Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-18 / 38. szám

«SA '#■*- i

Nagybánya, 1904.

Szeptember 18. — 38. szám.

XXX. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

nvriEGKriÉi-iiEiDsriiK: nvriisr/dehnt

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt.

Iskolánk államosítása — befejezett tény.

Szatmárvármegye közigazgatási bizottságának múlt pénteki ülésén Kristóffy József főispán nevezetes bejelentést tett. 23 állami iskolát és 5 állami óvóintézetet állítanak fel 1904-ben vármegyénkben s ezek között uj állami iskolát kap Nagybánya is.

Régi óhaja ez már városunk közönségének s volt idő, a mikor csak egy hajszál választott el a kérdés megvalósulásától, de közbe jött változások visszaterelték az ügyet ismét néhány esztendővel. Most a mikor egy népes küldöttség akart fölmenni a miniszterhez, egy u. n. monstre- deputáció“, a főispán megelőzve ezt a sok áldozattal, időpazarlással járó vállalkozást-, egyszerűen jelenti, hoyy az állami iskola meg van.

Nagysikárló, Barlafalu, Remetemező, Lippó, Szamosdob, Mózesfalu, Kányaháza, Bikszád, Tar- tólcz, Komorzán, O.-Gyűrűs, Hirip, Nagykolcs, Vetés, Csengerbagos, Zsadány, Kovás, Kővárre- mete, Nagynyires, Somkutpataka, Domahida, Laczfalu és Nagybánya állami iskolát kapnak s már a jövő évi költségvetésbe föl is vannak véve.

A községek tartoznak az iskola elhelyezéséről, telekről és épületről gondoskodni, de e czélra az 5 százalék iskolai pótadót átengedi az állam a községeknek. Ezenkívül még annyit tudunk, hogy az állami iskolák a községekre nem rbvnak nagyobb terhet. S ez nekünk elég.

Az 1903-dik esztendőben városunk 28949 K 11 fillért adott ki az elemi iskolai tanügyre, s ezenkívül még mily sokat a fögymnasiumra, polgári iskolára! Lehetetlen a községektől várni minden hazafias közmivelődési feladat megoldását s méltányos, ha az állam segítő kezet nyújt a nagy munkához.

Hálás köszönettel fogadjuk Kristóffy főispánnak lényegében igen nevezetes bejelentését s újabb, boldogabb és szebb korszak hajnalát látjuk eredményes működésében.

Tervek. II.

Eötvös J. br. mondja, hogy valamint a fának dús virágaiból sok hull le és csak kisebb részéből lesz gyümölcs: szintúgy vagyunk az élettel is s ha reményeink összes virágaiból gyümölcs válnék, ki tudja, "elbirnók-e azt az édes terhet. Tenger sok gondolat járja át minden ember agyát s mégis boldog, ki csak nehányat is valósíthatott. Nincs tehát abban semmi az ideig-óráig tartó kellemetlen érzésen kívül, ha a gondolatvirágzatból is sok lehull, hiszen az örökké tartó folyamat.

Ezért nem "is gondoltam arra, hogy rövid elme futtatásom, melylyel a kitelepítés javaslatát kisértem, választ fog felidézni. Nem is térnék vissza a gondolatokra, ha azt nem olvasnám, hogy oly javaslatot tulajdonítottam a »Kitelepítés« czikk t. szerzőjének, a mely esze ágában sem volt. s 'hogy ellenkezőjét értettem annak, a mi ott állott s végre, hogy nem tudja felfogni, mi indított engem arra, hogy tervét életre nem valónak minősítettem. Kivált ez utóbbi kijetentés folytán szinte udvarias kötelességem a felvilágosítás.

Városunk — kivált az utóbbi időben — oly sok és nagy alkotás létesítését határozta el, hogy megvalósításuk igazán uj korszakot nyit meg. A nagy munka nagy erőkifejtés, tehát nagy erőforrást tesz föl. Állíthatom, hogy e forrás már annyira igénybe van véve, hogy talán nem is lesz elégséges. Az évi költségelőirányzat összeállítása eddig sem tartozott a könnyű munkák közé, most pedig épen megnehezül. Engem tehát a pénzügyi szempont vezet a kérdésben, mert bár ideális pályán élek és tisztelettel adózom a czikkiró ur ideális törekvéseinek, mégis a számtani alapműiteknek úgyszólván mindenható hatalmát az élet háztartásában szintén mindig elismertem. Nem is fogok soha szünetelni abban, a inig itt élek, hogy városunk életerejét figyelemmel kisérjem s tőlem felhetőleg előmozdítsam. Éppen azért teljes meggondolással maradok meg a mellett, hogy a város pénzügyi helyzete nem engedhet meg koczkázatokat,

melyek előreláthatólag meddők lesznek. Ha tehát a „Kitelepítés“ ez. czikkben az áll, hogy: „Az ilyen kitelepítés a mi viszonyaink közt csakis a városi elöljáróság és a városi takarékpénztár feladata.“ Mindenesetre területvásárlás is volna hozzá szükséges és a mi legfőbb, a vett téri lelnek előre való osztályozása és csak azután való felparczellázása“, teljes joggal utalhattam a pénzügyi következményekre, mert itt a város mint területvásárló van előtérbe állítva, hogy azután a „Városfejlesztés“ ez. czikk azt mondja, hogy: „Én a városnak semmiféle költeke-, zéssel járó vállalkozást nem javasoltam“, arról nnm6 én nem tehetek.

Abban a tekintetben egy nyomon járunk, hogy jó lenne, mert az egészségügy nyerne vele és a tűzveszélye is kisebbednék, ha mentői többen népesítenék be a város külső utait s idővel uj városrészeknek vetnék meg alapjait. Azonban mit tapasztalunk? Azt tapasztaljuk, hogy újabb utaink, mint pl. az agva- gos-ulcza, erdélyi ut, Gellért-ut félig üresek és nagyon sok idő fog elmúlni, mig e már készen álló utaink teljesen kiépülnek. És itt ismét eszembe jut, hogy akarata ellen senki sen, telepíthető ki ; ezt előző soraimban sem értettem úgy, mintha a czikkiró úrról feltettem volna, hegy akaratuk ellen akarná a lakókat kitelepíteni. Én csupán jelezni akartam, hogy az emberekben nagyon kevés hajlandóság van a kitelepülésre és igyekeztem állításomat megokolni. Okai a kereskedelem és ipari érdeken kívül a távolság, az úttestnek kivált téli havas időben közlekedési akadályai, a közbiztonság csekélyebb mérve, a szomszédosság hézagossága vagy hiánya, valamint a bevásárlási források fogyatéko ;sága és bizonnyára még sok egyéni szempont.

A Gellért-ut már vagy 20 év óta áll készen, mégis csak kisebb részében épült ki. Ha egyáltalában sürgős valamely útépítés a Gellért-ut közepének a volt Vásárhelyi-háztól • S’G-piaczig vagy néhai Papp Zsigmond telkén a Kossuth-utczába való vezetése volna az, hozzávéve a Gózsen-utczába leendő folytatólagos átvágást. Ezeket tulajdonképen már akkor kellett volna létesíteni, mikor a Gellért-ut megnyílt, Idővel az agyagos-ut is össze volna kötendő az erdélyi-uttal, a Harácsek-kerten keresztül, valamint a porondos-uteza egyelőre a gör. kath. temető végéig.

Bár a zsúfoltság megszüntetése a mi zsindely- özönünkben fontos érdek, meglevő viszonyaink közt nem hiszem hogy e részben belátható időn belül üdvös változások állanak be. Tér volna elég, hiszen vegyük figyelembe, hogy emeletes házaink a pinezon kívül alig vannak, már pedig az emeletek építése nagy mértékben tisztázná a helyzetet kitelepülés nélkül is. Mindkét tekintetben, t. i. akár külső területen, akár bennvaló építkezésnél a pénzkérdés is határoz, már pedig a létezés küzdelme az általános gazdasági pangás miatt, melyet e mostoha esztendő még fokozni is fog, mindinkább nagyobbodik; a pénzintézetek természetesen szintén megérzik a gazdasági visszaesést.

A czikkiró ur határozottan téved, mikor azt állítja, hogy a városi takarékpénztárnak fölösleges pénze idegen helyen 3% körüli kamattal van elhelyezve. Szomorú jele az időknek, hogy a vállalkozási kedv csökkenése a pénznek a bankokba özön- lését annyira fokozta, hogy a városi takarékpénztár majdnem egy millió korona értékpapírt volt kénytelen vásárolni, hogy a betevők pénzére rá ne fizessen, ha már a betevést magát korlátozni nem akarta. Ezeknek kamatozása 4 /„-tói 5"/0-ig terjed, tehát épen csak hogy födözi azt a kamatot, melyet a takarék- pénztár maga ad, hozzávéve a lO"/„-os adót, a kezelést nem is számítva. Ez tehát tulajdonképen csak szives közvetítés. A helyzet javulásával, t. i. a hitelképes kereslet növekedésével ez ideiglenes, mert kivételes állapot lassanként megszüntethető. Hogy azonban a takarékpénztár akkor, mikor segédkezet nyújt, évek hosszú sorára szóló kölcsönöket adjon haszon nélkül és rendszert csináljon abból, hogy tőkéit ily módon lekösse, ez ellenmond létezése érdekeinek. A takarékpénztárnak szomorú emlékei vannak, mikép lett kölcsönök utján, kivált a körülbelül tizenkét év előtt jelentkezett építkezési láz következtében sokszoros háztulajdonossá, úgy, hogy külön házkezelőre volt szüksége, sőt a maradványokra nézve talán még most is van. Ma alig van építkezés, hiszen évenkint alig épül egy-két ház vagy házacska ; e tény sokat magyaráz meg és sok, különben üdvös tervet tesz életre nem valóvá.

Végül még nehány szót a nyaralásról. Van-e okunk föltenni, hogy ha a város külső részei szabályos vonalakban épülnek ki, ezek kisebbek lesznek, mint a Gellért-ut, a külső felsőbányai-ut, az agyagos- vagy az erdélyi-ut? Csak ilyenek lesznek

azok is. És vájjon a felsoroltak kivánatosak-e a nyaralónak ? A vidék látképe remek ugyan, de mily kevés a vidék szemléletének gyönyöre ahhoz képest, melyet közvetlen élvezete nyújt.Hegy, völgy, erdő, patak kell a nyaralónak, kiváltképen erdő, az ősvonzalomnak eme rejtelmes tanyája. A gyönyörűen tálalt étel nézése is kellemes, de evése sokkal többet ér.

Azt hiszem, az eddigiekben eléggé kifejtettem álláspontomat arra, hogy félreértés ne lehessen; ezzel azonban a themától el is búcsúztam.*)

__ Dergáts Sándor.

*) E közleménynyel az eszmecserét e kérdés fölött egyelőre befejezettnek tartjuk s több czikknek e tárgyban helyet nem adunk.

Szerk.

Még mindig a ligeti nyaralókról.

Igen, még mindig arról foly az ének. Siratjuk sokan az árnyas fákat, miket nem sokára le fognak tarolni, köszörülik a gyilkos fejszéket, mikkel kiirtják egy nagy területen a dús vegetációt s ha majd belátják, hogy olyan eldugott helyen nem lehet nyaralni, neki mennek idővel a világszép gyertyánsornak is) hogy nyíltabb legyen a kilátás.

Azok, kik aláírták a nyaralók indítványát, biztos vagyok benne, nem ezen a helyen akarták az építést.

Egyébiránt az építés helye a közgyűlésen, úgy emlékszem, nem került döntés alá, általánosságban az van mondva a határozatban, hogy ,,a ligetben“ igy tehát még mindig lehetne a liget alkalmasabb részére szoritani az épületeket.

Akadtak egyének, kik a város érdekeiért és a liget védelmére készek voltak az utolsó perezben is síkra szállni a nyaralók építése és a liget irtása ellen ; —• miután a küzdelem megindult ebben az ügyben, — hadd mondhassam el én is szerény nézeteimet azon óhajtással, hogy igénytelen czikkecském vajha ne lenne utóhangja ennek ?. küzdelemnek, hogy bár még többen is kelnének védelmére kedves ligetünknek s ha a védelem kísérlete eredménytelen marad, akkor legalább álljon fenn a tény, — hogy szó nélkül nem maradt a ligetbontás, hogy megkíséreltük a liget megvé- delmezését.

Pár héttel ezelőtt jelent meg egy czikk, mely emberbaráti szempontból ellenezte a város vagyonának nyaralókba való fektetését, — egyúttal fejtegetve, hogy nemcsak humánus, de a befektetett töke biztosabb jövedelmeztetése lenne egy kórház, vagyis aggok menedékháza.

Hogy a jövedelmezőség szempontjából mennyiben lenne ezen indítvány czélszerü, azt megítélni illetékes e sorok írója nem lehet, de az indítvány tagadhatatlanul humánus.

Szept, 4-én a liget védelmére jelent meg egy czikk, olyan egyén tollából, ki elvitázhatatlanul egyike a legilletékesebbeknek annak megítélésében, hogy a ligeti akáczos kiirtása a liget szépségének, kedvező összbenyomásának árt-e, vagy nem árt.

Az érvek, melyekkel a ligeti erdőség irtásának ellenzését támogatja, — erősek, megczáfolhatatlanok, — de azért még nincsenek kimerítve — az erdőség irtásának czélszerütlen s mondhatni kegyetlen terve ellen.

Nem is szólva arról, hogy az erdőség és akáczos irtása által éppen az ellenkezőjét érhetik el a nyaralás föllenditésének, miután a legfőbb vonzóerő, melylyel az idegeneket ideédesgethetjük, kétségtelenül — a liget, — s ha ennek területére épületeket állítanak, s igy parkszerű területét kisebbítik, ezáltal bizonyára nem fogják élénkebbé, erősebbé tenni azt a vonzóerőt, melyet ez a természeti szépségekkel páratlanul megáldott park eddig az idegenekre is, — általában mindenkire általános in gyakorolt.

Ezt a szempontot hivatott tollal, hivatott felfogással fejtegette a múlt vasárnapi czikk Írója, — nézzük most azt, — bogy a nyaralók építésére kijelölt s megállapított hely — a „czél“ szempontjából megfelel-e ?

Föltehető-e. hogy jobb módú, nagyobb igényű nyaraló idegen, a ki két-három szobás lakásért megfelelő bért fizet, — beérje azzal, hogy huzamosabban esős idő alkalmával, mikor a kedvezőtlen időjárás szobafogságra utalja, — föltehető-e hogy beérje, hogy állandóan a veresvizi házakra legyen kilátása ?

Vagy ha az ablakok az erdőségre nyílnának, akkor közvetlenül az ablakok előtt meredő magas, vékony, kopasz törzsű gyertyánfaerdőt szemlélje, — a mely a liget nyílt parkrészének festői hátteret nyújt ugyan, de a nyaralóknak, ha az épületek ablakai erre nyílnának, nem engedne kellő világosságot, vagy pedig az ellenkező oldalra nyíló ablakok —• ismétlem, — a veresvizi bányászházakra nyílnának s a nyaraló vendégektől, kik tekintélyes házbért fizetnének, nem vár-