Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-27 / 48. szám
(2) 1904. November 27. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Németh Elemérné, Komoróczy Jenöné, özv, Ujfalussy Sándomé és Ujfalusi Lajosné, — Tunyogon : Luby La- josné, Kölcsey Zoltánná, Szalkay Zoltánná, dr Fárek Lászlóné, Vidra Gusztávné, Rohay Gyuláné. Csató Sándorné, Szalkay Sándorné, Klein Morné, dr Stein- berger Samuné. Alberger Bertalanná. Kiinger Ferenczné, Feldmann Dezsöné, Feldmann Árminná, dr Groszmann Henrikné, Béres Gyuláné, Balóházy Sándorné, Szilágyi Lajosné, özv. Komoróczi Petemé, Ilosvay Endréné, Bányay Endréné. Bizton hisszük, hogy a nemzeti és népmentö feladatnak ilyen nemesszivu gárdával nagy sikere lesz. Szinészet. Szalkay társulata a közönség tetszése és meleg pártolása mellett folytatta a héten előadásait változatos műsor szerint. Vasárnap nov. 20-án a »Molnár és gyermeke« ment ez az émelygős német rémmese, sokak szerint gyermekelöadás, pedig a szegény gyermekek, ha ezt megnézték, hetekig nem tudnak nyugodtan még aludni sem s nagy szerencse, ha ideggörcsót nem kapnak. Talán a felséges népnek való, zóna-hejyárakkkl, de kár rá olyan jó színésznek, mint Kováts L. Holéczy Ilona, Gózon stb. az erejüket pazarolni. Egy olyan társulattól, mint a Szalkayé, már elvárnék, hogy a »Molnár és gyermekéit soha ne adja elő, hanem temesse el a színi könyvtár legnagyobb ládájának legmélyebb fenekére. Annál kedvesebb dolog volt vasárnap este a jóízű magyar darab : a »Bajusz« Verő Györgytől. Talán egy estén sem mulatott olyan jól a közönség, mint ekkor. Az őszintén kitört kaczaj perezröl perezre felhangzott a teremben. Az első babér ma Szalkay Lajost illeti, a színigazgatót, ki János huszár személyében, jókedvű játékával csak úgy ragadta magával a közönséget. Tábory Frida Mathilda grófnőt játszotta, ügyesen, élénken, kifogástalanul. Gózon Béla fiatalsága daczára egyike a társulat legjobb erőinek, ma Kovácsy Gábort sok lelkesedéssel és nemes tűzzel személyesítette meg. az ilyen magyar darabokban egy kis hazafias tüzet mindig szívesen látunk. Gábor húga Holéczy Ilona volt kevésbbé jelentős szerepben, az alkanczellárt még Kováts Lajos adta teljesen korrekt játékkal. Ki kell emelnünk még Kövi Kornélia természetes alakitását. Rozette komorna szerepében. Tapsviharból és tetszészajból kijutott bőven mindenkinek. A darab itt ott vontatott ugyan, a bajusz témáját túlságosan nyújtja, ám azért általában véve annyi kedves perczet szerzett a jelenvolt nagy számú közönségnek, hogy hibáit is szívesen feledjük. Ének és zenekar kitűnő. Hétfőn nov 27-én »Lotti ezredesei* énekes bohózat 2 felvonásban. Irta Rudjard. Fordította Faragó. Zenésitette Mérei. Zóna előadásban, félhelyárakkal. de oly jól ment, hogy bátran lehetett volna akár egész helyárakkal is adni, noha a darab nálunk már éppen nem volt újdonság, a primadonna jókedvűen tánczolt és a szó szoros értelmében vígan forgolódott egészen a mai divat szerint. Kedden nov. 22-én a túlságosan dicsőített hires színmüvet az »Egyenlőséget« Barrie darabját adták elő. Ez a mű túlzó vonásokkal akarja megértetni velünk, hogy egyenlőség tulajdonképpen nem létezik. S a viszonyok, körülmények és a természet hatása alatt különböző hivatáskört töltenek be az emberek. Az angol lord túlságos gyámoltalan az udvarmester vagyis inkább komornyik túlságos okos, valóságos német filozófus volt, valószínűség és életbölcseség kevés a darabban, bizarr az egész s épp azért sokszor unalmas. Kovács Lajos (udvarmester) az est hőse, aki prédikációiban kimeríthetetlen volt. Holéczy Ilona volt a pártnere, a rokonszenves szép alak az ö kitűnő játékával. Vadász a lordot adta, Gózon egy kényes előkelő fiatal embert, aki azonban a lakatlan szigeten munkás ügyes emberré válik. Az összjáték kifogástalan volt. Szerdán, nov. 23-án, a Tavasz szintén hires újabb színdarab, ment bérletszünetben. A franczia operetté tilos volt az iskolás fiuknak, hogy miért, azt nem tudjuk, mert ebben a pikantéria bizony édes kevés, de az érdekesség sem sok. Meséje majdnem semmi, nincs benne egyetlen kidomborodó — habár torz alak. A zenéje azonban rendkívül kedves, fülbemászó. A zenekar ma különösen kitett magáért. Tábori Frida szoba- leány volt, az első felvonásban maszkirozása nem eléggé sikerült, játéka azonban mindig jó, Pápai (Gál Feri) ma is szépen énekelt, bár kevés alkalma volt reá. Gózonnak, mint minden este, most is kijutott a léha, csapodár szelepből. Baróíhy Jenő (Holló J.) K. Sipos Gizella (Cecilia az anyós) Szalkay (Krampetics vendéglős, Pálfi Boldizsár (az ideges pinezér) nagyban hozzájárultak a darab sikeréhez. A közönség jól mulatott. Csütörtökön, nov. 24-én «Szobaleány« bohózat 3 felvonásban. Közönség közepes számmal. A darab kaczagtató jelenetekben és díszletekben gazdag, a szereplők sok tapsot arattak. Színészeink ellen ma, kivétel nélkül egyik ellen sem volt kifogásunk, hanem igenis kifogásunk volna már azok ellen az ócska díszletek ellen, melyek szinte bosszantóan rontják a szemet és a darab sikerét. Nov. 25-én, pénteken, zóna előadásban félheiyá- rakkal Martos és Huszka ismeretes operetteje a »Bob herczeg« zajlott le nagy sikerrel. A közönség majdnem megtöltötte az egész termet, ülő és álló hallgatók egyaránt szoros helyen, mint mondani szokás »egymás hátán« voltak. Középen csak egy bejárat van a színpad felé, ezt is elállották annyira, hogy szinte lehetetlenség volt bejárni. A czimszerepet Tábori Frida adta, ki ma aranyos jókedvében volt, igen szép öltözékei festői módon hatottak, éneke, játéka, táncza üde és vonzó. Tomborné a királynő szerepében méltóságos, előkelő alak volt és jól szavalt. Gózonnak ma kis szerep jutott (a gárda kapitány) de ebben még jobbár, kitűnt, hogy mozgása meg mindig szegletes kissé. At akadémia porát még nem rázta le magáról. Kövi Kornél kedves jelenség volt Viktoria herczegnö szerepében. Miklós Dóra jól énekelt, Pápai Lajosnak »Holló legendája« ez a mela- bus megható dal, remekül sikerült. Ily nagyközönség mellett meglátszott minő hátrány az, hogy a teremből csak egy kijárat van s egy lépcső vezet a földszintre, a másikat ott az északi sarokban nem számíthatjuk, mert sötét mint Afrika s az éleiével játszik, aki azon akar lemenni. Még a férhelyektöl is sajnálják a világosságot, ahelyett egy hajdú áll ott az ajtó mellett, aki azonban jó fiú lehet, de nem világit. Szombaton nov. 26-án. »A vicze admirális«, e színpadon először, nagy operette 3 felvonásban előjátékkal, írták Zell és Genec. Zenéjét szerezte Millöcker Károly. A mai előadás este 7 órakor kezdődött, mivel a bányászaltisztek a kisteremben katalinbált rendeztek. Holnap vasárnap1 2 előadás, ugyanis d. u. 4 órakor félhelyárakkal az »Árendás zsidó« kitűnő népszínmű. Este rendes helyárakkal a »Drótos tót« nagy operette. A jövő hét műsora: Hétfőn itt másodszor fel- helyárakkal a »Bajusz« pompás énekes vígjáték, aki még nem látta, az ne mulassza el megtekinteni ezt a jőizü magyar darabot. Kedden, Souppé hires operettéje »Bocacció.« Szerdán Suhancz operette Konti- j tói. Csütörtökön, Tetemre hívás Kaszaliczky országos hirü színmüve. Pénteken. Kőszívű ember fiai. Jókaitól. — Ah/ Vájjon hogy ölöm meg, mikor még egy csirkét sem öltem soha? — folytatja magán beszédét — de nem hagyhatom, hogy szenvedjen teszi hozzá némi gondolkodás után — inkább fogaim közé szorítom szivemet s tovább küldöm a szánalmat, mig levágom a nyakát. Gyöngéden a padra helyezi a fejecskét. Egy vonás: a leány fogai villognak, szemében pedig egy pillanatra bizonyos vadfény lobog, s a kis tollas fej leválik a törzsről. A madár ép lába fáradt mozdulatot tesz, mintha mondaná: »végem van!« Az asztalon maradt fejnek csinos csőre némán felnyílik s újra bezárul utolsót sóhajtva s a végtelen bus, kerekre nyitott szemecskék megtörnek, nedvesekké válva, mintha harmat csöppent volna beléjük. Szegény kis állat, hát te is sirva halsz meg, mint az ember 1 — szól Szándá s az ő szemei is könyek alá rejtőznek, mig kebléből sóhaj szakad fel:-- Ó, az a Beda! Majd körül néz s tiszta, üde hangon kiált: Micz, micz, micz! Egy picziny fehér czicza szalad be a nyitott ajtón, füleibe piros selyem bojtocskák vannak fűzve, hogy valaki meg ne igézze. A kis czirmos egyenesen a kakukhoz rohan, melyet Szándá időközben a földre dobott, szájába kapja s morogva czipeli kifelé. Szándá pedig leül a guzsalylyal. S csak ekkor fontolja meg alaposan, hogy mit müveit: »a Bedát fivérére küldte«, mely gondolatra fájó megbánást érez szivében. — Visszc vehettem volna, ha másodszor is meglegyintem — gondolja — de akkor velem lenne a Beda s én nagyon, nagyon félénk vagyok, Jonel azonban nem fél egy cseppet sem! Nem fél! vigasztalja magát Szándá Most a nap felőli ablakon át hosszú fekete ember alakú árnyék nyúlik végig a szobácskán. Szándá ijedten tekint vissza s az ablak ragyogó üvegén át Jonel néz be. Szándá oda siet s jobbjával fenyegető mozdulatot téve rá kiált fivérére: — Ne nézz be az ablakon, tudod, hogy az nem jó! Nem akarom, hogy valami szerencsétlenség érjen utói téged. Jonel kaczagva távolodik el. Szándá újra leül és fon. Pár pillanat múlva Jonel ismét a szobába lép. — Szándá' — szól a fiú — jöjj velem a vadonba Tánásze bácsihoz, illatos erdei mézet enni Jöjj !■ Fonni kell! válaszol a lány busán a Bedára gondolva. ' — Eleget fontál ma, jer ! Hadd a guzsalyt a Bedába ! Igaz! — teszi hozzá élénken — már nincs velem a Beda, a jegyző fiára tettem, ki amúgy is Beda ! (Azaz iszonyatosan rósz, mint egy Beda.)-- Oh! Oh! — sóhajt Szándá szomorúan — miért is hívtam elő a Bedát? ! — Sohse busulj, Szándá! — vigasztalja őt Jonel. —- A jegyző fia megérdemli, hogy a Beda meg- tánczoltassa az éjszaka, különben ő nem fél, hisz úri fiú, s tudod, hogy az urak nem félnek a Bedá- tól, meri ők is mind Bedák s jói tudják, hogy holló hollónak nem vájja ki a szemét! A lány sóhajt és ismét sóhajt. — Szándá — mondja Jonel komolyan, busán, — te vagy szomorkodol, vagy még mindig haragszol reám azért a nyomorult kakukért! 48. szám. Szombaton Hajdúk hadnagya Czobor jeles operettéje Vasárnap Ádám és Éva franczia operette. A tetemrehivást. Kazalicky Antal színész, a budapesti vigszinház tagja irta. A kiváló darabnak az volt a szerencsétlensége, hogy a »budai színkör«-ben került először színre. Ez pedig azért történt, mert mire a darab készen volt, a Nemzeti Színház szünetelt. Annak idejében a lapok eléggé méltatták sikerét, mi csak annyit teszünk hozzá, hogy a magyar színmű irodalom nyereségnek tarthatja ezt a müvet. A társadalmi élet kiváló ismerete, a szív melegsége, a fenköltebb idealismus teszik kiválóvá. A magyar társadalmi életbői vett tárgyat szinesebben, igazabban, költészettel és idealismussal felruházva e sivár gondolkozásu korban alig irt valaki. Azon híresztelésekkel szemben, mintha Szalkay társulata már e napokban elmenne, kijelentjük, hogy Szalkay egyelőre nem szándékozik elmenni s addig semmiesetre sem megy el Nagybányáról, még itten vállalt kótelezettségenek eleget nem tesz. A társulat a pártolással mjg van elégedve, s a titkár ép azért utazott Nagyszombatba, hogy az ottaui közönséget egy kis türelemre és várakozásra bírja. HETI KRÓNIKA. A múlt héthez viszonyítva ezek a novemberi utolsó napok igen csendesek voltak hazánk egén. Annyit olvastam, hogy Sternlhal Salamonnak a magyar nemességet adományozták és hogy Oberschall Adolfot a kúria másod elnökévé nevezték ki. Részemről szívesen láttam volna, ha ezek az urak előbb Seresre, meg Otrokocsira magyarosították volna a nevüket, mert hát mégis különös az, hogy magyar névvel senki sem lehet német nemessé, de német névvel lehet magyar nemessé. Sokat beszélünk nemzeti öntudatról, különösen most iszonyú büszkélkedünk törhetlen magyarságunk, pedig közvéleményünk még azon sem tud megütődui, mikor valaki idegen névvel törtet előre ebben a hazában. Az a magyar öntudat alszik még mélyen. Minden egyéb állítás merő és alaptalan koholmány. Egy évvel ugyan ismét okosabbak lettünk, mert befejeztük az egyházi esztendőt t i. hogy holnap, van első advent, egyházi uj év, amikor a pékek pe- reczeket kezdenek sütni. Gyöngéd figyelmeztetés ez arra, hogy nemsokára a polgári újév is beköszön. Foglalkozzunk egy kicsit hát ezzel Ízelítőül. Nos tehát az 1905-ik év vasárnap fog kezdődni, azzal állít be tehát, hogy egy nappal megrövidíti j az ünnepeket. Takarékosságra int. A farsang azonbau majdnem 9 hétig fog tartani, ez megint arra biz- gat, hogy mulassunk eleget. A husvét csak ápr. ‘23-án lesz, majdnem a legkésőbbi terminus, a pünkösd "meg jun. 11-én Még szembe szökőbb ez a messzeség a g. kath. naptárban. Az' ő, husvét hétfőjük éppen május elsejére esik, az éjjeli zenék, a tavaszi sejtelmek legszebb ünnepére. A pünköstjük meg jun. 18-ára marad el. Ha korán lesz az érettségi, akkor jövőre nem is adnak pünkösdi szünidőt, mert azt kiki odahaza (szabadon ünnepelheti meg. Nevezetes mozzanat az is, hogy István király napja szintén vasárnapra esik, tehát ismét kevesebb egy ünneppel. De nem folytatom tovább, mert a kalendárium csináló üzletét rontani nem akarom s ha minden A lány hallgat. Jonel átkarolja nővérét s gyöngéd, kérő hangon szól:-- Ne haragudj Szándiczá! — Nem haragszom — válaszol Szándá és mosolyogva megsimogatja fivére merészen hajlott barna állát. Majd fölemelkedik, a guzsalyt szögletbe teszi s a falon levő egyik amphora alakú cserép edényből vörös! zsinórt vesz ki, melyre ezüst pénz s egy picziny csigaház van erősítve, most a falba tapasztott tüköt darabocska elé áll, végig simít szénfekete haján s egyik nehéz fonatába akasztja a z-i- nórt, hogy az emberek ezen s ne a haján csodálkozzanak s igy mentve legyen az igézettől. Jonel is megigazítja a kalapjára tűzött jókora bokrétát. Szándá körülnéz s az asztalon levő Késre pillantva felsóhajt, mert éle felfelé van fordítva, gyorsan oda megy, kezébe veszi s élével lefelé helyezi vissza, nehogy háborúság történjék a háznál. — Menjünk hát, Jonel! — mondja aztán fivérének s megrázogatja dúsan hímzett fehér vászon ruháját, hogy a fonás közben reá hullott gyapjú- szálak leessenek. Aztán mindketten kilépnek. Jonel egy kulcsnak nevezett görbe páczikával becsukja a házika egyetlen ajtajának fa-zárját. Szándá pedig egv seprüt támaszt az ajtóhoz őrnek, nehogy a Bedák, vagv más rósz szellemek behatolhassanak, a mig ők a vadonban járnak. fmA
