhivatali tisztviselő az államszámviteli vizsgát tegnap jó eredménynyel letette. Esküvő. Suba János helybeli borbély e hó 26-án vette nőül Szabó Gy. szatmári iparos leányát : Ju liskát. A nőegylet hangversenye karácson másodnapján díszes közönséget hozott össze. A programban annyi változás történt, hogy Oblatek Zsuzsika rekedtség miatt kénytelen volt az énektől visszalépni, e helyett Szőke Béla énekelt Schubert dalokat az ö kellemes szép hangján. Ambrahám Mariska, Drumár László, Homola László nagy hatással adták elő hegedűn és zongorán a Hunyady László ábrándot Erkeltől és Hubertöl. Abrahám Mariska ezenkívül zongora szólót is játszott. Raffnak egyik brilliáns darabjában ragyogtatta szép tehetségeit. Drumár hegedű szólójáról (Vieniaroszky Aires russes) csak annyit mondunk, hogy a hazai sajtónak igaza van, mikor székire elragadtatással beszél az ö művészetéről. Torday Mimiké Ábrányinak »Mi a haza« ez. remek költeményét szavalta mély érzéssel, zongorán Szőke Béla kisérte és a Sólyom Fe- rencz által vezetett énekkar. A melodráma mély hatást tett a közönségre. Konczert után tánczmulatság következett, melyen igen szép előkelő közönség vett részt, a mulatság reggelig- tartott. Molcsány Gábor kir. erdőtanácsos tiszteletére díszes és igen népes vacsorát rendeztek decz. 29-én a Kaszinóban- A megjelent szép szsmu előkelő közönség igazi mértéke volt annak a rokonszenvnek, melylyel Molcsány iránt szülővárosában Nagybányán viseltetnek. A vacsorával a közönség meg volt elégedve, a kiszolgálattal kevésbbé. Pohárköszöntő megszámlálhatatlan mennyiségben zengett a teremben, szinte lehetetlenség volt följegyezni, azért ha kimaradt volna egy-kettő tudósításunkból, bocsánatot kérünk. Körülbelül ez a pohárköszöntők sorja : Stoll Gábor, mint kaszinói elnök, Gellert mint pol- polgármester, Bálint, mint városi erdőtanácsos, dr Miskolczy S. a vadáztársaság. Stoll Béla a részvénytakarékpénztár, dr Kádár A. a bányászati és erdészeti tisztviselők nevében, Torday Imre, mint a polgári kör elnöke ürítettek az ünnepelt erdőtanácsosért poharat. Bálint benne a főlövészmestert, Km. Papp Sándor a vadászt köszöntötte fel, jóizü humorral visszavágva dr Miskolczy Sándornak, Miskolczy személyes kérdésben kért szót (a régi házszabály szerint) ő meg a táblabirónak replikázott, Virág Lajos sok Fedák Sárit kíván az uj tanácsosnak. Ezután Molcsány Gábor megköszönte ások ékes beszédet, rövid, velős szavakban kérte a jelenlevőknek barátságát a jövőre nézve is. Bévész János Molcsány nejéért és családjáért ürített poharat. Miskolczy Stoll | Gáborért Stoll Gábor Gotthard József főerdészért a ki a legmesszebbről jött el az ünnepélyre, a társ kaszinóért és a polgártársakért, Bévész Gellért polgármesterért és Neubauer kir. bányaigazgatóért. Smidt Sándor bányamérnök azokért, kik kissebb rangosztályban vannak, mint a fiatalság. A mulatság reggelig tartott. Múzeumi választmányi gyűlés volt pénteken délután Schönherr Gyula dr elnöklete alatt a kaszinóban. A napirenden a folyó ügyek s a könyvtár rendezés I megbeszélése állott. A múlt évi számadások megvizsgálására a választmány Szabó Adolf, Soltész Elemér és Stoll Béla tagokat küldötte ki. Uj tagokul megválasztattak: Csüdör Lajos városi tanácsos és Jánossy Béla dr ügyvéd (Budapest), valamint pártoló tagokul: Gotthárd József m. kir. főerdész (Horgospatak). Az egyesületből kilépését jelentette: Zsuffa Fansztin (Lőcse) A tűzoltóság múlt évi krónikája Az 1904. évben Nagybánya város tüzörsége 1 örparancsnoirból és 7 emberből állott. Január 1 -töl junius 20-ig Virág Lajos volt a tényleges főparancsnok, innen folytatólag augusztus 21-ig Ember Elek és az év .többi részén át Torday Imre mint h. főparancsnokok állottak az ügy j élén és az éven át a tüzörség működése a következő ! volt: Tetőtüz volt a városban 5, pinczetüz 1, kazal- tüz 1, kéménytüz 10, füégés 12, erdőégés 4, vaklárma
