Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-16 / 42. szám
Nagybánya, 1904. Október 16. — 42. szám. XXX. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HVEUNTIDIEIST VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt. Szüret. Teréz napja van, ősrégi idők óta, talán még Nagy Lajos király korától, kezdete a szüretnek Nagybányán. Megindul tehát a munka a hegyen s ha a mulatásnak, táncznak, czigány- nak nem is jut annyi szerepe, mint a múltban, azért úgy hisszük, elég örvendetes szüret lesz az idén. A szőlő mennyisége közepes, néhol kevesebb, másutt több, de mindenütt van, sőt itt- ott nagy mennyiségben is van, bő a termés. Ez mindenesetre kihat az egyesek megélhetésére, mert hiszen a szőlőből, borból szép összeg kerül a gazdák kezébe. Tavaly ugyan csak 1000 hektoliter bor termett, de 1899-ben 2377 hl, sőt 1901-ben 4745 hl. volt a termés, ez 30 filléres árakkal 142350 koronát tett ki. Éhez ha hozzávesszük a még sokkalta nagyobb gyümölcstermés értékét, akkor be kell látnunk, hogy ha a hegy terem : nyugodalmas és megelégedett tél következik Nagybányán, ellenben ha a hegy nem terem, azt sokan, nagyon sokan megérzik. Az idén jó termés lesz, kedvezően fog tehát kihatni a téli viszonyok alakulására. Ez azonban sok mindentől függ, de legfőképpen attól, hogy legyenek megfelelő jó borárak. A szölőtermelési kedvet nagyban lefokozta az, hogy a legjobb bort is potom árakon kell elvesztegetni s mig a termelő 10—12 krajczárért jó, finom mustot ád, addig a vendéglős, korcsmáros ugyanazt csak 40—50 krajczárért tudja haszonnal mérni, annyira meg van mindennel terhelve. A bor a legegészségesebb szeszes ital s a kormányzó körök is régen óhajtják a népet pálinka helyett borra szoktatni. Ez azonban a je - len viszonyok között nem lehetséges. A viszonyok kedvező megváltoztatásához kettő szükséges, az egyik az olasz bor behozatalának beszüntetése, másik pedig a boradónak eltörlése. Tessék á. pálinkára még nagyobb adót vetni s ugyanakkor a bort fölmenteni, hogy a szőlőtermelést és a fogyasztást kedvezően befolyásolják. Ha olasz bor nem fog kedvezményekkel bejönni Magyarországba, a mint az ma történik, és ha a szeszadó és szeszpótlék nem fogja terhelni a bort, akkor a termelő tisztességes jó árt A gyűrű. (Az Ingoldsby-legenda nyomán.) A bíboros székére szállt a szarka — A társaság igy Isten uccse tarka! De mennyi pap! Apát egész sereg, Püspök meg érsek, száz barát vetek ! Nem egy király is ült ám ott a sorba’ S a mint szokás volt abb’ a régi korba1 : Sok fegyveres vitéz is volt velek, Kiknek kisebb, nagyobb az érdemek. És térden állva szolgál mind e nép A bíborosnak — Isten adta kép! Könyvekben írva mását nem találom, Ilyet nem szőhet bármily édes álom ! A kép bár ijesztően tarka-barka, Nem tágít onnan a rosszházi szarka. Szökik meg ugrik keresztül-kasul, Mintha vásárba kutya szabadul És megriadva ott, egérutat Bódék, lábak közt észnélkül kutat. Most az aranyos székre száll megint S a bíborosra oly módon tekint, Mikéntha szólna: Kár, kár, papkalap. Kelten vagyunk itt legnagyobb urak! A sok barát meg szörnyüködve dörmög: E szarka nem lehet más, mint az ördög. Sokára vége lön a lakomának, A vendégek az asztaltól felállnak. Hat kis fiú felöltöztetve szépen, kap boráért s a fogyasztó is aránylag olcsón juthat hozzá. Az első tudomásunk szerint már jan. 1-én meg fog szűnni, vajha elérnők a másodiknak megszüntetését is mielőbb, mert igy valósággal el lehet mondani a szőlős gazdáról, hogy: Sic vos, non vobis . . . Vármegyei közgyűlés. — 1904. okt. 13-án. — Népes gyűlése volt Szatmárvármegye közönségének Kristóffy József főispán elnöklete mellett a múlt csütörtökön. Ez alkalommal mintegy 300-an gyűltek össze Nagy-Károly városa tanácstermében (a megyei székház még mindig építés alatt áll.) A szatmári d. e. 10 órai vonat épp e napon 50 per- czet késett s igy a nagybányaiak és általában a megye keleti része csak 11 órakor érkeztek be a terembe, holott a tárgyalásokat már 10 órakor megkezdették s igy a nagybányai főszolgabírót (2-ik tárgy) tulajdonképpen a nagybányaiak nélkül választották meg s maga a megválasztott főszolgabíró Damokos Ferencz is ezzel a vonattal érkezett s ott értesült, hogy ő már egyhangúlag meg is van választva. A főispán csinos beszéddel nyitotta meg a gyűlést, megemlékezve az újabb törvényekről, melyek a közigazgatás fejlődésére nézve nagy és kedvező eredményeket fognak előidézni. Az alispáni jelentést, mely nyomtatásban megjelent és kiosztatott a bizottsági tagok között felolvasottnak jelentetették ki és tudomásul vették. A nagybányai főszolgabírói állásra mind a két pályázót t. i. Damokos Ftreíxzet és Eötvös Róbert somkuti szolgabirót jelölték, szavazásra azonban nem került a sor, mivel Damokos erdődi főszolgabírót egyhangúlag kikiáltották. Az igy megürült erdődi főszolgabírói állásra Péchy Istvánt és Eötvös Róbertét jelölte a kijelölő bizottság s Péchyt szintén egyhangúlag meg is választották. Mivel az esetleg megüresedő állások betöltése is napirenden volt, Péchy helyére II. aljegyzőnek Mangu Bélát, ennek helyére III. aljegyzőnek Kerekes Zsigmondot, ennek helyére IV. aljegyzőnek Kozma Jenőt, V. aljegyzőnek pedig Madarassy István t. aljegyzőt választották. Az állandó válaszmányt újonnan megalakították 62 taggal, kik közzé Nagybányáról Révész Jánost, Stoll Bélát, dr. Miskolczy Sándort választották. Az állandó választmány tagjainak névsora különben következő : Adler Adolf, Böszörményi Sándor, Boer Endre, Kaufmann Jenő, Böszörményi Zsigmond, Csipkés András, Domahidy Sándor, Helmeczy József, Horváth János, llosvay Ferencz. Ilosvay Bálint, Jékey Mór, Sorjába most a bíboroshoz rnégyen, Visznek forrásvizet arany cseberbe1, Beléje kölni viz vagyon keverve, S törölközőt — oly finom a fonása, Hogy bele törölközhetnék a pápa! A bíboros a kis fiukhoz lépett Gyűrűs kezének megmosása végett, De mert kezét Ádám módjára mossa Minden gyűrűnek boldog birtokossá: Gyémántos gyűrűjét lehúzta menten — S talán hogy a tolvajt kaphassa tetten — Tányérja mellé jó közeibe dugta — Rá nem lel ott a sok kiváncsi kukta! Rálelt a szarka! Kincsvágygyal tele Csőrébe kapta s elillant vele. Ez már lopás, mernék fogadni rája: Megirigyelné a tolvajok királya! Mi ez ? egyszerre támad zűrzavar, Az egész vendégkoszoru hadar, Az egyik jobbra, másik balra fut, Feldöntve mindent, mi útjába jut. Ez hőköl, miutha rémitnék mumussal, Amaz kérdéseit nem győzi szuszszal, Másik meg azzal ki útjába jut: Eljátsza a bornyut s az uj kaput. De bár zavarral mindenik tele, Egyik se tudja, hogy mi van vele. A sok barát a bíboros körül, Sopánkodó csapattá tömörül, Kámzsája zsebét kifordítja mind S egymásra gyanakodóan tekint; Majd szétszaladnak hárman négy fele Jékey Zsigmond, gróf Károlyi István, Révész János, Kölcsey Antal, Zoltán László, Kovács Jenő. Madarassy Gyula, Mándy Zoltán, Nagy Béla, Nonn Gyula, dr. Schönpflug Richárd, Szentiványi Gyula, dr. Serly Gusztáv, N. Szabó Antal, N. Szabó Pál, Szerdahelyi Ágoston, Szuhányi Ödön, Szuhányi Ferencz, Tóth Móricz, gróf Teleky Sándor, Domahidy István, Jakó Kálmán, Kende Zsigmond, Szeöke Barna, Luby Géza, Papolczy Béla, Madarassy Dezső, Mándy Géza, Bu- daházy István, Rooz Sámuel, Sántha Kálmán, Ilosvay Aladár, Kacsó Károly, Domahidy Viktor, Róth Károly, Jeney Géza, Papp Béla, Stoll Béla, dr. Miskolczy Sándor, Bornemissza Géza, gróf Károlyi György, Ináncsi Pap Kálmán, Péchy László tanácsos, Luby Zsigmond. Kovács Gyula, N, Szabó Albert, Böszörményi Emil, A központi választmányba a közgyűlés által beválasztattak: Dr. Aáron Sándor, Boer Endre, Böszörményi Zsigmond Saitz Mihály, Domahidy István, Ilosvay Aladár, Medvey Lajos, Debreczeni István, N. Szabó Antal, dr. Serly Gusztáv, Baudisz Jenő, Róth Károly, Jékey Zsigmond, Nagy Sándor, Nagy Béla, Szuhányi Ödön, Sántha Kálmán, gróf Teleky Sándor, Ináncsi Papp Kálmán, Molcsány Gábor, Kölcsey Antal, Gróf Teleky János, Gellért Endre, Madarassy Gyula, Böszörményi Sándor, ifj. Szegedy Antal, id Vetzák Ede, Berger Ármin, Komoróczy Jenő, Boros Zoltán, Horváth János, Neubauer Ferencz, dr. Schönpflug Richárd, Ilosvay Ferencz. A közigazgatási bizottságba 1904—1905. évre Gróf Károlyi György, Sántha Kálmán. 1905—1906. évre. Kende Zsigmond, Nagy Béla, Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond, Ináncsi Papp Kálmán. Ezenkívül megalakították az esküdtszéki tagokat kisorsoló bizottságot, és az igazoló válaszmányt. így az alakulásokon túl esvén a pótadókra került a sor, Öt féle pótadó volt tervbe véve u. m. vármegyei tiszti nyugdíjalap 1%' főszolgabirák irodai és úti átalánya l/2a/oi közművelődés 1%, vasu- takra 17*0/o» székház építés ‘/aVo- Ezek körül nagyobb viták kerekedtek. Nemestóti Szabó Albert részletesen fejtegette, hogy sok az az összeg, a mit helyiségre, világításra, fűtésre fölvettek, ha a járás bíróságokhoz viszonyítjuk. Dr Komoróczy Iván hosszab beszédben azt hangsúlyozta, hogy most a mikor a nyomor enyhítésére, a tanügyre, a közmivelődésre oly nagy áldozatokat kellene tenni, hogyan tud a megye előhozakodni irodai költségekkel, ezt ő maga meg nem szavazhatja. Igen szépen emlékezett meg beszédében a nagybányai festőiskoláról is, midőn a közművelődésről beszélt. Falusy Árpád, Komoróczy nézetéhez járult hozzá. Luby Géza független párti szempontokból bírálta a kérdést s azt mondotta, hogy a főszol- gabirákat jutalmazni akarják a szabadelvi párti gyűlésért, azért kell újabb pótadó. Nagy László alispán reflectált a mondottakra, szerinte az volna a leghelyesebb, ha a megye maga rendezné be az épü • S minden zugoly baráttal lessz tele, Kik térdenállva és hason feküdve, Guggolva és a padozatra ülve, Megtapogatnak szőnyeget, falat, Kutatnak asztal felett és alatt. Nincs, nincs seholsem, nincs a drága ékszer, Bár átkutattak már mindent elégszer, Bár szék meg asztal felforgatva mind, Habár a sok barát belétekint Pohárba és levesmerő kanálba, Vizes kupába, sótarlóba, tálba. Ha nincs sehol — dörmögték ezalatt — ügy valakinek ujjához ragadt. A bíboros előhozatta most Nagy bibliáját, az aranycsatost, Es jobbkezét rátéve szóra szót bajt, Szent áhítattal átkozván a tolvajt: — Bárhol van is megátkozott legyen, Ágyban, szobában, völgyön és hegyen! Vizen vagy szárazon, apályon, áron, Hidegbe’ télen és melegbe’ nyáron, Tetőtől talpig mezben és mezeden, Kívül, belül, hosszában és keresztben. Hétszerhét Belzebub kergesse széjjel Álom manóit róla minden éjjel! Az átok szádja meg, midőn iszik, Eszik, soványodik, avagy hízik, Mikor pislákol, ásít vagy köhög, Trüszköl, vakarózik, ri vagy röhög, Mikor nyergébe vette ló, szamár, Ha ül, ha áll, ha fekszik és ha jár, Ha fejre áll, görög, mászik, ha csúszik,
