Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-04 / 36. szám

(2) 1904. Szeptember 4. 36. szám. ehez tanulás, tapasztalás, sok érdeklődés és fárad­ság utján juthat hozzá az ember. Ez az igazság azon­ban itt nálunk nemcsak hogy bizonyításra szorul, hanem tanulni e téren senki nem hajlandó, sőt sér­tésnek veszi, ha valaki tanácsaival tolakodik. Betegségben orvoshoz, jogaink megsértése ese­tén ügyvédhez fordulunk, sőt egy egyszerű ruhacsi- náltatásnál tanácskozunk a szabóval vagy szabónő­vel, divatlapokkal és szövetmintakönyvvel, egy park­nak az ékitését, egy utczának a rendezését azonban minden aggodalom nélkül bízzák nálunk munká­sokra, más hivatásu, becsületes, de a dologhoz nem értő közegekre. Pedig a liget, az utczák és Nagy­bánya minden szépsége közvagyon ! Bécsben és környékén egy napy egyesület mű­ködik a természeti szépségek védelmére. Tagjai a tudomány, a művészet s a közélet legkiválóbbjai közül valók, egyetemi tanárok, akadémiai tagok, művészek. És ez egyesület nem csupán a községek s az állam erre vonatkozó ténykedéseire gyakorol döntő befolyást, nemcsak a parlament és kormány legelső tekintélyű tanácsosa ily ügyekben, hanem joga és módja van a magánbirtokosok esetleges haszonlesésből vagy barbarizmusból eredő ilynemű pusztításait is megakadályozni. Pedig Ausztriának fejlett ipara s kereskedelme van s nem szorult any- nvira arra, mint mi, hogy az idegenek gyönyörűsé­gének és csodálatának szolgáljon. Nálunk pedig nincs szükség semmi ilyesre. Rettenthetlenül vágatják ki a százados fákat, utczán sétatéren, ligetben, folyóparton. Mérnöki lánczczal egyenes vonalokat péczéznek ki nagy tudománynyal hogy aztán a facsemeték légióit szabályos sorokban ültethessék. Ebből áll a, város szépészeti működése már vagy 8-10 év óta, És ennek a üget, a czinte- rem, a zazarparti fasor, a ref. templom újonnan nyi­tott utczája adta meg az árát. A nyaralók építése azonban kiheverhetetlen csapás lenne, a minden merénylet daczára gyönyörű ligetünkre, . . . A liget kicsiny és még annak a monstruozus milleniumi fasornak az aránytalanságát is sínyli. Hát még, hogyha öt hódét beleépítenek, mennyire elveszíti egységes és nagyszabású park jellegét! Ma még épületektől szüzén egy nagy és gazdag egészet képez a környező hegyekkel és erdőkkel, sehol nem korrespondál város- illetve utczaszerü épületcsoport­tal. Ezek ugyanis részben a déli rész gyümölcsfái, részben a nyugoti oldal hatalmas gyertyánfa erdeje és akáczosa által elvannak fedve a sétáló elől, Mig a másik oldalon, ahol nyitva van a látóhatár, ott gyönyörű tájképet képez a liget régi facsoportjaival a szőlős Virághegy és a zöld_ lomb-pyramis, a mi czimerünk, a Kereszthegy. Épen ezen régi részei a ligetnek, a gyertyánfasor, a nagy rondó, az őrház előtti fenyőgrup és a Jókai dombot meg a festőis­kolát koszoruzó lomblevelű fák, ezek a legszebbek. Igazán csúnya és értelmetlen azonban ezen két domb oldalán kettős rendekben fölvonuló fenyőtá­bor és még kétségbeej több a kivágott, jobban mond­va meggyilkolt szelíd gesztenyék helyén létesített fenyőiskola, Szóval az újabb keletű »szépészeti in­tézkedések« eredményei. És most a régi ligetnek még épen megmaradt részeit is megakarják bon­tani czéltalan és ízléstelen kis faházak számára. Nem, ezt nem szabad tenni. Nem szabad en­gednie és megtennie a város vezetőségének se, ha csak egy kicsit is szereti városunkat. Be kell látnia, hogy immáron föl kell hagynia a nagy fák pusztítá­sával. Egyetlen egyet se szabad már többet kivágat­nia, mert már nincs mit tékozolnia. A liget egy része máris egy tervtelen füvészkert benyomását teszi az emberre. arra a gondolatra jöttek, hogy itt egy hivatásos tolvajjal állanak szemben. Mindazonáltal a kapitány, kire az ügy igen fáj­dalmas hatással volt, nem akart a detektív ajánlatába bemenni, hogy a gazember után szabályos kutatást tartsanak. De nem volt semmi ellenvetése, mikor a detektív kijelentette, hogy minden megbízás nélkül és természetesen a legnagyobb elövigyázattal és tar­tózkodással fogja a tettest kinyomozni. A legközelebbi ebéd alkalmával kellemes megle­petés jutott osztályrészemül. Hallgatag szomszédnöm szóllott hozzám. Ezt látszólag az előbb történtek köz­vetlen hatása alatti izgatottságában tette. Midőn ugyanis az ebédhez fel akart öltözni, nem találta meg egy drága ékszerét, melyet, mint értékes családi emléket sokszor szokott volt viselni. A stewardok segítségével mindent gondosan felkutatott, de hiába, az ékszer eltűnt. Erre elmeséltem neki a hajón történt lopásokat, melyekről tudomásom volt, mire meggyőződött, hagy őt szintén meglopták. Asztalbontás után, mikor senkisem hallhatott bennünket, tudattam vele, hogy a hajón egy ügyes detektív van, ki erősen nyomozza a tolvajt vagy tolvajokat. A miss megengedte, hogy a detektívet hozzákisérjem, hogy neki a hiányzó ékszerdarab pontos leírását adja. így a mi detektivüuk is megismerkedett a mis­sel és csakis az ültetvényesnek kellett félreállania, bal- szerencséje miatt erősen duzzogva. Soüthamptonbe való megérkezésünk előestéjén történt . . . Harminczhat órája voltunk már a magas tenge­ren és minél közelebb értünk a csatornához, annál A nyaralók védői pedig szűnjenek meg mindig j harsogtatott érvvel előhozakodni, hogy az csak egy i piszkos akáczos, amelyet megakarnak bontani. Mert ezzel megbontják amaz erdőrész sűrűségét, egységét, magányát, kinyitják a ligetet egy kis bányászházak­ból álló utczára, a mely mint látvány se harmonizál egy szép parkkal, de port, lármát és rósz levegőt is árasztana a ligetbe. Ha olt nem lenne sűrűség, esi- ' nálni kellene. Azt a kedvteléssel hangoztatott argu­mentumot is ejtsék el, hogy ez a bozót ez idő szerint illem hely. Mert ezt meggátolandó nem az erdőt ki­vágni, hanem ligeti őrre, és azt megvédelmező ren­dőrségre van szükség. Ennél több ráczió van a jó rátótiak eljárásában is, akik tudvalevőleg keresztbe vitték a létrát az erdőben, hogy fákat vághassanak ki. De nem csak itt, másutt sincs hely a ligetben. Bárhol, a gyümölcsös — részben ép úgy mint a kapu táján barbárság lenne építeni, azt hisszük ezt mon­danunk sem kell. Egyetlen egy hely lenne, a hol a látkép szép­ségeit nem bántaná nagyon, közvetlen a lövöldén errül elterülő hegyoldalban. Ide lehetne talán építeni, de valami szép, vagy hasznos itt sem lenne. És ha már építésről van szó, újra fölvetjük a hotel eszmé­jét, foglalkozzanak vele részletesen akik a fejlesztés uj lépésein gondolkodni és munkálkodni szeretnek. Egy ily hotelt is itt, a liget ezen a részén lehetne a szépség kára nélkül fölépíteni s itt a leeresztett fok- hagvmási vízzel egy igazi gyógyfürdő magva és köz­pontja lehelne. Egy több szobás emeletes hotel építésére még mellesleg jegyezzük föl, hogy a mai vendéglő helye lenne a másik alkalmas hely. A többit nolite tangere! Nem terjeszkedhettünk ki egész bőségében a részletekre, nem magyarázhattuk meg e czikk kere­tében egy park rendezésének czéljait és elveit, de azt hisszük ennyi is elég a megértéséhez annak, hogy az egész villa építési idea elhibázott. Czéltalan is, káros is, Ízléstelen is. Ennek belátásához csak jó akarat és egy szikra érlelem kell. Egyikben sem ké­telkedünk, hogy eszmei ellenfeleinkben meg vannak teljes mértékben. A további a lelkiismeret dolga. Kérjük őket lássák be az igazunkat, ejtsék el a tervüket, hiszen reméljük, eszme termelő képessé­gük nem merült ki egészen ezen torzszülöttel?! Ujjat és jobbat kérünk. A város kormányzó testületé a tanács és köz­gyűlés, amint meghozta, meg is semmisítheti szeren­csétlen határozatát. fóti. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE ______ Ta karmányhiány. Gazdáinkat bizonyára közelről fogja érdekelni az legújabb rendelet, melyet a földmivelésügyi miniszter e tárgyban kiadott. Vonatkozik ez a szálas takarmány és egyéb erő- takarmány, valamint a marhasó kedvezményesjszálli- tására. Nyomós voltánál fogva, a Gazd. Egyesület óhajára közöljük a rendeletet egész terjedelmében: A takarmányhiány lehető enyhítése érdekében kivánatos és szükséges intézkedések keretében a takar­mány nemüeknek vasúton való kedvezményes szállí­tása érdekében a kereskedelemügyi miniszter ur ré­széről foganatosított rendelkezéseknek az időközben kiadott takarmány kiviteli tilalom hatályba lépése folytán kívánatossá vált módosítása tárgyában értesí­tem az Egyesületet, hogy ez irányú felkérésem alap­ján a m. kir, kereskedelemügyi miniszter ur augusztus hó 17-én 57634. szám alatti rendelettel intézkedett az iránt, hogy a szálas és erötakarmány küldeményekre a folyó évi julius hó 23-án és 28-án 50659. illetve ad erősebben himbálózott hajónk és annál erősebben csap­kodtak a hu'lámok. Következésképen a fedélzeten nem volt oly élénkség, mint utazásunk első napjaiban. A hölgyek különösen, szívesebben maradtak a szalonban. Sokan közülök a tengeribetegségtöl szenvedve, kabin­jaikban maradtak és a vacsorához sem jöttek fel. Ezek közé, kiket nem lehetett látnunk, tartozott a szép miss is. Mi négyen, a texasi, a chicagói, a detektív és én, a dohányzóban ültünk együtt, hallgatva a detek­tív nyomozásának eredményéről tett jelentését. — A medaillonom visszakeritésére kitűzött jutal­mat 15 fontról 25 re emelem, ösztönözte öt a chicagói kereskedő. — Köszönöm, mondotta a kriminálista, de sok­kal nagyobb jutalmat ajánlottak már. A fiatal san franciscoi hölgy 50 fontot Ígért az eltűnt melltüért. — En is pótolok 50-et, kiáltotta az iiitetményes, ki mindenáron áldozatot akart hozni, felébresztett ér­deklődése tárgyának. — Elfogadom, válaszolta a detektív mosolyogva, de alig hiszem, hogy abba a kellemes helyzetbe ke­rülök, hogy a pénzt zsebre vágjam ! Szivartárczám üres lett és hogy újból megtölt­sem, otthagytam a dohányzót és kabinomba mentem. EUálva magam a szükségessel, visszafelé in­dultam. Először is egy rövid utat kellett megtennem, majd egy hosszabbat, mely az elsőre merőlegesen ha­ladott. A kettőnek a sarkán volt a texasinak a lak­osztálya, Épen abban a pillanatban, midőn a második útra akartam befordulni, láttam, hogy a texasi szobá­jának ajtaját valaki belülről óvatosan kinyitotta. A ^legközelebbi pillanatban hallottam, mint zárja be valaki az ajtót, majd egy másodpereznyi csendes­50659. szám alatt kiadott rendeletéi szerint a magyar királyi államvasutak vonalain engedélyezett kedvez­ményeknél létesített azon korlátozás, mely szerint a kedvezmények az ország-határhoz 50 km.-nél közelebb fekvő állomásokra rendelt küldeményekre nem érvé­nyesek, elejtessék, illetve hogy a szóban levő mind­két rendbeli kedvezmény Magyarország egész te­rületére kiterjesztessék, mindazonáltal oly megszorítás­sal, hogy Magyarország határszéli állomásaira, neve­zetesen Báziásra, Bosna-Bródra, Broczkora, Bródra, Bruckra, L/m., Csáczára, Csáktornyára, DDberlinra, Gyanafalvára, Gyimesre, Holicsra, Kőrösmezőre, Lajta- szentmiklósra, Lajtaujfalura, Marcheggre, Mezölaborczra, Orlóra, Orsovára, Fredeálra, Szakolczára, Verczioro- vára, Verestoronyra, Vidrányra, Vlarapassra, Volóczra, Zágrábra, Zapresicsra, Zimire, Zimonyra, és Zwardonra rendelt szálas takarmányok, továbbá a fentebb felso­rolt határállomásokra, valamint Budapestre helyben és Kőbányára helyben rendelt erötakarmányok a fen­tebbiek szerint engedélyezett kedvezmények élvezeté­ből továbbra is kizárva maradnak. A cs. kir, szab. kassa-odergergi vasút, a cs. kir. szab. déli vaspályatársaság és a györ-sopron ebenfurti vasút igazgatóságait egyidejűleg felhívta, hogy a kér­déses küldemények utau a sajat vonalaikon engedélye­zett kedvezmények alkalmazásához kötött feltételeket szintén a fentiek értelmében módosítsák. Tekintettel továbbá arra, hogy a takarmányhiány következtében a folyó idény alatt a gazdáknak még lendszerint ily czélokra nem használt sokkal kevésbbé értékes takarmány anyagfélék feletetésre való elkészí­téséről is kell gondoskodniok, amelyeknek az állatok számára ízletessé és fogyasztásra alkalmasakká tétele különösen marhasó hozzáadása utján történik, felkéré­semre a m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur fent- idézett rendeletével azt is megengedte, hogy az állat- tenyésztéssel foglalkozó gazdák részére rendelt oly marhasóküldeményekre, melyeknél az itt említett ren­deltetés, illetve az a körülmény, hogy a küldemény az alább jelzett kedvezményre igényt tarthat, a ren­deltetési hely fekvése szerint illetékes vármegyei, il­letve vidéki gazdasági egyesület, vagy az országos magyar gazdasági egyesület által kiállított s a feladás alkalmával a szállítmány fuvarleveléhez csatolandó igazolványnyal ,bizonyittatik, a m. kir. államvasutak vonalain és a pécs-barcsi vasúton a fuvardíjnak a tény­leges súlyért, de kocsi és fuvarlevelenként legalább 10.000 kg.-ért való fizetése esetén ugyanazon igazolási eljárás és ellenőrzési módozatok mellett, melyek az 1904. évi julius hó 23-án 50659. szám alatt kelt át­iratommal a szálas takarmánynemüekre engedélyezett viteldij kedvezmény igénybe vételére nézve megálla- pittattak az I-sö különdijszabás tételei helyett kedvez­ménykép a C. osztály tételei alkalmaztassanak folyó évi augusztus hó 20-ától visszavonásig, de egyelőre legkésőbb folyó év végéig terjedő érvénynyel. Ezeket a t. Egyesületnek azzal a kéréssel hozom tudomására, hogy a gazdaközönséget ez iránt lehető széles körben tájékoztatni szíveskedjék. Kelt Budapesten, 1904. évi augusztus hó 26-án. A miniszter helyett : Makfaluay, államtitkár. HETI KRÓNIKA. Az öregeket nehéz kimozgatni megszokott hely- zetökből, volt egy igen igen öreg barátom, aki csak 30 éves ripsz kabátjában érezte jól magát, bár az a közvélemény egyhangú nézete szerint, kopott, zöl­des, foltos és zsíros volt. így van ez a városokkal is, azok az alföldi fia­tal városolt. melyek a török hódoltság után kelet­ség után ruhasuhogást és sietve távozó léptek nyo - mát hallottam. Elörehajoltam és fölismertem egy utazóköpenyegbe öltözött női alakot, kinek feje kendővel volt bebur­kolva. Az életben sokszor villámgyorsaságu elhatározá­sok érlelődnek meg bennünk, melyeket kiviszünk a következmények meggondolása nélkül. Ilyenkor mint­egy kényszer hatása alatt cselekszünk, nem törődve azzal, ami jön. A gondolat vil'ámgyorsasággal czikkázott agya­mon keresztül, hogy azt a nőt ott nem szabad el­eresztenem. — Engedje meg. szólottám, hogy egy tévedésre hívjam fel figyelmét. Ön épen most cserélte fel kabin­ját egy idegennel, Pár pillanatig kellett a válaszra várnom. Akkor az ismeretlen hirtelen megszólalt: — Hogy merészel? Hogy van Önnek bátorsága velem ily hangon beszélni? S meglepő erélylyel tette hozzá: — Felhívom, hogy szabad utat nyisson, E felhívást megfelelő büszke taglejtés kisérte és ekkor kicsi, fehér kezében, melyen több gyémántgyűrű csillogott, észrevettem egy összeszoritott, tömött bör- tárezát, melyhez hasonlót gyakran láttam az ültet­vényesnél. E körülmény teljes bátorságot nyújtott ingadozó helyzetemben. — Felvilágosítást kell öntől kérnem, folytattam, mert legalább tudni akarom, kihez van szerencsém. Egy rövid, gúnyos kaczaj volt a válasz szavaimra. Majd egy hirtelen mozdulattal, mielőtt megakadályoz­hattam volna, szép ellenem revolvert húzott ki kabát- zsebéből, melyet szabályszerűen reám irányzott, úgy, hogy épen a csőbe láthattam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom