Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-27 / 48. szám

Nagybánya, 1904. November 27. — 48. szám. XXX. évfolyam TÁRSADALMI HETILAP. h* k *\ j-j w S A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK ZMCUSTIDELT ^V-A-S Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsöbányai-utcza 20-ik szám alatt. Elaggott díszletek. Kis városunk unalmas csendjébe kellemes akkord szólott bele. Színészek jöttek és pedig pártolni való jó színészek, akik a legsötétebb napok estéinek hosszúságát megrövidítik. Szalkay Lajos társulata mulattatja, tiz nap óta, müveit közönségünket. A jó alakítással, a sokszor igazán jelmezekkel, korhű öltözékekkel, a hangulat­tal azonban mindig kirívó ellentétben állanak a színpadi díszletek. Utött-kopott ezeknek minden darabja, elhasználtabb a kifacsart czitromnál es szánalmasabb az összetört husosfazéknál. Valamikor, ezelőtt 8—10 évvel, a nemes város nagyobb összeget költött arra, hogy ne­hány csinos berendezést festessen. Egy akkor még kezdő, ma már neves művész; Nagy Zsig- mond kiföstvén a terem mennyezetét, a polgári kör termeit, vállalkozott a díszletek előállítá­sára is. Egy évtized alatt azonban az ilyen tárgyak sok ide-oda lökdösésnek, fel és leszerelésnek vannak kitéve és igy nem lehet csodálni ha el­használódnak. Ma úgy állunk, hogy a legszebb darab elő­adása alkalmával is szánalmasan és elszomori- tólag kiabál a taprongyos díszlet. Különösen a mennyezet függönyei (suffilák) szinte sírnak szé- gyenletükben. A keret határozottan rontja a képet s ren­desen lehetetlenné teszi a műélvezetet. Sokan állandóan panaszkodnak ez ellen s annyi tény, hogy a zúgolódás és elégedetlenség a közönség részéről estéröl-estére megújul. Hát mi jól tudjuk azt, hogy a teremből a városnak nem sok haszna van, de hiszen nem minden dolog létezik a világon pénzbeli nyere­ségért. A szépnek szeretete, az izles művelése, a művészet iránti fogékonyság terjesztése magasz- tosabb feladatok az anyagi előnyök keresésénél. Egy ilyen piktor-városban, mint Nagybánya, másféle színpadi fölszerelést várna az ember. Jól tudjuk azt, hogy a nemes városnak anyagi viszonyai nem a legrozsásabbak és hogy több nagy kérdés ugyancsak igénybe fogja venni Nagybánya város pénzerejét a közeljövő­ben, azért nem is a városhoz fordulunk, hanem egy olyan társulathoz, mely a színművészet szol­gálatában áll, L i. a műkedvelő társasághoz. Úgy hisszük, hogy ha alkalmatos időben a díszletek megújítására a nevezett társulat élő­iteket >ogy minden szépért és jóért ^1k#vüHií tuségünk szives készséggel hozná meg %dozátát ezen a téren is. Annyi bizonyos, hogy rT‘“álfep’8^t)k e részben már majdnem tart­hatatlanok t^s valakinek törődnie kellene ezzel a kérdéssel is, mert a díszletek napjai meg van­nak számlálva, azok immár végelgyengülésben szenvednek. Vármegyénk hölgyei a iüdőbetegekért. Saját tudísitónktól. A József foherczeg Szanatórium-egyesület véd­nöke József foherczeg meleghangú felhívással fordul vármegyénk hölgyeihez, hogy segítsék a nép-szanato- riumok létesítését s e vég ,öi a jótékonyczélu sorsjá­ték sikere érdekében alaku janak meg Szatmármegyé- ben is a hölgybizottságok. Értesüléseink szerint az egyesülettől azok, a kik nemes czélját pártolni sietnek, a foherczeg védnök alá­írásával művésziesen kiállított oklevelet kapnak, ezenkí­vül az egyesület úgy róvja le háláját, hogy azon hölgyek­nek neveit, a kik a legkiválóbb tevékenységet fejtik ki. a nép-szanatoriumok márványtábláján örökíti meg. Mint értesülünk, Szatmáron már megalakult a hölgybizottság; a csengeti, erdödi, szinérváraljai es a mátészalkai járásokban m . vannak széjjel az egye­sület felhívásai, a fehérgyarmati, nagybányai, nagyká- rolyi, nagysomkuti és szatmári járásokban a legköze­lebbi n ipokban fog megtörténni. Megjegyezzük, hogy a szanatóriumi hölqy- bizottsági tagság anyagi kötelezettséggel nem jár, hanem azzal az erkölcsi kötelezettséggel, hogy az egye­sület emberbaráti akcziója sikert lásson, hogy a tagok a maguk űrállomásán lelkes harezosai legyenek a tu­berkulózis elleni küzdelemnek. Szatmáron a megalakult hölgybizottság tagjai a következők: Uray Gezané, Jékey Károlyné, özv. Her­mán Mihályné, dr Papolczy Gyű áué, Fogarassy Sán- dorné, dr Fejes Istvánná, Bakó Ignác/né, Bakó La­josáé. Neuw-rdt Nándorué, Tankóczy Gyuiáné, dr Vajda Károlyné, dr Vajay Imréné, Papp Gyuiáné, dr Wall on Gyuiáné, Wallon Lajosné, Lengyel Imréné, Páskuj Imréné, Mondik Endréné, dr Fodor Gyuiáné, Thurner Albertné, Jankovics Jánosné, Morvay Jánosné, Bölönyi Lászlóné, dr Hantz Jenóné, Palády Lajosné, Pirkler Józsefné, Kiss Zzigmondné, ,Unger Istvánná, Unger Gézáné, Unger Udmann Sándorné, Litteczky Endréné, Litterátny Elekné, Demjén Sándorné, Nyá- rády Lászlóné, dr Kölcsey Ferenc/.né, Csaba Ador­jánná1, Veréczy Antalné, dr Böszörményi Emilné, özv. Borús Józsefné. Domahidy Sándorné, Helmeczy Józsefné, Jákó Sándorné, dr Schönflug Jenöné, dr Keresztszeghy Lajosné, Uray Károlyné, Ozsvát Eiemérné, Kovács Lévné, dr Farkas Antalné, özv. Jékey Ilona. — Papp Gyuiáné urhölgy fáradozása a nemes ügyben, kiváló eredményeket ér el. A csengeri járásban : Angyaloson: Domahidy Vik- torné. Csengeren: Szuhányi Ferenczné, Böszörményi Endréné, Németh Ignáczné. Mikolay Aladárúé, dr Dióssy Adolfné, dr Szendy Károlyné. — Pátyodon: Madarassy Dezsöné. — Porcsalmán : Péchy Lászlóné, Gyene Zzigmondné, özv. Gyene Károlyné, Balogh Pálné. Angyaloson ; Nagy Viola, Erdélyi Gyuiáné. — Sályon : Zoltán Lászlóné. — Oköritón : Németh Lajosné, Né­meth Jenöné. — Tynkodon: Br. Uray Margit. Ová- ron : dr Komoróczy Ivánná, Sárközy Andorné, — Sza- mosdobon : Jautyik Lajosné. — Komlódtótfalun :' Kos­suth Istvánná. — Simán: Papp Kálmánné. Czegöld : Sz. Tréger Bertalanné. — Gacsály: Madarassy Sán­dorné. — Rozsályon: Isaák Elemérné. — Atyán: Paál Endréné. — N.-gécz : Luby Béláné. — Pusztaiak : Ujfalussy Lajosné, özv. Ujfalussy Sándorné. — Cs.-Ba- gos : Réthy Adolfné. — Csásaló : Madarassy Andrásné, Rácz Elemérné. Az erdödi járásban : Ernődön : Dániel Sándorné, Antal Józsefné, Papp Sándorné, Csűri Jánosné, Tóth L íjosné, Szavkulits Gyuiáné, dr Csuha Mihályné, dr Roth Sándorné, Moldt Károlyné, dr Galgóczy Árpádné, dr Péchy Istvánná, Radeczky Rezsöné, Vityi Józsefné, Vadav Lajosné, — Király Daróczon: Vadnav La­josné. — Szinfalun: Leitner Endréné. — Vadason: Burda Károlyné. — Hiripen : Papp Dezsöné. — Ivács- kón : Szuhányi Ödönné. Szinérváraljai járásban : Avasujfalun ; özv. Red- nik Mihályné. — Mózesfalun; Mois Jánosné. — Avas- felsöfalun : Marosán Viktorné, Eisdorfer Károlyné, Demian Athanászné és dr Ecsedi Gedeonná. Mátészalkai járásban: N.-Doboson: Br. Perényi Péterné, báró Perényi Helén, Dienes Lajosné, Jármy Andrásné, Kadalényi Ferenczné. — Vitkán : özv. Új­helyi Miksáné, Uszkay Kálmánné. — Számos-Szegen : Szabó Istvánná. — Paposon: Földváry 'Pamásné. — Hodászon : Komoroczy Béláné. — K.-Jánosi: Juhász Lajosné. — Császárin: Fishs Lajosné. — Ny.-Vasvári: Kossuth Jánosné, Sereghy Sándorné. — Gebén : gróf Berthold Arthurné — N.-Ecsed: Besey Józsefné. — Kocsordon: özv. Tisza Kálmánné. — Györteleken: Szeretem. Szeretem hullámos, lágy hajadat. Szelíden simulva kezem alatt. Szeretem erélyes, szép homlokod: Mikor úgy tűnődve összébb vonod. Szeretem szemeid mély sugarát: Hő szalad tőle a szivemen át. Szeretem szerelmes ajakadat: Lángba borulnék a csókja alatt! Hangodra szinte a könnyem is hull S szivembe örökre belesimul . . . Oh, de a lelkedet, a lelkedet Szeretem legjobban mindenfeléit: Oly büszke, férfias s olv gyöngéd jó. Nem is e kicsinyes földre való! — De ha nem volna is lelked ily nagy: Mégis szeretnélek, mert te : Te vagy! Jörgné Draskócsy Ilma. Beda.* — Néprajzi karczolat. — Irta : P. Lázár Turia Febrónia. Szándá fiatal leány. Egy pádon ül. Piros övé­hez csinosan vésett rövid guzsaly van erősítve. Keze ügyesen pergeti az orsót, miközben sima szálakat fon a durva gyapotból. *i »Beda« macedo — oláhok mytholoeiájáhan I izonyos rosszat előidéző szellem. A görögöknél: Bevólg öaonXrjTiq iszonyatos Benda. Most nyikorogva felnyílik az ajtó s belép Jonel, egy 15—1G éves suhancz. Arcza piros, nagy fekete szemeiben bizonyos vad-üde kifejezés honol, mi az ifjú móczokat karakterizálja. Kezében egy kakukot tart, melynek ballába ernyedten csügg le, bizonyára el van törve. Amint Szándá ezt észre veszi, hirtelen felszökik s boszusan kiált a fiúra: — Mit tettél megint?! — Hát ez a bohó kakuk kelepczémbe ment, de azért ne ijedj meg olyan nagyon, mert van még kakuk a világon! — Add ide, te rósz fiú, — szól a lány erélyesen —'látom, eltörted a lábát, hátha meggyógyíthatom. Szándá kezébe veszi a madarat, miközben arcza egészen elkomorul. — Hiszen szárnyait is egészen lenyirbálta! szól inkább önmagához. Majd össze vonja fekete szemöldeid s a fiú karját könnyedén meglegyintve keservvel kiált: »0. Beda!« Azonban minden boszusága mellett, gyorsan leül a padra, hogy .fivére, Jonel vissza ne tolhassareá a Bedát. Az oláh nép azt tartja, miszerint a Beda rósz szellem, ki az embereknek ártalmat okozhat. S ha e szellemet valakire akarják küldeni, az illetőt meg- legyintik, mondván: »Beda.« Megjegyzendő, hogy csak ha mind a két egyén áll s nem ül e super- stitiozus ténykedés alatt, van hatása a varázslatnak­Ha kutatjuk a Beda eredetét az ókor regéiben, azt kell kanstatálnunk, hogy- a Thrakó görög és románo-celticus mythologiában említve van: Ben- ■ dis, Bandua és Bede Pivinitas; említve van még ez utóbbi egv románo-celticus területen talált őskori feliraton, legalább Preller ezt állítja a »Römische My­thologie« czimü müvében. Az inseriptió a következő: »In Hermes 19, 2. p. 233: Des Marti Th (?) insco et duabus Alaisiagis Bede et Frmm (uni? mini ?) ilene et u (uminibus) Aug (ustorum) Germ (ani) cives Tu (jhanti) v. s. 1. m « E feliratból fogalmat alkothatunk magunknak a Bede karakteréről, lévén ő a Mars Th (r) insco Alaisiagis llene s még egy kevésbbé kibetüzhető Pivinitás társaságában, Mars a háborúk istensége', kö­vetkezésképen iszonyatos, kinek közelében Bede sszintén ilyen karakterű kell hogy legyen. Preller sze­rint Hesychios is azt mondja Bendíszről, mely »Bedéi­vel identicus, hogy az a pokolnak leánya és iszonyatos. Perikies idejében Bendisznek temploma volt Arte­mis Munychia közelében. Ünnepét 19 Thargelionkor tartották fáklyákkal és futtatásokkal, különösen az Athénben és Piraisusban lakó thrakok, kik félték őt, mert iszonyatos vala*) Tehát a fent említett tények azt rezultálják, hogy a Thraco görög mythologia »Bendis«-e a ro- mano-alticus mythosz Bedéje és az oláhok Bedája egy és ugyanaz a divinitás: Nevükről Ítélve is egy­természetüeknek tartom őket. * * * Mig Szándá Szomorúan vizsgálja a kakuk tört lábát és lenyirbált szárnyait, Jonel kioson. — Szegény kis állat, — szól a lány — nagy a te szerencsétlenseged, jobb lenne reád nézve, ha nem élnél? — Meg vágom ! -- mondja aztán önmagához — legalább nem szenved. Feláll a padra s leveszi a szegről apja vadász­tőrét. Szabályos napbarnított ujjaival megvizsgálja a pengét, majd sóhajtva szól :-- Eles mint a borotva. *) Rcvuj Lilterairc Q_riti<(ue II. 9. 317.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom